Az előző részben ott hagytuk abba, hogy a Európa és az muszlim világ viszonya hosszú közös történelmünk folyamán korántsem merült ki az ellenségeskedésben, és nincs arra sem bizonyíték, hogy az iszlám ab ovo primitívebb, erőszakosabb vagy intoleránsabb vallás lenne a kereszténységnél. De mint az a kommentekben is felmerült, az akkor volt, most meg most van. A Bataclan-ban rekedt koncertlátogatókat nem vígasztalja az, hogy a XIII-dik században mennyire virágzott a kulturális élet Granadában. Ezért most azt fogjuk megvizsgálni, hogy mik a jelenlegi iszlám fundamentalizmus okai, eredete, miből jön szinte példátlan erőszakossága, miért fertőz meg annyi fiatal európai muszlimot és főleg: mit lehet tenni ellene? Gondolom senkit nem lep meg, hogy ezekre a kérdésekre is csak hosszú és bonyolult válaszok léteznek…
Középkori eszmék?
Először is szögezzük le, hogy a radikális politikai iszlámizmus egy teljesen modern jelenség. Az első ilyen mozgalom, a Muzulmán Testvériség Egyiptomban a múlt század 20-as éveiben jött létre, és elsősorban a gyarmatosítók elleni kulturális ellenállás volt a lényege. Egészen addig a gyarmati arab elitek szinte teljesen a nyugati kulturális mintákat tekintették iránytűnek, és a régi iszlám hagyományokat pedig elavultnak és az alacsonyabb, műveletlen osztályokhoz valónak tartották. Olyannyira, hogy a gyarmati státuszból való felszabadulást követően szinte kizárólag szekuláris arab államok jöttek létre, hogy az atatürki Törökországot ne is említsük (kivétel voltak az Öböl-országok, azon belül is különösen Szaúd-Arábia, ami eleve egy szélsőségesen konzervatív teokratikus monarchiának indult, de ennek különleges történelmi okai vannak). Az arab országok (mint általában a gyarmatok) függetlenné válása a hidegháború idejére esett, így az új államok is besoroltak vagy a Szovjetunió, vagy az USA (és európai szövetségesei, a volt gyarmattartók) mögé. A dolgokat persze alaposan megkavarta Izrael létrejötte és azt azt követő háborúk, valamint a palesztín kérdés. Ettől fügetlenül a 80-es évekig a politikai iszlám csak marginális ellenzéki szerepben létezett. Viszont volt egy hatalmas gond: a “nyugatos” elit mindenhol alaposan leszerepelt. Korrupt, diktatórikus, a nép érdekeit és az emberi jogokat figyelmen kívül hagyó, a nagyhatalmi gazdasági érdekeket elvtelenül kiszolgáló politikát folytattak, mind a amerikai, mind a szovjet orientációjú országokban. Irán volt az első közel-keleti állam, ahol 1979-be a nyugat-barát despotát megbuktató forradalom egy radikális iszlámista rendszert juttatott hatalomra. Az iszlám forradalmat azonban 10 éves, véres háború követte a szekuláris Irak ellen (ahol nem mellesleg Irak volt az agresszor, a Nyugat által erősen támogatott Szaddam Husszein vezetésével), ami Iránt nagyon legyengítette, és megakadályozta, hogy exportálja a forradalmat (meg persze az siita irániak eleve nem voltak soha jó viszonyban a nagyrészt szunnita arabokkal). Ezután még ugye jött Afganisztán szovjet megszállása, és ellenükben az iszlámista mudzsahedinek (köztük Oszama Bin Laden) szaudi és amerikai támogatása, és a 90-es évekre kialakult egy erős militáns iszlám mozgalom, ideológiai és valódi munícióval is jól felfegyverezve.
Láthatjuk tehát, hogy a szélsőséges iszlám nem teljesen spontánul, a felvilágosult Nyugat hatalmi politikájától függetlenül jött létre és erősödött meg. A Varsói Szerződés és a KGST volt tagországaként még Magyarország sem mondhatja 100%-os meggyőződéssel, hogy “nekünk ehhez semmi közünk nem volt”…
„Nem akarnak beilleszkedni”
A következő pont, amit érdemes kicsit megvizsgálnunk, az a muszlim bevándorlók kérdése. Először is tisztázzunk valamit: az Európában élő muszlimok többségének (leginkább török és észak-afrikai arab) ősei NEM menekültekként, hanem vendégmunkésként érkeztek Európába. Vagyis hívták őket, a 60-as évekbeli nagy gazdasági fellendülés munkaerőhiányának enyhítésére. Ez akkor jó ötletnek tűnt, hiszen például a volt gyarmatokról érkezettek a fogadó ország nyelvét is beszélték. Azonban már az akkori politikusoknak sem a hosszú távú gondolkodás volt az fő erényük, hiszen komolyan azzal számoltak, hogy a vendégmunkások csak ideiglenesen maradnak, és majd ha már nem lesz szükség rájuk, szépen hazamennek maguktól (Helmuth Kohl például még a 80-as években is így gondolta). Azután persze mindenhol kiderült, hogy ezek a dolgok nem egészen így működnek, és a 70-es évektől Franciaország, majd a 90-es évektől Németország is lehetővé tette a családegyesítést, valamint az állampolgárság megszerzését a régóta ott élő vendégmunkásoknak. Igen ám, de a 70-es évektől az angol és a francia gazdaság kifulladt, és a főként bevándorlók által elvégzett alacsony képzettséget igénylő munkahelyek száma alaposan lecsökkent, miközben pedig részben a tudatos elkülönítés (pl a hires-hírhedt gettókat direkt azért építették annak idején a vendégmunkások elszállásolására, hogy azok NE TUDJANAK beilleszkedni a többségi társadalomba, és ne akarjanak végleg letelepedni), részben a társadalomban továbbra is erős rasszizmus miatt a bevándorlóknak és már helyben született gyerekeiknek sokkal nehezebb volt tanulás és munka által kiemelkedni az underclass-ból, mint a tősgyökeres franciáknak és más, európai származású bevándorlóknak. Így a muszlim vallású, sötét bőrű tömegek komoly hányada ragadt bele egy többgenerációs munkanélküli, perspektívátlan, segélyeken vegetáló lumpen-életmódba, eredetileg nem feltétlenül a saját akaratából, de később már nem is próbálva változtatni a dolgokon (ha valakiben ezzel kapcsolatban felmerül a magyarországi cigányság sorsával kapcsolatos párhuzam, az nem véletlen). A Franciaországnál hagyományosan erősebb gazdasággal és kisebb munkanélküliséggel büszkélkedő Németországban ez az underclass-probléma sokkal kevésbé jelentkezett, ellenben a bevándorlókkal szembeni kulturális elzárkózás még erősebben jelen volt.
Érdekes még, hogy ami a valódi menekülteket illeti, hatalmas a szórás az illetők származási országa, de főként képzettsége alapján. Az egyik nagy közel-keleti menekülthullám például az 1979-es iráni forradalom után, valamint a 80-as évekbeli libanoni polgárháború idején érkezett Nyugat-Európába (és Amerikába). Ezek a menekültek nagy többségben a művelt középosztály tagjai közül kerültek ki, és a beilleszkedésükkel (zömmel muszlim vallásuk ellenére) olyannyira nem volt soha semmi gond, hogy a legtöbben nem is hallottak róluk, ellentétben a sokkal problémásabb afgánokkal vagy szomálikkal. Mondhatjuk tehát, hogy a muszlim bevándorlók beilleszkedésének sikere vagy kudarca sokkal inkább függ ez utóbbiak képzettségétől és munkaerőpiaci lehetőségeitől, mint bármi “eleve elrendeltetett” kulturális vagy plane “faji” különbségektől.
Hipszter terroristák
A fentiekből már nem is olyan nehéz levezetni azt, honnan jön az DAESH-féle terrorszervezetek kétségbeejtő sikere a részben már Európában született és nevelkedett, nagyrészt fiatal muszlimok körében (bár ez a “sikeresség” is erősen relatív, tekintve, hogy azért a radikalizálódott európai muszlimok aránya inkább ezrelékekben, mint százalékokban mérhető. Nyílván a veszélyességük miatt itt a relative kis számokra is nagyon oda kell figyelni). Ha megnézzük az Európában terrorcselekményeket elkövető, vagy Szíriába harcolni elszökő fiatalok hátterét, ritkán találunk közöttük hagyománytisztelő, konzervatív muszlim nevelésben részesülteket, annál inkább szekularizált családokból származókat. Szíriába rendszerint problémás kamaszgyerekek szöknek, akiket online hálózatokon szippantanak be a profi pedofil-hálózatokhoz hasonlóan megszervezett toborzók. A valódi terroristák pedig lecsúszott, piti bűnözők közül kerülnek ki, akik rendszerint kábítószer-kereskedelemért, betörésért, striciként járták meg a börtönt, ahol “megtértek” – büntetésüket szintén ott töltő profi terroristák jóvoltából. Fontos tudni, hogy a terrorista toborzók a pszichológiai manipuláció és az agymosás ugyanazon formáit használják (tudományos alapossággal), mint bármilyen más totalitárius ideológia, szekta, vagy éppen szekuláris titkosszolgálat. A beszervezettek pedig Szíriába vagy Afganisztánba érve nagyon hamar rádöbbennek, hogy átverték őket. Az iszlám világban a nyugatinál sokkal fontosabbak a családi és törzsi kötődések, így az európai “testvéreket” a helyi DAESH-tagok valójában jöttment senkiháziaknak, páriáknak tekintik. A fiúkból öngyilkos merényletekben feláldozható ágyútöltelékek, a lányokból pedig szexrabszolgák lesznek. Egyedül a legkeményebb, pszichopata bűnözőket értékelik, akiket arra képeznek ki, hogy Európába visszatérve terrorcselekményeket kövessenek el. Azonban arra semmi esélyük, hogy bekerüljenek a szervezet akár középszintű vezetésébe is, mindig lenézett senkik maradnak. Csakhogy ugye kiszállni a buliból nem lehet, legalábbis élve nem, lásd a hirhedt “Dzsihád John” példáját.
Sivatagi és bazári iszlám
Az iszlám a kereszténységnél sokkal fragmentáltabb, kevésbé egységes vallás, ahol nincsenek olyan egyértelmű tekintélyek és egyházi világszervezetek, mint mondjuk a katolikusoknál. Rengeteg szekta és irányzat létezik (köztük egészen liberálisak is, mint például a szúfik vagy az alaviták), és gyakorlatilag minden egyes imam a saját belátása szerint értelmezheti a Koránt. A különböző szekták szerinti bonyolult felosztás (a legismertebb ugye a szunnita-siita, de ezeken belül még van számtalan irányzat) mellett azonban hüvejkujjszabályként szokás “sivatagi” és “bazári” iszlámról is beszélni. Az első a sivatagban és a hegyekben, ősidők óta elzártan és kemény körülmények között élő törzsek iszlámja, ami összekeveredve az iszlám előtti atavisztikus hagyományokkal egy aszkétikus, szigorú, harcias és zárt vallást eredményez. Ennek képviselői a szaudi eredetű szalafisták és az afgán tálibok, és ebből nőttek ki az Al-Kaida és DAESH terrorszervezetek. Azonban az iszlám történelme során szinte mindig a “bazári” iszlám dominált. Ez a Közel-Kelet nagy múltú, gazdag és kulturált kereskedővárosainak iszlámja (ne feledjük, hogy maga Mohamed is kereskedő volt), és mint ilyen, mindig is a vallás nyitott, toleráns és pragmatikus értelmezéseit preferálta. Innen erednek a középkor nagy arab tudósai, vagy a modern kor kozmopolita muszlim világvárosainak kultúrája, mint Dubai, Isztambul, Kuala Lumpur, vagy akár nem is olyan régen még Kairo, Bejrút vagy Damaszkusz. A “sivatagi iszlám” mostani térhódítása elsősorban egy válságjelenség, az iszlám világ gazdasági, politikai és klimatikus válságának tünete. Ez a válság a gazdag és békés Európában élő muszlimokat alapvetően csak nagyon kevéssé és áttételesen érinti. Ez pedig meg is mutathatja az irányt afelé, hogyan lehet magunkat és az európai életmódot megvédeni tőle.
Döncit lóvá tesszük
Először is nagyon sürgősen el kell felejteni a “Dönci nem lehet ló” típusú érvelést, ugyanis ez önbeteljesítő jóslat. Minél inkább kirekesztve érzik magukat az európai muszlim fiatalok a többségi társadalomból, annál inkább fogékonyak lesznek a radikális eszmékre. Nyilván, ha valaki állandóan azt hallja a környezetéből, hogy “nem vagy közénk való”, az előbb utóbb keres egy olyan közösséget, amely befogadja őt (még ha ez hazugság is, mint a DAESH esetében). Viszont ennek a befogadásnak nem elég a diszkrimináció kiküszöbölésére szorítkoznia, hanem aktív szerepvállalást követel az európai államoktól és társadalomtól. Meg kell ismerni és érteni az iszlám kultúrát, a hasonlóságokkal és különbségekkel együtt. Tanítani kell az iskolákban az arab és török birodalmak aranykorát, hogy egyfelől a muszlim származású diákoknak is legyen pozitív megerősítésű önképük, másfelől a többiek se úgy gondoljanak muszlim honfitársaikra, mint érthetetlen idegenekre. Fontos az is, hogy az európai államok valamilyen szerepet vállaljanak az iszlám hitélet megszervezésében, és ne hagyják, hogy az Öböl-államok által finanszírozott szalafista imámok szállják meg az európai mecseteket. Nyilvánvaló, hogy a radikális uszítókat minden teketória nélkül ki kell utasítani, és az iszlám nevében elkövetett gyűlöletbeszédet ugyanúgy szankcionálni, mint a náculást. Részt kell venni egy európai iszlám kialakításában, olyan európai muszlim hittudósok által, akik össze tudják egyeztetni a Korán előírásait az európai jogállam elvárásaival. Ez egyáltalán nem lehetetlen, és a “bazári iszlám” révén igen komoly hagyományai is vannak. A törvénytisztelet az egyik legfőbb muszlim erény, és ez a világi törvényekre is vonatkozik.
A helyzet súlyos, de talán nem reménytelen
Végezetül, a bevándorlás. Hát igen, itt egyszerűen nem lehet kielégítő megoldást találni, mert a bolygónk egy olyan globális klímakatasztrófa küszöbén áll, ami a következő évtizedekben milliókat fog útnak indítani a mérsékelt égövi területek felé. Természetesen meg kell erősíteni az európai határvédelmet, nem lehet ellenőrizetlenül hagyni milliók beáramlását. Viszont fel kell állítani egy működő legális bevándorlási rendszert is, mert a migrációt ugyanúgy nem lehet teljesen leállítani, mint a drogkereskedelmet. A teljes tiltással csak azt érjük el, hogy az embercsempészet egy újabb állandó lukratív bevételforrást biztosít a szervezett bűnözésnek, beláthatatlan biztonsági kockázatokkal. Ezért is életbevágóan fontos, hogy ebben a bizonytalan korban ne kezdjék ki az európai egységet nacionalista lázálmok arról, hogy “egyedül jobb lesz”. Nem lesz jobb, épp ellenkezőleg. Nincs olyan európai állam, amely nagyságánál, gazdasági és katonai erejénél fogva egyedül szembe tudna nézni a globális kihívásokkal. Ha Európa elbukik, az nem az iszlám miatt lesz, hanem saját lustasága és rövidlátó politikája miatt. Ne hagyjuk ezt! És ne felejtsük el, hogy az európai muszlimok sokkal inkább logikus szövetségeseink Európa megmentésében, mint amennyire ellenségeink. Hiszen az ő és a gyerekeik élete is a tét.
52 hozzászólás
1. Tromb74 — 2016-05-04 12:53
Ezért vendégem vagy egy pálinkára.
2. untermensch4 — 2016-05-04 12:54
„Az egyik nagy közel-keleti menekülthullám például az 1979-es iráni forradalom után, valamint a 80-as évekbeli libanoni polgárháború idején érkezett Nyugat-Európába (és Amerikába). Ezek a menekültek nagy többségben a művelt középosztály tagjai közül kerültek ki, és a beilleszkedésükkel (zömmel muszlim vallásuk ellenére) olyannyira nem volt soha semmi gond, hogy a legtöbben nem is hallottak róluk, ellentétben a sokkal problémásabb afgánokkal vagy szomálikkal. Mondhatjuk tehát, hogy a muszlim bevándorlók beilleszkedésének sikere vagy kudarca sokkal inkább függ ez utóbbiak képzettségétől és munkaerőpiaci lehetőségeitől, mint bármi “eleve elrendeltetett” kulturális vagy plane “faji” különbségektől.”
A képzettség és munkaerőpiaci kompatibilitás sztem kapcsolódik a kultúrához, az irániakról nem tudok mit mondani de libanon pl ha jól tudom ősidők óta „multikulti” ország, mielőtt megroggyant tán még kulturáltabb is volt ebből a szempontból az ottaniak mentalitása mint az akkori nagy nyugati átlag.
3. heizer — 2016-05-04 14:15
Jó írás.
Na de:
„Meg kell ismerni és érteni az iszlám kultúrát, a hasonlóságokkal és különbségekkel együtt.”
Én tényleg próbálom ez ügyben képezni magam, csak mivel egy fia muszlimot nem ismerek, nehéz. És az sem mutatna túl sokat.
Próbál az ember olvasni hát. Na így se egyszerű. Mert ugye nincsenek skatulyák, vagy nagyon sok. Egy csomó vallási irányzat, ezernyi törzsi, nemzetségi, családi szokás.
Az egyik szakértő azt mondja, az iszlámmal nem lehetséges a párbeszéd, mert az iszlám mindig kinyilatkoztat. A párbeszédes megoldását a dolgoknak csak az üzleti életben ismerik. Elvekről, gyakorlatokról nem nyitnak vitát, mert az nem része a kultúrájuknak. Nem tudom. A másik szerint meg nem így van.
„Tanítani kell az iskolákban az arab és török birodalmak aranykorát, hogy egyfelől a muszlim származású diákoknak is legyen pozitív megerősítésű önképük, másfelől a többiek se úgy gondoljanak muszlim honfitársaikra, mint érthetetlen idegenekre.”
Hát erről mindig a megboldogult középiskolás éveim jutnak az eszembe, amikor lelkesen rajzolgattuk, hogyan volna célszerű visszafoglalni Nagy-Magyarországot, és hogyan kellene megleckéztetni a mocskos osztrákokat, törököket, oroszokat, nem is beszélve a románokról meg a szerbekről. Aztán 10-ből 8-an ezt kinövik, 2 meg bennmaradnak életük végéig.
„Fontos az is, hogy az európai államok valamilyen szerepet vállaljanak az iszlám hitélet megszervezésében, és ne hagyják, hogy az Öböl-államok által finanszírozott szalafista imámok szállják meg az európai mecseteket.”
Akkor a sajtószabadság után jó eséllyel a szabad vallásgyakorlás és a szekuláris állam jogából is engedhetünk. Azzal együtt, hogy én ez ellen nem biztos, hogy tiltakoznék, mert egy adott uszítás simán államellenes bűntettnek is lehetne minősíteni, de hát békés katolikusként lehetek még én is a dolgok rosszabbik felén, ugye.
A másik észrevételem ez ügyben, hogy szintén mindenféle szagértők szerint az iszlám reformirányzatai az össznépességen belül meglehetősen marginálisak. Aztán egy népszerű, de szolidan-vérmesebben uszító imám kitiltása Európából vajon mit is vonna maga után?
Hát tényleg nincsenek egyszerű válaszok.
4. heizer — 2016-05-04 14:32
„Természetesen meg kell erősíteni az európai határvédelmet, nem lehet ellenőrizetlenül hagyni milliók beáramlását. Viszont fel kell állítani egy működő legális bevándorlási rendszert is, mert a migrációt ugyanúgy nem lehet teljesen leállítani, mint a drogkereskedelmet. A teljes tiltással csak azt érjük el, hogy az embercsempészet egy újabb állandó lukratív bevételforrást biztosít a szervezett bűnözésnek, beláthatatlan biztonsági kockázatokkal”
Ez jó ötlet. Nek tűnik. De hol legyen az a szint amit még Európa elbír? És ha van ilyen mi van a létszámfölöttiekkel? Mi van ha azt mondjuk, hogy legyen évi egymillió, de három millió az igény? Ami a befogadással arányosan egyre csak nő. Vajon mit szól majd ahhoz a beengedett 5 millió itt a hátországban, hogy 10 millió sorstársát hagyjuk lemészárolni, belefulladni, éhenhalni, szomjanhalni stb, vagy esetleg némi fegyverhasználattal visszafordítjuk őket a bulgár, spanyol, görög akármilyen határokon.
5. heizer — 2016-05-04 14:40
„Ezért is életbevágóan fontos, hogy ebben a bizonytalan korban ne kezdjék ki az európai egységet nacionalista lázálmok arról, hogy “egyedül jobb lesz”.”
Ezzel is egyetértek, mert egyedül, főleg az ilyen kis államok nem tudják megoldani. De az is jó lenne, ha az egyet nem értést központilag ne rögtön „nacionalista lázálmoknak”, rasszista embertelenségnek, hanem mondjuk a meglévő közösség iránti aggódó és megfontolandó ellenvéleménynek titulálják (persze ezt addig nehéz elvárni, amíg az ellenvéleményt „na nehogy má nemá bazzeg, elmentek ti a p*csába” stílusban adják elő), és a kisebb közösséget megfosszák attól, hogy a központi döntések ellen fellépjenek.
6. Tromb74 — 2016-05-04 14:56
@heizer: Ezek nem megoldhatatlan dolgok. Azért az elég jól prognosztizálható, hogy egy adott országnak figyelembe véve a munkaerő piaci és mindenféle tényezőket mennyi munkaerőre van szüksége, mennyit és milyet tud befogadni.
Aztán azt is lehétséges megoldani, hogy kifejezetten őket figyelembe véve alakítsák a jövőben a gazdaságot, oktatást cociális rendszert stb. Ehhez kurva sok pénz, tudás, energia kell, amiből az EU-ban van bőven. Sőt, még Magyarországon is van elegendő, csak hát ellopódik, pazarlódik, kárba vész.
7. heizer — 2016-05-04 15:22
@Tromb74: Én elhiszem – fenntartásokkal – hogy Németország, Svédország, Franciaország, stb. ezekre ha akar, akkor képes. Mármint integrációra.
Arra gondoltam, hogy ha megerősítjük a határvédelmet és csak pl. max. egymillió embert engedünk be évente regisztrációval, lenyomozva, stb, mi lesz a többivel? Mi lesz a határon? Mi van akkor, ha a globális szárazság miatt nem 1 millió jön, hanem 3-6-9 akármennyi. sok.
Velük mi lesz? Visszagumibotozzuk őket a határon?
És ahhoz mit fognak szólni, azok, akik már itt lesznek bent?
8. hadrian77 — 2016-05-04 15:30
@Tromb74: a munkaerővel és átképzéssel kapcsolatos konkrét adatok és elképzelések számomra fájóan hiányoznak a hírekből. Pedig szerintem minden kormánynak és az eu-nak is volt már elég ideje arra, hogy valami használható rendszert, ha nem is túl részleteset kitaláljon.
9. heizer — 2016-05-04 15:31
@Tromb74: „Sőt, még Magyarországon is van elegendő, csak hát ellopódik, pazarlódik, kárba vész.”
Magyarország a saját, harmadik világbeli színvonalon élő kisebbségét (és a többségének lecsúszott részét) sem tudja integrálni. Azt sem tudjuk akarja e.
10. Tromb74 — 2016-05-04 16:02
@heizer: Na nem azért, mert ne lenne meg az összes fenti kritérium.
Nem akarja. Ők a rendszer fontos alkotórészei.
11. panamajack — 2016-05-04 16:21
@heizer: mint a posztban említettem, erre nincs megnyugtató válasz. Akárhány bevándorlót fogadunk be, mindenképpen kevés lesz. Viszont szerintem a legrosszabb válasz az, ha SENKIT sem engedünk be. Ugyanis így a menekülteknek nem marad vesztenivalójuk. Ellenben, ha van egy éves legális kvóta, amiből automatikusan kizáródnak azok, akiket illegális határátlépésen kaptak, létrejön egy „sticks and carrots” hatás. Így is lesznek embercsempészekkel próbálkozók, de kevesebben, mert a legális út vonzóbb lesz. Ami meg a már itt élő muszlimok szolidaritását kint rekedt társaikkal illeti, ezen nem aggódnék, elég megnézni hogyan viselkednek mondjuk az Öböl-országok a szíriai menekültekkel…
12. professzorpizka — 2016-05-04 16:45
@panamajack: Régi elméletem arról, hogy Ellis Island kell ide…
Azonkívül, kevesebb emebert lehet meghülyíteni azzal, hogy Németországban majd ingyen autót és hurikat is kapnak…
13. Tromb74 — 2016-05-04 16:48
@panamajack:
“sticks and carrots”
ezt így használják?
A magyar kultúrközegben a répa van olyan fenyegető, mint a bot 😀 😀 😀
14. tudi — 2016-05-04 17:24
Az írás „elkövetőjének” jár a piros pont. Pont ma láttam reggel a tévében, a Hír tv-n, hogy ha kishazánk nem fogadja be a kvóta szerinti 2000!!!!!!!! főt, akkor fizetni kell, mint a katona tiszt 100milliárdos tételt, ha jól emlékszem. Bár ha ez a kétezer ember elveszi a munkánkat, kultúránkat, miegymást, akkor megérdemeljük, bár ez a törököknek sem sikerült pedig ők 150 évig itt voltak. Igaz amennyire turbóra lett járatva az idegenellenesség, simán kineveljük magunknak a terroristákat,
15. rammjaeger — 2016-05-04 18:37
@tudi:
Mondjuk a 2000 fő befogadásával sem sok kockázatot vállalna a kormány. Adott lenne itthoni menekülttáborokban 2000 „menekült”, aki nem akar itt maradni, meg őrség és karhatalom, aki nem akarja őket itt tartani. Az eredmény várható.
16. labrys — 2016-05-04 23:29
poszt: grats!
17. untermensch4 — 2016-05-05 09:43
@heizer: „Az egyik szakértő azt mondja, az iszlámmal nem lehetséges a párbeszéd, mert az iszlám mindig kinyilatkoztat. A párbeszédes megoldását a dolgoknak csak az üzleti életben ismerik. Elvekről, gyakorlatokról nem nyitnak vitát, mert az nem része a kultúrájuknak.”
Ez úgy igazából, ha jobban megnézzük, nem is inkompatibilis az európai mentalitással. A képviseleti demokrácia univerzalizmusa tekintetében „a nyugat” is „kinyilatkoztat”, legalábbis gyakori jelenség ez. Ellenben a kinyilatkoztatott elvekkel nem igazán összhangban működő helyekkel is létezik üzleti jellegű együttműködés. Sőt, ha a fanatizmus határát el nem érő de stabil erkölcsi alapokkal élő európai embereket megnézed/megkérdezed, többnyire vannak szilárd elveik (még ha nem is illeszkedik pontosan egyik vallás „szabványába” sem), ezekről nem nyitnak vitát de kérdésre válaszolva elmondják. Vszeg a „mezei”, átlagos muszlim illető is így van ezzel, az „apró” de annál látványosabb különbségek a fanatikusoknál észlelhetőek mert azok feltűnőbbek. Ahogyan az európai/nyugati fanatikusok is, ha túllépnek egy bizonyos határt, feltűnőek és közveszélyesek tudnak lenni. A hétköznapi életben az hogy vki egy bizonyos vallási szabályrendszer alapján él, nem kellene hogy probléma legyen, elméletileg nagyon jól kiszámítható és összehangolható lenne…
Konkrétabban: munkaadó szeretne mondjuk az alkalmazottakkal egy évre előre kalkulálni. „A” vasárnaponként templomba jár, vasárnaponként és bizonyos ünnepnapokon nem fog dolgozni/túlórázni. „B” szombatonként nem dolgozik/túlórázik, „C” naponta ötször imádkozik és zuhanyozik a céges öltözőben. „B” és „C” nem akarja a céges kaját enni, majd külön a cafetériából szerveznek maguknak ételfutárt, „A” és „C” bizonyos időszakokban az év során nem fog ebédszünetet tartani. „A” vasárnap, „C” szinte soha nem fog a csapatépítéseken etil-alkoholos italt fogyasztani (legalábbis csapatépítési mennyiségben…), „B” meg csak bizonyosakat.
Ennél bonyolultabb szervezési feladványokból is sokat megold egy-egy cég, ugyanez lakóhelyre is kivetíthető.
A „létszámfelettiek” kapcsán pedig rá lehet mozdulni a problémák „helyben történő megoldására hogy ne jöjjenek ide”. Itt is európánál a csodafegyver, a racionális tervezés. (bevezető: egy német professzorbácsi számolgatta hogy mibe kerülne az északi szélenergiát a déli felhasználókhoz eljuttató vezetékek kiépítése németországban és mik az egyéb lehetőségek. Van az a szint amikor a szélenergiával vízből hidrogén előállítása még a gyengécske 17%-os hatásfok mellett is lehet jobb választás mint más {OFF:a hidrogén-szállítás tartályokban vasúton pont illeszkedik a vasút kompetenciáihoz, nagy tömegű áru, ilyesmi… 😉 })
Afrikából pl menekülnek az éhezők miközben a ma ismert afrikai termőterületekkel, a ma ismert (nem a legújabb) technológiákkal afrika nettó élelmiszer-exportőr lehetne. Ehhez hasonló dolog hogy ahol nagy a napsütéses órák száma és van tengerpart, nem tűnik lehetetlennek édesvízhez jutni, olajkitermelő országban meg az induláshoz/kezdeti kiépítésekhez is lenne energia.
A kvótával bezárkózás a határokon belülre ugyanaz a passzív megközelítés ami a nemzetállami bezárkózás lenne csak az egész európa tovább tudja húzni a végig mint egy ország egyéniben.
“Fontos az is, hogy az európai államok valamilyen szerepet vállaljanak az iszlám hitélet megszervezésében, és ne hagyják, hogy az Öböl-államok által finanszírozott szalafista imámok szállják meg az európai mecseteket.”
A valamilyen szerep lehet khm… közvetett is. Pl az uszító imámot lelövi egy másik irányzat híve akit egy orosz akcentusos illető szervezett be és készített fel, aki magát csecsennek mondta… (false flag, bizánc 2.0, az is európai hagyomány…)
A szekuláris államban a vallásszabadság addig terjed amíg mások jogait nem sérti. A lövöldözős-robbantós hittérítés sérti de a kulturált kereteken belül maradók lehetnek hívei akármelyik vallásnak (aki másokat nem csesztet az lehet náci, kommunista, katolikus – utóbbiakat sem az inkvizíció és a titkos terveit szövögető vatikán alapján szemléljük mint potenciális terroristát).
„A másik észrevételem ez ügyben, hogy szintén mindenféle szagértők szerint az iszlám reformirányzatai az össznépességen belül meglehetősen marginálisak.”
Akkor a bevándorlási kvóta kialakítja saját magát. Az európával kompatibilis, „őshazájukban” marginálisabb mentalitásúak vszeg hamarabb helyzetbe tudják hozni magukat beilleszkedés szempontjából mint „hegyi iszlám” bunkók. Néhány év múlva már szagértőként a bevándorlási hivatalnokok mellett akár ki is szelektálhatják az új jelentkezők közül azokat a taplókat akik miatt ők inkább európába jöttek, nehogy azok utánuk jöjjenek.
18. untermensch4 — 2016-05-05 09:46
@rammjaeger: Annyi kockázat lenne benne hogy a 2000-ből a kalandvágyból itt beilleszkedni kezdők miatt erősödne a bennszülött kisebbségünkkel szembeni rasszizmus. Ha cinikus akarnék lenni akkor aktualizálhatnánk az erdély-visszafoglalós rasszista viccet erdély helyett migránsokkal, a társadalom-politikai részre hangsúlyozva.
19. untermensch4 — 2016-05-05 09:54
@tudi: Eleve „törökös” a kultúránk (akármit jelentsen is ez). Így egész európában ez az „elveszik a kultúránkat”-jelenség pont bennünket fenyeget a legkevésbé.
De ha mernénk nagyok lenni és lennének hozzá szakembereink a megfelelő kormányzati szinteken (a lelet negatív) akkor migráncs-bosnyák relációban megjátszhatnánk hasonló kül-bizt-politikai trükköt mint anno az albánokkal. Ezzel még azt a vicces helyzetet is ki lehetne provokálni hogy az eu felől jönne a vágy hogy ne integráljunk annyira (ha azt nem mondhatják rá hogy „ne úgy” mert az a rész egyébként jól működik).
20. heizer — 2016-05-05 10:48
@untermensch4: A párbeszéd kapcsán, itt arra gondolok, és a szagértő is ilyen értelemben nyilatkozott, hogy mondjuk nem nyitnak vitát arról, hogyan bánnak a nőikkel, hogyan öltözködnek, hogy nem esznek disznóhúst, stb. Jó példa erre, hogy lehetett hallani, hogy vmi magasszintű iráni-francia találkozó meghíúsult, mert az irániak azt kérték, hogy ne legyen bor a munkaebéden felszolgálva, a franciák meg azt mondták, hogy ilyen kívánságnak az ultraszekuláris francia állam, ahol a bor minden evésnek olyan tartozéka mint a száj, nem tehet eleget.
A létszámfelettiek kapcsán írt megoldásaid nagyon jól hangzanak, csak az a félelmem ennek kapcsán, hogy igen gyorsan klassz kis proxyháborúk alakulnának ki abból, hogy most kivételesen kinek a vízvezetéke, vasútja, tenger alatti energiakábelje, mezőgazdasági technológiai transzferje hol menjen, és hova vezessen, és ki húzza le a hasznot. Innen már csak egy lépésre lennénk attól, hogy hát igazából gyarmatosítani kéne Európának a Közel-Keletet meg Észak-Afrikát, ha azt szeretné (??) hogy ott viszonylagos béke és prosperitás legyen, és ne évente 60 millió éhező – szomjazó dörömböljön a határoknál. Na de ha gyarmati háborút elkerülhetetlenül folytatni kell, akkor miért is engedjünk be a hátországba akármennyit belőlük?
(„{OFF:a hidrogén-szállítás tartályokban vasúton pont illeszkedik a vasút kompetenciáihoz, nagy tömegű áru, ilyesmi… 😉 }” – jó-jó, de csak robotizálva 🙂 )
21. heizer — 2016-05-05 10:54
@untermensch4: Egyébként nyugodtan mondhatnák 30000-t is, hogy befogadunk annyit. Egyrészt mert a mai mo-i muzulmán közösség is állítólag ekkora, és a hétköznapi embereknek semmilyen társadalmi jelenlétük nem tűnik fel, másrészt, úgyis azt kellene mondanunk, hogy a magyar átlagnyugdíj-családi pótlék-közmunkás fizetés-segélyen felül semmi többet nem adhatunk nekik, a társadalmi békénk megőrzése érdekében, (még akkor se ha az EU ezt megfinanszírozná) innentől fogva gyorsan kiürülne az a 30 ezres sátortábor is, nemcsak a 2000-s.
22. heizer — 2016-05-05 11:04
@untermensch4: Visszatérve erre a hozzászólásodra és posztra: olyasmiket tételeztek fel a mai Európáról, illetve ahhoz, hogy az európai értelemben vett iszlám itt létrejöjjön (beleszólás vallásos hittételekbe (bár ez megy neki főleg ha keresztényekről van szó), kemény beleállós harc az életmódunk és a határaink megvédése érdekében, más nemzetekkel és államokkal való érdembeni szembehelyezkedés és az európai érdekek akár fegyverrel való érvényesítése) amire lehet, hogy Európában volna pénz, paripa, fegyver, energia, ember minden, csak egy nincs, vagy nem látszik: politikai és társadalmi akarat!!
23. panamajack — 2016-05-05 11:09
@heizer: miből gondolod, hogy a mai Európa képes lenne bárkit is gyarmatosítani?
24. panamajack — 2016-05-05 11:10
@heizer: alternatív javaslatok?
25. heizer — 2016-05-05 11:14
„és ne hagyják, hogy az Öböl-államok által finanszírozott szalafista imámok szállják meg az európai mecseteket.”
Most akkor ez hivatalos szinten is el van ismerve? Hogy Európában Öböl-államok által finanszírozott szalafista imámok uszítanak arra, hogy foglalják el Európát és írtsák a keresztényeket (töröljék el a sátán kultúráját)? Mert ez azért ugyanaz a kategória, amikor az első világháború előtt a német-francia-magyar-osztrák papok, orosz – román – szerb pópák uszították a népeket egymás ellen (tudom-tudom a keresztény templomokban is van rájuk viszontválasz) állami buzdításra, és mielőtt a vész kitört ez ellen az államok hevesen tiltakoztak diplomáciailag (és persze továbbra is bujtogatták vagy engedték uszulni a sajátjaikat).
Ez ügyben tiltakozott már valamelyik vezető Eu-s állam diplomáciailag a szalafista öböl államoknál?
Mert ez hiányzik ahhoz, hogy itt legyen európai értelemben vett iszlám!
26. panamajack — 2016-05-05 11:15
@heizer: igen, ez hivatalosan el van ismerve. Csak eddig ezt nem tekintették akkora veszélynek, hogy komolyan tegyenek ellene valamit. Hiba volt.
27. heizer — 2016-05-05 11:34
@panamajack:
Azt gondolom alapvetően amiket a posztban leírtál jó javaslatok, és igen érdemes volna megvalósítani őket. A kételyeimet azért fogalmaztam meg, mert nagyon nehéznek gondolom ezt megvalósítani. És nem azért mert nem lehet, hanem azért mert:
– ezekre semmilyen szinten nem látszik politikai akarat (ugye most két szélsőség, a mindenkit fogadjunk be (és kenyerezzünk le másokat, hogy vigyék el a balhét helyettünk) áll szemben a ne engedjünk be senkittel (kis túlzással)). Ilyen köztes megoldások amiket Te is felvetsz nem látszanak a politikai porondon.
– nem látszik olyan társadalmi erő, amely hajlandó volna a köztes megoldások következményeit vállalni (pl. hogy az átmeneti időben a terrortámadásokkal bizony együtt kell élni, hogy lehet, hogy a határon fegyverrel kell visszaszorítani a létszámfelettieket, hogy bizony a munkaerőpiac át fog rendeződni, hogy az európai vezető államok szociális hálójának anyagi fedezete csökkeni fog, hogy munkanélküli segély és nyugdíj helyett fegyverkezésre és biztonságra kellene költeni, és a sok költés mellett is lesznek bajok)
– sőt, olyan politikai erő sem látszik, amely majd az elégedetlenkedő társadalmak politikai következményeit vállalná.
Szóval nincs alternatív javaslatom, vagy ha van, akkor csak annyi, hogy kéne ehhez társadalmi és politikai akarat!
28. panamajack — 2016-05-05 11:53
@heizer: ebben teljesen egyetértünk.
29. heizer — 2016-05-05 12:00
@panamajack: Hm nem gondolom. Tekintsük az USA afganisztáni-iraki intervencióját gyarmati háborúnak (vegyük elő a jó szándékunkat, és tételezzük fel, hogy ők csak érdekeiknek megfelelő politikai változást és békét akartak ezekben az országokban, mindenféle hátsó anyagi szándék és klasszikus gyarmati kizsákmányolás nélkül), jellegében mindenképp.
Na most az USÁ-ban, akkor, a jelenlegi európainál volt sokkal több: akarat, fegyver, ember, pénz és hit, hogy erre képes. Nem sikerült, a végeredmény a következményekkel nem sokkal jobb, mint a kiinduló állapot, bár ezen lehetne vitatkozni, nyilván.
Ez alapján azt gondolom, hogy az egyesült Európában ha volna is annyi mindenből, mint az USA-ban akkor, akkor sem sikerülne egy jóval nagyobb területen (kb. Afganisztántól Marokkóig, Szomáliától-Szenegálig), hogy:
– számára kedvező és stabil politikai rendszerek és formációk legyenek ezekben az államokban
– legalább annyi jólétet teremtsen, ami a lakosság nagy többségét a helyszínen megtartja, és a saját gazdasága ne kerüljön válságba.
Az én kiindulási alapom alapból pesszimista: azt gondolom, hogy a tavalyi menekültválság, csak az előszele valami sokkal nagyobbnak, aminek az alap oka nem a helyi háborúk, hanem a globális felmelegedés lesz. Ez a hatalmas térség a legoptimálisabb forgatókönyv szerint is abszolut a legnagyobb farok végén lesz majd, ahol az éhinségeket és a szárazságokat csak súlyosbítja majd a nagyhatalmak versenyfutása a helyi értékes erőforrásokért.
Persze az is lehet, hogy nem így lesz. De ha politikus volnék, akkor is a pesszimistább forgatókönyvből indulnék ki.
Na most ha arról beszélünk, hogy a térség lakossága a jelenleginél nagyobb tömegben megindul Európa felé, akkor sem fogja tudni Európa befogadni a töredékét sem. Vagy bezárkózik, és a létszámfölöttieket lenyilazza a határon, vagy próbálja enyhíteni a nyomást. Erre írta untermensch, hogy exportálhatna szélenergiát, hogy legyen víz. Exportálhatna vizet, (tényleg mért is nem vontatjuk a jéghegyeket eleve ide, ha már úgyis elolvadnak, legalább az első elolvadásig már a megfelelő helyen hasznosulnának) mezőgazdasági technológiát, élelmiszert, kiszervezhetné ide a gyátrókapacitásait stb. Na most ezeket a gazdasági érdekeket viszont meg kellene védeni! Részben a helyi szélsőségektől, részben a más ellenérdekelt hatalmak által felbújtott helyi, vagy importált szélsőségektől és fegyverektől. Vagy csak szimplán a nem szélsőséges, de önérzetes helyiektől, akik azt nem fogadják el, hogy nekik az életüket mentik meg-teszik jobbá, hanem csak azt, hogy őket kizsákmányolják!
Na ehhez már klasszikus gyarmati vagy COIN hadviselés kellene! Erre nem lesz képes Európa, pedig én úgy látom ez ugyanúgy nem kerülhető el, mint amiket Te is írsz a posztban.
30. heizer — 2016-05-05 12:06
@panamajack:
Ehhez képest akkor illene legalább némi gazdasági szankció foganatosítása ezek ellen a bizonyos öböl országok ellen, ha már proxy háborúkat folytatnak más államok területén (amelyek következményei közvetlenül érintik Európát), és gátlástalanul terjesztik a false propagandájukat, hogy Európában az emberek és az államok között széthúzást generáljanak.
Legalábbis más államok esetében Európa ezt teszi.
31. untermensch4 — 2016-05-05 12:07
@heizer: A társadalmi akarat mindössze marketing-probléma. A politikai akarat meg (legalábbis egyes demokráciákban) a társadalmi akaratot követi de legalábbis nem megy vele szembe. A marketing pénzzel működik, európának meg van pénze. Ebből (mielőtt elvesznénk a részletekben) a lényeg a marketinges első mondatom. Illusztrációként: annyira örültünk a függetlenségnek amikor kivonultak az oroszok hogy csak na. Pár év múlva 14,67% volt a NATO-csatlakozásra nemmel szavazók aránya. A szavazás előtti időszakban olyan TV-csatornákon is átalakult a műsorszerkezet kissé ahol nem volt reklám egyébként de nagyon szépen passzolt ennek az időszakosan eltérő műsorszerkezetnek az alaphangulata a későbbi szavazási végeredményhez. Ez nem is feltétlenül sok pénzzel működött hanem rész-társadalmi akarattal, adott esetben a műsorszerkezetet befolyásolni tudó illetőnek lehetett széles látóköre amivel felismerte hogy jobb ha az igen győz de azt is felismerhette hogy a szavazók többségének ezt észérvekkel lehetetlen elmagyarázni, így ráment a hangulati részre olyan mértékben ami nemhogy a törvényes, de még az erkölcsi határokon is belül marad. Slusszpoénként ezt olyan szavazókkal/nézőkkel sikerült eljátszani akiknek egy része ismerte a „sorok között olvasás” nevű mutatványt de egy kevésbé és máshogy szofisztikált médiatérben…
Európának meg vannak megoldandó problémái is amikkel kapcsolatban a muszlim szál így vagy úgy de elkerülhetetlen része a problémának és a megoldásnak is, a csend nem működhet tehát vmit ki kell találni. Mivel mégiscsak európáról van szó, jó lenne vmi ésszerűt. Főleg azért mert Kína módszeresen dolgozik a saját ésszerű megoldásain és nem bezárkózva.
32. panamajack — 2016-05-05 12:19
@heizer: két szó: pénz. Olaj.
33. heizer — 2016-05-05 12:24
@panamajack: Tudom. Csak szomorú. Mert Európa megint hagyja a francba az elveit, és nem áll ki a saját polgáraiért sem.
34. untermensch4 — 2016-05-05 12:27
@heizer: Amit a volt gyarmati területek epikus felvirágoztatásához európának kellene folytatni az inkább „hidegháborús COIN”(-nak lehetne nevezhető), a klasszikus gyarmatosítás ugyanis nem érné meg pénz, vas, vér tekintetében. Másképp fogalmazva, azt a stratégiát kellene modernizálva lemásolni amivel az USA befúrta magát a klasszikus nagyhatalmak gyarmati érdekszférájába amikor pedig a torta már gyakorlatilag fel volt osztva. Sajnos most ezt inkább a kínaiak kóstolgatják (hát igen, nekik első kézből vannak tapasztalataik miről is volt szó), európa meg nem érvényesíti a meglévő erejét. Az USA afganisztáni izéje abból is adódik hogy fiatalos ereje mellett fiatalos erő-kultusza is van (ami jól jött a szu ellen de másokat nem nyűgöz le annyira), európa viszont már kinőtte a verekedős óvodás korszakát. Ezért is alakult úgy hogy COIN-ban (ha jól sejtem), igazából szakmailag európaiak jobbak, vagy legalábbis jobban megtanulták a kudarc elkerülésének fontosságát (előbbiek az angolok lennének, utóbbiak a franciák). Ha ezt az ésszerűségi faktort is nézzük akkor nem konkrét háborús helyzetben európa „erősebb” mint az USA, és van az a gonosz pszichológiai előnye hogy mióta nem a Brit birodalom hanem az USA a főmumus, felléphet (látszólag) ellene. (Ezt a „veletek vagyunk”-kártyát kína jobban ki tudja maxolni de azért ne becsüljük le ami van)
Ööö… izé…. a szél dolgát németországon belüli viszonylatban szándékoztam írni, ha nem poénos utalás volt akkor pontosítanám: afrikában van elég napsütés és üres napelemfarm-hely (úgynevezett sivatag) hogy megöntözzék a szintén elég termőföldet és ne éhezzenek. Sőt, pont a mostani éhezés közepette elég olcsó munkaerő is van hogy mindezt (meg)műveljék.
Európában meg talán van annyi számolgatási kapacitás hogy az épülgető afrikában diszkréten leháborúzni a felforgató elemeket olcsóbb mint a menekültekkel bajlódni.
35. panamajack — 2016-05-05 12:31
@heizer: sajnos. Ennek a tehetetlenségnek és elvtelenségnek az eredménye a szélsőjobboldal megerősödése.
36. untermensch4 — 2016-05-05 12:31
@heizer: Európa saját polgárai azok a sötétzöld vallási fanatikusok is akiknek az elveikhez való ragaszkodás megéri hogy a világ túlsó felén évente párszázezer ember megvakuljon vitaminhiányban és ne lehessen technológiai előnnyel kiváltani az olajfüggésből adódó ambivalens viszonyt az olajtermelő államokkal. Ilyen kontextusban európa a kollektív pusztulás árán is kiáll az elveiért és polgáraiért. 🙂 nem is… 🙁
37. heizer — 2016-05-05 12:36
@untermensch4: Hát ez ügyben tamáskodó vagyok. Marketingje a fidesznek is van, mégis azért elég számottevő az a tömeg amelynek társadalmi akaratát nem tudják befolyásolni, sőt éppen az ellenkező hatást érik el.
Ha ez igaz lenne, akkor az emberek nagy tömegét mindenre rá lehetne beszélni és annak ellenkezőjére is. Ami ugyan sokszor működik, de azért nagy tömegekben nem annyira.
Például hiába volt a migránsbefogadás mellett jelentős politikai, sajtó és marketing kampány, tömeges egyetértést azért ma már nem lehetne kialakítani. El is fordult a politikai akarat a törökökkel való megállapodáshoz.
És hát azért ezek a dolgok előbb-utóbb az emberek zsebét is erősen érintik majd.
A NATO csatlakozásról az emberek 60 %-a kb. annyit tudott, hogy nem kell költenünk hadseregre, hű de jó. Ezt aztán elég jól lekövette a politikai akarat is, kis túlzással a mai napig.
38. untermensch4 — 2016-05-05 13:00
@heizer: „az emberek 60 %-a kb. annyit tudott”
Az emberek *minden releváns információ birtokában* igyekeznek racionális döntést hozni ami helyett inkább **érzelmi döntést hoznak** amit ***racionalizálnak.***
* ez ritkán teljesül, a marketing feladata hogy a hiányzó információk helyét saját céljainak megfelelően kitömködje némi töltelékkel
** mindenki az érzelmei(nek összességének) „logikáját” követi amit néha a racionalitás elnyom (akár sokszor is de teljesen, nem elmekárosodott embernél soha), ha jól illeszkedik a marketing elég sok ember „aurájához” akkor még minden információ birtoklása ellenére is bedőlnek.
*** a fennmaradó ellenvélemények (hiszen mindenkit tényleg nem lehet meggyőzni) elszigetelése és „az igaz hit” önerősítése igényel utómunkálatokat.
Mivel az emberek gyarlók és hibáznak, az emberi tényező a marketing-gépezetet sem kímélheti meg az eseti hibáktól, az alkalmazandó szaktudásban is lehetnek hiányosságok. De a jól (azaz professzionálisan) kivitelezett marketing, ha van hozzá elég erőforrás (pénz és idő), mindig győz. Nem totálisan ugyan, de a biztos dominancia is elég.
„Ami ugyan sokszor működik, de azért nagy tömegekben nem annyira.”
De igen.
http://pangea.blog.hu/2014/09/28/mit_brennender_sorge
Az ördög a részletekben rejlik (a kezdeti öröm után nézegesd érdeklődve a számokat és gondolj bele a későbbi eseményekbe is amikor már nem rajzolódott ki ugyanez a térkép semmilyen társadalmi tekintetben).
Mára változott az információ életmódja de az ember ugyanolyan. Mint a elmúlt párezer évben.
39. heizer — 2016-05-05 13:07
@untermensch4: Hevenyészett gondolataim szerint így nézne ki a szoft-gyarmatosítás pilot projektje:
Az EU felajánlja egy mérsékelt líbiai fegyveres és politikai erőnek, hogy :
Nyitunk egy 30×30 km-es tengerparti zónát ahol:
– épül egy kereskedelmi kikötő, reptér, ami kell
– a zónába ipari üzemek települnek, min. 30-40 ezer főt foglalkoztatva
– létrejön egy pár szép napelempark, akik nagy tömegben vizet gyártanak, amiből a zónán belül egy szép kis oázist csinálunk (plusz a kikötőbe bevontatott jéghegyekből-ez lesz az új fétisem)
– adót fizetünk egy kicsit, a hasznon megosztozunk, az emberek helyi szinten jelentős fizetést kapnak, szociális ellátás átlag feletti.
De:
– 30×30-as zóna körüli 60*60 km-es zóna demilitarizált övezet, 80×80-as zóna repülési tilalommal, tűzparanccsal, ott csak a mi gépeink repülnek
– a szűk zóna lekerített, belépés csak fegyvertelenül, motozás, röntgenezés, abuzálás ki-belépésnél
– leszámítva a zónában állomásozó pár száz, (ezer) fős haderőt, és rendvédelmi egységeket, akiknek tűzparancsuk van, és nem félnek használni! 🙂
– a tengeren van anyahajónk, helikopterhordozónk meg minden ami kell, azonnal bevethető gyorsreagálású erőkkel.
– a megállapodással érintett politikai erő felel, hogy társadalmi béke a környéken elfogadható legyen, és ne akarjanak tömegesen elindulni a népek a tengeren. Ha nem tetszik az együttműködés hatékonysága a líbiai politikai erő részéről, mi másnak is fel tudjuk ajánlani a térségben létrejövő haszon egy részét, aki talán kedvesebb hozzánk.
Aztán az évek előrehaladtával mindig felülvizsgáljuk a helyzetet, miben engedhetünk, mit adunk, hogyan bővítsük a térséget-területileg-gazdaságilag, ha erre akad a líbiaiak részéről társadalmi – politikai igény. (lenne ilyen).
Szolid ellenvetések saját magamnak:
Ki vállalná ezt fel politikailag (gazdasági szereplőkért szerintem nem kellene könyörögni)?
Mit szólnának ehhez k-európai politikai vezetők és mezőgazdasági oligarchák? (plusz a közös halmazaik). Hihi.
40. heizer — 2016-05-05 13:29
@untermensch4: Ha ez még így is van, akkor is először politikai akarat kell arra, hogy a társadalmi akaratot megfelelően tudjuk befolyásolni, azért, hogy utána legyen kellő politikai akarat!
41. Tromb74 — 2016-05-05 14:21
@heizer: Úgy van! 🙂
Illetve ándörgrand eszközökkel gondolkodás szintű agyműködést kell elérni a polgároknál.
42. heizer — 2016-05-05 14:26
@Tromb74: Hát ez nagy tömegben majdnem kivitelezhetetlen feladat, az anyagi és időigénye végtelen, az eredmény pedig kétes. (Főleg kis hazánkban, ahol először politikai akarat kellene, hogy a politikai döntéshozókon végigvigyük ezen folyamatot, mert hiába mutatkozik erre társadalmi igény, untermensch állításával szemben a politikai akarat ezt nem követte le, sőt szembe ment vele.
Vagy hogy is van…?)
43. untermensch4 — 2016-05-06 00:14
@heizer: „A politikai akarat meg (legalábbis egyes demokráciákban) a társadalmi akaratot követi de legalábbis nem megy vele szembe.”
Mármint működő demokráciákban…
A társadalmi akarat előmozdítása normális működésnél egy szűkebb, „rész-társadalom” saját meglévő akaratának a népszerűsödésével indul amihez csatlakozik a politika. Ha a „rész” nagyjából lefedi a politikai szereplők egy részét (és döntően politikus/befolyásos egyénekből áll), akkor a politika kezdi csak ha nem sikerül népszerűsödnie annak az akaratnak akkor (ismét csak működő demokrácia esetében) az adott erőlködő politikusoknak az különféle kellemetlenségeket okoz (szavazók, támogatók elvesztése).
Egy példa, a GMO-ellenesség is egy „rész-társadalmi” akarat felhájpolása, bár irracionális és káros is, a politika nem mehet vele szembe (az hogy egyes országisztánban a politika kezdte felfújni, a „működő demokrácia” kapcsán segíthet is elválasztani az ocsút a búzától), onnantól hogy van tömeges támogatottsága.
Az a „szoft” nem is annyira szoft. Állandóan ott állomásozó haderő ami megszállva tart egy területet ahol jelentősen korlátozza egy ország szuverenitását vagy teljesen uralja a jogszolgáltatását (a zónában hogy lenne a bíróság, ügyészség, törvényhozás?).
A felsoroltakból a zóna gazdasági dolgait kb a résztvevő gazdasági szereplők ki fogják alakítani. A helyi kormány/hadúr/törzsfőnök támogatásához elég ha bármikor bevethetően van a környéken az a párszáz fegyveres, praktikusan azért a nemzetközi vizeken, de bármilyen „disznóság” esetére eléggé közel.
A gond az hogy ha a helyi „barátaink” túlzottan elszigetelődnek a saját, ellenségessé váló lakosságuktól akkor kb ugyanoda jutnak mint a kabuli kormány amivel nem nagyon lehet virágzó gazdasági együttműködést folytatni mert még kabulban sem urai teljesen a helyzetnek (párszáz fegyveressel megtámogatva sem). Egy ilyen megszállós-játék alapból olyan ellenérzéseket szül ami aláássa a coin-t.
Ha valahol erős a vallási szál ott a helyi politikus-félék mellőzésével a vallási vezetőkkel érdemes ésszerű alkut kötni, mert rájuk hallgatnak. De mivel nemhogy univerzális recept nincs, de még líbia sem homogén (sztem csak nekünk „líbia”, a helyiek más térképet hordanak a lelkükben), így inkább választható mint kényszerített alkukban „hiszek”.
Pl „építünk nektek vízlepárlót, napelemfarmot ami működteti, meg oázist hogy tudjátok hasznosítani a vizet. Ha odamehetnek tőlünk gyárak akkor nem engedjük hogy inkorrekt munkáltatók legyenek, ha az együttműködést tekintve jobb barátaitok lehetünk mint a kínaiak akkor örülünk. Ha kitaláltok olyan hülyeségeket hogy államosítás vagy polgárháborúzással tönkreteszitek a jó kis gazdasági fejlődést akkor meg a víztisztítót, a napelemfarmot meg az oázist porig bombázzuk és ugyanott lesztek ahol kezdtük az együttműködést.”
Ha elkezd növekedni a jólét akkor csak kevesen akarnak balhézni, azokat meg kicsinyke katonai/hírszerzői akciókkal lehet nyesegetni. Olcsóbban mint egy hadiflottát úsztatni a part mentén (ahol ugye még mindig ott a költségek mellett a kockázat hogy a parton egy olyan tehetség is van mint az amerikai tábornok aki a hadgyakorlaton a „sivatagi ország” erőit vezette és végül szégyenszemre parancsba kellett adni neki hogy veszítsen).
44. untermensch4 — 2016-05-06 00:16
@Tromb74: „Illetve ándörgrand eszközökkel gondolkodás szintű agyműködést kell elérni a polgároknál.”
A gyarmatosítás könnyebbnek látszik. 🙂
45. heizer — 2016-05-06 08:54
@untermensch4: Lehet ezt finomítani kérem, a lényeg, hogy legyen hozzá akarat, hogy ilyen csúnya és mocskos módon mentsük meg Európát és mellette az egész térséget.
Csak hát ahhoz egész Európának tököket kéne növeszteni.
46. untermensch4 — 2016-05-06 11:25
@heizer: Van az a mondás hogy a háború túl komoly dolog ahhoz hogy a katonákra bízzuk. Mer’ ugye akinek kalapács van a kezében annak minden probléma egy szög. Arra utalnék ezzel hogy a tökösségtelenséggel igazán nem vádolható USA pénz, paripa, fegyver kellő mennyiségének birtokában is tudott már kudarcot vallani észosztásban (pedig a hatékonysághoz is van érzékük).
Ha nem a nagy egészben, a részletekben egy-egy „többet erővel mint ésszel” epizód nagyon tönkre tudhatja tenni a dolgot. Inkább a magyarosch, a munka és a felelősség áthárításával „megoldó” módszer sikerében bízok (meg a korrekt együttműködésben), törökország legyen az eu puffer-zónája, ilyen pénzbedobós-automata jelleggel. Akkor el lehet hessegetni a moralizálást azzal hogy nem is fontos hogy működik a doboz amíg a bedobott pénzért alul kijön elég sok csoki. Ha meg nem az jön majd későbben akkor takarítás, de lenne idő rákészülni.
47. heizer — 2016-05-06 11:42
@untermensch4: Hát azért is volna ez gyarmatosítás, mert ugye elsősorban ügyes, helyismerettel rendelkező, dörzsölt politikusoknak (bengázi-öbölmenti alkonzul, pl.) kellene egyensúlyozni a helyi erők között, és a fegyverek csak azért kellenek, hogy lássák, hogy senkivel sem szabadulhat el a ló.
48. tudi — 2016-05-06 19:12
Meanwhile in Hungary:
http://blog.atlatszo.hu/2016/05/a-vadiratban-konkretan-nincs-is-benne-hogy-ki-mit-csinalt-fazekas-tamas-ugyved-a-roszkei-perrol/
49. panamajack — 2016-08-02 11:16
Azért is érdemes Ráérünk blogot olvasni, mert így néha hónapokkal előre megtudhatod a legfrissebb híreket! 🙂
http://444.hu/2016/08/01/a-francia-miniszterelnok-elerne-hogy-ne-lehessen-kulfoldrol-mecseteket-finanszirozni-franciaorszagban
50. heizer — 2016-08-02 14:35
@panamajack: Azt nem látom, hogy amit a francia miniszterelnök felvet, az miben különbözik attól amiről ez az úriember beszél, a mecsetépítések finanszírozása kapcsán:
http://mandiner.hu/cikk/20160727_abdesszamad_belhadzs_interju_iszlam_dzsihad_terrorizmus_bevandorlas_migracio
Gyakorlatilag ma is így megy, legfeljebb majd a támogatók között kevesebb lesz a konkrétan uszítással vádolható regisztrált szalalfista mozgalom, személy, állam, stb. és több az egyszerű muzulmán ember.
51. panamajack — 2016-08-03 08:15
@heizer: ennél jóval többről van szó. Így talán világosabb lesz:
http://index.hu/kulfold/2016/08/01/muszlim_vezetok_mersekelt_iszlam_franciaorszag/
52. heizer — 2016-08-03 13:44
@panamajack: Ez nagyon üdvözlendő, köszönöm.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.