A személyek szabad állapotáról

Már régóta írni akartam arról, hogy amikor az ember magyarországi politikáról beszél vagy ír, akkor legeslegelső sorban meg kell érteni néhány személyállapoti kérdést. Ha mondjuk valaki szerette a jogi karon a római jogot tanulni, akkor emlékszik, hogy egy elég hosszú fejezete a római jogi stúdiumoknak a személyállapoti kérdések tisztázása. A római jog ugyanis szókimondóan kategorizálta a társadalom egyes tagjait, és azt, hogy nekik mihez van joguk és mihez nincs. A modern jogok egyik vívmánya, hogy abból indulnak ki, hogy mindenki egyformán jogképes, vagyis nincsenek olyan alávetett, kevésbé jogképes személyek, akik valamit egyszerűen a jog tilalma miatt nem tehetnek meg, amit a többiek igen, vagy épp nincsen felettük álló személy jóváhagyásához kötve, hogy valamely jogosultságukkal élhetnek vagy sem.

A jogképesség hálói

Formális korlátja a cselekvésnek ma már a kultúrállamokban tehát nem nagyon van, mégis, minden országgal kapcsolatban fontos érteni azt, hogy ki mit tehet meg és mit nem, melyek azok az informális normák, amelyeket betart, és kik azok a személyek, akik más személyek cselekvési terére hatással vannak. Melyek azok a múltbéli események, amelyek kihatnak emberekre és kapcsolatokra. Ki, kit, és milyen slamasztikából húzott ki, juttatta vagyonhoz, vett részt vele mocskos üzletekben, amelyekről nem akar hallani?

Nagy országok esetében ezt tanítják is, például az amerikai üzleti iskolákban tanítják a kínai guanxit (a szívességek, a hierarchia, és a mindenféle izmusok keverékéből létrejött, az emberek napi életét szabályozó normarendszert) és a brazil jeitinhot (a magyar mutyihoz hasonló kedélyes népi játék) hogy az odaérkező, és sok pénz felett diszponáló üzletembernek, vállalati alkalmazottnak legalább legyen fogalma arról, hogy ki mit miért mond.

Móricztól Mészáros Lőrincig

Magyarországon ez egy elég nehéz tudomány, mivel nálunk a személyállapoti kérdések nem voltak statikusak, vagyis a rendszerváltás után sokáig nem lehetett tudni, hogy milyen társadalmi rend fog nálunk kialakulni. Míg a guanxi és a jeitinho esetében több ezer- és több száz éves, rögzült állapotról, életmódról beszélünk, addig nálunk olyan illúziók voltak, hogy a szocializmust megelőző mikszáthi és móriczi urambátyám világ és a szocializmus párttitkár világa után valami más következik.

Az urambátyám-világban az életpályák kötöttek, és a függelmi viszonyok láthatóak voltak. Pontosan lehetett tudni, hogy ki, kinek az embere, kinek tartozik engedelmességgel. A szocializmusban ezt épp csak a szükséges mértékben hígították az alulról feltörés lehetőségével.

A rendszerváltás mostani állapotában ott tartunk, hogy Orbán részéről az urambátyám-világ erőszakos restaurációja zajlik. Ez olyan keret, amelybe szinte minden intézkedése belehelyezhető, és abban értelmet nyer.

Vegyük például a választójogi reformot. Egyrészt van neki jól látható választásnyerési célja, a nemfideszes kerületeket szépen hozzákanyarították a hagyományosan fideszes kerületekhez. Másrészt, régen egy megyében volt 8-10 helyi kerület, megyei listáról bejutott 4-5 ember, meg az országosról is pár, így a megye méretétől függően 12-18 megyei hátterű politikus volt parlamenti képviselő.

Ezt úgy alakították át, hogy egy megyében maximum 6-7 képviselő maradt, akik nagyméretű választókerületekben képviselik, jelenleg nagyrészt a Fideszt. Régen egy vidéki polgármesternek lavírozási lehetősége volt, hiszen az épp aktuális kurzustól függetlenül mindig az volt a leosztás, hogy volt a megyében 7-8 kormánypárti és 3-6 ellenzéki képviselő, valahogy mindig össze lehetett hozni úgy a lobbizást, hogy akkor is menjen valami, ha a közvetlenül az adott választókerületbe megválasztott képviselő nem akarta az adott projektet. Most viszont, hogy a megyén belül szinte csak egyéniben megválasztott képviselő van, aki viszont 1/5-1/6 megyényi területen “uralkodik”, ezekből a képviselőkből helyben élet-halál urai lettek. Az egyéni vagy helyi érdekérvényesítők helyben nem tudnak kihez fordulni, Orbán Viktor vagy Lázár János a fellebbviteli fórum, akihez százmilliós nagyságrend alatt nem lehet bejutni.

Az eddig viszonylagos függetlenséggel bíró polgármesterek, az alattuk már hálózatba kapcsolt személyekkel (a vezető óvónőtől a  kistérségi szennyvíztársulás igazgatójáig) alacsonyabb szintre kerültek, hiszen közvetlen függésbe kerültek a képviselőtől. Cserébe a polgármester pénzt kapott, közmunka-keret néven, amelyből hűsége jutalmaként éhbéren tarthat jobbágyokat.

Párhuzamos világok, polgárok, hospesek

A fenti példához még számtalan másikat lehetne írni, amelyben feltárul előttünk a rövid visszaesés után épülő feudalizmus. Ebben a rendszerben az a cél, hogy minden személy (direkt nem írok állampolgárt) két-három szintnél nem nagyobb távolságban be legyen kötve az uralkodó elit alattvalói hálózatába. Orbán ráadásul igyekszik a legfelső szint tagjait egymás ellen úgy kijátszani, hogy senki se próbáljon a ranglétra tetejére, az ő helyére ülni. (Ez a Simicska affér)

He who pays the piper calls the song

Ez így szép és kerek lenne, ha az ország lakosságának jelentős része nem olyan cégektől kapná a kenyérrevalót, akik Orbán Viktort, ha érdekeik úgy kívánják, simán nyakon verik. Úgy, ahogy megtette a Bertelsmann csoport vagy az RWE, vagy az amerikaiak közül a Bunge.

Ezeknek a cégeknek a munkavállalói nem politikai kegy, hanem jó-rossz HR döntések alapján kapnak munkát és megélhetést. Nyilván nagyon kemény munka egész nap egy Aldiban mosolyogni, nehéz csomagokat emelgetni, fel-alá szaladgálni, felmosó- és pénztárgépet kezelni, ám aki elvégzi és egyébként józanon, tiszta formaruhában jelentkezik a műszak kezdetén, az megkapja a pénzét, fizetésnapon és hiánytalanul. Nem kell hozzá jóban lenni senkivel, az Aldi nem azt várja el, hogy a munkavállalója meghatározott nézeteket valljon, hanem azt, hogy a vállalattal szemben lojális legyen és elvégezze a nem kevés és nem könnyű munkát a pénzéért.

Marx persze most nyilván kizsákmányolást kiáltana, azonban a helyzet az, hogy a szájára vigyázni kénytelen és a kis egzisztenciáját mindenféle politikai befolyásoktól féltő közalkalmazottnál ezerszer biztonságosabb és nyugodt élete van annak, aki a munkaerejét el tudja adni valamelyik multinak.

Harc

Nem tud azonban teljesen megszabadulni Viktortól és pártjától, két okból.

Egyrészt a családban szinte mindig van valaki, aki a közszférában dolgozik, akit akkor is bántanak, ha az unokaöccse rendszerellenes.

A másik ok pedig az, hogy az etatista tempók is illenek ebbe a feudális paradigmába. Kevésbé bonyolultan fogalmazva: a rezsicsökkentés, a mindenféle kedvezmények rendszere az állam, és így az uralkodó elit lekötelezettjévé teszi az olyan családot is, ahol aztán mindenkit a gaz multik fizetnek. Innentől kezdve viszont az ő cselekvési-döntési terük is kisebb lesz, hiszen idomulni kell “jogképesebb” honfitársaik érdekéhez és akaratához.

A magyar állam mindig tudja zsarolni a lakosságot, akkor is, ha egy család teljes megélhetése a multitól kapott fizetésen alapul. Nekik is vannak gyerekeik, akik iskolába járnak, ők is betegszenek meg és mennek orvoshoz. Ahogy ezt megteszik, már várja őket a Mátrix, az orvos, aki azért lett osztályvezető, mert jól feküdt a megfelelő politikai helyzetben, az igazgató, akit a szomszédos kisváros sintértelepéről tettek át vezetőnek és társaik.

A multi- és vállalkozásellenes szemlélet tehát valójában nem más, mint féltékenység, hiszen a multik- és hazai vállalkozások révén olyan csoportok, struktúrák jönnek létre, ahol az emberek napi életében a politika kevésbé tud jelen lenni, ezzel pedig csökkenti azoknak az apparatcsikoknak a hatalmát, akiket Orbán a hatalmi helyzettel kenyerezett le, mert – az egyre kevesebb – pénzt a felsőbb szinteken nagyrészt elosztották.

Egyszerű példával: a Bosch vagy az Audi által létrehozott ovi vezető óvónői székébe nem lehet hatalmi szóval bedugni Angélát, a képviselő unokahúgát, legfeljebb udvariasan lehet kérni, kőkemény szívességekért cserébe.

Az ilyen környezetben élés- dolgozás, védett helyzetet hoz létre, amelybe az emberek vágynak, és amelyhez adott esetben jobban lojálisak lesznek, mint “hazájukhoz” ha a haza korrupt földesurakat jelent.

Hospesek

Mostanában sokszor került szóba, hogy Magyarország történelmének szerves része a bevándorlás. Ez igaz, mivel többször kellett komoly demográfiai deficittel szembenézni, és több vezető is felismerte, hogy ezek a vendégek kultúrájukkal végső soron az ő hatalmát növelik. Itt most nem akarok hosszas szirupfolyamot nyitni, Szent István-idézetekkel, mert jelen írás szempontjából nem ez az érdekes.

Az összes idetelepülő, Szent István német lovagjaitól az olasz vincelléreken és kun íjászokon át a szlovák parasztságon át, nemcsak kultúrát hozott, hanem társadalmi berendezkedést is. A királyok, akik idehívták őket, azt a kiváltságot kínálták, hogy a maguk szokása szerint élhettek. Betagozódásuk az adott kor magyar társadalmába együtt járt azzal is, hogy bizonyos szokások, jogosultságok elterjedhettek. Például nem lehetett volna azzal idecsábítani az evangélikus német és szlovák földműveseket, hogy itt majd a Habsburgok ellenreformációs politikájának lesznek célpontjai.

Jó bevándorláspolitikát csak hatalmában magabiztos, céljaiban határozott vezetés tud csinálni. Kell hozzá egy Szent István, aki hatalmát megszilárdítva biztos volt benne, hogy megéri neki a konfrontációt a magyarokkal az, hogy az országának olyan képességei lesznek, mint a nyugati országoknak. Kellett egy Mária Terézia, aki tudta, hogy ha az Alföld mezőgazdasági potenciáját nem használja ki, sose lesz birodalma, ezt pedig akár protestánsok tömeges betelepítése útján is el kell érni, akárhogy berzenkednek a csuhások.

A bevándorlást a Fideszt a sima populizmuson kívül azért is zavarja, mert olyan embertömeget jelent, akik a rögzülőben levő merev magyar társadalom szerkezetét lazítanák, hiszen idejön egy csomó ember akinek semmije sincs, dolgozna, pénzt keresne, esetleg bűnözne, nem érezné magát korlátozva attól, hogy ő majd valamit elveszít. Esetleg mások meg még tanulnának az eltökéltségéből.

 Konklúzió

Aki Magyarországon sikeres (mármint az országnak is sikeres) politikát akar csinálni, nagyon pontosan meg kell hogy értse az urambátyám-mutyivilágot, mert minden, amit a Fidesz csinál, levezethető ennek építéséből és ennek megvédéséből.

Gyökeres változás az ország sorsában csak akkor lehet, ha meg lehet nyitni az utat az olyan struktúrák kiépítése előtt, ahol nagyobb arányban érvényesül az, hogy az egyén jogképességét nem korlátozza a politikai hatalom.

Hogy ez nehéz, vagy lehetetlen? Ez maga a defetizmus. És egy valamit ne feledjünk. A szabadság vágyott dolog. Aki tud szabadságot adni, az bármit kérhet.

24 hozzászólás

 1. Tromb74 — 2015-02-17 12:29 

Eh!!! Sokadszorra is megemelem a kalapom-pom-pom. Ez olyannyira kiválóra sikerált, hogy vezető hírportáljaink főoldalán kéne virítania. S szégyen vala és gyalázat, hogy ez nincsen így.

 2. panamajack — 2015-02-17 13:00 

Dear Prof, először is csatlakozom az előtem szólóhoz, ez benne van a mindenkori Top 10 írásod között.

Mindazonáltal kifelejtettél egy szerintem elég fontos elemet, a kivándorlást. Márpedig a mostanihoz mérhető emigrációs hullám csak száz évvel ezelőtt volt (az 56-os látványosabb volt, de csak pár hónapig tartott, a mostani pedig lassan 10 éve), az urambátyám világ fénykorában. Ennek pedig nagyon komoly jelentősége van.

Annak idején Romániára mondták, hogy “a puliszka nem robban”, ami – mint az be is bizonyosodott – nagy hülyeség volt, hiszen megfelelően nagy nyomáson bármi robban. Kivéve, ha van egy olyan szelep, amin keresztül az igazán elégedetlenek, a rendszerbe betagozódni nem tudók vagy nem akarók viszonylag egyszerűen és gyakorlatilag kockázatmentesen távozhatnak. Amíg ez fennál, addig nincs olyan réteg, akinek egyszerre lenne képessége és motivációja ahhoz, hogy változást érjen el.

Ehhez jön a társadalom végletes atomizálódása (amire a Fidesz teljes erőből rájátszik), és a lefölözhető és szétosztogatható, teljes egészében a kormány által kontollált járadékszerű jövedelem (ami Oroszországban az olaj, az nálunk az EU-támogatás). Ezért némileg paradox módon az Orbán-rendszer fenntarthatóságát jelenleg az ország EU-tagsága biztosítja (na ezt próbáljuk meg elmagyarázni a tüntizőknek!), és amíg az EU működésében nem történik valami egetrengető változás (amire középtávon azért minden esély megvan), addig Magyarország el tud lavírozni a jól ismert és otthonosan megszokott “középszar” ugar-létben. A dolgoknak még sokat kell rosszabbodniuk ahhoz, hogy a magyar puliszka is felrobbanjon.

 3. professzorpizka — 2015-02-17 13:04 

Ez igazából egy másfél órás előadás rövidített szüzséje, az eredetiben volt szó pl Marius hadsereg-reformjáról is, szóval húztam belőle, amennyit csak bírtam…

Meg a kivándorlásról neked kellene írnod 😉

 4. hadrian77 — 2015-02-17 13:09 

Nagyon jó írás. 🙂 A hétvégén volt A pénzcsináló az M3-on, ha még ehhez hozzátesszük a Dollárpapát is, akkor láthatjuk, hogy semmi nem változott. 🙂

 5. panamajack — 2015-02-17 13:12 

@professzorpizka: a kivándorlással kapcsolatban ezt a filmet érdemes megnézni. Aztán szörnyűlködni, hogy mennyire nem változott Magyarországon 100 év alatt semmi…

http://m.youtube.com/watch?v=9B5IsDwOFls

 6. becsuszoszereles1k — 2015-02-17 23:10 

A nagy magyar kronikus szekrepedes… :/

 7. rognork — 2015-02-18 09:25 

Tegnap sikerült nagyjából a fentiekkel találkozó gondolatokat megfogalmaznom, és arra jutottam, ha a tulajdonos viszi a seggem alól a gépeket, akkor én is megyek az üzemmel együtt. Van annyi tudásom, amit szívesen fog látni egy határral odébb.
Másrészt azon is elgondolkodtam, hogy elég sok-e a külföldi tőke nálunk, hogy meggátolja a nagyobb bajt, vagy egyszerűbb lenne mindenestül kivonulni.

 8. komojtalan — 2015-02-18 10:21 

Aki ezt nem érti, nem tudja az nem tudom hol él(t)? A Fidesz kőkemény kommunizmus felé hajt, mindenki az államtól kap mindent, ezért az államtól függ. De ez nem járható út, mint kiderült … Akkor okos és döntés képes emberek miért nem lépnek fel ellene? Tudom, van az a pénz. Tényleg mindenkit meg lehet venni? Sokszor van egy olyan érzésem, hogy a MSzP -sek a Fidesz alá játszanak, nem is kell nekik a hatalom. De hatalmon többet lehetne lopni, ez sem izgatja őket? Nem érthető ez a magatartás számomra.

A bevándorlókkal viszont más a véleményem. Annyira kevéssé vagyunk célország, hogy ez inkább egy PR fogás a Fidesz részéről, mint sem valós probléma.

 9. flashbang52 — 2015-02-18 11:21 

Arthur: Üdvözöllek, jó asszony. Arthur vagyok, a brittek királya. Megtudod mondani, hogy ki lakik abban a kastélyban?
Öreg asszony: Kiknek a királya,
Arthur : A britteké.
Öreg asszony: Kik azok a brittek?
Arthur :Mi mindannyian. És én vagyok a te királyod.
Öreg asszony: Ó, én nem tudtam, hogy nekünk van királyunk.
Azt hittem, hogy egy önálló kommunában élünk.
Dennis : Tévedsz. Egy diktatúrában élünk. Egyeduralomban, és mi vagyunk a munkás osztály.
Öreg asszony: Hát akkor változtassuk meg az osztályokat!
Dennis : Erről van szó. Ha csak…
Arthur Nagyon kérem, jó emberek! Sietek. Kilakik abban a várban?
Dennis : Senki.
Arthur: A …De akkor ki az uratok?
Dennis :Nekünk nincs urunk.
Arthur :Mi?
Dennis :Már mondtam neked. Mi egy anarcho-szindikalista kommunában élünk. Hetente cserélődnek az ügyvivők…
Arthur : Hogy?
Dennis :…És az ügyvivők minden döntése. A kéthetente megrendezett tanácskozásokon el kell fogadni a belügyekben az egyszerű többséget.
Arthur : Csönd!
Dennis : De kétharmados többségnél…
Arthur : Parancsolom, hogy maradj csöndben!
Dennis : Parancsolja?! … Kinek hiszi magát?
Arthur :Én király vagyok.
Öreg asszony : Én nem szavaztam rád.
Arthur : Nem szavazhatsz királyokra.
Öreg asszony : De akkor hogy lettél király?
Arthur :A tavitündér felemelte a keble fölé a legszentebb ragyogással bíró Excalburt, jelezvén az Isteni Bölcsesség hatalmasságát. Én hoztam el az Excaliburt, így lettem király.
Öreg asszony : Frank itt van? Lenne egy páciens…
Dennis :Nézd, néhány nő a víz színén fekszik egy kardot tartva. ez nem lehet a hatalom alapja. Legfőképpen a tömegek támogatása kell hozzá és nem egy nevetséges vízi színjáték.
Arthur : Csönd!!!
Dennis : Nem várhatod, hogy gyakorolni tudod a hatalmat, csak azért, mert valami vízi kurva hozzádvágott egy kardot. …

Ismerős szitu .. az a gond vele..1973-74 ben írták … na kb ennyivel vagyunk hátrébb …úgy mindenben

 10. becsuszoszereles1k — 2015-02-18 22:00 

7.@rognork:
Ez nekem ma jutott eszembe, ahogy olvastam, mennyi kulfoldi toke van benn az orszagban. Csak azt nem tudom mi a valasz: eleg-e vagy nem eleg.

 11. becsuszoszereles1k — 2015-02-18 22:23 

8.@komojtalan:
Mivel akiket nem lehet megvenni, azokon nem latod anyagilag…:P

A kommunistak mikor exponaltak magukat de facto epitesben vajon? Nem-e ugy-e van, hogy nagy szakertok voltak mindig is farvizeken valo csobbanasmentes eluszkalasban: csak semmi kuzdelem, csak semmi eletveszely, meg mit nem! Nem azert elnek! 😀 Szoros analogia erre a ‘Mi az oregseg biztos jele?’ kezdetu vicc csattanoja, behelyettesitve a ‘hatalom’ es a ‘sajat irhank’ kifejezesekkel.

A bevandorloknak lehet, hogy nem celorszag Mo., de dobbanto hely, es ez a “PR” ezt fejezheti ki: “Niiiincs nekunk folos love’nk erre; ha ugyse ide jonnek, akkor masfele’ is mehetnek! Amugy meg ide ne is jojjenek, mert nem engedjuk!” – Teljesen logikus, nem? 😀

 12. Tromb74 — 2015-02-19 13:53 

@becsuszoszereles1k:

Még az is szóba jöhet, hogy Orbán megróbálja eladni, hogy majd mi védjük meg Európát a keleti hordák ostromától, mint a régi szép időkben. Persze ehhez egy csomó pénzre lenne szükség a júniótól. A csomó pénz meg jó dolog, mert lehet belőle osztogatni a cimboráknak, akik majd nem lesznek hálátlanok.
Ebbe a tervbe az is passzol, hogy most megmutathattuk, Magyarország olyannyira hű de nagyon fontos geopolitikai vagy milyen szempontból, hogy még Putyin is itt szürcsöli a húslevest.

 13. panamajack — 2015-02-19 17:47 

@Tromb74: na erről pont most írtam egy posztot. 🙂

 14. becsuszoszereles1k — 2015-02-19 23:40 

12.@Tromb74:

Elvegre ablak vagyunk Europara – bar most mar csak fortocska!
Vagy a Nyugat kuszobe – de az nekunk melyik iranybol esik?!
😀

Geopolitikailag szvsz valtott benzinkutakkal lehet rajtunk athaladni – nyereg alatt extrudalt huslevessel, hat ja (da)… 😀

 15. Tromb74 — 2015-02-20 13:54 

@panamajack:
Várom türelmetlenül a posztot

 16. Tromb74 — 2015-02-20 13:55 

@becsuszoszereles1k:
Egy korszerűbb autóval még a tankolás miatt se kell megállni.

 17. becsuszoszereles1k — 2015-02-21 19:24 

16.@Tromb74:

:DDD [ Arra az 530km / 270 km-re? Hat nem! Gondolom nem a ropteben tankolasra gondoltal! 🙂 ]

 18. zsurnaliszt — 2015-02-21 21:54 

Szervusztok!

Mea maxima culpa, de e szösszenet nekem nem tetszik.

Egyrészt igen erősen hiányos, mert múltból nagy lendülettel ugorva (és nem kevés 1990 utáni esztendőt elegánsan elfeledve) a jelennel foglalkozik, s szinte egy szót sem ejt arról, hogyan s miként jutottunk el a “rendszerorgazda” váltástól máig. Pedig e nélkül semmit nem lehet(ne) megérteni. Figyelem, ez nem pártfüggő történet, mert mindegyik egytől-egyig abban – helyesebben: ebben a posványban érdekelt.

Másrészt riasztóan (és koránt sem mellékesen visszataszítóan) tendenciózus – s ezt akkor is kiszúrja (és ami rosszabb és szomorúbb a szerzőre nézve: fájlalja) az ember, ha történetesen ugyan azon a platformon áll, mint az anyag írója.

 19. becsuszoszereles1k — 2015-02-22 08:52 

18.@zsurnaliszt:
“Egyreszt”: Most ujra elolvastam (sokadszorra) a posztot, es szerintem alaposan vegigvonul a (magyar) tortenelmen, jellegzetes “lougrasokban” a tortenelmi osszefuggeseket illetoen (amit hianyolsz) es karikirozva a korok jellemzo tendenciait.

“Masreszt”: esetleg ezt a politikai jellemzest erzed tendenciozusnak? De ha egyszer tendenciozus, kontraszelektiv a politika, csak azt tudja tukrozni (tukroztetni), ereztetni egy elemzes, bemutatas.

“Visszataszitoan”: az. Ha mindegyik part, ahogy irod, “ebben a posvanyban erdekelt”, akkor mitol nem partfuggo? Vagy mire gondolsz? 🙂

Ja, vagy hogy nem csak azt mondja ki, amit gondol, hanem azt, ami van? Erre biztosan nem gondolt! 😀

P. S.: Ha magamban a szerzo “szemere vetettem” valaha is barmit, az egy, max. ket alkalommal, a tulzott idealizmusa volt, de az sem csorbitott semmit az irasa erteken…

 20. professzorpizka — 2015-02-22 13:00 

@becsuszoszereles1k: Az ember vagy idealista, vagy öngyilkos, már ha azzal verte meg a sors, hogy annyit ért meg a történésekből, amennyit én megértek, amely mennyiség azt hiszem valamivel a sokéves átlagot azért meghaladja.

 21. professzorpizka — 2015-02-22 13:02 

@zsurnaliszt: Jelen írás szempontjából jelentéktelen az, ami 1990 után történt, le akartam írin a mostani feudalisztikus állapotokat. Az 1990-2007 közötti eseményekkel meg egyelőre fölösleges foglalkozni, azok majd Viktor bukása után lesznek értékelhetők, addig mindenki magát kaserolja, hogy nem ő baszta el, hanem mindenki más.

 22. becsuszoszereles1k — 2015-02-22 14:07 

@professzorpizka:
Keszseggel egyetertek, es elismerem!
‘tulzott idealizmus’ nalam azt jelenti, hogy valaki adott pillanatban foloslegesen teszi ki magat veszelynek – attol me’g tevedhetek persze…

 23. nadiposzi — 2015-05-08 12:03 

@professzorpizka:
http://dia.osaarchivum.org/public/index.php?fs=3591&search=2&page
Tanulságos mese a világgá ment buta csacsiról, aki a virágillatú erdő bűvkörébe kerülve az oktondi barival elhagyta a TSZ akolmelegét, hogy aztán kis híjján a gonosz róka áldozatául essen. Minden kitántorgónak megszívlelendő történet.

 24. panamajack — 2015-05-08 12:08 

@nadiposzi: anno rengeteg ilyen készült a témában, minden korosztálynak.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.