Sokat foglalkoznak mostanában ezzel a Finkelstein nevű pónemmel, így utánanéztünk, érdekes-e a blog szempontjából. Érdekes. Megállapítottuk, hogy az öreg Finkelstein fia, a szomszédja mellett lakott Brooklynban és nagyon fiatalon látta meg a napvilágot.

Óva intenék mindenkit attól, hogy Finkelsteint és társát Birnbaumot afféle egyszerű heccmajszternek tekintse. Ettől ők jóval több mindenre képesek, adatok elemzésére, gyűjtésére, rendszerezésére, és ez alapján rugalmas kampánystratégia alkotására.

Apró szépséghiba, hogy a kampányaik általában hecckampányok, egyének vagy csoportok elleni lejáratásra építenek, de legalábbis állandó harcra valami ellen. Persze ez sem újdonság, minden választási kampány arról szól, hogy valakit, vagy valamit le kell győzni.

Önvédelmi mechanizmusok

Az, hogy Magyarországon Finkelstein miért okoz iszonyatos károkat, két okra vezethető vissza:

1) Amerikában, ellentétben Magyarországgal, a politikai elit a ciklus nagy részében nem kampánytémákkal foglalkozik, hanem mindenféle problémák politikai rendezésével az aktuális oktatási reformtól kezdve a lebombázandó országok listáján át a génmódosított szójabab szabályozásáig.

Eközben alkukat kötnek egymással, zsarolják egymást, szexbotrányokba keverednek, vagy belekáromkodnak a kikapcsoltnak vélt mikrofonba, egyszóval hétköznapi politikacsinálással foglalkoznak.

Aztán, amikor kampány-üzemmódra kapcsolnak, akkor előveszik a naftalinból a Finkesteineket és indul a kemény mocskolódás.

Ezzel szemben nálunk ez a normál politizálós időszak nincsen, mert sajnos kb a negyedik-ötödik kormányunkat nyögjük, amelyik nem tud kormányozni. Orbán Viktorral és elődeivel az a legkomolyabb baj, amit egyébként a menedzsmentes posztokban is elemzünk, hogy nem tudják mit akarnak az országgal. Csak azt, hogy ki kell fosztani.

Ennek az eredménye a permanens kampány, és ezért dolgozik itt békeidőben is Finkelstein.

2) Amerikában, ellentétben Magyarországgal, vannak fékek és ellensúlyok.

Ha például Finkelstein valami bibliaövezeti államban homofób kampányt szervez, akkor azt elnézik neki, mert egyrészt szólásszabadság van, másrészt meg ezeken a helyeken ezzel lehet nyerni.

Ha viszont valakin rajtamarad a homofóbia bélyege, vagy túl hangosan buzizik, hamar az orrára koppintanak. Miért? A két partvidék nagyon jól kereső, vagyonos értelmiségi köreiben nem kell titkolni a szexuális orientációt, sőt, akinek ilyesmihez van kedve, mindenféle jogvédő mozgalmakba is járhat. Sőt, ezeken a környékeken a teljesen heteroszexuális értelmiség sem szereti a buzizást, mivel már rég túl van a rácsodálkozáson a homoszexualitásra, nem keringenek olyan gondolatok a fejében, hogy ha elengedi a fiát a leszbikus párnál nevelkedő barátnője házibulijába, akkor az majd mint tollboás drag queen fog visszajönni. És közben brutális vásárlóereje van, minden magára valamit is adó multi csinál külön kampányokat a kifinomult, gazdag, partvidéki homokosoknak.

A mindenféle szenátorokat ugyanezek a multik támogatják, arrafelé nyíltan és legálisan. Ha Buzizós Jack túl hangosan buzizik, akkor a pártját támogató, mondjuk Kraft Foods azt meg fogja érezni a százdolláros kávét vásárló réteg elpártolásán. Ezek után szólni fog a mérsékelt szenátoroknak, hogy fogják vissza Buzizós Jack-et, mert ez így nem lesz jó.

Fejlettebb európai államokban nem ennyire üzleti alapon, de működnek a társadalomban önvédelmi rendszerek. Jogvédő szervezetek, értelmiségi klubok, harcos norvég leszbikusok és hasonlók, akik azonnal ráugranak a gyűlöletbeszédre, akkor is, ha a politikus engedné egy picit, mert a zsigerekre hat és különösebb befektetés nélkül lehet vele szavazatot szerezni.

…és a mechanizmusok hiánya

A gond az, hogy Magyarországon mindkét elhárító mechanizmus nagyrészt hiányzik. Az ipari-gazdasági komplexum nem tud olyan közvetlen hatást gyakorolni a kormányra, mivel külföldi, és nincs meg a jogi háttere annak, hogy nyíltan támogasson, akár alapítványokon keresztül itteni pártokat, így aztán számon kérni se tud. De kezét megköti az is, hogy az itteni politikai elit feudális elven összegyűjtött vagyontömegen ül, és nagyon sokára érzi meg, ha a gazdaság behúzta a féket, és ha megérzi, az első reakciója, hogy ráküldi Finkelsteint.

A multinak, ellentétben szerencsétlen menekültekkel, viszont megvannak az eszközei arra, hogy lerázza magáról a Finkelsteineket, mint kutya a vizet. Elég egy udvarias üzenet arról, hogy Romániában is lehet ám autógyárat építeni, és már csend is van.

És itt jutunk el a Finkelstein-jelenség lényegéhez: Miután nincsen – bármilyen forrásból táplálkozó – társadalmi szolidaritás, büntetlenül mehet rá a kormány azokra a gyengékre, akik megvédése amúgy fő feladata lenne. Ezért meri a jogvédő szervezetek, mindenféle alapítványok irodáit felrazziázni, mert tudja, hogy a felháborodás mérsékelt lesz.

Persze aztán bekapcsol egy harmadik fajta mechanizmus, a nemzetközi nyomás. Eleinte persze itt is a küldjük rá Finkelsteint az első reakció. Két ok miatt hatástalan: az egyik, hogy mondjuk a norvég nagykövetséget Finkelstein csak a jelentésírás szintjén érdekli, a másik viszont az, hogy amint a bevezetőben is említettem, Finkelstein nem hülye, hanem profi, aki hecckampányokban utazik. És mint ilyen, szólni fog, hogy gyerekek, ebből nagyon vissza kéne venni. Visszavesznek.

Mivel azonban hecckampánynak a kormányképtelenség miatt lenni kell, megtalálták azt a csoportot, amely egyelőre nemzetközi felháborodás nélkül sarazható: a menekülteket.

Ezügyben a nemzetközi nyomás disztingvált lesz, hiszen más országok is küzdenek a problémával, és sok helyen a helyzet – az egyébként egyáltalán nem durva – magyarországinál sokkal rosszabb.

A jogvédő szervezetek erőn felül dolgoznak a gyűlöletkampány elleni fellépésen. Mostmár csak az ellenzéki pártoknak kellene felismerni, hogy noha ebben közvetlen orbánozási lehetőség nincs, a gyűlöletkampány elleni fellépés nagyon jó hosszú távú befektetés. Azért, mert bátorság kell hozzá. És a baloldalon van liberális, kapitalista, szabaddemokrata, szocdem meg még ki tudja hányféle párt és vezető. Bátorként számon tartott egy sincs.

Pedig, ahogy II. János Pál is mondta, a demokrata legfontosabb mondata: Ne féljetek. Ne féljetek, és akkor Finkelstein szépen csomagol, és hazamegy.