A menedzsmentről 2.: Öltönyös majmok indeed (Panamajack)

A Menedzser, Aki Nem Is Tud Esztergálni (De Ugráltatná Józsi Bácsit, Akinek A Kisujjában Van A Szakma)

Az előző rész kommentjeiben is többször felmerült a kérdés : végül is mire jó egy olyan menedzser, aki nem hogy nem hogy nem szakértője az általa menedzselt vállalat szakterületének, de igazából nem is érdekli az, legalábbis mélységében nem? Tegyük fel, hogy a rendszerváltás (bocsánat, gengszterváltás) után a nagymúltú LOVÁTI-MATESZ Kétszeres Kiváló Szocialista Nagyvállalatot megvásárolta egy nagy nyugati multi. A régi vezetés egy része nyugdíjba ment, mások kiváltak, hogy a GMK-jukkal (és az általuk spontán privatizált gépekkel) saját vállalkozásba kezdjenek. A munkások felét kirúgták, a mérnökök pedig idegesen, de kíváncsian várják az új központból ideküldött főnököt. Vajon mit tudhatnak ezek Nyugaton, hogy így lemosták ezt a százéves céget a piacról? Meg úgy egyáltalán, mit csinálnak ezek annyira jól, hogy megnyerték a hidegháborút?

Hamarosan megkaptuk a választ : semmit. Egy nagy lópikulát tudnak ezek, nem vállalatot vezetni. Hát az új főnöknek (az egy dolog, hogy nem tud magyarul se az ostoba labanc, erre mondjuk számítottunk) fogalma sincs róla, hogy kell rendesen összerakni egy alap vasnyikorgót. Amikor Pista, a kettes számú üzemegység főmérnöke kikérte a véleményét arról, hogyan adaptáljuk a hagyományos magyar nyikorgatási technológiát a német szabványhoz, csak hümmögött, és megbízta Pistát, hogy hozzon létre egy projekt tímet a probléma megoldására. Hábazdmeg, ennyit a portás is tud, akkor neki miért nem jár a céges Merci?! Megmondom miért: ezek csak gyarmatosítani vannak itt, kellenek nekik a piacaink, a céget meg le akarják rohasztani, mert félnek tőlünk. Félnek a tudásunktól, félnek attól, hogy mi még képesek vagyunk zsírpapíron megtervezni egy komplett nyikorgató berendezést, míg őnekik számítógéppel is öt ember kell rá, mert mindegyik csak egy részfeladathoz ért. A menedzserek meg még ahhoz sem. Ezek az öltönyös majmok, tulajdonképpen semmihez sem értenek, csak ahhoz, hogy tím mítingeken süketeljenek a proaktív szinergiákról, meg a hozzáadott érték marginális profitrátájáról. Mi ilyenkor udvariasan hallgatunk (nyilván, ki kockáztatná a kirúgást ilyen hülyeségért?), aztán csinálunk mindent úgy, ahogy eddig. Teljesen fölösleges az egész, tulajdonképpen egy beszélő papagájt is ültethetnének a nyakunkra, azt legalább ki lehetne fizetni földimogyoróban. Nem is megy az üzlet, amióta átvettek minket, most már arról pletykálnak, hogy két éven belül teljesen megszüntetik nálunk a vasnyikorgógyártást, a jövőben csak Kínában legyártott nyikorgóalkatrészeket fogunk összeszerelni. A nyereséget meg persze kitalicskázzák az országból, na ahhoz az egyhez speciel értenek. Sohasem gondoltam volna, hogy idáig süllyedünk…”

Ismerős? Van olyan a tisztelt olvasóközönség körében, aki ne értene egyet legalább részben a fiktív nyilatkozóval? A helyzet az, hogy az itt leírt jelenség gyakorlatilag általános élménye mindenkinek, aki a rendszerváltás utáni Magyarországon dolgozott. A helyzet azóta csak nüanszokban változott: a külföldi vezetés mára általában csak a legmagasabb szinteken maradt meg, a középvezetőket a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején végzett, már elvileg a nyugati üzleti módszerekben képzett ifjú titánokkal (ti tán tudtok vele kezdeni valamit…) töltötték fel, akik leginkább két dologhoz értenek: a külföldi főnökségnek angol nyelven nyaláshoz, valamint a központ utasításainak könyörtelen, a helyi dolgozók érdekeit tökéletesen semmibe vevő végrehajtásához. A magyar tulajdonú cégeknél még ennél is rosszabb a helyzet: a legtöbbször “elprivatizált” volt állami vállalat tulajdonosai főképp politikai kapcsolataikból élnek, a (közbeszerzésen vagy zártkörű pályázaton) megszerzett munkát vagy alvállalkozókkal végeztetik el bagóért, vagy szürkén/feketén foglalkoztatott, a multiknál is sokkal jobban kizsákmányolt és teljesen jogfosztott munkaerővel. A “menedzser” ezeknél a cégeknél gyakorlatilag az “unokaöcs” szinonimája, az enyhén értelmi fogyatékos, ámde nárcisztikus pszichopata Ödönkéé, aki a Csajágaröcsögei Nemzetközi Üzleti Tudományok Főiskoláján még a nyakkendőjét sem tanulta meg rendesen megkötni, viszont már az összes titkárcsaj megvolt neki. Ezek után valahol nem túl meglepő, hogy a menedzsment, mint szakma presztízse Magyarországon a politikusokéval vetekszik, és igazából nagyon kevés embernek van fogalma arról, hogy mit is jelent valójában.

Nos, a menedzsment szakma a működő kapitalista gazdaságban alakult ki, és az ottani körülmények és követelmények azok, amik hasznossá és megbecsültté teszik (ezzel rögtön meg is magyaráztuk, hogy nálunk miért nem). Piaci körülmények között egy cég sikere rendkívül sok összetevőn áll vagy bukik: természetesen a megfelelő áron megfelelő minőséget szolgáltató termelésen, de ugyanúgy a piaci igények helyes felmérésén és a termék ennek megfelelő pozicionálásán is (tehát, hogy olcsó tömegtermelők legyünk, vagy drágán minőséget áruljunk, esetleg valami egészen speciális piaci rést megcélozva kis szériában, de nagy haszonkulccsal termeljünk), ami a marketing feladata. Kell emellett megfelelő pénzügyi tudás is, ami a könyvelési és adózási ismereteken túl olyan kevésbé ismert dolgokat is magában foglal, mint a finanszírozás (miből veszünk új gépet vagy újítjuk fel az üzemcsarnokot), cash-flow és likviditásmenedzsment (ami azt biztosítja, hogy a cég akkor se menjen csődbe, ha a vevő csak két hónap múlva fizet, miközben az ÁFÁ-t már most be kell fizetni, és a munkabérek sem késhetnek), a controlling (a költségek elemzése és optimalizálása) vagy éppen az anyacég által megkövetelt rendszeres üzleti jelentések. Kell jogi osztály, amely naprakészen tisztában van a vasnyikorgógyártást érintő szabályozással, az adójogszabályokkal, a környezetvédelmi előírásokkal, a munkaügyi törvényekkel, stbstb. Kell HR, akik a hagyományos bérszámfejtésen és személyzeti politikán túl ideálisan olyasmihez is értenek, mint a megfelelő dolgozók kiválasztása, képzése, motiválása és megtartása. Nem árt ha van némi kutatás és fejlesztés. Ha a cég a nemzetközi piacokon is helyt kíván állni, akkor szükség lesz olyan szakemberekre is, akik ismerik a megcélzott piacok nyelvi, jogszabályi és kulturális sajátosságait (aminek köszönhetően például úgy tud tárgyalni egy külföldi partnerrel, hogy azt nem sérti vérig, nem csinál hülyét magából, de nem is hagyja magát átverni).

Plusz, és ez NAGYON fontos: kell valaki, aki ezt az egészet átlátja és összefogja! Az egyes területek szakemberei ugyanis természetszerűen a saját szakmájuknak megfelelő látásmóddal és szempontrendszerrel rendelkeznek, valamint az egyes funkciók érdekei sem mindig esnek egybe. Az értékesítési igazgató például minél több vasnyikorgót szeretne eladni (hiszen ettől függ az év végi jutalma, sőt lehet, hogy eleve mozgóbért kap), ezért hajlandó a komolyabb vevőknek árengedményt is adni. Csakhogy ettől a pénzügyi igazgató szívrohamot kap, ugyanis nem veszi ki magát túl jól a féléves jelentésben, hogy hiába nőtt 20%-kal az értékesítés, ha közben a nyereség meg 5%-kal csökkent. Ennek ellensúlyozására azt javasolja, hogy a költségek csökkentése érdekében bocsássanak el nyolc nyikorgófényezőt a húszból. Ami a termelési igazgatóból csinál dühöngő Hulkot, hiszen már így is az ideálisnál 15%-kal kevesebb emberrel kell elvégeztetni ugyanazt a munkát, előírt minőségben. Ha legalább felvehetne egy pár segédmunkást részmunkaidőre, miközben a kulcsembereit továbbképzésre küldi, esetleg fizethetne túlórapénzt… Szó sem lehet róla, sikítja a HR-es, hiszen már így is kimerítettük a továbbképzésre és bérfejlesztésre költhető éves keret 90%-át! Esetleg, ha megemelhetnénk a HR-büdzsét? Még mit nem! – csap az asztalra a marketinges. A pénz az ománi piacra szánt új termékünk reklámjára és bevezetésére kell, különben minek költöttünk annyit a kifejlesztésére?! És így tovább, minden álló nap, minden egyes vezetői értekezleten. Ideális megoldás általában nincs. Szűkös erőforrásokkal kell gazdálkodni egy állandóan változó környezetben, miközben soha nem áll rendelkezésre elég információ. A cég vezetőjének STRATÉGIAI döntéseket kell hoznia, vagyis a cég EGÉSZE számára legelőnyösebb haladási irányt kell kijelölnie, és azon konzekvensen haladnia egészen addig, amíg a változó körülmények irányváltást nem tesznek szükségessé. Ehhez neki nem szükséges részletekbe menően ismernie a vasnyikorgó-előállítás gyártási mozzanatait, nem kell betéve ismernie a cég számlatükrét, nem kell fejből idéznie az ománi vasnyikorgópiac éves eladási statisztikáit, nem kell név szerint ismernie az összes régi szakit az üzemcsarnokban. Minderre megvannak az emberei. Az kell, hogy egyrészt mindenhez konyítson annyit, hogy értse, miről beszélnek a szakemberek, valamint értenie kell a VEZETÉSHEZ. Ami bizony legalább annyira művészet, mint tudomány.

A nyugati menedzsment-irodalomban egyre többet beszélnek a “soft skills” fontosságáról. Ez lefordítva tulajdonképpen azt jelenti, hogy a jó menedzsernek értenie kell az emberekhez. Egyrészt képesnek kell lennie érvényesíteni az akaratát: inspirációval, példamutatással, de ha kell akár manipulációval vagy végső soron okos hatalomgyakorlással is. Ugyanakkor önmérsékletet és alázatot kell tanúsítania, meghallgatnia mások véleményét, értékelnie a teljesítményt, és kijavítania a hibákat. Olyan szervezetet és szervezeti kultúrát kell létrehoznia, ami nem gátolja, hanem előmozdítja a munkatársak közötti harmonikus és hatékony együttműködést (például nem játssza ki egymás ellen a rivális személyiségeket, hanem arra ösztönzi őket, hogy minél jobb teljesítmény nyújtásában versenyezzenek). A jó menedzser egyszerre sakkjátékos, diplomata, népvezér és pszichológus. Ha ez Superman munkaköri leírásának hangzik, az nem véletlen. A menedzseré az egyik legnehezebb, legstresszesebb és leginkább egész embert követelő szakma. Nem véletlen, hogy a kiégést “menedzserbetegségnek” is nevezik. A kiemelt fizetésért és a céges merciért bizony annak megfelelő teljesítményt is kell nyújtani. Mármint egy normálisan működő, piaci versenyen és a valós teljesítmény elismerésén alapuló kapitalista gazdaságban.

Mint már említettem ezen a blogon is, Magyarországon kevés az igazi menedzser. Annál többen vannak az Urak, akiknek “felvitte az Isten a dolgát”. Ők azok, akik ugyan megtanulták valami huszadrangú biznisz szkúlban a menedzseri zsargont, tudnak gyönyörű Power Pointokat és Gantt-diagramokat gyártani és prezentálni, tímbildingeket szervezni és ott az alkalmazottakat zsákbanfutással meg esti bebaszással hatékonyabb munkára motiválni, de igazából fogalmuk sincs arról, mi az, ami egy vállalatot valóban sikeressé tehet. Öltönyös majmok indeed…

34 hozzászólás

 1. hadrian77 — 2015-05-08 09:12 

Asszem Moldova Szent tehenében van, hogy az öreg goldbergeres szaki összehasonltotta a gyár régi működését a szocializmusbelivel. Az azért kiderült az elmeséléseiből, hogy a 30-as években is voltak menedzserek, csak nem úgy hívtták őket.

 2. panamajack — 2015-05-08 09:15 

@hadrian77: naná, hogy voltak. Akkor ugye kapitalizmus is volt.

 3. becsuszoszereles1k — 2015-05-08 09:34 

Nagyon tetszett! A fiktiv nyilatkozo +az utolso bekezdes viszi a palmat! Ezert is gondoltam hirtelen megvilagosodva, hogy amig nem oltonyben jartak, hanem disznoszarral a cipojuk sarkan, addig nem volt annyira feltuno…legalabbis nem arra gondoltunk, hogy foglalkozasa: mena’ger… 😀

 4. noirp — 2015-05-08 10:10 

Az utolsó bekezdéshez: az Öltönyös Úr a ppt-t nem maga csinálja. Ellenberger egy héten át mindennap feljön megnézni, hol tartasz vele és dirigál…:D

 5. panamajack — 2015-05-08 10:12 

@noirp: “Húzd jobbra azt az egeret! Még, jobbra! Nem, az már túl sok! Most jó, klikkelj!!!”

 6. hadrian77 — 2015-05-08 10:25 

@noirp: voltam egy rektori kortesbeszéden, ahol 3 jelölt ismertethette elképzeléseit. Ketten ppt-t nyomtak, kikők,milyen tudományos és oktatóielőéletük van és mik az elképzelésük. A harmadik jelöl kiállt néhány kis papírlappal, amibe időnként bele lesett és elmondta mit szeretne. A hallgatók 80%-a felvetette később, hogy hiányolta a ppt-t. Úgy látszik komoly igény van ilyesmire.

Szegény Shackelton ha élne és újra jégbe fagynának, elsőnek neki is ppt-t kellene csinálni.

 7. flashbang52 — 2015-05-08 10:38 

Bingó !!! Jó ez sorozat !!! Tényleg nem könnyű szakma. Kevesen is művelik jól a Kárpátia basinban. Az posztban megfogalmazott ideális mendezserrel is csak egyszer találkoztam. De ő japán volt. Ő volt A “manézser szan”. Egy japán étteremláncot akartak bevezetni Magyarországon. (Ausztriában, Csehországban már megvolt úgy gondolták jönnek ide is. Sok jót hallottak Magyarországról, Kodály módszer, hosszú lábú lányok, Tokaji bor stb)
Manézser szan volt az Európai részleg top menedzsere és úgy gondolta személyes jelenléte elengedhetetlen a gördülékeny induláshoz. Amit Jacko von Panama leírt a mendzserről az benne megvolt ( a menedzserbetegség is) 40 éves korára a kendó a golf és a potykaszájú perui titkárnő ellenére már egy infarktuson volt túl, állandóan fájt a háta,ja és mellesleg szerencsejáték függő is volt, mondjuk ez a japánoknál nem ritka 🙂 De a cég európai része prosperált és a Manézser szan mindent megkapott, hogy prosperáljon is. Mondjuk ez így nem igaz! Ő az elért eredményei miatt kapott meg mindent, Tehát először hozta a millió dolláreszt a cégnek és csak utána kapott magán jet-et. 24 órában ugrásra készen álló masszőrt aki az értkezlet közepén is szétdobta a hordozható masszázsfotelt, hogy legyúrja manézser szant ha már nagyon görnyedten hallgatja a részlegvezetők jelentéseit. ( meg egy teamet aki hazacipelte őt a legnagyobb pesti éjszakából is -nyert vagy veszített bármennyit- illetve jelenlétével hatékonyan akadályozta, hogy manézser szan rögtönzött kendó bemutatót tartson a villamos megálló narancssárga korlátdarabjával az összegyűlt stricik előtt. 🙂
Amikor meló volt akkor meló volt! A keze alá dolgozó kis manézser szanok valami elképesztő mennyiségú adatot/ információt dolgoztak fel, és agyaltak sokat döntés előtt ( jórészt éjszaka is.) De előfordult, hogy az egész brigád bevágódott a bérelt Mercikbe ( nem /nem Toyota vagy Lexus) és lezúgott, a Rábaközbe, megnézni, hogy miért nem egyforma izű a beszállitó által hozott jégsaláta. Az üzlet beindult, manézser szan pedig elrepült a magánjettel a jómellű perui titkárnővel a masszázsfoteljével és a 7 Puttonyos Tokaji aszújával. Sokáig küldözgette aztán a karácsonyi újévi húsvéti ( húsvétiiii) üdvözlő emaileket ( vagy ő vagy titkárnője , de végül is mindegy, a gesztus a lényeg) majd az Orosz piac rajta is kifogott a második infarktusát ott kapta és ezért visszavonult Monaccóba ( kb sejtem miért oda 🙂

 8. flashbang52 — 2015-05-08 10:49 

@panamajack:
Volt nekük NATO kompatibilis tábornokunk akit a háta mögött csak NEXT tábornoknak hívtak. Angolul ugyanis ennyit tudott. Volt neki több segédtisztje akik elkészítették az angol nyelvű PPT- Ők ültek a gép mögött is és klikkeltek amikor a tábornok mondta, hogy “next” Majd a tábornok fonetikusan felolvasta a PPT re írt szöveget. Ha jól csinálták az udvarias hallgatóság nem kérdezett közbe. ( általában nem kérdez) Az előadás végi kérdéseknél pedig valamelyik szárnysegéd válaszolt 🙂

 9. noirp — 2015-05-08 11:25 

@panamajack:
Höhöhöhöhö! Hogy tudod, hogy tudod…!

 10. noirp — 2015-05-08 11:26 

@hadrian77: Lehet, hogy ugyanazon a kortesbeszéden ültünk? :O

 11. hadrian77 — 2015-05-08 11:40 

@noirp: két éve ilyentájt 🙂

 12. flashbang52 — 2015-05-08 12:38 

@hadrian77:

Hogy a bánatba lehet rektori kortesbeszédet PPT-be nyomni ???? 🙂 Atyám milesz itt ha a a Prezit és vagy annak utódai használó gerenáció lép be a kompetitív piacra 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=7yBnl_krN_U

 13. hadrian77 — 2015-05-08 13:22 

@flashbang52: mivel nem nagyon tanulnak prezentálni és prezentációt készíteni a hallgatók és a legrosszabbtól tartok. 🙂

 14. noirp — 2015-05-08 13:40 

@hadrian77:
Azta. A végén kiderül, hogy ismerjük egymást? Hűvös megye meg nem nevezendő székhelye, 250 éves egyetemi álom?

 15. noirp — 2015-05-08 13:43 

@flashbang52:
Mondjuk, ha tényleg ugyanaz az esemény, amiről hadrian77 beszélt — nos, én a papírból, hebegve felolvasott József Attila-idézetektől nem voltam elragadtatva. Elég kevés derült ki arról, mit is szeretett volna a kedves jelölt.
Na mondjuk a másik kettőnek se a ppt-n múlt, hogy mit mond, mit nem…(a két ppt-bajnokból az egyiket ismerni vélem)

 16. hadrian77 — 2015-05-08 14:07 

@noirp: áá ez a négykarikás fellegvár 😀

 17. noirp — 2015-05-08 14:14 

@hadrian77:
Ja, akkor csak kísértetiesen hasonló példányokba botlunk? 🙂 🙂 azért nem semmi

 18. komojtalan — 2015-05-08 15:15 

@hadrian77: Almási Tamásnak van 2 jó sorozata: Ózd, Videoton. A Videoton inkább az emberi oldallal foglakozik, az Ózdi viszont sok minden mással is. “Természetesen” ezek nem mennek egyik TV -n sem, még a 90 -es évek végén vettem fel VHS -re mind a kettőt a Duna TV -n, de a videó pár éve már a szekrény alján. Azért akkor sem volt minden fenékig tejfel, a Petrenkó című részt nem adták le, ebből azt feltételezem hogy 98 előtt adták. A Videoton 3 kazetta, Ózd talán 6, mind a kettő több év alatt lett felvéve. Szóval az egyik részben az öreg szakik mesélték a régi történeteket, azokat érdemes meghallgatni. Hiába volt “nagy kizsákmányoló” az akkori tulaj, azért csak felépített a munkásoknak egy lakótelepet, stb … Egy történetre emlékszem, akkoriban szalonnával kenték a hengereket, persze erre a munkások rájártak, erre leöntötték petróleummal. A munkás nem hülye, a 6-7 centis szalonna tetejét, amit átjárt a petróleum levágta, a közepét megette :-).

 19. hadrian77 — 2015-05-08 15:31 

@komojtalan: én azért szeretem olvasni a Moldova szociográfiákat mert a háború előtti időkről mesélnek öregek, ő meg leírja mi a helyzet a szocializmusban. Egy elég rémes mélyrepülést lehet felfedezni a vállalatok működésében és az emberek hozzáállásában, viselkedésében is.

 20. grossartigli — 2015-05-08 19:52 

@flashbang52: Ismerős, volt egy japán manézsdirektorom – különben ravasz róka és igen jófej – aki egy alkalommal ideges lett hallván, hogy jön a fő-fő szán és rapportál. Némi fogszívogatással és etto ne dörmögéssel jözölte, hogy bizony holnapra kellene egy YTD overview. Ok, let’s rock’n’roll. Becsületére legyen mondva végig, vagyis a hajnali órákig benn maradt velem, a szobájában pötyögtette a számitógépét. Amikor végeztem ő is összepakolt és hatalmas sóhajtozások és deréklazítások közepette távozott. Biztosan jól elfáradt…
De, lekopogom, öltönyös majmokat max egynémely MLM társaságnál és persze a politikusok között láttam.
Egyébként nem értek egyet a ppt fikázókkal. Egy jó prezentáció egyrészt forgatókönyvre alapul és jól felépített, minden abba az irányba kell vezessen, hogy miért csak a mi megoldásunk üdvözítő. Másrészt magával viszi a boldogtalan ember, tehát fel kell tudja idézni később lehetőleg az én logikám szerint. Én ezt a csilivili 3D forgós Prezivel soha nem tudtam lekövetni. Oldschool, na.

 21. hadrian77 — 2015-05-08 20:24 

@grossartigli: itt szerintem senkinek sem a prezentációval van baja, hanem a lovon való áteséssel. Megfelelő helyen, megfelelő formában és tartalommal nagyon hasznos.

 22. flashbang52 — 2015-05-09 02:55 

Na de most komolyan Hová tünnek el a magyar manézser szanok?
A gengszerváltásnak azért volt egy olyan hozadéka, hogy jóval nagyobb számban tanulhatnak külföldön managernek arra predesztinált fiatalok.
Papának mamának bejött a privatizáció mert jól feküdtek /helyzkedtek ésatöbbi. Még bennük van, hogy szocialista embereszmény a kiművelt, tehát Csemetének lehetősége van, hogy külföldön tanuljon tovább és majd hazajőve tovább vigye amit ősei megszereztek vagy beálljon valamely multihoz. Mondjuk nem kurvázza végig a 4 -5 évet ( ha leányzó akkor nem került túl sokszor khmm romantikus kapcsolatba) Nem üti szét az agyát a teljesen szintetikus cuccal) Megtanulja a legmodernebb diszciplinákat metódusokat és technikákat majd hazajő és … mi lesz vele.. lehúzza a magyar ugar.. vagy haza sem jön… vagy próbálkozik és úgy dönt jobb másutt… Hova lettek az elmúlt 8 év 16 év 20 év jól iskolázott managerei. Miért csak az öltönyös majmok maradnak? Miért csak a multi korbácsos rabszolgahajcsára van túlreprezentálva ? Miért csak külföldi példát tudunk mondani ha a jó menedzsmentről beszélünk? Vagy vannak magyarok is csak éppen mi nem látjuk őket ??

 23. grossartigli — 2015-05-09 06:17 

@flashbang52: Szvsz ez a gazdaság állapotával többszörösen – is – összefüggésben lehet. A kiművelt emberfők sokaságára akkor van szükség, ha a.) a piac meghódítása okán kellenek a szakértők (termelés, marketing, értékesítés, logisztika, pénzügy, stb.) és ez a piacon jól látható keresletet generál b.) pörög a bővített újratermelés.
Ha ezek nem jellemzőek, – márpedig az a.) pont már nem nagyon gilt) akkor jön a controlling és a HR és frankón kiszámolják, hogy egy 20 éves tapasztalattal bíró, bizonyított de nagyfizetésű, és önállóságra hajlamos menedzser helyett célszerű felvenni két kezdő yuppit akik eldöcögnek a business as usual szituációkban, noch dazu
lehet őket csicskáztatni. Viszont – tisztelet a kivétel – első dolguk beszerezni egy márkás fekete öltönyt és státusuknak megfelelően fellépni egyes belvárosi vendéglátóipari egységekben.

 24. hadrian77 — 2015-05-09 07:16 

@grossartigli: én úgy látom, hogy a logisztikába pl. folyamatosan kellenek a kiművelt fők mert kb két hetente változik minden és menedzselni kell. De ezt az látja, aki benne van. A másik véglet amit írsz, az tisztán jelen van az Audiban, mert nekik így is jó. Persze ha bent körülnézel náluk, akkor ordenáré baromságokat fogsz találni.

 25. panamajack — 2015-05-09 09:34 

@flashbang52: A saját esetemet tudom elmesélni. 6 év sikeres otthoni munkatapasztalat után sikerült megcsípnem egy MBA ösztöndíjat egy nagyon jónevű külföldi egyetemen. A diploma megszerzése után próbáltam Magyarországon is elhelyezkedni. A legtöbb helyen eleve nem kellettem, ahol meg igen, ott még az MBA előtti utolsó fizetésemet sem akarták megadni. Ugyanekkor meg egy külföldi multi úgy hívott interjúzni a központjukba, hogy még a repülőjegyet és a szállást is fizették. A felajánlott fizetés (egykörös interjú után) az otthoni négyszerese volt. Megválaszoltam a kérdésedet?

 26. panamajack — 2015-05-09 09:37 

@grossartigli: Valahogy így.

 27. Andau — 2015-05-09 23:15 

Besorolnék ide újoncként, képzési vonalról.

A megfelelő felsőfokú képzés hiánya nekem a legkevésbé fájó pont. Korszerű ismereteket átadó képzési programok vannak a piacon, ha multiról van szó, akkor ritkán akadály a képzésbe fektetett idő és költség. Bukni az említett soft skilleken szokott a dolog. Készségeket fejleszteni, attitűdöt formálni akár hónapokig tartó, utánkövetéssel megtolt képzéssel, az a szervezet szempontjából felér egy nyitott szívműtéttel.

Ami hiányzik, annak durván 6 éves kortól kellene folyamatosan fejlődnie. Az osztályközösségben, a szakkörökön, a sportegyesületben, a kórusban, a színjátszócsoporban (a CEO a vállalat legnagyobb hatású színész-rendezője) stb. Szerepminták és jól működő közösségek híján viszont, ahol lehetne tesztelni ezeket a nem csak menedzseri kompetenciákat maradnak az évről-évre képzett, a tréningeken felépített közös nyelvet ppt ízűen visszaadó félvezetők.

 28. Steelman — 2015-05-14 03:25 

Jó írás. Azért egy vicc ide kívánkozik.

Egy férfi eltéved a hőlégballonjával.
Lejjebb ereszkedik, lenn a földön meglát egy embert, és odakiált neki:
– Elnézést, tudna nekem segíteni? Megígértem egy barátomnak, hogy találkozom vele egy órával ezelőtt, de eltévedtem, és most azt sem tudom, hogy hol vagyok. Az ember a földön így felel:
– Ön egy hőlégballonban tartózkodik, körülbelül 10 méterrel a talaj felett, az északi szélesség 40. és 41. , illetve a nyugati hosszúság 59.és 60. foka között.
– Maga biztosan mérnök – mondja a hőlégballonos férfi.
– Az vagyok.- feleli a másik – Honnan tudta?
A hőlégballonos férfi így válaszol:
– Minden, amit mondott nekem, technikailag korrekt, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az Öntöl kapott információkkal, és az a helyzet, hogy még mindig nem tudom, hol vagyok. Öszintén szólva nem volt túlzottan segítségemre. Csak feltartott az utamban.
A másik erre így vélekedik:
– Maga pedig szerintem menedzser.
– Igen, – bólint a hőlégballonos férfi egyetértően – de ezt honnan tudta? A mérnök azt feleli:
– Nem tudja, hogy hol van, sem azt, hogy hová tart.
Jelenlegi poziciójába a kedvező széljárás sodorta.
Olyan igéretet tett, amiről fogalma sincs, hogy hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévő emberektöl várja, hogy megoldják az Ön problémáit. Igazság szerint pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint mielőtt találkoztunk volna, de most már engem okol érte!

Külön világban létezünk. Egy jó, igazi menedzser típusú vezetővel találkoztam, akiben nagyrészt megvoltak a posztban említett Superman-skillek. Az öltönyös majmokat meg nem azért vágnám pofán, mert úgy néznek ki hogy tizenkettőtől is egytucatot hánynék tőlük, hanem mert fingjuk nincs arról amit igazgatnak. És most is tartom: egy menedzsernek legyen fogalma arról, hogy mik tartoznak alá! Nem kell értenie hozzá, de legyen rálátása, képessége, bízzon meg az alárendelt emberek tudásában. Na nálunk ez nincs meg. De ugyanakkor látom a másik oldalt, hogy a műszaki szemmel gondolkodók miért nem tudnak eladni valamit, ami kellene, mert a menedzsment meg a felső vezetés ebből csak annyit lát, hogy jaj, már megint pénz kell valamire. Ezért szívok én is.
Szóval kell a jó menedzser. DE CSAK A JÓ! A hulladékkal már tele a padlás meg a pince.

 29. noirp — 2015-05-14 09:54 

‘(…)tartom: egy menedzsernek legyen fogalma arról, hogy mik tartoznak alá! Nem kell értenie hozzá, de legyen rálátása, képessége, bízzon meg az alárendelt emberek tudásában. Na nálunk ez nincs meg. De ugyanakkor látom a másik oldalt, hogy a műszaki szemmel gondolkodók miért nem tudnak eladni valamit, ami kellene, mert a menedzsment meg a felső vezetés ebből csak annyit lát, hogy jaj, már megint pénz kell valamire. ”

Igen, asszem, így tudnám én is megfogalmazni a véleményem; de most megírták helyettem 🙂
Tényleg nehezen látom be, hogy valaki csak (ismétlem, csak) “általános” menedzseri képzettséggel, “a vezetés magasabb szempontjaira” koncentrálva egyformán el tud vinni a hátán akár egy operaházat, akár egy etiléngyárat.
A megoldás talán abban van, ha menáger úr tényleg odafigyel a neki referáló mérnökre/karvezetőre és nem az iphone-ját buzizza a beszámoló idején. Már csak az illem miatt se…

 30. flashbang52 — 2015-05-14 11:13 

@noirp:

Szóval neked nincs iphonod … 🙂
Verzió 1 :
Azért buzerálja mert próbál rájönni, hogy a fenébe adnak el abból a xarból negyedévente 50-55 millió darabot miközben a vasnyikorgóból már 1000 darab eladásáért is megkapná Lexus RC-t
Verzió 2: az ipone- ra már másfél dollárért remek vetkőztetős játékokat lehet letölteni. Ha sikerül ( a játékban) lehúzni 25 minesottai ovónéni bugyiját akkor jutalmul megpróbálkozhatsz Rihanával, ha túl vagy 50 barcelonai tanárnénin akkor játszhatsz Madonnára. Na ezek olyan célkitűzések amik mellett egy újtipusú vasnyikorgó gyártásoptimalizálási vagy piac bevezetési stratégiai kérdései eltörpülnek, hiszen azokat bármikor meg tudja oldani ( Miután túljutott Madonnán is 🙂 és Monica Belucci melltartója a tét 🙂
Bónusz + Valószínűleg sosem volt még a Siemens a Bosch vagy más nagyobb multi manézser megbeszélésén . Ott ugyanis biztonsági okokból az összes elektromos kütyüt a míííting előtt be kell tenni egy leárnyékolt dobozba, és mert azok a fránya konkurenciák keményen nyomják az ipari kémkedős játékot ( ami nem játék)

 31. flashbang52 — 2015-05-14 11:20 

Mindeközben Magyarországon még mindig itt tartunk :

http://hvg.hu/itthon/20150429_Egy_feltetellel_megmaradhat_a_muszaki_men

 32. noirp — 2015-05-14 11:54 

@flashbang52:
Nincs. De ha lenne, nem játszadoznék vele, mialatt beszélnek hozzám, ahogyan a régimódi telefonomat se veszem föl, míg értekezleten vagyok.
mert
ad 1) a referálás alatt a referátumra figyelek
ad 2) nem akarok bunkó lenni a másikkal

 33. noirp — 2015-05-14 11:56 

@flashbang52:
Leárnykolt doboz: na látod, ezt nem tudtam!
Nem, nem voltam multik manézser-mítingjein; s bizony mondom néked, sajnos egyáltalán nem vagyok járatos olyan körökben, ahol felfogják, hogy az ipari kémkedés nem játék, ellentétben a bugyilehúzogatósdi supermarióval 😀 😀

 34. Tromb74 — 2015-05-15 13:43 

Hát erről majdnem lemaradtam. Remek cikk.

Mi egy kis családi (konkrétan) cég vagyunk, kizárólag külföldi érdekeltségekkel. Nos, hát én sem vagyok született menedzsör (cserébe nem veszek fel rózsaszín inget semmilyen körülmények között), teljesen más területről érkeztem. Mókás dolog ez így 40 évesen, de azért megbírkózom vele. Annyi előnye van, hogy a Cash-flow tervezéstől a prospektus dizájnölásig mindent csinálok (utóbbihoz legaláb valóban értek). Hátránya nagyjából hasonló. Egy kis cégnek kb. ugyanazokat a területeket kell menedzselnie, mint egy nagynak csak kisebb erőforrásokból. Ez természetesen ront a hatékonyságon is.
Viszont egy ilyen kis cégnél is óriási a szakadék a menedzsment és a “melósok között”.

Az a tapasztalatom, hogy lövésük sincs arról, hogy mi mit is csinálunk. Az az elképzelésük, hogy mi dolgoztatjuk őket, a busás hasznot pedig zsebre rakjuk. Az sem nagyon ingatja meg őket a hitüket, hogy én pl. legtöbbjüknél alacsonyabb kategóriájú járgánnyal koptatom az aszfaltot és kisebb házban lakom. (elsősorban azért, mert nem vagyok hülye).
Gondolkozom rajta, hogy az egyiket ide ültetem az íróasztal mögé, hogy csináljon előkalkulációt, tervezzen cash-flow-t, rohangásszon tárgyalásokra, meg gyűjtsön össze minden szükséges papírt. Azért se lenne haszontalan, mert így látná legalább, hogy mekkora is az a nyereség, amiről szívesen pletykálnak egymásközt.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.