Diverz kollegialitás

(ezt egy szakmai fórumra írtam, de kiteszem ide is)

Kedves Kollégák,

a szakértőkről akartam írni, és helyükről a leendő Be. új rendszerében, de arra jutottam, hogy valami mélyebben gyökerező dolgot kell megérteni, elemezni, és ami a fő, kiirtani, hogy a szakértői rendszert jobbá tehessük.

A kollegialitás és fajtái

Teljesen természetesnek vesszük, hogy a közlekedési balesethez érkező rendőrök, mentők, tűzoltók kollégának szólítják egymást. Nem csoda. Hiába különböző cégek, ugyanazon dolgoznak: élet és vagyonbiztonság érdekében határozottan fellépő emberekről beszélünk, akik életüket nagyban rááldozzák arra, hogy küldetésüknek eleget tegyenek. Ez a hivatástudat csinál belőlük “kollégát”.

Amiért ez a szakértők kapcsán eszembe jutott, hogy a szakértők, az ügyészek, a bírók mintha kollegiálisabbak lennének így egymással, mint velünk, ügyvédekkel.

Miért van ez? A magyarázathoz üljünk fel a 15-ös buszra, amely a Szende Pál utcából kanyarodik épp ki a Vigadó felé. Van ott valami állami épület, amely előtt állandóan posztol egy rendőr. A rendőr minden arra járó busznak odaint a buszsofőr ezt az intést viszonozni szokta. Miért?

Ők ugyebár semmi halálosan hősies dologban nem vesznek részt együtt. A rendőr nem nyúl be egy szűk résen és tartja elszorítva a kocsiba szorult ember vénáját, amíg a karjától két centire egy hatalmas  flex-szel darabolja szét a kocsit a kiemeléshez. Mégis, a kisrendőr, úgy gondolja, hogy ő és a buszsofőr “kolléga”.

Sőt, “kolléga” az éjjeliőr és a portás, a közterület felügyelő.

Ők azok, akik az államtól (vagy ők úgy gondolják, hogy az államtól)  hatalmat kapnak arra, hogy az egyszerű közembereket, mint tanár és bank-vezérigazgató, terelgessenek, vagy ha úgy érzi, hogy lehet (gyakran érzi úgy) akkor csicskáztathatják is.

Ők modern ksatriják, még ha kicsik is. Nagyon kicsik. A Kádár-kor nagyon súlyos öröksége az, hogy a bírói kart betagozta ugyanabba a kasztba, amely a munkásőrrel kezdődik, és tart a rendőrökön át az ügyészeken keresztül fel a bíróságig.

Miért baj ez? A bíróság azért van, hogy ne erőszakszervezeti logikával döntsenek el ügyeket, és legyen kontroll az erőszakszervezetek működése fölött. Az ügyészség azért van, hogy az erőszakszervezet által összeszedett terhelő információt, konvertálja abba az elvont, pártatlan környezetbe, amelynek a bíróságnak kellene lennie. Ünnepélyes szavakká formálja azt, ami tegnap még szekér módjára döcögő rendőri bikfanyelv volt, és az állam részéről szakértőként vegyen részt az eljárásban, mint olyan szerv, amely jogosult ünnepélyes szavakkal megszólalni a tárgyalóban.

A rómaiak óta ez a jog értelme. Lételeme a misztikum, az ünnepélyesség, amellyel el lehet távolítani az igazságszolgáltatást a lihegő, vérszomjas bosszútól. Ideális esetben a bíró, az ügyész és az ügyvéd lennének a kollégák, ennek a misztériumnak a papjai.

Szervezetileg a bíróság független, de a fejekben nincsen rend. Nagyon kevés olyan bíró van, akibe nem sikerült beleverni, hogy te kisanyám/kisapám, az állam lesújtó ökle vagy, a bűnösök megbüntetője, akinek erőltetnie kell, hogy márpedig itt büntetés lesz. A te kollégáidat a többi erőszakszervezetnél keresd.

De nem ez a legrosszabb. A bíró nem nevezi ugyan kollégájának a rendőr őrmestert, ahogy a vezérőrnagy sem kollégázik kedélyesen az őrmesterrel. Ellenben a vezérőrnagy, ha a szervezet bajba kerül, védi a mundér becsületét, és igyekszik helyrehozni az őrmester hibáját.

Ha elrontott nyomozás van, abból képtelen vád, akkor sajnos még most is, 25 évvel Kádár halála után a bíró érzékeli, hogy az övéi bajban vannak, és próbálja helyrehozni a galibát. A szakértő is érzi ezt, ő is “kolléga” és aládolgozik a vádnak.

A legrosszabb az, hogy ez nem tudatos. Nincs a helyén, hogy ki, kinek és miért kollégája, és amíg ez nem kerül a helyére, teljesen mindegy, hogy milyen reformokat csinálnak.

14 hozzászólás

 1. becsuszoszereles1k — 2015-04-22 18:10 

Ez lehet a vizvalaszto:
” Ideális esetben a bíró, az ügyész és az ügyvéd lennének a kollégák, ennek a misztériumnak a papjai.” – Epp az egyensuly miatt vagytok az eroszakszervezetekhez sorolva, azok pedig hozzatok: igy ti nem tavolodtok el a realitastol, o”k pedig nem sullyednek el benne.

Vad-vedelem-itelet. Igazabol ez a harom: maganos funkcio a rendszerben – ‘Justitia szeme’.

Szerintem nem pech, akarom mondani nem diverz kollegialitas.

 2. Érvsebész — 2015-04-22 22:20 

“Nincs a helyén, hogy ki, kinek és miért kollégája, és amíg ez nem kerül a helyére, teljesen mindegy, hogy milyen reformokat csinálnak.”

Az, hogy kinek ki a dolga a rendszerben, elsődlegesen közjogi kérdés. Ha a (különben ügyvédtöbbségű) jogalkotó nem definiálja határozottan, hogy kinek milyen szerepet szán, akkor egyszerűen továbbélnek a tanult mintázatok és szerepfelfogások, s nem tudom, mi volna az a tényező, amitől helyére kerülhetne a ki kinek a kollégája. Azaz, ha igazad van (nem tudom, nem értek a Be.-hez), akkor előbb mégis a reform, a bírói attitűd meg majdcsak utánakullog valahogy előbb-utóbb, nem?

 3. bertrand — 2015-04-22 22:54 

Egyébként az állami alkalmazottak szereptévesztése elég általános jelenség, mondhatni csúnyán burjánzó fanszőrzet a Kárpátok Ölén. A pecsétnyomóként kiválóan teljesító köztársasági elnöktől a zsupás őrmester modorú osztályos orvosig terjed a csodás belle vue, de idesorolhatom az egyetemi tanárt is, aki inkább tekintene kollégájának és ideáljának egy hoffmannian szigorló arcélű tanítónőt, mint a hallgatóit. Mindezt jól kiegészíti az alázatos hallgatás és unottság a nép részéről. Nekem óriási élmény volt külföldön, mikor előadás végén a hallgatók szinte szétszedték az oktatót a tök értelmes kérdéseikkel. Itthon meg engedelmesen unatkozó kisdiákok vagyunk, és nemcsak a előadóteremben.

 4. untermensch4 — 2015-04-22 23:01 

Ezt a fajta hibás kollegialitást részben ellentételezik más hibák. Egy, a ranglétrán nyugdíj előttre szép szintet elért ügyész egész karrierje alatt lenézte a rendőröket, ezzel lehet hogy kivétel de nekem nem úgy tűnt. A bírói függetlenségről meg hallottam olyat hogy a rejtélyesen misztikus “ítélkezési gyakorlat” nevű entitástól nem is teljesen (sőt alig) független, ez biztos jót tesz a kiszámíthatóságnak de a bosszú lehetőségének illúziójának maradékát is elveszi, pedig igény az vóna rá…

 5. flashbang52 — 2015-04-22 23:06 

.” Ellenben a vezérőrnagy, ha a szervezet bajba kerül, védi a mundér becsületét, és igyekszik helyrehozni az őrmester hibáját.”

Erre csak annyit tudok írni, hogy Muhahaha 🙂

 6. professzorpizka — 2015-04-23 07:03 

@flashbang52: azt nem mondtam, hogy az őrmester ettől nem fog megőrülni. De a Cég természetesen mindig hibátlan marad. Na ezen nevess 😀

 7. professzorpizka — 2015-04-23 07:04 

 8. flashbang52 — 2015-04-23 18:06 

@professzorpizka:
Ezen már én sem tudok. Sírni annál inkább. Mert én még olyan tábornokkal nem találkoztam aki bármelyik közrendőr védelme érdekében szót emelet volna. A szervezet az más azt persze védjük, hiszen amíg van Cég addig van zsíroskenyér és minél hibátlanabb a CÉg annál vastagabb a kenyér és jut a zsír mellé paprika meg kóbász is 🙂
No de mindez feledhetó mert….
Ma olyan élményem volt, hogy közel álltam ahhoz, hogy beállok öngyilkos merénylőnek.
Nagy tudású rektor egy nagy tudású egyetemen Matolcsy tankönyvéből idézett ( fejből). alátámasztandó mondanivalóját.
Epikus pillanat volt! Egy horrorfilm rendező sem tudta volna szebben megkreálni azokat a megfagyott arcokat és azt a kripta csendet ami az idézet után beállt a teremben. Szerencsére a fegyvereket nem engedték be, mert tuti vérengzés lett volna a vége. A legszomorúbb persze az volt, hogy az általad megénekelt tábornokok kezdtek el először bravózni, fényesen cáfolandó, hogy a beosztás nem politika függő.

 9. panamajack — 2015-04-23 18:20 

@flashbang52: Jobb, ha edzed magad ilyesmikkel. Eljön még az idő, amikor Bogár vagy Drábik professzor uraktól fognak idézgetni…

 10. untermensch4 — 2015-04-23 22:48 

@flashbang52: “a beosztás nem politika függő” hanem személyiségfüggő, egy bizonyos szint fölé a politikus jellemű/személyiségű emberek jutnak nagyobb arányban. Legalábbis a piréziai rendőrségről egy ottani ismerősöm ezt állítja… 🙂

 12. flashbang52 — 2015-04-23 23:17 

 13. kszabo — 2015-04-26 11:52 

Az idézett jogtörvénytákolmányalapú szakuraknak meg kellene tanulni dönteni. Időben, gyorsan és költséghatékonyan. Egy indiai, több nyelven beszélő gépészmérnök alapvégzettségű konténerhajó kapitány tattal (a hajó hátsó fele:) állna be a Panama csatornába, helikopterrel vinnék a leváltóját. A pillanatnyi igazságszolgáltatás, sajnos nem csak nálunk, erre hasonlít, csak függetlenségnek titulálják. A döntés professzorai ~ így néznek ki. – http://index.indavideo.hu/video/60_eves_a_MAVIR
Uff!

 14. bertrand — 2015-04-26 22:17 

Ez van ott, ahol bosszú a cél és nem az igazságszolgáltatás (___elég durva képek vannak benne, csak az nyissa meg, akit nem zavar___):
http://www.theguardian.com/world/2015/apr/26/ameneh-bahrami-interview-iran-acid-attack-blinded

Az a rész a legabszurdabb, hogy az ottani jogban a nőknek feleannyi értékük van, ezért a két szemére megvakított nő csak egy szemére vakíthatta volna meg a támadóját.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.