Panamajack: A légüres tér fogságában

A diplomáciában nincsenek állandó, örökkévaló igazságok, helyzetek és adottságok. Az emberi történelem nem a statikusságáról és kiszámíthatóságáról híres, és eddig minden „örök és megváltoztathatatlan” világrendről kiderült, hogy csak annyira stabil, mint a gránitba vésett magyar alkotmány. A legutóbbi alkalom, amikor mindenestől felfordult a világ, 1989-90 volt, amikor egy olyan világrend omlott össze, amit még egy-két évvel korábban is minden érintett még legalább 50 évig fenntarthatónak gondolt.

1989-ben Magyarország előtt megnyílt a lehetőség, hogy mintegy száz év után újra visszataláljon a nyugati érdekszférába, és Európa perifériájáról a fősodorba kerülhessen. Ezzel a lehetőséggel az ország felemás eredménnyel tudott élni. A külpolitikában bizonyos alapvető fontosságú dolgokat jól csináltunk: sikeresen csatlakoztunk a NATO-hoz és benne voltunk az EU első keleti bővítési hullámában. Ennek jelentőségét nem lehet eltúlozni, elég megnézni a szomszédos Szerbiát vagy Ukrajnát, hogy lássuk, mihez vezetett volna, ha kimaradunk. Nem véletlen, hogy a nyugati szövetségbe való teljes integráció igénye a rendszerváltás utáni húsz évben az egyetlen stratégiai cél volt, ahol gyakorlatilag megvalósult a nemzeti konszenzus a jelentősebb parlamenti pártok között, és az állampolgárok is a legszélesebb körben támogatták. Nem elhanyagolható a fontossága annak sem, hogy a 20-dik század tragikus kimenetelű ellenségeskedései után először került az egész kelet-közép-európai térség ÖNKÉNT ugyanabba katonai, politikai és gazdasági szövetségbe, számunkra azzal a reális lehetőséggel, hogy végre meg lehet haladni a trianoni döntések legsúlyosabb következményeit, és félretenni a kisantant vs Nagy-Magyarország sérelmi ideológiáját a közös fejlődési célok józan érdekei alapján (ahogyan ez fél évszázaddal korábban Franciaországnak és Németországnak is sikerült).

Sajnos egyéb fontos kérdésekben, ezen belül is leginkább a gazdaságpolitikában és az állami intézményrendszer (beleértve az oktátási, társadalombiztosítási, egészségügyi stb. alrendszereket) modernizálásában a magyar politikai elit csúfos kudarcot vallott. Emellett a belpolitikát gyakorlatilag a kezdetektől megbénította a zsigeri, ideológiai alapú szembenállás a „jobb-„ és „baloldal” között (aminek semmi köze az európai jobb- és baloldalhoz, sokkal inkább az orosz „nyugatos” és „szlavofil” irányzatok harcához hasonlít), valamint az endemikus korrupció.

Végül a nagy kiábrándulást a 2008-as válság, és annak Magyarországra (leginkább önhibájából) különösen súlyos következményei hozták el, amire remek politikai érzékkel épített a Fidesz, és nagyon fontos szerepet játszott a 2010-es kétharmadban. Azóta a jobboldali világmagyarázat sarokköve (azelőtt csak a szélsőjobbé volt), hogy az „elmúlthuszonötév” egyoldalú nyugati orientációja alapvetően elhibázott volt, természetesen a hitszegő és hazug szövetségeseink miatt, akik csak kihasználnak és „gyarmatosítanak” minket, még ha ez az állítás teljesen nyilvánvalóan ellent is mond a tényeknek. Fontos itt megjegyezni, hogy ez az önfelmentő ellenségkeresés ugyanúgy a putyini Oroszország állami ideológiája is, ahol a szovjet birodalom összeomlását és a jelcini idők káoszát és szabadrablását kizárólag a nyugati országok ellenséges machniációi számlájára írják. Putyin és Orbán mindketten nemzetük megmentőinek szerepében tetszelegnek, akik egyedül elég erősek ahhoz, hogy megállítsák a gyarmatosító „globális karvalytőke” nyomulását, és alávetett szerepből ismét erős és tiszteletet parancsoló államokká tegyék a nyugati nyomásra rájuk erőszakolt liberalizmus és demokrácia által legyengített országaikat.

A 2008-as pénzügyi összeomlás azonban nem csak Magyarországot, hanem egész Európát rendkívül megviselte. Kiderült, hogy a nagyon különböző gazdasági és politikai fejlettségű EU-tagországok integrációja rendkívül törékeny, és az eurozóna létrehozása bizonyos szempontból több kárt okozott a fejletlenebb tagoknak, mint hasznot. Különösen a görög helyzet kezelésében mutatkozott meg a jelenlegi uniós döntési mechanizmus nehézkessége és tehetetlensége. François Hollande 2012-es hivatalba lépése és a brit euroszkepticizmus megerősödése óta pedig gyakorlatilag Németország egyedül lett az Unió vezetője. Nyilván ezt a gyengeséget akarta Putyin kihasználni, amikor 2014-ben a Krím annektálásával nekifutásból rúgta fel a poszt-hidegháborús európai berendezkedés alapjait. Mint azóta kiderült, alaposan elszámította magát.

Ugyanis egyrészt figyelmen kívül hagyta az USA továbbra is rendkívül erős befolyását a világban (bár tény, hogy a közel-keleti helyzet, de különösen Kína megerősödése alaposan megtépázta az amerikai szuperhatalmi hegemóniát), valamint az orosz gazdaság strukturális gyengeségét, különösen a nyersanyagexporttól való egyoldalú függését. Így az olajár szaudi segítséggel történt bedöntésével, valamint a részben amerikai nyomásra elfogadott EU-szankciókkal az Egyesült Államok igen gyorsan egyértelművé tette az orosz nagyhatalmi ambíciók korlátait. Világossá vált, hogy az úgynevezett „Eurázsiai Unió”, mint az EU riválisa vagy pláne alternatívája minden realitást nélkülöző vágyálom. Oroszország továbbra is képtelen akkora gazdasági és politikai erőt mutatni, hogy komolyan rivalizáljon a nyugati szövetséggel. Oroszország most egyértelműen Kína irányába fordult, amely egyfelől Európához mérhető nagyságú felvevőpiaca az orosz nyersanyagoknak, másrészt sokkal komolyabban fenyegeti a nyugat világgazdasági vezető szerepét. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Oroszország számára Kína rendkívül kockázatos szövetséges, hiszen a másfélmilliárdos birodalom mindig is vágyakozva tekintett a hatalmas nyersanyagkészletekkel rendelkező, szinte üres Szibériára. Ha háborúval nem is tudja megszerezni azt (de kizárólag csak az orosz atomarzenál miatt), reális a veszély, hogy beruházásokkal és betelepüléssel komoly ellenőrzéshez juthat hosszú távon. Oroszországnak ennek ellensúlyozására létfontosságúak a nyugati kapcsolatok, hiszen minél jobban rá van szorulva Kínára, annál kevésbé szabhat gátat a már most veszélyes méreteket öltő kínai nyomulásnak a volt Szovjetunió területén.

Világos tehát, hogy Oroszország egyedül katonai erejével jelenthet valódi fenyegetést Európára nézve. Ez a fenyegetés, mint Ukrajnában láthatjuk, nagyon is valós, azonban erős korlátja a NATO, hiszen egy közvetlen konfrontáció az Egyesült Államokkal gyakorlatilag a világ végét jelentené. Amennyiben Putyin (és az egész orosz hatalmi elit) nem teljesen őrült, ezt nem fogják meglépni. A másik oldalról viszont a NATO sem kockáztathatja meg a Harmadik Világháborút, ezért az a helyzet, hogy akármennyire is vonakodnak ezt elismerni, sem Ukrajnának, sem a Nyugatnak semmiféle eszköze nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy az Oroszország (illetve az őt képviselő felkelők) által elfoglalt ukrán területeket visszaszerezze. Putyin Ukrajnában győzött, azonban valószínűleg túl nagy árat fizet érte. A közeljövő valószínűleg úgy fog kinézni, hogy a Donbassz területei a Krímmel együtt de facto beolvadnak az Orosz Föderációba (amit persze nem fog az ENSZ elismerni, de kit érdekel), Nyugat-Ukrajna pedig minden eddiginél szorosabb szövetségre lép a NATO-val és az EU-val. Az amerikai katonai jelenlét drasztikusan meg fog erősödni Kelet-Európában, különösen a balti államokban, Lengyelországban és Romániában, de az sem kizárt, hogy Ukrajnában is.

Hosszabb távon az EU is kénytelen lesz megerősíteni a szövetségi rendszert, egyfelől az amerikaiakkal való még szorosabb együttműködéssel (lásd a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodást), másrészt az uniós döntéshozatali mechanizmus további centralizálásával, a föderalizmus irányába való elmozdulással (ennek kezdeteit láthatjuk most, amikor a renitenskedő görögöket gyakorlatilag beledöngölték a földbe az új Sziriza-kormány regnálásának első hónapjában). Ezzel együtt meg fog valósulni a „többsebességes” Európa, ami valójában azt jelenti, hogy a legfejlettebb „mag” országok erős föderalisztikus intézményrendszert hoznak létre (ami már csak az egyre kényelmetlenebbé váló német hegemónia korlátozása miatt is létfontosságú lenne), mig a „perifériára” szorult tagok beleszólása a legfontosabb döntésekbe fokozatosan beszűkül. Nem túl valószínű, de nem is teljesen kizárt, hogy a legproblémásabb tagországokat előbb-utóbb egyszerűen kidobják az unióból, ha azok megtagadják az együttműködést.

Mindezek figyelembe vételével a magyar külpolitika jelenlegi állapota teljes és totális csődként értékelhető. Magyarország hitele és befolyása mint az EU-ban, mind a NATO-ban több évtizedes mélyponton, az úgynevezett „keleti nyitásnak” pedig az egyetlen kézzel fogható eredménye az lesz, hogy Oroszország harci hídfőállásnak fog minket használni a Nyugat ellen. Már most látszik, hogy az orosz titkosszolgálatok veszélyes mértékben beépültek a magyar politikai életbe (a Jobbik ugye teljes egészében az ő bábjuk, de például arra is nyugodtan lehet fogadni, hogy Bayer Zsolt sem a saját belső késztetésére írt homoerotikus szerelmeslevelet Putyinhoz). Ebben a helyzetben Orbánnak nem nagyon maradt más választása, mint teljes egészében Washington és Berlin utasításait követni. Mindeközben Putyin továbbra is revolverezni fogja őt Pakssal, a gázzal, de még a Jobbikkal is. Hab a tortán, hogy az oroszokhoz való törleszkedéssel a kelet-középeurópai térségen belűl is teljesen elszigetelődött, gyakorlatilag egyetlen vezető sem maradt, akit „felhívhatna és kérhetne tőle valamit” – ahogy ő maga fogalmazott. A magyar szuverenitás és külpolitikai mozgástér szélesítésének deklarált céljával folytatott „pávatánc” a szándékkal homlokegyenest ellenkező hatást ért el. Magyarország talán az 1930-as évek óta nem volt ennyire egyedül. Orbán szempontjából ez azt jelenti, hogy a hatalmának megtartásához egy szinte lehetetlen kötéltáncot kell folytatnia majd a nyugati és az orosz nyomás között, miközben a belpolitikában is egyszerre támadják jobbról, balról, és egyre inkább a fideszen belülről is. Nem lesz könnyű neki, de sajnos az országnak sem.

31 hozzászólás

 1. chilis — 2015-02-19 18:41 

Mégis van egy örök igazság a diplomáciában is:
Két szék között a földre lehet esni.

 2. flashbang52 — 2015-02-19 20:20 

Ott van még neki İlham Əliyev Na őt bármikor felhívhatja 🙂 Tőle például kérhet menekült státuszt is 🙂 és viheti magával cápauszony sérójú külügyi lángelméjét is meg az unortodox pénzügyi varázslóját és érettségi nélküli ösztönös zsenijét. 🙂

 3. panamajack — 2015-02-19 22:11 

Ezt évtizedek kemény munkájával sem lesz egyszerű visszaépíteni:

http://index.hu/kulfold/2015/02/19/igy_cseszodott_el_a_lengyel-magyar_viszony/

 4. yenoee — 2015-02-19 22:46 

Itthon nincs valódi ellenzéke, csak egy kisnyilas váltópártja, amire egy csomó elkeseredett, vesztenivalóját féltő ember protest jelleggel szavazhat, bármi is legyen utána.
Ez itt egy kimazsolázott ország lesz, benne egy külön, nagyjából működő országgal, ami Budapest és néhány út szélén hagyott zónával, ahová nem nagyon tanácsos bemenni. Például mentővel vagy tűzoltókocsival sem.
Ez itt egy megosztott ország lesz, ahogy a prof. is írta az előző bejegyzésben. Hatalom alá vetett emberek minisztertől vezető óvónőig, a külföldi érdekeltségeknél dolgozó, magyar középvezetői szint (tkp. szabadok) és a sehová sem számító plebsz, valamint alattuk a számkivetettek mind szélesebbre növekvő tömege.
És eközben az emberek többsége szépen elfordul a politikától. Ha nem megy el külföldre (mert nem mindenki megy el, van, aki nem akar), inkább alámerül, véleményét nyilvánosan nem hangoztatja, káromkodik vagy fütyörészik, él, ahogy lehet. Eközben esetleg megkísérel olyan identitást kreálni magának, amiben elhatárolódhat “ezektől”, amiben vissza képes szerezni és saját képére formálni efféle átpolitizált, elkoptatott fogalmakat, mint magyarság, liberalizmus, konzervativizmus, urambocsá kereszténység (sőt keresztyénség…), baloldaliság, jobboldaliság, sőt akár még a sarokban porosodó rég elfelejtett etika felé is vethet néhány sanda pillantást.
Na persze nem kizárt, hogy a nagy kreálásban inkább alkoholista lesz, de ne becsüljük alá ennek az egész társadalmon átívelő közös platformnak a teremtő erejét.

 5. becsuszoszereles1k — 2015-02-20 00:58 

@panamajack: Koszonet az europai helyzetjelentesert es politikai pannoert! 🙂

Aktualisan a posztnak kulonosen ezt a reszletet szeretnem kiemelni, mert effektive latni tanit, arra, hogy a dolgok hatasa, visszatukrozodese, visszaverodese – “deli sotetsegben” is – segit orientalodni, azaz okulni:

“sikeresen csatlakoztunk a NATO-hoz és benne voltunk az EU első keleti bővítési hullámában. Ennek jelentőségét nem lehet eltúlozni, elég megnézni a szomszédos Szerbiát vagy Ukrajnát, hogy lássuk, mihez vezetett volna, ha kimaradunk.”

Bizanc II.-fe’le me’tely a szornyu” viziom… (de lehet, hogy Bizanc I./b). :/

 7. noirp — 2015-02-20 10:09 

Tökéletes összefoglalás. Baromira keserű, de ez van, ezt látom.
Magára maradt, sértett, bunkó, provinciális társadalom ugyanolyan vezető réteggel.

 8. flashbang52 — 2015-02-20 11:38 

@yenoee:

Bezony: ) A közhangulat visszajutott a 1988-89 évi szintre.
Ti: Mo- előtt két út van az egyik az alkoholizmus, a másik a járhatatlan.

 9. Tromb74 — 2015-02-20 12:18 

@noirp:
Ja, nekem is ez jutott eszembe.
Ha már a nyugati életszínvonal elérhetetlen, akkor dafke bizonygassuk, hogy a nyugat hanyatlik.

 10. Tromb74 — 2015-02-20 12:54 

Ezt olvastátok már?
http://lattilad.org/f/fp-content/images/emmiszotar.pdf

Percek óta verem a fejem az asztallapba.

 11. noirp — 2015-02-20 13:03 

Láttam…először a 444 mazsizását, aztán a full verziót.
Tipikus kisgyermek-és cenzor-érvelés: amit nem látok, nem hallok, nem mondok ki, az nincs. Sosem növünk föl.

 12. Tromb74 — 2015-02-20 13:14 

@noirp:
Inkább úgy fogalmaznék, a demencia szakaszába léptünk.

 13. noirp — 2015-02-20 16:41 

Na, nap végire én is lefejeltem az asztalt.

http://444.hu/2015/02/20/orban-nem-akarok-olyan-europaban-elni-ami-uj-hideghaborut-vezet-oroszorszag-ellen/

Azt a **** ***** továbbá *****!
Én meg nem akarok olyan országban élni, amit egy ilyen zsírtarkójú szotyolaterminátor hülyeségei miatt kibasznak az EU-ból, mint macskát.
Csak engem nem kérdez senki.

 14. panamajack — 2015-02-20 18:41 

@noirp: ezért is írtam, hogy Orbánovics elvtársnak immáron Vonajev elvtárssal is versenyeznie kell a Gazda kegyeiért.

 15. komojtalan — 2015-02-23 08:10 

Ismét egy remek írás. Pontosan ezt gondolom én is, még ha nem is tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni. Egy költői kérdés: Ha te és Prof (meg sok más szakember) ilyen jól látjátok a helyzetet, akkor miért csinálja azt a Fidesz amit? Tegnap nagy pofont kaptak, reméljük Tapolcán jön a majd a második. Most nincs jelentősége az eredménynek, de a választás előtt nem tudják majd tologatni a körzethatárokat, stb …, vagy össze kell fogniuk a Jobbikkal. Én ez utóbbit feltételezem és ez lesz a bukásuk végső lökése.

 16. noirp — 2015-02-23 09:20 

@komojtalan: A szélsőjobb domesztikálásába belebuktak már páran, de úgy látszik, Viktorkának ezt az ócska “kifogjuk a szelet a vitorlájukból” gyakorlatot is be kell mutatnia. Vajon hányan jönnek rá, hogy ismétlést látnak?

 17. panamajack — 2015-02-23 09:55 

@komojtalan: “Ha te és Prof (meg sok más szakember) ilyen jól látjátok a helyzetet, akkor miért csinálja azt a Fidesz amit?” – először is köszi a bizalmat. 🙂

Ami a kérdést illeti, ez a tolsztoji Oroszországtól kezdve egészen mostanáig újra és újra felmerül: hogy létezik az, hogy Kelet-Európában egyfelől rengeteg a világszerte (csak otthon nem) elismert brilliáns elme, másrészt viszont a kormányzás, a politika és a gazdaság szinte középkori sötétségben ragadt? Vagy más megközelítésből: hogy lehet az, hogy az egy főre jutó Nobel-díjas nagyhatalom Magyarországon minden harmadik ember valami ezoterikus marhaságban hisz? Hát ez pl jó témája lehetne egy következő posztnak is… 🙂

 18. flashbang52 — 2015-02-23 11:01 

@panamajack:

Mert mi nem földi lények vagyunk hanem a Szíriuszról jöttünk ez tény. Ezt mindenki tudja, Mint azt is, hogy a légüres térnek ( vákum) van egy elég erős szívó hatása. Kedvenc posztgraduális asztronauta végzettségű villamosvezetőm szerint, sérült a szigetelés a Bem téri üvegpalota homlokzatán és a vákum erősen szívni kezdett. Sokkal erősebben mint az ellenkező irányba ( kiálló testrészeken) bemutatott szívóerő. Ráadásul a cápauszony frizurára úgy látszik jobban hat mint a gömbölyű kopasz fejre.( a kritikus Reynolds szám és a Kármán féle örvénysor fordított elmélete szerint is 🙂

 19. panamajack — 2015-02-23 12:08 

@flashbang52: nem rossz, de ez szerintem nem magyar, hanem általános k-európai sajátosság. Igazából nem bonyolult a magyarázata, egyszerűen arról van szó, hogy nálunk nem volt igazi polgárosodás, és ezáltal nem történt meg a racionalitás és a tudás SZERVES beépülése a társadalomszerveződésbe. Sok szempontból az a középkorra jellemző berendezkedés maradt meg, ahol ugyan a kolostorokban (egyetemeken, kutatóintézetekben) magas szinten űzték a művészeteket és a tudományokat az erre specializálódott kaszt tagjai, a szerzetesek (ezt nevezik nálunk értelmiségnek), de a feudális uralkodó osztály írni-olvasni sem tudott (illetve nálunk már tud, csak minek). Miközben az istenadta népnek semmi beleszólása nincs a dolgokba, és igazából senkit sem érdekel a véleményük.

Innentől kezdve kizárólag az uralkodó személyes ambícióin és jóindulatán, és az éppen érvényes hatalmi erőviszonyokon múlik, hogy az igazi tudással rendelkező szerzetesek közül kerül-e bárki is valódi döntési helyzetbe, ahol az elméleti tudását átültetheti a valóságba is. Néha van egy Mátyás király, aki alatt helyzetbe kerül a nemzetközileg is értelmezhető tudás, és hirtelen fejlődni kezd minden, de aztán szinte törvényszerűen Dobzse László, majd Werbőczi következik, és szépen visszasüppednek a dolgok a mocsárba (az utolsó ilyen nekirugaszkodás Borkos Lajos ténykedése volt a jó Gyula király uralkodása alatt, aki személyesen huzatta karóba hű pénzügyminiszterét, amikor az túlságosan elszemtelenedve az MSZP-s kiskirályok dominiumait kezdte fenyegetni TB-reformterveivel. De még így is lett belőle tíz év komolyabb gazdasági növekedés).

I. Viktor egyértelműen az udvari bolondokat a tanácsnokoknál jobban kedvelő királyok sorát gyarapítja, így országlása alatt a komolyabb szakemberek leginkább az ángliusok vagy a burkusok dzsídípíjét gyaraptják, esetleg ha amúgy hűséges vazallusok, a brüsszeli udvaroncok gondtalan életével vígasztalódhatnak. A kevésbé komolyak előtt meg nyitva áll vagy az udvari bolondi pálya, vagy az alkoholizmus.

Meg persze van egy-két kivétel, mint a Prof, aki Don Quixote dicső küzdelmeit idézi fel a mai kornak. Reméljük inkább több, mint kevesebb sikerrel…

 20. Tromb74 — 2015-02-23 13:52 

@panamajack:
Szépen összefoglaltad.

…és az mikor következik be, amikor szakértelem, gerinc és felelős pozíció találkozik térben és időben?

Ennek nagyobb-e a valószínűsége, vagy annak, hogy megnyerem a lottó ötöst (kitöltött szelvény nélkül)?

 21. flashbang52 — 2015-02-23 14:56 

A Nostradamus centuriák reloaded szerint ez akkor fog bekövetkezni amikor a Lajta monitor zárótüzének hangjaira a Betyársereg és a Societas egyesült kommandósai az IDE ejtőernyőseivel közösen megrohamozzák az Ökopeace aktivisták által megbontott kordonokon keresztül az Országházat. A nap végén a Duna jegén közfelkiáltással megválasztják Orsós Joachim Slomo független miniszterelnök jelöltet, aki első beszédét a baráti román hadsereg által kölcsön adott Leclerc harckocsi tornyán állva mondja el.

Valamit tudhat a villamosvezető: )
http://index.hu/belfold/2015/02/23/orban_megertette_az_oroszbarat_magyarorszag_elszigetelodott/

 22. Tromb74 — 2015-02-23 15:31 

@flashbang52:
Ja, ez faszájos cikk, én is nyomban ráharaptam.

 23. Tromb74 — 2015-02-23 16:04 

Bocsi, ide másolom a mai kedvenc kommentemet OV Facebook oldaláról.

“Eddig sziklaszilárd meggyőződésem volt, hogy a tisztelt Miniszterelnök Úr (a Jóisten áldja meg mindkét kezével!) a Fidesszel karöltve, éjjel-nappal dolgozott a zország és a zemberek érdekében. Most meg kiderül, hogy ülni tetszettek a babérokon?
Nnaa…”

Tényleg bocs, de ma ezen mosolyodtam el először.

 24. noirp — 2015-02-23 16:10 

@flashbang52:
Most olvasom. És sűrűn szentségelek. Azt nem tudom, hogy a következő lépés vajon mi lesz?

 25. Tromb74 — 2015-02-23 16:26 

@noirp:
Hogy a külpolitika önmagában is idegen a nemzettesttől, fókuszáljunk inkább a többcélú sportlétesítményekre!

 26. panamajack — 2015-02-23 16:42 

@Tromb74: Hát a magyar foci sem hozza valahogy a remélt eredményeket… És szerintem már kis idő kérdése csak, hogy valaki a párton belül is rámutasson, hogy az elmúltfélév összes látványos és mérhetően nagy kárt okozó kormányzeti fiaskója (kezdve a netadótól a vasárnapi zárvatartáson át, egészen a keleti külpolitikáig) a Miniszterelnök Úr saját ötletei voltak?

 27. flashbang52 — 2015-02-23 18:03 

@noirp:

Ez a legnagyobb baj, hogy senki nem tudja. Aki egy kis időt is eltöltött a pályán az régebben szavak nélkül is tudta kb. mire lehet számítani melyik irányzat csoport stb kerül ki győztesen. Mostanra egy totál katyvasz az egész, mintha fej vagy írás alapon döntenének fontos kérdésekben vagy mennyire másnaposan vagy (kaviártól )égő gyomorral kell fel a döntésre jogosult. Két három ötlet ( nem terv) bedobása után végül is teljességgel lutri alapon hozzák meg a döntéseiket, de az is előfordult már, hogy egy addig soha nem hallott 4 verzió került elő. Már régóta kering az az urban legend a városban, hogy Matolcsinak egy jósnő ad tanácsokat ( egyre hihetőbb )
A Bem rakparton meg úgy néz ki mint amikor focista fiúk edzés után egymást csapkodják a vizes gatyájukkal. Nem lehet tudni ki fog először kiugrani a seggrepacsi után.

 28. dgangd — 2015-02-24 21:06 

Két hozzáfűznivalóm lenne: a jónépnek nem lehetett volna eladni, hogy szövetségeseink “csak kihasználnak és „gyarmatosítanak” minket” ha ennek nem lenne igazságtartalma (főleg gondolhatunk a jelcini időszakra), azt feltételezni, hogy a “nyugati” országok barátaink, az legalább akkora eufemizmus, mint amikor a putyini Oroszországra vagy az azeri bandidos-ra gondolunk így. Ezt még Gyula bácsi is megmondta, hogy az EU-ba való belépés azért szükséges, mert nincs alternatívája, alapvetően ex-KGST-s külügyérként szerintem ő is tisztán látta a problémákat (de nem tudok róla, hogy erről részletesen beszélt volna valaha is) pl. EU-viszonylatban.
Másik, hogy Bokrosnál én egy fontos eredményt (nem tudom máshogy nevezni, bár negatív dolog) látok, azt, hogy kimutatta, hogy alapvetően a kádári rendszer él tovább mind a döntéshozókban, mind a népben, itt abban bízni, hogy közös erőfeszítéssel és (átmeneti) egyéni lemondással tudunk tenni a jövőnkért, az teljesen hiábavaló és hamvába holt elképzelés, sőt az eltelt uszkve 20 évben csak rosszabb lett ebből a szempontból az ország.

 29. panamajack — 2015-02-25 15:40 

@dgangd: OK. És akkor mit a te javaslataid?

 30. untermensch4 — 2015-02-25 21:25 

@Tromb74: Sportlétesítmény többcélúságáról mindig olyasmi jut eszembe amire van egyszerűbb és kézenfekvőbb megoldás is: lámpavas. 🙂

 31. untermensch4 — 2015-02-25 21:35 

@panamajack: “OK. És akkor mit a te javaslataid?”
OFF: akárki is csinálta, mostanában simán be tudok jelentkezni úgyhogy dícsérjük meg azt akit illet.
ON: Első lépésként nagyon-nagyon-nagyon szilárdan tudatosítani kéne a zemberekben hogy a kádár-rendszer és a hanyattesés ellen hozzáadandó SZU és külföldi hitelek nem megismételhető produkció. Tehát nem lehet olyat vagy nagyon hasonlót újra, sőt visszacsinálni sem.
A második lépést nem tudom…
Valamelyik korai lépésnél a magántulajdon és úgy általában a jogos tulajdon “szentségét” is stabilizálni kellene…
Reklámblokk helyett itt-ott olyanokat bevágva hogy: SEMMI SINCS INGYEN.
Egy olyan javaslatom is lenne politikusokkal kapcsolatban ami sajnos a nyilvánosság miatt felbujtásnak minősülne és büntetendő ezért nem írhatom le de alig észrevehető módon elrejtettem egy L korábbi hozzászólásban.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.