Amikor semmi se drága

Rántásban úszó ügyvédjelölt

Mi köze az ügyvédjelöltségnek a vastag, hagymás rántáshoz? Nagyon is sok. Ez a bejegyzés arra tesz kísérletet, hogy ennek a két, látszólag nagyon távoli dolognak a közös vonatkozásait elősorolja, és egyben rámutasson egy nagyon súlyos magyar problémára.

Egy ügyvédi szakmai csoportban találkoztam azzal a jajongással, hogy manapság már nem lehet ügyvédjelöltet találni, mivel ezek a pofátlan pernahajderek képesek, öt keményen megalázó egyetemi év, két nyelvvizsga után olyan igényekkel fellépni, hogy akkor ők kérnének 250.000.- Ft. fizetést. Ami ugye kőkemény 800 euró. Bezzeg régen, amikor még “mi” (értsd: 40-50 éves arcok) voltunk ügyvédjelöltek, örültünk, ha dolgozhattunk.

Na ja, abban a boldog kádári langyosbüdös lábvízben nem lehetett elmenni junior bid specialistnak (EMEA region, English) vagy contract specialistnak (Russian, English) valamelyik pesti multihoz, ahol a feudális megaláztatások nélkül lehet keresni 1000-1500 euró között. Főleg nem lehetett elmenni Brüsszelbe eurokratának és itt hagyni a sok kiváló irodát, a százezres bérajánlatukkal meg a simlis főnökkel. Ügyvédjelölt persze akad, de nem meglepő módon erős kontraszelekció érezhető.

Az a helyzet, hogy ez nem csak az ügyvédi fukarságon múlik (mely persze legendás, és magam sem vagyok mentes tőle) hanem azon, hogy nagyon nehéz kitermelni egy 1000-1500 eurós szakember fizetését egy ügyvédi praxisból.

Amikor ezt írom, Budapestet újra megbénította az apokaliptikus, kétcentis hóesés. Ezt most hagyjuk is, a lényeg, hogy nem találnak hómunkást, nyolcórás éjszakai műszakra, mínusz 7-8 fokba 4200 forintért. Bezzeg régen, meg húsz forintért lapátoltak, megbecsülték magukat. Az a helyzet, hogy óránként ötszáz forintért éjjel, sötétben robotolni, az kb a dél-afrikai gyémántbányák és a vietnami varrodák bérszínvonala. Azért persze el lett lapátolva. Nem jól.

Aztán hallani arról is, hogy hegesztő, lakatos, nehézgépkezelő meg még ki tudja milyen állások százai betöltetlenek Magyarországon, nem is beszélve az orvoshelyzetről. Szinte mind mögött halljuk azt is, hogy nagyjából egy brüsszeli kebabos konyhai segítőjének órabérében gondolkozik az állás hirdetője.

Lendüljünk most túl a kádári életérzés egyik fő tartóoszlopán miszerint ők úgy csinálnak mintha fizetnének, mi meg úgy csinálunk, mintha dolgoznánk. Fogjuk meg a másik irányból.

Ezt? ennyiért? megőrült maga?

Gazdag nyugati országokban szinte kivétel nélkül azt lehet tapasztalni, hogy az áru olcsó, a szolgáltatás drága. Mindez persze egyszerű közgazdasági okokkal magyarázható, hiszen a nagy hal annyi ideje eszi a kis halat, hogy az árut nagyrészt hatékony, nagy volumenre építő (economies of scale, vagy hogy van ez svédül) hálózatok osztják szét, akiknek módszereiről megemlékeztem már a például a lidlis cikkben.

Éppen ezért, ha betévedünk egy osztrák boltba, azt fogjuk látni, hogy az élelmiszer nem vészesen drágább annál, mint amennyibe itthon kerül. Persze most nem olyan szélsőségekre gondolok, mint a műparizer vagy a tizenhat hónapig érlelt pata negra sonka, hanem az átlagra.

Ezzel szemben, aki meg a akar nyiratkozni Ausztriában, az csuda dolgokat lát majd, nem véletlenül jár fél Bécs Sopronba fodrászhoz.

Nálunk azért van az, hogy szívjuk a fogunkat a dobozos tej ára láttán, viszont olcsón nyiratkozunk, mert gagyizunk.

Hozzá vagyunk szokva, hogy ha kimondjuk, az összes iskolánkat, fáradozásunkat, beruházásunkat figyelembe vége azt az óradíjat, amely ezeket magában foglalja, tisztes haszon mellett, akkor a kuncsaft felvisít, hogy ezt? ennyiért? megőrült maga?

Aztán sokan egy idő után azt mondják, hogy hja kérem, ha ők csak fizetgetnek, akkor mi csak dolgozgatunk.

Amikor semmi se drága

Évtizedek óta él az ország abban az illúzióban, hogy a dolgoknak olcsónak kell lenniük. A (mindenkori) kormánynak oda kell hatnia, hogy az orvos, a tanár, a hegesztő, az ügyvéd, legyen olcsó. Mert az jár. Biztosítják nekünk.

Az eredménye ennek az, hogy senki se annyiért dolgozik, amennyit a munkája ér. Ez az egyik alapja annak, hogy mindenki gyorsan akar meggazdagodni, mert ha rájönnek, hogy valamivel több pénzt keres, mint amennyit illik, akkor oda fognak hatni, hogy az ne úgy legyen.

Persze tudjuk, történelmileg, hogy rendes magyar embernek nem bevétele van, hanem járadéka. A bevételszerzés, az kucséberkedés, simlisség, gyanús dolog.

Miután senki sem annyi pénzt keres, amennyit a munkája ér, nem tudnak tisztulni sem a gazdaság egyes ágazatai sem, hiszen nem hal éhen a gyenge és nem gazdagszik meg a jó.

Minden gazdasági ágazat ehhez az értékaránytalansághoz kénytelen igazodni, ami az ügyvédeknél azt jelenti, hogy felvesznek valakit, aki eljön kevés pénzért is, a hegesztő, hát az olyan lesz, amilyen. Az orvos meg…majd várólistára tesszük a beteget, hátha felfordul.

Dolgozni? Kockázatos.

De kihat ez a termelő ágazatokra is. Aki ugyanis valamilyen módon pénzhez jut, az azzal szembesül, hogy nem jó dolog a pénzt forgatni, mert sem a szolgáltatás, sem a termelés (hacsak nem jut exporthoz) nincs árában megfizetve. Innentől kezdve az okos és felelős vagyonos magyar ember igyekszik immobil eszközökbe fektetni. Meg persze a felelőtlen is, innen a Quaestor-szerű svindlik állandó közönsége.

Gondoljunk csak bele! A Quastor 6-8% körüli kamatokat ígért, miközben a banki lekötések 2-3% között voltak. Ez azt jelenti, hogy a Quaestor által a biztos, jogszabályoktól körülbástyázott, nemzetközi háttérrel és betétbiztosítási alappal védett (kvázi kockázatmentes) befektetéshez képest ígért prémium szélsőséges esetekben érte el az 5%-ot.

Ez azt jelenti, hogy a magyaroknak nem éri meg, méghozzá tömegesen nem éri meg belevágni valamibe, amivel lehet 5%-ot keresni a sima bankbetéthez képest. Nem éri meg vásárolni egy tologatható kukoricapattogtató gépet és megpróbálni egy félmilliós masinával egy év alatt legalább 30.000.- Ft. tiszta nyereségre szert tenni. (NPV számításokban jártas olvasók kérem ne keljenek ki magukból, mert fejbe lesznek vágva egy nagy és szögletes EBITDA-val)

Ennek persze oka a Quaestor-féle szirénhangok csábítása és a vállalkozásölő magyar adó- és más jogszabályok tömege. De – legalábbis szerintem – fő oka az, hogy tudja a magyar, hogy nem lehet elkérni a pénz mellé belefektetett munka árát a vevőtől, mert nem fizetjük meg egymás fáradságát.

A bizalom ingyen van, csak nagyon drága

Ennek két folyománya van: az egyik, hogy Magyarország legfőbb importcikke a látszat, sokéves használt német prémiumautók, és persze ájfónok formájában, mert ezekkel a státusberuházásokkal próbáljuk ellensúlyozni mindazt, amit honfitársaink és saját magunk nem-megbecsülése útján elveszítünk.

A másik folyomány pedig az, hogy elfogadjuk a gagyit. Azt is, hogy az autónk rossz, ha az ügyvédi iroda hülye (úgyis ráfogja a bíróságra) meg ha az étteremben a főzelék 80%-a vastag, hagymás rántás.

Aki meg nem, az elmehet, és el is megy. Pedig olyan egyszerű lenne, de ez olyan alapja a társadalomnak, amelyet felépíteni talán a legnehezebb dolog. Bízni egymásban és tisztelni egymást. A jó hír az, hogy ez viszont nem kerül pénzbe.

27 hozzászólás

 1. diggerdriver — 2016-01-06 12:24 

Nagyon jó írás. Tetszett.

 2. hadrian77 — 2016-01-06 13:31 

Órás barátomhoz szoktam időnként betérni beszélgetni. Közben beesik a későkádári is, aki hoz egy órát mert nem megy.
– Lemerült az elem.
– 2000 Ft.
– Az nagyon drága!
– Rendes svájci elemet teszek bele, ujjvédővel dogozom, lekezelem a tömítéseket, nyomáspróbázom. De két utcával odább raknak bele zsíros kézzel kínai elemet, ami fél év múlva kifolyik, a kézi izzadtság elkezdi tönkretenni az elektronikát és a tömítést is kiszakítják.
– Köszönöm, akkor inkább oda viszem!

Ugyan ez van mechanikus órákra is, ahol még alkudni is akar a kuncsaft, mert nem akarja megfizetni a tanulást, tapasztalatot és jó minőségű eszközöket, amibe időt, pénzt és energiát ölt a mester.

 3. Tromb74 — 2016-01-06 14:08 

Hát ez gyönyörű poszt.

Az az érdekes, hogy azokban az országokban, ahol az EMBER, mint olyan meg van becsülve egész más tud lenni a közhangulat. Persze mindenhol vannak szegények, mindenhol vannak problémák.

Vagy tíz éve egy londoni mini Tescóba sikerült zárás előtt pár perccel beesnem néhány cimborám társaságában. Gyorsan összeszedtük a cuccot, rohantunk a pénztárhoz. Az üzletben kizárólag feketék dolgoztak, nagy komolysággal végezték a munkájukat. Egyszer csak megjelent egy 120 kilós biztonsági őr egy bevásárló kocsira helyezett mini HiFi-vel, amiből bömbölt valami feka zene, elkezdett táncolni. A többi alkalmazott az első pillanatban meglepődött, majd csatlakozott a bengához, végül minket is rávettek, hogy lazuljunk velük. Amikor megkérdeztük a bengát, hogy mi ez az egész, csak annyit mondott, hogy estére annyira elfáradt mindenki, zárásra ideje volt feldobni egy kicsit a hangulatot.

Ezek az emberek nem kerestek sokat, tutira voltak anyagi gondjaik is, viszont volt egy elfogadott és honorált státuszuk a társadalomban, amivel tudtak tervezni, de akár előrébb lépni is, mert ismertek voltak ennek feltételei is.

Magyarországon az ügyvédtől az árufeltöltőig mindenki bizonytalan helyzetben van. Az ügyvéd nem tud egy adott ügyre kellő figyelmet fordítani, mert kénytelen olyan rezsióradíjjal kalkulálni, hogy abba az alaposság már nem fér bele. Az árufeltöltőt eleve olyan órabérrel veszik fel, hogy egy hónap után azon fogja törni a fejét, mit lehetne privatizálni a raktárkészletből.
Itt, ha elmegyek a bio izé fodrászatba valamelyik sikermarketba, akkor kétezer forintért megmossák, megmasszírozzák, levágják, megszárítják a hajamat. Ebbe benne van a teljes bérköltség, az anyag költség, az eszközök amortizációja és a komplett rezsi, bérleti díj, meg még az ÁFA is. Ha mondjuk nem adnék borravalót, akkor a fodrász az mégis miből élne?

Tényleg az van, hogy mi egy mintha ország vagyunk. Mindenki úgy csinál, mintha élne. Ezt ma technikailag könnyebb megoldani, mint valaha. Tulajdonképpen bőven elég, ha a Facebook profilod azt tükrözi, hogy minden happy.

 4. Tromb74 — 2016-01-06 14:15 

@hadrian77: 😀
Apám óra buzi, és egyben autó motor felújító üzemet vezet.
Kb. 10 méterről kiszúrja, ha egy karóra hamisítvány.
Pár éve bejött hozzájuk egy fószer jó nagy arccal, hogy vett valami dög nagy Mercit, felkéne újítani a motorját.
Fater elnyökögte, hogy mennyi, és milyen alkatrész kell bele, milyen áron.
– utángyártott alkatrészekből is össze lehetne hozni?
– Hogyne, látom a Doxát is így oldotta meg.

 5. eltopo — 2016-01-06 14:24 

Amiről írsz, az nálunk napi probléma. Állandóan öklömnyire dagadt szemekkel zokog a cég menedzsmentje, hogy nem tudunk normális kollégákat felvenni. Már a tanfolyamon nem jelennek meg, ha megjelennek, akkor közben gondolják meg magukat, ha elvégzik a tanfolyamot és munkába állnak, akkor meg nem végzik a dolgukat, fusiznak, és csinálnak egy hónap alatt 5000 privát kilométert a céges autóval. Hamarosan lopni kezdenek a cégtől és az ügyfelektől is.
De hát mit is várunk, amikor a kezdőket kb nettó nyolcvanezres kezdő fizetéssel kecsegtetjük (+jutalék, de hát honnan tudná szerencsétlen, mennyi is lesz az a jutalék és lesz-e egyáltalán? És nyolcvanezres pasasok alá adunk szinte vadonatúj autót, telefont, számítógépet, iPad-et és engedjük el őket szinte ellenőrzés nélkül az Isten háta mögé Szabolcsba, Somogyba, Zalába.
Közben ugyanennek a cégnek az osztrák leányvállalata hirdeti ugyanezeket az állásokat nettó 2100 eurós havi kezdőfizetéssel.
Miről beszélünk?

 6. kheiron — 2016-01-06 16:45 

@eltopo:

A cég menedzsmentje zokoghat nyugodtan, de sokkal egyszerűbb lenne normális fizetést adni.

Ismert ugye az a jelenség, hogy a vállalkozó évente cseréli a legújabb BMW-ket saját magának, ugyanakkor a dolgozókat kb. minimálbéren tartja, “úgyis jön másik” jelszóval. És persze ő az, aki ugyanakkor fel van háborodva, hogy nem lehet normális embert kapni.

Pedig ismert a mondás, hogy ha mogyorót kínálsz, akkor majmokat kapsz.

 7. Tromb74 — 2016-01-06 17:01 

@kheiron: No, ez azért nem egészen így működik. Nem minden cégvezető él nagy lábon.
Cégvezetői oldalról a munkaerő és az azt terhelő költségek olyan tétel, mint pl. az anyagköltség. Ha te drágább helyről szerzed be az anyagot, mint a konkurencia, akkor valahonnan le kell faragnod más költségekből, hogy versenyképes maradj.

 8. tudi — 2016-01-06 17:49 

Évkezdésnek erős, de jó. Mondjuk én most nem panaszkodhatom, mert ebben az évben még jutalmat is kaptunk, igaz megdolgoztunk érte, mert krónikus emberhiányban szenvedtünk mi is, talán idén megoldódik a helyzet, de tavaly minimum 4 ember volt nálunk hosszabb, rövidebb ideig. Most van nálunk egy nő négy órában takarítani, de már ő is elfog menni, még a hónapban, mert most hívták két helyre is. Mondjuk én lehet már másik generációhoz tartozom, mert mikor szemműtétem után a doki magánrendelésére mentem vissza kontrollra és 15000ft-t fizettem ki (igaz számlával) a szemem nem rebbent. Mert legalább kulturált rendelőben voltam és az időpont az időpont volt és nem egy hozzávetőleges meghatározási pont.

 10. eltopo — 2016-01-07 07:48 

@kheiron:

Na hát nálunk csak négy évente cserélik a menedzsment autóit, de akkor nem szerénykednek.

 11. eltopo — 2016-01-07 07:53 

@Tromb74:

Vagy jobbat kell nyújtania az ügyfeleinek, mint a konkurencia.

 12. eltopo — 2016-01-07 08:00 

@tudi:

Nekem se az a bajom a doki magánrendelésével, hogy fizetni kell érte, elhiheted.
Többnyire az a bajom vele, hogy a kórházirendelésért kötelezően fizetek, akkoör is, ha nem veszem igénybe. És nincs választásom, mert a közellátást egyszerűen nincs módom használni. Csak fizetni tudom.
Másrészt a doki magánrendelése többnyire a kórházból lopott eszközökkel fut.

 13. Tromb74 — 2016-01-07 09:34 

@eltopo: Jobbat drágában tudsz nyújtani, de ezzel még nincs megoldva a dolog.
Sok megrendelő nem jobbat akar, hanem pont olyat, amire igénye van.
Pl. egy hegesztési varrat esetében két lehetőség van. Vagy átmegy a röntgenen, vagy nem.

 14. Tromb74 — 2016-01-07 09:45 

 15. eltopo — 2016-01-07 09:49 

@Tromb74:

Mondjuk ez igaz.

 16. komojtalan — 2016-01-07 12:17 

@kheiron: Erről Hofi jut eszembe: Tud úszni? És ha megfizetem? Aki nem tud (akar) úszni az kaphat bármennyi pénzt, akkor is belefullad a vízbe. Persze lehet(ne) olyan mentalitás, hogy valakit jól megfizetek, de semmi garancia nincs rá hogy ezért jobban fog dolgozni mint minimálbérért. Nem magamat fényezve, de én ki nem adnék a kezemből ocsmány/gányolt munkát, mert jól megcsinálni nem kerül sokkal többe mint rosszul (erről is volt már szó). Akinek meg 20 forint számít az szívjon nyugodtan. Rendszeres visszatérő poszt a Homáron a sufni web áruházak. 100 forinttal olcsóbb és ezért inkább ott veszik meg, mint hogy egy megbízható helyről. Mondjuk 10 -ből 9x bejön, de a tizedéknél többet buknak mint amit nyertek kilencen. Gazdasági kérdésekben a Kiszámoló elég megbízható, itt egy kapcsolódó cikk: http://kiszamolo.hu/mindekozben-romaniaban/ A KKV -knak 3% adó, ÁFA csökkentés, stb … 10 évvel ezelőtt a MSZP azzal ijesztgetett, hogy a Románok ide jönnek dolgozni, lassan már mi megyünk oda …

 17. hadrian77 — 2016-01-07 12:20 

Magyarhoban nem nagyon divat hosszú távon gondolkodni. Nem csak az “olcsó” használt import autókról van szó. De céges szinten is sokszor látom, hogy ha választani lehet “az olcsón veszek de elromlik és szar és sokba kerül a fenntartása vs drágát veszek de nem romlik el és a fenntartása sem drága ” verziókból, akkor rendre hajlamosak az elsőt választani. Ugyan ez áll a munkaerőre is, tisztelet a kivételnek, mert én is ismerek olyat aki megbecsüli és megfizeti az emberét.
Ugyanakkor sokszor azt is látom, hogy a fiatalok milyen irreális elképzelésekkel mennek el egy állásinterjúra.

 18. norniron — 2016-01-07 12:52 

@eltopo:
Dehogy lopott! 😀
Nekem a nagynéném fogorvos (volt, már nyugdíjas), a magánpraxisát az Sztk-ban kezdte a rendszerváltás körül, rendelt mondjuk 12:00-tól 16:00-ig, mint kőrzeti fogórvos, utána pedig kezdődött a magánrendelés. De az egész Sztk ezt csinálta, az összes kollégája. Úgyhogy nem fizettek semmi bérleti díjat sem, stb. Gyakorlatilag az Sztk-ban is GMK-ztak az orvosok (talán van még, aki érti ezt a kifejezést).
Szóval nem feltétlenül lopott a cucc, lehet, hogy csak az orvos tartózkodik illegálisan a rendelőben 🙂

 19. Rumcájsz von Jicsin — 2016-01-08 10:30 

@norniron:
“Szóval nem feltétlenül lopott a cucc…”

Osztán, ha a drága fogdoktorok egy petákot sem fizettek a felhasznált anyagokért, de a betegtől zsebretették a munka árát és az nem lopás, akkor, hogy kell mondani PC módon?

 20. panamajack — 2016-01-08 10:33 

@Rumcájsz von Jicsin: “sajátos magyar észjárás”

 21. norniron — 2016-01-08 11:06 

@Rumcájsz von Jicsin:
Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el
Btk. 372. § (1)

 22. untermensch4 — 2016-01-09 16:17 

@norniron: Akkor is sajátos magyar észjárás. 🙂 Van ilyen. Volt régen a találó forgóajtós megállapítás a magyarokról. A napokban elnéztem ahogy egy forgóajtónál szerencsétlenkednek (magától ment, az okozta a zavart, talán…) és most hogy már nem “forgóajtós” nép vagyunk, rá kellene jönni hogy milyen. Lehet hogy “papíros”… sztem papíron a gmk-zó orvosoknál is minden rendben volt/van.

 23. vizmernok — 2016-01-10 09:54 

Jó kis cikk.
A jelenség leírása hibátlan. Lehet megsértődni, hogy nem ilyenek agyunk, de nem érdemes.
Amit hiányolok az az okok keresgetése.
Tehát induljunk ki abból, hogy itt és ma a munka nem úgy van megfizetve, mint a Lajtán túl. Node miért?
Adva van itt is egyféle történelmileg elfogadott csererány. Ha Mari néni nyugdíja X forint. Abból, ha másra nem költ, akkor mondjuk 100 hajvágásra futja. Vagy 68 angolórára az unoknak. Esetleg 40 óra orvosi magánpraxis vagy 10 óra ügyvédi tanácsadás is lehet. A konkrét számokon lehet vitatkozni, de nem az az érdekes, hanem, hogy ő ledolgoott 43 évet, és ezért most ennyi szolgáltatást tudna igénybe venni. Ha az ország közgazdasági értelemben körül lenne falazva egy áttörhetetlen fallal. Node nincs. Ehelyett az Euro árfolyam elment a felhőkbe, és a szolgáltatást adók is átlátnak a kerítés felett.
Ha odaát egy ilyen munkáért 100 Eurót kérnek, akkor én miért kérjek érte itt csak 10-et? Tehát ő is próbál kérni, de hiába. Mert fizetőképes kereslet nélkül nem marad más, csak a sutyorgás, a számla nélkül okosba való gagyizás.
Kérem, játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy holnaptól a Jóisten az Euró árfolyamát 60 HUF-ban határozza meg.
Az élelmiszer árak negyedére esnének, a szolgáltatások HUF-ban meg a mostani áron maradnának kb.
Szerintetek akkor ki a fene akarna gagyit csináltatni?? Mekkora kereslet lenne a műparizerre és az ezzel szimbolizálható bármilyen bolti szemétre?
Amit ezzel érzékeltetni szerettem volna az csak annyi, hogy a pénztárca erősen meghatározza a minőség iránti igényt.
A felvetésem másik oldala, hogy a fentihez hasonlóan a nyugdíj/keresethez viszonyítható a nyugati szolgáltatások ára is. Ha Mari néni helyett Frau Múller-t nézzük, akkor ő a havi nyugdíjából hány hajvágást tud ott megfizetni? 100-at? Többet? Netán kevesebbet?
Hogy is van ez?

 24. professzorpizka — 2016-01-10 16:26 

@vizmernok: Bizony, ezekben a dolgokban van beárazva a magyar gazdaság ereje és versenyképessége.

 25. koxi — 2016-01-11 07:25 

Ez egy nagyon jó írás volt.
Annyit tennék még hozzá, főleg vizmernok 23-as hozzászólásához, h a “gazdag” nyugaton is a legjobban a régi idők nyugdíjasai élnek, nem azok akik mostanában mennek nyugdíjba. A trend pedig itt is az, hogy egyre többen keresik az olcsó szolgáltatásokat -ahogy a szerző is leírta a soproni fodrászatokkal példázva-, sajnos ennek soxor híg a leve, itt is egyre több a kókler.

 26. koxi — 2016-01-11 07:31 

@kheiron: Apám egykori főnöke télen panaszkodott, h sajnos nem tud elég görögdinnyét enni, alig lehet valahol kapni. Karácsonyra az emberek csak a fizetésük töredékét kapták meg. Most az ilyen embert hogy minősítsem?

 27. untermensch4 — 2016-01-11 22:08 

@koxi: Nagyanyámnak volt egy bölcs beszólása: nem az pénz/életszínvonal alacsony hanem nagyok az igények. Ez, a számára ismeretlen információk egy halmazából tovább magyarázható: a magyarok “egy számmal nagyobb” autót/lakást/márkásterméket vesznek mint amennyit megengedhetnek maguknak, sok éve már. Mivel a hatalomhoz eszet is ad a jóisten, akinek van vmennyi hatalma annál jobban is elgurulhat a gyógyszer. Akkor jönnek főnöki részről az olyan motiválónak szánt beszólások hogy örüljön a melós a minimálbérnek mert van olyan cég ahol kevesebbet fizetnek…
Érték- vagy teljesítményarányosságról nincs szó csak erőről (“nekem van”). Pedig a nagy siránkozás helyett láttam már olyan cégvezető többségi tulajdonost aki évekig lavírozta a csődszakadék szélén a céget (sajnos a válság egy hónappal a “hét szűk esztendő” vége után új, ám végleges lejtőre küldte) de évek alatt nem érezte szükségét hogy német prémium autója legyen. Egy takarékos robogónak nyárra igen, fejlesztésnek még újabb haragos hitelezők árán is igen és csúszás nélkül akkor is volt fizetés amikor úgy nézett ki hogy 24 órán belül leáll a gyár mert nincs miből gyártani, sem mivel.
Sztem minősítsd balkáni seggfejnek.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.