Tegnap Elina Garanca koncertjén jártam. Minden fillérje megérte a tízezres jegy (erkélyre) árának, mert Garanca hangja gyönyörű, technikája virtuóz, muzikalitása művészi, színpadi jelenléte lenyűgöző. Korszakos mezzoszoprán ő, akinek látogatása a Művészetek Palotájában ünnep volt. Kritikai megjegyzés nem is nagyon érheti, talán csak engem, mert a koncert második felében előadott Carmen-keresztmetszetében a Youtube-videók dögös, harmincéves Carmenjét kerestem, akinek itt-ott van egy hibája, ám kihívó, lehengerlő előadása az, ami Garancát a világhír felé elindította. De azok tíz évvel ezelőtti felvételek, a mostani Garanca megasszonyosodott, érett nő, a zenekart ráadásul a férje vezényli. Szexualitásból kevesebbet, tökéletes énekből többet kaptunk. Az eredmény ettől függetlenül tökéletes, csak másképp.
A Filharmóniai Társaság zenekara jó volt. Illedelmesen tűnt el a szólista mögött, és bújt elő, mikor szükség volt rá. Összeszedett volt, a szólót játszó művészek magabiztosan adták elő, amit elő kellett, a fúvósok a kellő helyeken voltak hangosak és a kellő helyeken halkak. Karel Mark Chichon karmester kiváló pedigréjéhez (Concertgebouw…) illően profin tette a dolgát. Kiszolgálták a ragyogó énekes világsztárt, nem rontották és nem halványították el a produkcióját.
Ennyit a koncertről. Tökéletes volt, de közben eszembe jutott egy csomó szomorú dolog.
A műsor…
Az egyik, hogy Garanca francia műsort hozott, ami persze nem szomorú. A szomorú az, hogy végignéztem a legjobb magyar szimfonikus zenekarok idei műsorát. Haydn, Mozart, Brahms, Haydn, Mozart Brahms, orosz szerző, Haydn, Mozart, Brahms, Sibelius (azért mert ebben a szimfóniájában van valami Wagneres, a BFZ honlapja szerint) R. Strauss, Haydni, Mozart, Brahms, orosz szerző, Haydn, Mozart, Brahms. Itt-ott egy-két Bartók.
Ez a budapesti nagyzenekari koncertélet. Van egy Händel-oratórium, és egy Berlioz-mű az egész évadban, egyébként a fentiek.
Ez olyan, mintha egy kocsmában kizárólag százputtonyos tokaji aszút árulnának, aztán csodálkoznak, hogy délutánonként senki sem ugrik be, hanem kéthavonta egyszer jön be pár idősebb ínyenc, míg a többiek az út másik oldalán fröccsöznek.
Félreértés ne essék, én nagyon kedvelem a fenti szerzőket (kivéve Brahmsot) csak ne sírjon senki, hogy nem jár mostanában fiatal generáció koncertre. Naná, hogy nem jár. Ezek a különösebb lelkesedés nélkül előadott, egysíkú német műsorok tényleg csak kedves öreg néniket és bácsikat érdekelnek, meg egy-két tanítványukat. Amint jön valami érdekesebb szólista, aki mást is csinál, mint (az amúgy kiváló) magyar zongoristák az utóbbi ötven évben, rögtön tele a terem.
Az egész évadban nincs egyetlen egy fúvós szólista sem, mert kéhhhhem széhhhpen a mhii hihhhhetetlenül kifihhhnomult ízélsünkhöz Telemann már nem elegendő „zenei anyag”. Orgonán kizárólag dögletesen unalmas Liszt és Bach-darabok (pedig ez utóbbiból vannak jók, de ahhzok kéhhem széhhpen kommerhszek) hallhatók, nincs egy jó Vidor- vagy Buxtehude-koncert, hogy stílusban távoli, ám érdekes szerzőket mondjak. A koncerteken egy pillanatra sem engedünk az aszexuális összhangzattan-professzor attitűdből. Respighi? Róma kútjai? Régi dalok és táncok? Segítség, repülősót, a hölgy elájult!
Ehhez képest egy világsztár megújul, új utakat keres. Pár éve a szintén szupersztár Philippe Jaroussky volt itt. Századfordulós francia műsorral, odahagyva a barokk csilingelőst, amely elhozta neki a világhírt. Garanca csak a ráadásban énekelt egy olasz áriát, egyébként olyan műsort hozott, amely tőle nem megszokott. Tökéletességet elérve is megújul. A magyar koncertélet erre évtizedek óta képtelen.
Pharasztok
A MüPa-látogatások egyik legszomorúbb része mindig az, ahogy az úri közönség öltözik. Pedig olyan egyszerű volna. Ha a koncert kicsit elvontabb, cserépben nevelt kultúrnövények szórakozása, megengedünk magunknak egy pulóveres vagy kordzakós koncertre menést. Mondjuk ilyenkor is tiszta, nem vastag talpú bőrcipőben. Ha viszont a koncert ünnepélyesebb, akkor uraknak sötét öltöny, fehér ing, egyszínű, vagy apró mintás nyakkendő. Hölgyeknek minimum sötét színű kosztüm, valami ízlésesen feltűnő kiegészítővel, maximum kisfekete, vagy kiskék ruha, de nem akarok átmenni stylistba, mert annyira nem értek hozzá. Az viszont, hogy még farmer-póló-edzőcipős ember is volt, az nem annyira kétségbeejtő, mint ahány szartaposó cipő volt férfiakon, csöcsös felső, fehér, drapp kosztüm nőkön. Tragédia.
Aztán ugyanezen pharasztok a phone és a phablet segítségével lazán fényképeznek a teremben, ami egyrészt tilos, másrészt meg ha nem lenne…nem meccsen vagyunk.
Végül a mélygarázsban, ahol várni kell egy negyedórát, míg kijut az ember, hány állítja le a motort? Igen, annyi.
De a koncert annyira jó volt, hogy még ők sem tudták elcseszni.
20 hozzászólás
1. becsuszoszereles1k — 2015-04-18 11:56
Koszi a friss es erdekes beszamoloert, es a tarsadalmi pillanatfelvetelert! 🙂
Nyomban meg is hallgattam Garancaval a „Habanera”-t.
Jo reggel volt!
2. zsanvalzsan — 2015-04-18 12:36
Attól tartok, az az elit értelmiség, aki tudja, hová, milyen ruhában, és még a cipőfűző is passzol, és milyen italt miféle pohárból, és előzékeny és udvarias, satöbbi, szóval félek, ilyen nem létezett sohasem, kivéve bizonyos filmeket és irodalmi alkotásokat.
Illetve, amikor (talán) létezett, akkor meg annyira hülye volt, hogy egyszerre üzent hadat a SZU-nak meg az USA-nak is.
Akkor már inkább a kordnadrág, vastag talpú cipővel.
Ha jól emlékszem olvasmányaimra, Recsken felülreprezentáltak voltak a kiművelt fők …
Az úgynevezett elit értelmiséget inkább Spiró írja le valósághűen a Tavaszi Tárlat -ban.
Magyarország jövőjét pedig a Feleségverseny -ben 🙁
Egyébként nézd a jó oldalát: ezek az emberek traktortalpúban ugyan, de elmentek a koncertre.
Lefogadom látatlanba, hogy a kisujjukat is eltartották a pohártól a szünetben.
Majd a gyerekeik már, talán, hátha …
> Ez a budapesti nagyzenekari koncertélet.
Hmmm … vajon milyen lehet a szegedi, miskolci, debreceni, fehérvári, pécsi, zalaegerszegi vagy győri?
És a grazi? A lyoni? A milánói? A temesvári, kassai, krakkói, brnoi, drezdai, lipcsei?
3. zsanvalzsan — 2015-04-18 13:21
> Végül a mélygarázsban, ahol várni kell egy negyedórát, míg kijut az ember, hány állítja le a motort? Igen, annyi.
Biztosíthatlak, pontosan értem, mi a gondod.
Bennem meg ilyenkor megszólal az örök kekec.
Mert vajon tudhatja-e mindenki előre, mennyit kell majd várni?
Nincs mindenkinek start-stop rendszer az autójában (vezettél már olyat? Ne tudd meg …), és a mai autóvezetőkben még benne van zsigerileg, hogy akkut meg önindítót nem nyüstölünk percenként, mert sokba van a javítása. Pláne ehhez (!) az autóhoz.
És a Sanyi bácsi, mikor a müpát építtette, nem gondolt a garázs szellőzésére?
Miért nem mennek a ventillátorok ezer százalékos teljesítménnyel?
A kifelé forgalom van-e valahogy irányítva, szervezve, vagy az úri (lásd fentebb, a posztban) közönség jólneveltségére van bízva a dolog?
És kifelé miért kell sietni? Esetleg még egy süti a büfében, a koncert friss élményével a fejben, aztán majd 15 perc múlva szép kényelmesen haza? Például lehetne 2-3 mondatot beszélni a koncertről a szomszéd páholyban ülőkkel, csak úgy, kötöttség nélkül. Úgyis szépen fel van öltözve mindenki, hadd nézzék csak a ruhakölteményeket a többiek, pukkadjanak meg … Ezt is segíthetnék a szervezők.
Én bevallom, a színházi tapsrendet se értem. Amíg jönnek vissza a színészek, szép rendben, addig vastaps, esetleg felállva, erre van idő, erre ráérünk.
Utána a ruhatárban … na, ott látható az elit értelmiségi kultúra (hiánya), a ruhatárosok meg kiköpik a tüdejüket. A büfé persze már rég bezárt, pedig lehet, innék inkább egy narancslét, míg a többiek egymást tapossák. Így pont 3 perccel később érnék haza, mintha én is taposok.
4. professzorpizka — 2015-04-18 13:32
@zsanvalzsan: ugyanarról beszélünk, a garázsban negyedóra után kellett még negyedórát várni… 🙂
Start-stop rendszer? Négyszer kellett összesen indítózni, míg kijutottunk.
5. zsanvalzsan — 2015-04-18 13:42
Eszembe jutott egy lehetséges forgatókönyvrészlet:
Elit, belvárosi színház, vége az előadásnak. A közönség szépen felöltözve, a ruházaton csak itt-ott fedezhető fel némi diszharmónia. Sötétkék öltöny világosbarna cipővel, vastag talp, utcasarki elegancia kilónyi sminkkel meg műarannyal meg hasonló kis apróságok.
Kifelé menet, a ruhatárban öldöklő tolakodás, az ide tartozó diszkrét, visszafogott kurvaanyázás, netolakodjonénvoltamhamarabb, satöbbi. Az egyszem idős ruhatárosnéni lélekszakadva rohangál fel s alá.
A ruhatárral szemközti falnál áll a főhős, aki felkapaszkodott, első generációs értelmiségi, szakmunkás szülők gyereke, valahogy nem kallódott el. Korábban már kiderült róla, a saját suttyóságával részben tisztában van, ez némileg frusztrálja őt, próbál fejlődni, néha sikerrel, néha nem.
Összetalálkozik egy régi ismerősével, valaha volt kolléga, vagy ilyesmi. Szóba elegyednek. A volt kollégáról megtudjuk, hogy sok nemzedékig visszamenőleg egy felsőközép – úri család sarja, aki már kiskorában zongorázott otthon, és szinte minden nyelvet ért, és meisseni porcelán az asztalra vasárnap, satöbbi, szóval vele beszélget. A volt kolléga öltözéke kifogástalan, amint a viselkedése is. Semmi felsőbbrendűség, semmiféle főúri allűr, nem hattscholunk, kéhhlekalássan, szóval rendes, szimpatikus, normális ember, végtelen műveltséggel.
A párbeszédből kiderül, a főhős azért állt félre ott, mert tudja, a közönség nagyrészt az értelmiség krémje. Gondolja, majd most ellesi tőlük az úri viselkedés fortélyait.
Eközben a háttérben látható a ruhatári jelenet, amely fokozatosan egy Rejtő Jenő -i kikötői kocsmai verekedéssé fajul.
6. professzorpizka — 2015-04-18 13:50
@zsanvalzsan: 😀
Sajnos a vasárnapi készletünk hollóházi 🙁
7. zsanvalzsan — 2015-04-18 13:58
Ti vasárnap böjtöltök?
8. zsanvalzsan — 2015-04-18 14:03
Mink meg rántottcsirkét eszünk minden vasárnap. Az azér jó, mer kézzel meg lehet enni. Nem piszkolódik a kanál, nem köll annyit mosogatni.
9. professzorpizka — 2015-04-18 14:13
@zsanvalzsan: nem böjtölünk, kálomisták vagyunk 🙂
10. becsuszoszereles1k — 2015-04-18 17:36
@ zsanvalzsan: A katasztrofahelyzet, valamint a tomegpszichozis az mas tudatallapot… 😀
11. tiboru — 2015-04-18 19:50
@zsanvalzsan:
Jelentem, a temesvári zenei élet pezseg.
12. flashbang52 — 2015-04-18 20:14
@tiboru:
Jacuzzi is van a Müvelődési Palotában : )
13. komojtalan — 2015-04-19 11:57
@zsanvalzsan: A poszthoz nincs mit hozzáfűznöm, ez az a hely ahol engem biztos nem látnak, max. ha elromlik valami :-). Próbáltam megszeretni a klasszikusokat, de nekem amikor elkezdenek énekelni akkor Hofi jut eszembe: Az opera az amikor ha valakit leszúrnak akkor elkezd énekelni, ahelyett hogy meghalna :-).
Viszont a start/stop rendszer parasztvakítás, még azt is el tudom képzelni hogy több káros anyag kibocsájtással jár mint ha nem lenne, csak az EU rákényszeríti a hülye szabályait az autógyárakra (is). Eleve nagyon minimális a megtakarítás ha van egyáltalán, de mennyivel többet kell cserélni az alkatrészeket? Ezek nem a fán teremnek, hanem rengeteg energiát és nyersanyagot igényel a legyártásuk, de elmondhatja X gyár hogy az én autóm Y -t fogyaszt és az EU boldogan dörzsöli a kezét, mikor már köszönő viszonyban nincs a gyári adat a valósággal. Amúgy gondolom nem sokan jártak Kecskeméten a repülőnapon, na ott nem 15 perc, hanem 4 óra volt a bejutás(!). Külföldön sem rózsás a helyzet ilyenkor, de a magyar rendőrség pont olyan hatékony amennyire gondoljuk. Vagy még kevésbé …
14. professzorpizka — 2015-04-19 12:37
@komojtalan: a legutóbbin már nem voltam, pont a tömeg miatt, korábban minden repnapon kötelező jelleggel ott voltam 🙂
15. becsuszoszereles1k — 2015-04-19 16:13
Volt nehany operaenekes-karnagy paros Magyarorszagon is, de vilagszerte ismert, tudtommal, csak a vilaghiru” ausztral szopran Joan Sutherland es vilaghiru” karnagy ferje, a szinten ausztral Richard Bonynge voltak.
Egyebkent szerintem az operaenekles – mint minden muveszet – ugy szuletett, hogy valaki(k) gyonyoruen enekelt(ek), es ezt valakik elkezdtek csodalni. Hallani akartak a hangot es latni aki enekel, es persze elvittek a hiret… Eloszor csak egy befogado hely epult korejuk…
16. bertrand — 2015-04-19 17:15
Az is sokatmondó, hogy Colleen Bell a Havasi Symphonicot hívta meg a Carnegie Hallba. Persze egy szappanopera-rendezőtől nem is vártam többet, de talán benne van az is, ami a posztban: kevés itthon a jól eladható ÉS színvonalas produkció.
17. flashbang52 — 2015-04-20 01:25
@komojtalan:
Aham Osztán hogyan függ össze egy 2×1 sávos lehajtók és leállósáv nélküli út amin egy időben 10.000 autó akar ki vagy behajtani meg a rendőrség hatékonysága ?
2012 Air Tatto Fairfordban. Két dolgot nem láttam. Forgalom irányító rendőrt, meg padkán előzni próbáló autót. ( Behajtás 2,5 óra volt kifelé meg 3).szintén 2X1 sávos út. Senki nem anyázot, nem dudált nem tolta le az előtte lévőt. Jah, hogy az angolok arra büszkék, hogy ők találták fel a sorbanállást 🙂
Gondolnám, hogy a hölgyek többsége azért viselt csöcsös felsőt mert a concerto előtt megnézte mademoiselle Garanca összes Youtube klipjét ahol elég szép számmal visel ő is ilyen felsőket 🙂 De a lelkem mélyén tudom, hogy nem 🙂 Erről viszon eszembe jutott még,a boldog 90 es években az megszálló ( Boszniát ) amerikai csapatok részére Taszáron kiadott brossúra, amely felhívta a figyelmet, hogy bár az öltözetük alapján úgy látszik, de a magyar nők nagy része nem Qrva ! 🙂
18. hadrian77 — 2015-04-20 08:17
Valamelyik régi kabaréban volt, ha jól emlékszem egy Montág előadás. Szóba kerültek a komolyzenei koncertek is, hogy viselkedik aki érti és élvezi és hogyan aki csak dísznek megy el. Úgy látszik semmi nem változott.
A magyar parkolási szemlélet meg ilyen. Minél közelebb megállni a bejárathoz, még akkor is ha esetleg a kijárat jó pár méterrel van odébb. Kihajtásnál meg nyomulni kell, mert a világ sorsa azon az öt-tíz percen fog múlni.
19. komojtalan — 2015-04-20 08:28
@flashbang52: Én rengeteg repülőnapon voltam külföldön, főleg a 2000 -es évek elején. Az nem érv a politikában sem hogy máshol is rossz. Mivel külföld és aznapra mentünk ezért viszonylag korán értünk, de már akkor rendőri irányítás, távoli parkolók, buszjáratok, stb … SIAD (Szlovákia, Pozsony), CIAF (Csehország, Hradec Kralove, Brno), Airpower (Ausztria, Zeltweg), Lengyelország, Radom. Ezek közül egyértelműen az osztrákok bénázták a legtöbbet, pedig ott autópálya mellett van a repülőtér, mondjuk én a kapu előtti lakótelepen parkoltam és még úgy is csak fél óra volt kijutni az autópályára (2-3 km). Pl. a SIAD -okon volt, hogy azt sem tudtam hol parkolok. Ha nem vitt volna oda busz, még most is ott állna a mezőn az autóm :-). Reggel 7 órakor kitáblázás, rendőri irányítás, útlezárások, külön buszok, nem volt esélye kialakulni egy nagyobb dugónak, pedig akkor a Pozsonyi repülőtéren volt, tehát a fizető utasoknak is ki kellett jutni valahogy, nem lehetett teljesen lezárni az utat.
20. flashbang52 — 2015-04-21 16:09
@komojtalan:
Ühüm és ezek közül melyikkel nem találkoztál Kecskeméten?
Kitáblázás már napokkal korábban, 10.000 fős parkolók ahonnan buszok vitték az embereket 300 rendőr meg legalább annyi katonai rendész. Útlezárás detto ( ami meg másokszerint oka volt annak, hogy dugó lett.)
A dugónak meg van egy olyan tulajdonsága ( de ezt közlekedés szervező mérnökök is meg tudják mondani, hogy időben és térben hátrafelé mozog. No mármost arra még senki nem talált ki megoldást, hogy ugyan ebben az ütemben szüntesse meg a torlódás helyére érkező autókat pláne ha az időpont adott ( vége a shownak) Nem bonyolult belátni, hogy akár balfax a rendőrség akár nem ezt nem képes befolyásolni.
https://www.youtube.com/watch?v=goVjVVaLe10
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.