Nemzeti kacsa

Időnként Pártunk és Kormányunk úgy gondolja, hogy ő okosabb mindenkinél és most direkte jól kicseszik valakivel, és majd jól megtámogatja valami hülyének a szánalmas üzletét. Egyik ilyen lendület volt, amikor valami jó kis polgári pikniken kitalálták, hogy lócsecs az olyan fogalmakba, mint supply chain optimalization, critical route meg stepping stone method, meg economies of scale, a jó bót az, amelyikben bunkó pénztáros van és drága. A nép, az istenadta nép ezt kissé másképp gondolja és tojva minden nemzeti érzületre elmegy az Aldiba, Lidlibe, Penny Marketbe, mert fele annyiba kerülnek a cuccok, ráadásul legtöbbször jók is. Na persze ettől nemzetietlen páriák lesznek, mert ezek a karvalyok tönkreteszik a magyar gazdát. Hogy miért nem hoztak olyan szabályt, hogy a gazdákkal szegényekkel ne lehessen kicseszni? Nos, azért mert a nemzeti karvalyok is pontosan ugyanolyan szerződést szeretnek kötni a szegény magyar gazdával, mint a nemzetietlenek.

Hogy mi köze ennek a parádésan sikerült kacsasülthöz? Az a köze, hogy a nemzetietlen karvalycégeknél nem hülyék ülnek, így ha a falu szélén nem is építhetnek hodályt (értelme sincs már, mert benzin kell az odajutáshoz) a belvárosokban, ahol a korábbi kicseszések folytán az ingatlan olcsó, mint a pelyva, nyitnak. Na, én egy ilyen Lidliben jutottam akciós kacsamellhez.

Elkészítése gyermekjáték holdfényben.

Kezdjük a redukcióval. Kislábos (kerámia, a nemkozmálós), bele szűk két deci olaszrizling (háztáji), egy deci veresbor (maradék, spanyol, aldi) bő fél deci balzsamecet-utánzat (aldi), két evőkanál szójaszósz (tesco sajátmárkás), egy kis narancs (tesco) kibontva, és háromnegyede felkockázva. Na, ezeket felforraltam, majd lehalkítottam alatta, hadd főjön.

Jött a pác. Két gerezd fokhagymát felaprítottam, bele a kis kőmozsárba, kávéskanál só, cajun fűszerkeverék (még mindig nem fogyott el), evőkanál olívaolaj. Jól összedolgoztam, míg minden kis fokhagymakocka nincs szétnyomva krémnek. Megy bele a maradék narancs. Ez is összetörve. A két kicsi kacsamellfilét jól bedörzsölöm velük, pihennek.

Négy nagyobbacska krumplit sós vízben felraktam főni. Hiba volt. Mindig elcseszem, ha héjastól főzöm. A hibát korrigáltam, és a világ egyik legbonyolultabb ételét, a főtt krumplit majdnem jól megoldottam. Hurrá. Hadd hűljön.

Megpucoltam és feldaraboltam két sárga és egy fehér répát és egy negyed zellergumót. Ezeket beleraktam a lencsesóletnél is már használt sütőtálba. Aldi pikáns fűszerkeverék (bors és chili, nagyon bonyult ám) ment rá. Továbbá egy kis olívaolaj. Ezen kívül volt még a kőmozsárban a páchoz használt pasztából. A kis mozsarat színültig töltöttem vízzel, és bele a tálba az is. Félretettem.

Elő a bordás serpenyő, füstölősre hevít, földimogyoró olaj. Ez is egy aldis kiárusítás maradványa, nagyon jól bírja a hőt. A két kacsamell zsíros-bőrös felével megy először rá, két percig, majd fordítás. Ja, közben a sütő már be van izzítva, 150 fokra. A két megpirított kacsamellfilét rátettem a tálba ágyazott zöldségekre, fedő rá, sütőbe be, negyven perc. Hő levéve kb 120 fokra.Illetve csak harmincat akartam, de az élet nagy rendező. Ja, majd elfelejtettem, pedig fontos. A serpenyőbe szűk két deci narancslé megy.  Feloldja a kacsazsírt és a megpörkölődött kacsapörcöt. Bele a redukcióba, amely mostanra több mint a felét elfőtte.

Nade minek a kolompér? Sok évvel ezelőtt Pekingben ettem pekingi kacsát. Pecselészerű barna szósszal kell enni úgy, hogy kis lepénykére teszünk egy darab kacsát, kevés zöldséget és így alkotunk tökéletes falatot.

Igenám, de egy fórumon Fazekas Sándor agrárminiszter elmondta, hogy pörküttet kell enni, meg túróscsuszát, nem ám ilyen molekuláris ficsúrságokat. Meg nem erősített hírek szerint Molnár bé Tamás Fazekas agrárminiszter vudu figuráját tormával töltött gépsonkatekercsből formázta és elcukrozott svédgombával öntötte le, hogy jelképezze a vérfürdőt amit kíván neki. Még hogy pörkütt meg túróscsusza. Ezek finomak, de a kacsasült is. Át kell ezt hidalni. Már csak azért is, mert én ugye genetikailag furfangosabb vagyok, mint a Pártunkból és Kormányunkból hülyét csináló svábok. A megoldás nagyanyám krumplilángos receptje, ami elég magyaros. A főtt krumplit összetörtem, egy evőkanál francia csillag (ét-oil) és egy tojás kellett bele. Ebből ilyen lágy trutymó lesz, de ez így még nem jó. Liszt. Evőkanalanként. Egy darabig lehet csak fakanállal, utána már kézzel kell gyúrni, amíg az egészből tészta nem lesz. Kifújjuk magunkat, eddigre a sütőtől, a főzőlaptól meg a gyúrástól már meleg van. Nagyon.Sör.

Az acél serpenyőben olajat hevítettem. Sodrófa segítségével ilyen tíz centis, vékony lepényeket nyújtottam a krumplis tésztából, és kisütöttem. Na ez húzódott el addig, hogy végül negyven percet sült a kacsa. A sodrófa a világ összes lisztje ellenére felkapdosta a tésztát. Pedig nemzeti sodrófa. Vagy lehet pont ezért. Közben több fázisban mosogatás, takarítás, tízdekányi lisztfátyol eltávolítása.

Sütőtál ki. (kesztyű! kettő!) A bordás serpenyőből kitöröljük a lisztet, pici mogyoróolaj és a redukcióból (ami megint vagy másfél decit elfőtt, és ha eddig nem említettem volna, van benne egy evőkanál méz is) egy-egy bő evőkanálnyit rá a serpenyőben a kacsára, és addig forgatni benne, míg rá nem glaszírozódik. Már nincs sok hátra. A sütőtálban levő, kacsazsíros, húsleves, főttzöldséges misungot meglepjük egy fél deci konyakkal, kevés borssal és egy csapott evőkanál liszttel és simára botoxozzuk. Botmixerezzük. Kiszedjük tálkába a vadasmártás és a bébibapi zabigyermekét.

A redukciót a csúnya szűrőn (a szép még nincs bebarnulva) egy nagyobb kávéscsészébe szűrtem, a tetejéről az olajat lekanalaztam. Nem lett elég sűrű, viszont jó ízű lett. Persze, ha kicsit is adnék magamra, szereztem volna csontos húsokat, pirítottam volna, leöntöm, felkaparom, sűrítem, bla-bla-bla. Az espagnole és a demi-glace nem zugkonyhai praktika, ennek itt most meg kellett elégednie a kacsasült zsírjával és pörzselékeivel, ráadásul valami savanykás-keleties dolgot akartam.

A kacsamelleket félcentis szeletekre szeltem, egy tányérra rendeztem körkörösen, középre ment a pépesre főtt, a szűrőn fennakadt narancs.

A kacsa a rozénál egy fokkal tovább sült, csak legbelül maradt milliméternyi rózsaszín csík. Ne sajnáljuk. Az a gond ezekkel a saignant bélszínekkel, meg a rozé kacsákkal, hogy ezek csak szteroidmentes nem-ipari állatokkal működnek. Amelyik az izomzatában megkötött sok víztől nagy, azt ha “rozéra” vagy “rare”-re hagyjuk, akkor tocsogós lesz, mint a magyar éttermi kacsamellek nyolcvan százaléka. Sokkal több értelme van rendesen átpárolni, ha zöldségeken csináljuk, mint most én, az íze is jobb lesz. Na.

A Szatmár és Bereg vármegyék határvidékéről származó krumplilepényre így előbb a mártás, aztán a püré. végül egy kacsaszelet került,  tetejébe pedig késhegynyi narancslekvárt púpoztam.

Nagyon jó lett, még a politizálástól is elment a kedvem. Legközelebb valami zöld is lesz, snidling vagy ilyesmi.

Olyan jó vagyok, hogy a saját nevem kiabálom az ágyban.

25 hozzászólás

 1. geza2 — 2013-03-04 00:20 

yesss!

 2. Tromb74 — 2013-03-04 14:05 

Ó, a krumplilángos (lapcsánka v. tócsni)! Most kedvet csináltál hozzá. A kacsa pedig nagy kedvenc, bár én a combot szokom szeretni.
Én hazafias fellángolásból (értsd: a felvágottak és a pékáruk okán) eredően gyakran vásárolok CBA-ban, de az evolúciós kihívásoknak elegettéve (értsd: azok a fránya árak, mint zordon környezeti hatás) a mocskos multik profitjához is jócskán hozzájárulok.

Hogy ne okozon számomra kibírhatatlan lelki nyomást az ideáktól és ideológiáktól mentes vásárlás, kitaláltam a STRATÉGIAI PARTNERI szerződést, amely köztem, és az általam látogatott hipermarkettek között gondolatban köttetik.

 3. panamajack — 2013-03-04 14:18 

Asszem ideje, hogy szeretve tisztelt Professzorunk szabadalmaztassa a politikai gasztroblog műfaját!

 4. Tromb74 — 2013-03-04 14:37 

@panamajack: Pont javasolni akartam a gasztropol, mint irodalmi műfaj azonnali hatállyal való bevezetését.
Érthetetlen, hogy “átpolitizált” világunkban a gasztronómia képviselői megpróbálják a semlegesség látszatát kelteni.

Pizzkát a jövőben megilleti a GASZTOPOLITOLÓGUS, POLITOGASZTRONÓMUS címek valamelyike.

 5. professzorpizka — 2013-03-04 15:04 

@Tromb74: A lapcsánka nálam a reszelt krumplis változat, petrezselymes-fokhagymás tejföllel.

 6. panamajack — 2013-03-04 15:06 

@Tromb74: Mindjárt más értelmet nyernek majd az alábbi közkeletű kifejezések:
“Már megint mit akarnak lenyomni a választók torkán”
“Egyék is meg, amit főztek”
“A politika boszorkánykonyhájában”
“Hánynom kell ezektől”
“Gulyásdemokrácia”

 7. kszabo — 2013-03-04 15:25 

A Tócsni az tócsni 🙂 http://sajatkezuleg.blog.hu/2010/11/03/tocsni_lepcsang
A másikat is sütjük: “tíz centis, vékony lepényeket nyújtottam a krumplis tésztából” de nem tudom a nevét. Ha Tokaji Aszú ivásra használt poharunkkal daraboljuk és nem olco kínai pogácsaszaggatóval, sütés előtt, akkor hazafias köretnek is jó:) Habár a krumpli gyanús elem, mert hivatalos kapcsolatai révén felvette a burgonya nevet és az ősi magyar liszttel álcázva magát befurakodott a a konyhai mindennapjainkba. Sőt krumplileves néven politikai karriert is befutott. Ősi slambucevő lévén javasolnám az idegenlelkűségű növények szégyenpadján az akác mellé ültetését. Üdv

 8. Tromb74 — 2013-03-04 15:35 

@professzorpizka:
Tájanként eltér az elnevezés, de az elkészítés módja is. Ahogy én ismerem a krumplilángos lehet reszelt v. paszírozott krumpliból, de ha lapcsankának v. tócsninak hívjuk attól még nem leszünk közelebb a beazonosításhoz.

A wikipedia itt is autentikus 😀 forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B3csni

…de én is sokféle elnevezéssel találkoztam. Ami biztos, hogy krumpliból készült lángos féleségről van szó.

 9. panamajack — 2013-03-04 15:40 

@kszabo: idegenlelkű növények? Ajaj, hát sajnos a paprika is az, mi így lesz belőled Magyar Konyha? Nyereg alatt puhított hús kumisszal?

 10. Tromb74 — 2013-03-04 15:43 

@kszabo:
A krumplis, úriasan burgonyás, népieschen pityókás ételeinket (állítólag joggal) megvádolhatjuk szláv, pontosabban tót eredettel. Na most az, hogy a tót az magyar-e, aktuálpolitikától és kontextustól függő kérdés, amibe most nem mennék bele.
Olyan téma, mint pl. világhírű tudósaink, akik néha magyarok, máskor meg zsidók.

 11. Tromb74 — 2013-03-04 15:53 

@panamajack:
Nagy tévedés kérem. A paprika, bár a honfoglalókhoz képest késve érkezett a Kárpát-Medencébe, de a magyarok áldásos gondozásának köszönhetően kiérdemelte a magyarságát.
A magyar egy tipikusan aszimiláló nép, ahogyan ezt már korábban beszéltük.
Itt van példának (hogy a poszthoz vissza kanyarodjunk) a Coca-Cola és a Mercedes. Drága miniszterelnökünknek, kormányunknak hála elindult a magyarosodás útján. Ma még csak stratégiai partner, de holnap már hungaricum.

 12. panamajack — 2013-03-04 16:25 

@Tromb74: Csak nem arra célzol, hogy sóletből is van már füstölt csülkös?

 13. weelma1 — 2013-03-04 19:06 

“Olyan jó vagyok, hogy a saját nevem kiabálom az ágyban.” Aha. Szóval nem csak egy sör volt mi?

 14. Tromb74 — 2013-03-04 20:43 

@panamajack:
Naná, nyereg alatt puhított csülökkel. Mifelénk a flódni sütéshez használt serpenyőt is disznózsírral kenik ki.

Ha már gasztronómiázunk, lenne egy kérdés, ami már régóta foglalkoztat. Tudja valaki a milánói rántottborda létrejöttének okát és körülményeit?

 15. becsuszoszereles1k — 2013-03-04 23:52 

10. @Tromb74:
maskor meg bolygo hollandi (Nobel-dijas)

 16. yenoee — 2013-03-05 13:40 

@Tromb74:
Tippek:
– Összeragadt lapok a szakácskönyvben
– Telefonált a moslékos, hogy zárásig nem ér ide, mert lerohadt a kocsija.

 17. panamajack — 2013-03-05 14:37 

@Tromb74: Azt nem tudom, hogy honnan jött eredetileg a recept (még az is lehet, hogy Milánóból), de tény, hogy még Párizsban, a gasztronómia fellegvárában is ismerik. Ez esetben lehet, hogy nem egy veneszi kreálmánnyal van dolgunk…

 18. Tromb74 — 2013-03-05 15:49 

@panamajack:
Úgy sejtettem, valamilyen békebeli találmány az olyan kifőzdék fénykorából, mint pl. a Lordok háza. A párizsi felbukkanás meglepett.

 19. escargot — 2013-03-05 19:22 

@Tromb74: Akárhogyan is, kissé parasztos, de hatékony éhségűző. Továbbá jó szolgálatot tesz gasztronómiai döntésképtelenség esetén. Mindazonáltal én kényes gyomrú fitneszbuziként inkább csirkemellel kedvelem.

 20. professzorpizka — 2013-03-05 19:30 

@escargot: párolt csirkemellel

 21. Tromb74 — 2013-03-05 20:34 

@escargot:
Pfej, csirkemell. Se íze, se bűze. Madarakat csak pulykától “fölfelé”, ez alapszabály 😀 😀 😀
Milánói rántottbordát a Csepel Művek területén lévő Haspók éttermben érdemes enni. Az étterem megnevezés senkit ne tévesszen meg, ez egy fémipari munkások igényeit kiszolgáló, farostlemezekből összetákolt vendéglátóipari egység, amely némi protekciónak köszönhetően megkapta a harmadosztályú besorolást. Az olyan ételeik, mint pl. a “Sanya kedvence” és a “Supreme sertésszelet” egyszeri szellemi foglalkozásúak számára ehetetlen, emészthetetlen kalória bombák, de pl. a bécsiszeletük világszínvonalú.

 22. lencse — 2013-03-06 09:06 

Drága Professzorom, hiába vagyok én egy vizuális alkat, – és hashpauk – e nyálgeneráló leirást MUSZÁLY lenne fényképpel is illusztrálni, ezért az Indán kivül akármelyik lehetőségen MEGOSZTANI sziveskedjék ! De azonnal ! Thx

 23. kszabo — 2013-03-08 08:56 

A hús a nyereg puhítására szolgált, ami kiszáradt a tűz mellett. És ha lemaradt a hadtáp, ezt eszegettük kínunkban:) Minden étel, ami számít a magyaroktól ered – http://szkaresz.blog.hu/2010/07/29/a_pizza_igaz_tortenete A bécsi szelet arra utal, hogy amikor igazságos Mátyás király Bécsben volt kalandtúrán, akkor találták föl a szakácsai, és Bécsről nevezték el. Magyar 🙂 Amikor kalandoztunk, néha foglyul ejtettünk egy-két várvédőt.
Az éhes német nézte amint esszük a marokkenyérbe rakott sült húst.
A jószívű magyar megkínálta és mondta neki: hamm burger! Amikor a gyerek kiszabadult elmesélte a kaját és azt hogy a magyarok hamburgernek hívják 🙂 Üdv

 24. becsuszoszereles1k — 2013-03-08 10:50 

@kszabo:
…es eredeti magyar etel meg a joszivu porkolt; az ehes nemet generalszoszban…

 25. panamajack — 2013-03-23 10:49 

Kedves Professzor!

Anarcho-liberalista kulináris csapongásai végéhez közelednek. Nemzeti Kormányunk végre hagyománőrző egyszersmint modern útmutatást ad minden Magyar érzelmű gasztrobloggernek:

http://mandiner.blog.hu/2013/03/23/venesz_jozsef_a_nemzeti_konyvtarban_ilyen_orszag_pedig_nincs_ccclxxiv#comments

Fogyasszák szeretettel!

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.