A csicsergés ereje

Egyszer volt, hol nem volt, a távoli bergengóc sztyeppéken is túl a naaagy monokultúrás táblákban, tudományos alapú szervezésben gondolkodó földművelés. Számos kiváló tulajdonsága mellett eltűnt miatta az országból egy csomó madárfajta, mert a tudományos gondolkodást simán felülírta a túltervezés, hogy a balkonládákban is lehetőleg vessenek be két hektárt búzával, a szovjet partner nagy örömére.

Aztán jött a rendszerváltás, jött a kárpótlás, jött Torgyán doktor, és ezt a nagy és szervezett földművelést szétverték apró kicsi atomokra. Aztán jött a katonai fegyelmű belvízvédelem meggyengülése, jöttek a minden falu szélén EU pénzből csinált halastavak. A természetnek nem kellett sok idő, és újra lett csík, újra jöttek vörös gémek és bakcsók, ha az akácfa nem lenne, az egész visszaalakult volna hatvan évvel korábbi mivoltához hasonlóra.

Vagyis a természetnek bőven elég 15 év, hogy visszakézből egy mozdulattal rendezze vissza a dolgok nagyját, és dolgozik a maradékon is.

Hogy ez miről jutott eszembe? Arról, hogy a forradalmi paraszt-paraszt kormányunk szétveri a nemzeti partokat, felrúg nemzetközi kötelezettségeket (Natura 2000) hogy tudjon még egy kis tengerit vetni. Zsíros bajszú seggfejek gazdagodnak, akik sose értették, hogy néhány madár meg szöcske miatt mi a fasznak kell parlagon hagyni azt a sok kövér földet, különben is a nemzeti park is enged legelni meg szántani, biztos a csókosoknak. Nem, seggfej, azoknak akik tudják, hogy és mint szabad az ilyen földhöz hozzányúlni.

Gyeptársulások, ritka növények mennek a levesbe, egy időre. Sose lesz persze olyan, mint előtte, de mindenki nyugodjon meg. Amikor majd nem lesz EU-pénz tankolni a vadiúj traktorokat, amikor senki se veszi meg a vizenyős vagy épp szikes földön termett szar terményt, és amikor majd mindenki hagyja a fenébe az egészet, jön majd természet ősanyánk. El fogja intézni a parlagfüvet, az invazív fajokat is. Nem sok idő kell és a madár csicseregni fog újra. Mert ő az erősebb, ő a sokkal erősebb, akkor is, ha a bunkóminisztérium bunkóállamtitkárságán ezt másképp gondolják. Eddig mindig, mindenhol a természet nyert. Kérdezzék meg a csernobili vaddisznókat, a fukusimai szarvasokat, a Vörös Erdő fáin daloló énekesmadarakat. Néhány fideszes paraszt meg se fog nekik kottyanni.

3 hozzászólás

 1. becsuszoszereles1k — 2015-03-17 12:18 

15 ev – ez jo hir legalabb…
Ugy latszik, a tosgyokernek is megvan a maga lumpenproletariatusa – a marcizmus ezt valahogy nem emelte ki… 😀

 2. noirp — 2015-03-17 15:37 

Így legyen, ámen, a zsíros bajszú barmok idővel talán kihalnak.

 3. rdos — 2015-03-20 09:31 

“Belvízvédelem meggyengülése”. Sajnos igaz. 🙁 A baj csak az, hogy utánozzuk a “fejlett nyugati” vízgazdálkodást, ahol állandó csapadék többlet van, azaz a gyors vízelvezetés a cél.

Az ókori folyamvölgyi civilizációkkal bátran összevethető, a mainál is fejlettebb árvízelvezető – öntöző – belvízelvezető rendszert csináltak, aminek az elsődleges funkciója az öntözéses gazdálkodás és a tógazdálkodás volt. Nem mellékesen ez a csatorna – árok rendszer az osztrákoktól átvettől eltérően a szintes középső ároknak köszönhetően két irányú volt (a belvizet elvezette, az árvizet ellenőrzött körülmények között szivacsként szétterítette a táblákban). Angliában, Osztmarkban mindig csapadék többlet van, nálunk nem!

Ennek a csatorna – árok rendszernek a keletkezését a régész a korai árpád korra teszi, megengedve, hogy korábban is lehettek a kezdetei. A csatornák az Árpád korban működtek, 11 kaparás – árok tisztítást sikerült “kiásni”. A kalandozások időszakában (vagy esetleg már korábban is) épült ez a grandiózus mű, ami a Kárpát-medence ma árvíz – belvíz járta területeit ölelte fel. Az Árpád-kori írott források szerinti “tejjel mézzel folyó Kánaán”, az mesterséges – ember alkotta táj volt, a mait “alázó” vízgazdálkodással (nyilván ma sokkal korszerűbb műtárgyaink vannak, de azok célja a vízelvezetés, ami látjuk hogy nem mindig valósítható meg másrészt az aszály azért jobban árt ma, mint eleinknek).

Takács Károly rövid
http://www.historia.hu/userfiles/files/2010-067/Takacs.pdf

Takács Károly hosszabb
http://epa.oszk.hu/00400/00414/00001/pdf/takacskaroly.pdf

Amiről aztán Andrásfalvy Bertalan ír, a török háborúk után általa rekonstruált ártéri és fokgazdálkodás, az ennek a rendszernek a degradálódott méltatlan utódja volt csupán.

A részletesen feltárt Tóköz 22 km2-én 54 km csatorna volt, 16 db halastóval. Ma ugyanitt 9 km belvízelvezető árok van. 🙁

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.