Kedves mindenki, vallomással kezdem, teljesen elment a kedvem a vasárnapizárvartás-bejegyzés megírásától, dehát megígértem, és mivel egyelőre nem vagyok politikus, igyekszem ígéreteimet be is tartani. Elnézést, ha kicsit kevésbé gördülékeny lesz a dolog.
Onnan indulunk tehát, hogy tartja magát az a tévhit, hogy Lidl, Aldi, Tesco és más küffődi láncokat a zsidók, a reptiliánok, az ufók vagy Gyurcsány Ferenc juttatták olyan helyzetbe, hogy ma minden épeszű magyar, aki megteheti, ezeknél vásárol, ahelyett, hogy elmenne a CBA-ba. Persze az olyan apróságok, hogy a CBA-ban minden vagy kétszer annyiba kerül, és a legtöbb boltjuk borzasztó és pocsék, már nem zavarja a nemzeti konteók szerény táborát.
Mielőtt továbbmennénk, gyorsan leírom, hogy ez a gyíkember-reptilián dolog, ez baromság. A világot valójában nutriák irányítják, amint erről már többször is írtam. Az erről szóló írások linkjei a blog facebook oldalán lesznek hamarosan elérhetők.
Visszatérve most a küffődi gonosz láncokra, arra a dög unalmas következtetésre fogunk jutni, hogy nekik szakmai tudásuk van, meg pénzük, amelyet fialtatni akarnak. Ez a (már bocsánat) kurva unalmas dolog a kapitalizmusban, hogy kellő mennyiségű tudás és pénz birtokában mindig nyerünk. Ha bármelyikből másnak több van, ő fog nyerni.
Pénzügyek
A pénz része a dolognak egyszerűbb. Magyarországon a bankok folytonos baszogatása miatt még az olyan pártközeli tőkések is, mint a CBA, folyamatos tőkehiánnyal küzdenek. Arról nem is beszélve, hogy a franchise rendszer miatt, a finanszírozás nagy részét egy helyi, kis cégnek kell megoldani. Na jó, ez így kínai, menjünk az alapokhoz.
Ha van egymillió forintom és boltot akarok csinálni, akkor megépítem, berendezem mondjuk hétszázezerből (befektetés) és rájövök, hogy a kezdő árukészlet megvásárlásához és az első pár hónapban a rezsi megfinanszírozásához kevés a maradék háromszáz, inkább felveszek még egymilliót, hogy egy jó erős nyitó akcióval vonzzam magamhoz a vásárlóimat.
A bankban azt fogják mondani, hogy rendben, megkapom a pénzt, hét-nyolc százalékos (nagyon jó esetben) kamatra, plusz kérik fedezetnek a bolt mellé a családi házat. Miért? A magas kamatláb azért van, mert az Orbán-kormány a bankokkal finanszíroztatja magát, ezzel azt a látszatot keltve, hogy az átlagember csak kevés adót fizet. A bank persze nem hülye, kamatlábbal és kezelési költséggel szépen visszahúzza azt a pénzt, amit Orbánnak havonta elküld.
A házra nem lenne szüksége a banknak, de úgy van vele, hogy az idióta, összevissza jogalkotás miatt a bolt és teljes árukészlete pillanatok alatt nulla forintot érhet, ha mondjuk Orbán betiltja az adott boltfajtát (lásd trafikok). Kell neki valami olyan fedezet, amely drága általában (egy jó kis lakóház) és drága nekem, tehát mindent meg fogok tenni, hogy inkább pénzt adjak a bankba, mint hogy kilakoltassanak a francba.
Mindeközben a profi pénzügyesekkel dolgoztató Lidl vagy Aldi komplett felmérésekkel és számításokkal megy oda ahhoz a bankhoz, amelyik harminc éve hitelezi, tudja, hogy mennyi pénz és vagyon áll a hitelkérelem mögött. Ráadásul, hála az Unió egységes belső piacának, nem feltétlenül a magyar szabályok alapján kell azt a hitelt nyújtani, simán lehet a sokkal kedvezőbb, mondjuk szlovák bank és a szlovák Aldi között bonyolítani az üzletet, megspórolva a magyar bankadót. (ezért van az, hogy a bankadó elsősorban a magyar lakosságot és vállalkozásokat sújtja, nem a multikat).
Szerepet játszik az is, hogy a multi nem Magyarországban gondolkozik, hanem régióban, tehát a hitelfelvételét igazíthatja úgy, hogy a legkedvezőbb helyen veszi fel a hitelt és a legolcsóbb helyen gyártatja le a terméket. És fajlagosan olcsóbban, mert nemcsak a magyar piacra elegendőt rendel, hanem az egész régióéra. Ez a méretgazdaságosság csodája.
Ennek az az eredménye, hogy ha én 7-8%-ra kaptam hitelt, az Aldi, Lidl, Tesco stb. ugyanezt meg fogja kapni valahol 3-5% környékén. Ezt az kamatelőnyt akár azonnal beépítheti általában az áraiba, vagy pedig elkezdhet játszani azzal, hogy bizonyos árucikkekre akár sokkal nagyobb árengedményt ad, mert ha még ezt ideig-óráig hitelből kell finanszíroznia, akkor is jobban jön ki, mint én, mert olcsóbb hitelhez jut. Ráadásul a multi megteheti (mivel nem fenyegeti, hogy holnap Mészáros Lőrinchez csatolják), hogy picit hosszabb megtérülésben gondolkozzon, a futamidő és a törlesztőrészlet viszonyát meg minden lakás- és autóhiteles fájdalmasan közelről ismeri.
Amint láthatjuk, ez nem valami űrtudomány, nincsenek szabadkőművesek és hüllők, egyszerűen az van, hogy a kormány idióta gazdaságpolitikája már a verseny megkezdése előtt versenyhátrányt okoz a magyar vállalkozónak.
Üzleti modell
A boltmultik nagyon sok kutatás és elemzés után jutnak el odáig, hogy mit áruljanak, és mit ne. A Lidl, az Aldi és a Penny behozta Magyarországra az élelmiszerdiszkont műfajt, amelyre a magyar kereskedők pénz és tudás hiányában képtelenek voltak eddig reagálni. Ez a modell azon alapul, hogy nincs választék. Egyfajta étolaj, egy pizzamárka, egy sonkamárka, egy mosószermárka, és így tovább. Ez azt jelenti, hogy egy hétköznapi bolt árucikk fajtáinak nagyjából a felét kell menedzselni. Nem kell például külön Kotányi, Horváth Rozi, Fűszersziget meg még a fene tudja miféle cég által szállított bazsalikom vagy feketebors rendelését figyelemmel kísérni, követni, telefonálni és levelezni. Van bors, meg bazsalikom. Mindkettőből egyféle, igaz az jó minőségű. A telefonálgatás, nyilvántartás, szállítás árán megspórolt költség már mehet is bele az árengedménybe.
A Tesco és az Auchan kicsit más stratégiát követ. Egyrészt (nem kis részben az Aldi és a Lidl feltűnése miatt) ők is egyre több dolgot oldanak meg sajátmárkás termékkel és szűkített választékkal. Másrészt ők tartanak ruházati termékeket és más iparcikkeket, amelyekkel magukat az „általános nagybevásárló-hely” pozíciójába hozzák. Innentől kezdve viszont komoly pénzeket tudnak kérni az egyes termékek gyártóitól, hogy pont az ő termékük legyen szemmagasságban, amikor Átlagmagyar János jön bevásárolni, és ezzel a bevétellel kompenzálják a diszkontok árelőnyét (magyarul így tudnak ők is olcsók lenni).
Mindehhez hozzájön az is, hogy a boltmultik a piaci betörésüket olyan boltokkal kezdték meg, amelyeket fillérekért árult ipari parki parcellákon húztak fel, típustervek alapján. A típustervekre majd kitérek a logisztikai résznél, az üzleti modellhez annyi tartozik, hogy a boltingatlan fenntartási költsége sokkal alacsonyabb, mint valami rozoga boltba a csemege helyére beköltözött CBA esetén, mivel bútorból, hűtőből is sokat tudnak rendelni, mert mindegyikbe garantáltan ugyanaz befér. Az ezen megspórolt költség pedig hol van? Igen, a te zsebedben kedves olvasó.
Logisztika, szervezési tudás
Ezzel át is értünk oda, hogy az egységes méretű, egységes kialakítású, egységes elrendezésű és árukészletű boltok előnyeit ecseteljük.
Simán lehet központi készletrendszerben vezetni a pillanatnyi árukészletet. Ennek segítségével (és mivel biztos, hogy ugyanaz a teherautó mindenhova be tud állni) olyan áruterítő járatokat lehet megszervezni, ahol az autó a lehető legkevesebb kilométerből szállítja ki az adott árumennyiséget. Ha elosztjuk a boltban található áru tömegét (kg) azzal a távolsággal, amelyet az árut a boltba hozó autó megtett, de egy teherautót csak egyszer számolunk (km) akkor fogunk kapni egy kg/km adatot, amely (becslésem szerint) egy Aldi esetében körülbelül a fele lesz a CBA ugyanilyen mutatójának, vagyis az árunak a boltba érkezése feleannyi fuvarköltséggel valósul meg. Aki eddig elolvasta, az már tudja, hogy ez a költségelőny pontosan hol landol.
Maradva az áru mozgatásánál. Ha valamit ennyire egységesen terveznek, akkor rá lehet segíteni arra is, hogy az áruk szavatossága nagyjából egyszerre járjon le. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kell naponta kihívni a veszélyeshulladék-gyűjtő autót, ha egyszer tudunk tervezni arra, hogy húsféle szerdánként szokott lejárni, zöldség viszont mindig pénteken. Persze eleve jóval kevesebb jár le, mert jóval kevesebb felesleges árut rendeltünk, hála fejlett készlet-monitorozó rendszerünknek.
A készlet. A készlet minden logisztikus réme, kb. olyan rémálmaiban jön elő, amikor fél kézzel kapaszkodva lóg a szakadék felett, és felette egy csúnyán átvert gimnáziumi barátnője áll, akinek a kezében épp baltává változik az a mozijegy, amelyik helyett inkább egy másik csajjal ment el valami buliba.
A készletben ugyanis áll a pénz, amelyre hitelkamatot kell fizetni. A cégek átvilágításának egyik fő eszköze a Days In Inventory mutató, amelyet úgy számolnak ki, hogy fogják az éves bevétel 1/365-öd (vagyis egy napra jutó) részét, és megnézik, hogy ebből éves átlagban hány állt eladatlan készletben, vagyis hány napot dolgozott a cég azért hogy a polcon legyen az az áru, amelyet a kedves vevő épp nem vesz meg. Ennek a mutatónak a mondjuk három-négy százalékos lejjebb szorítása egy Tesco méretű cégnél százmilliós nagyságrend, amelyet nem kell elszedni a vásárlótól.
De a boltba megérkező készlet (elsősorban a diszkontoknál) is sajátos. Biztos mindenki megfigyelte már, hogy milyen gyorsan pittyegteti (Romániából olvasóknak: bippeli) be a pénztáros az árucikkeket. Naná, hiszen mindegyiken ugyanott van a vonalkód, ugyanakkora, ugyanolyan fajta. Most megint matek jön: Van X mennyiségű áru, amelyre jut Y mennyiségű pénztár, X áru áthaladási sebessége a pénztáron Z másodperc. Ha tudatos bolt-tervező vagyok, akkor megcélzok egy ideális időtartamot, mondjuk 6 percet, amely alatt a sorba beállástól a vásárlónak el kell jutni addig, hogy az árut kifizette és elindult kifelé a boltból.
Ezt a hat percet tudom úgy tartani, hogy nyitok még egy pénztárat és felveszek még egy pénztárost. Ekkor azonban az áraimba be kell építenem a pénztárgép amortizációját és a pénztáros bérköltségét. Ehelyett megtehetem azt, hogy az egy árucikkre eső áthaladási időt csökkentem azzal, hogy a jó vonalkód miatt, nincs megállás, lassulás, hanem az áru pitty-putty átmegy. Ezzel megint a vásárlóm zsebében hagytam pénzt.
Teendők
Itt be is fejezem, talán ennyi elég ahhoz, hogy lássuk. Nincsen varázslat. Teljesen nyilvános, hazai és külföldi egyetemeken részletesen tanított szabályok vannak, amelyeknek a jó alkalmazása nyereséget hoz.
És ne gondoljuk, hogy ezek legyőzhetetlen boltok. Arra is van, legalább ennyi tudomány, hogy egy kicsi, városi boltot hogy lehet sikeressé és nyereségessé tenni. Többe kerül, és tovább is tart, mint korlátozni a versenytársakat. De nekünk, vásárlóknak az lenne az érdekünk, hogy a CBA is versenyezzen értünk, és ne a Miniszterelnök Úrral próbáljon minket a boltjaiba terelgetni. Nem fog sikerülni.