Noirpova: ANFÄN-GERMANICA

Noirpova épp varázsgombák illóolaj-elemzését végezte, mikor belehajolt a gőzbe, majd látomásai lettek. És leírta. Vitrayval szólva: Ki ez a tehetséges gyerek?

ANFÄN-GERMANICA

avagy a nyelvfejlődés boszorkánykonyhájába be történő pillantás

                                                                    Claire Robins kartársnak szeretettel

Szín: a teuton erdőben egy gondosan ápolt tisztás, szélén pirospozsgás kerti törpékkel; valamikor a tagolt beszéd kialakulása után, de még a Goethe Intézet vizsgaközpont-hálózata előtt.  Két medvebőrös, bundesliga-frizurás polgártárs üldögél a pázsiton, előttük kis helyes népi tálkában mézes galóca, nagy köcsögben kölessör. Dárdaheggyel körmöt ápolnak.

Henrik: — Csak most látom, kedves Dieter, milyen jó színben vagy, kipihent az arcod. Ha érdeklődhetek, talán wellnesshétvége…?

Ditrik:  — Nem, kedves Heinz, de majdnem eltaláltad. Péntek este pihenvén a vízparton, véletlenül feldöntöttem a sörömet, egyenesen belé a folyóba. Igaz, igaz, már a negyedik volt…

H.: —Nem tesz az semmit…

D.: — Magam is úgy gondolom…szóval, akkor kiemelkedett ám a vízből egy csudaszép leányzó, koszorúba font aranyhajjal…amilyen előnyei annak voltak, te!! Olyat még nem láttál. Pólójának Wasserqualitätsleiterin felirata csaknem kirepedt. Csengő hangon megköszönte a sört, majd közölte, hogy ő a folyó szelleme, és mint ilyen, szeretné kedvességem viszonozni. Vegyem tehát karomba és vigyem a bokrok közé.

H.: — Hűű…Az istenekre! Az én falum határában is van egy folyó. Mondd, világos, barna vagy gyümölcsös volt…?

Két-három nap múlva ugyanazon a tisztáson…

H.: — Na endlich elkaptalak, de ki is tépem a mogyoróidat és fahéjba forgatva kisütöm a karácsonyi vásárra, úgy éljek…!

D.: — Aber Heinz! A fahéjas mogyorót már húsz tavasznál is régebb óta árulják a bajor törzsek minden rendesebb vár főterén, latjával két euróért a hunoknak, és feltételezem, rossznéven vennék a konkurencia felbukkanását, továbbá már telített is a piac. Inkább fejtsd ki részletesen a problémádat. És kérlek, vedd figyelembe, hogy nem szeretem, ha málhásöszvérápolószerszabvány-szerkesztés közben csatacséppel nekem rohannak, mert az ilyesmi egészen kizökkent.

H.: —Hát  idefigyelj! Lementem a folyóhoz egy dézsa Edelköleschsel. Beledűtöttem az egészet.  Erre kiszállt a vízből egy nagyszakállú fickó, a fején csupa büdös hínárral, úgy nézett ki, mint egy csöves, és elküldött a fészkes…És hogy ő a nagyseggű Hildét várta, nem meg egy ilyen nyeszlett buzit. Még a nyeszlettbuzizás hagyján, de eltörte a hátamon a saját dárdámat. Azóta is az Allianz levelét várom…Hát tudod, kit traktálj a vízitündér-történeteiddel…!

D.: — Ach so. Eszerint az egyik folyó fiú, másik lány. Sajátos…Erről eddig nem volt tudomásom. Elnézésedet kérem a félretájékoztatásért.

H. (erre már megmarkolja a cimbora köpenyét): — Lázas vagy?! Egyik fiú, másik lány! Én meg majd nyilván számon tartom az összes vizesárkot, hogy melyik melyik!!!

D.: — Pontosan. Ahogyan otthon a jószágot. Adsz nekik névelőt. Abból aztán mindenki tudni fogja, mi a helyzet.

H. (keze lekábul a barátja gallérjáról): — Az istenek temérdek, sűrű sörére mondom, te nem vagy épeszű! Ha ez elterjed, mindenki rajtunk fog röhögni.

D.: — Márpedig, kedves Heinz, ezt az információt tovább kell adni a vízmentiben lakó törzseknek, először is a Großwildkatzenfurz klánnak a szomszédban. Mielőtt még valami meglepetés éri az asszonyokat sulykolásnál…

H.: — Azokat??? Na, azt megnézem…!

D.: — …aztán pedig ránk fogják. Apropó Großwildkatzenfurzék, hát na majd pont rajtunk fog röhögni a környék, mikor ott vannak ők is?

H.: — Hogyhogy?

D.: — Hát kérlek, a napfordulós technoparty vége felé elhatározták, hogy ezentúl, ha valamiből többet vesznek, azt éppenséggel nyolcféleképpen mondják, mert milyen pukkasztóan jó poén már ez.

H.: — ?? —

D.: — Látom, nem érted; idenézz — Ditrik előszed a hasitasiból egy tenyérnyi követ— ide fel van rúnázva az egész! 1 Tőlük kaptam.  Aszondták, már három másik falu is átvette ezt a remek mulatságot.

„1) –        pl.: r Schlüssel többes száma e Schlüssel, rövidítve: r Schlüssel, – 

            Ebben az esetben a főnév többes számban  semmilyen

             végződést nem kap.

2) ¨       pl.: r Apfel többes száma e Äpfel, rövidítve: r Apfel, -¨

3) e       pl.: r Freund többes száma e Freunde, rövidítve: r Freund, -e         

(…)”

H.: — Anyám! Ez rosszabb, mint a tevenyelv volt!

D.: — Hogyan…? Te ettél már tevenyelvet?

H.: — Nem, nem, hanem mikor utoljára feléjük jártam (már jó rég volt, Gott sei Dank!), még azzal szórakoztak, hogy tuwudsz iwígy beweszéwélniwi? Nagyon be lehettek tinóruzva.

D. (sajnálkozva): — Nagyon-nagyon…ezek a mai dizájnerdrogok…Aber, mégiscsak szólni kéne nekik erről a folyó-ügyről!

H.: — Én a közelébe nem megyek annak a bepimpózott népségnek! Azoknak egy haja szála se normális!

D. (oktatólag): — Heinz, Heinz, hát hol van benned az állampolgári felelősségérzet? A kötelességtudat? Ki a fene fogja elhinni 1500 év múlva a bárdoknak, hogy nálunk a kötelességteljesítés a fő erény?

H.: — Mondjam, vagy…? — Beáll a csend, csak a szél keresgél valamit a focistafrizurákban. Dárdával körmöt ápolnak. Henrik sóhajt, megvakarja mellszőrzetét — kracc, kracc — aztán elszántan megszólal. — Ide figyelj! Az én makulátlan jó hírnevemet össze ne mancsolja olvadt Milkával senki fia! Én elmegyek a Großwildkatzenfurzék fölött északra lévő második faluba…

D.: — A Herthába?

H.: — Nem, kérlek, hanem a Káposztából Eredeztetett Színréztekervény törzshöz. Azok minden ünnepségen ott vannak a Großwildkatzenfurz udvarban, hát beszéljenek Katziékkal ők.

D.: — Ach! Oda ne menj most! Azoknál járvány van, ha mondom, egész Hinterkrausschwingungkreisschlosshof fekszik! Itt járt múltkor egy néprajzos muksó Olaszból, Paci fuss vagy ígyvalahogy hívják. Az mondta. Elkapták a…mit is…dativust!

H.: — Hastífuszt? Az istenek szárnyas Schutzhelmjére, abba bele fognak halni!

D.: — Nem, nem, dativust. Nemigen értettem, megmondom őszintén. Azt mondta ez a kis talján, hogy ez kegyetlen nyavalya ám, az agyra húzódik. És egyre terjed!

H.: — De hiszen ez borzasztó…Valamit ki kell találnunk! Te! Induljunk el mégis a Katzenfurzék fele, a falujuknál ott szokott kóricálni egy öreg Halász. Hátha az bír segíteni…

  1) Forrás: dr. Kopasz Filoméla honlapja, http://onlinenemet.hupont.hu/17/a-fonev-2-reszdas-substantiv-teil    

8 hozzászólás

 1. kszabo — 2013-12-11 18:56 

So, mint so: Mi már akkor anyósvicceket meséltünk, amikor ők a fáról lemászást gyakorolták:) Üdv

 2. weelma1 — 2013-12-11 19:32 

Még, még, ilyeneket még!
Rendesen hatott a tinoru látom!
“Adsz nekik névelőt.” – Bááááár, ha a berlini fesztivalra gondolok….

 3. panamajack — 2013-12-11 20:22 

Donnerwetter, ebbe rendesen belesajdult a Graue Substanz a Gehirnemben!

 4. becsuszoszereles1k — 2013-12-11 23:43 

Dast ist veri snajdig vot!
Der medve !

 5. becsuszoszereles1k — 2013-12-11 23:46 

Aber!
das ist:P

 6. noirp — 2013-12-12 16:12 

@kszabo:
Ez csak azért lehetett, mert rászánták az időt a fáróllefeléközlekedés-szabványra 😉

 7. noirp — 2013-12-12 16:14 

@weelma1:
Huha, mit láttál Berlinben? Be fogják rá vezetni a negyedik névelőt?

 8. weelma1 — 2013-12-12 18:21 

@noirp: Legalábbis gondolkodhatnának rajta! Megfontolt vénember létemre zavarba tudok jönni, ha nem tudom eldönteni, hogy ki micsoda. 🙂

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.