A rezsó és a Fekete Hattyú

A közismert parabola szerint a forró vízbe dobott béka kiugrik és menekül (valójában főtt béka lesz belőle a hősokk miatt), míg a lassan felforralt béka észre sem veszi mikor forralták fel. Ez nagyon szemléletes történetecske, ám a mai magyar valóságra nem ad pontos magyarázatot.

Ugyanis a magyar közélet lényege a folyamatos magas hőmérséklet, vagyis, hogy a béka egyenletesen bugyogó, legalább kilencven-egynéhány fokos vízben főjön meg. Ha megnézzük az utóbbi száz év történelmét, mindig olyan szembenállásokat találunk, amelyek mind megalapozottságuk, mind pedig lejátszásuk szempontjából a pankrációs műsor műbalhéira emlékeztetnek.

Pankrációs párhuzam

Aki ilyet még nem látott, annak röviden leírom: Izmos Joe a múlt héten egy interjúban azt mondta Kigyúrt Kálmánról, hogy a bokájáig sem ér fel Sportos Salamonnak, akit viszont Izmos Joe már háromszor megvert. Kigyúrt Kálmán, amikor ezt meghallja, akkor teátrálisan bosszút esküszik, hogy szétveri Izmos Joe pofáját. Izmos Joe visszaüzen, hogy csak lábbal megöli Kigyúrt Kálmánt. A nagy rangadó szombat este, főműsoridőben van, az amerikai redneck közönség legnagyobb örömére. A meccsen feltűnik Sportos Salamon, aki szintén teátrálisan összecimbizik Kigyúrt Kálmánnal, de végül Izmos Joe nyer, ám jövő héten visszavágó.

De említhetném ugyanennek a műfajnak az értelmiségi változatát, amikor Tyqwyryhsys királylány próbálja megszerezni a trónt a gonosz Esős Józsitól, akit viszont a zombifarkasembersárkánylovagok szorongatnak, de jön lóháton Sean Bean, aki meghal.

Mindkét műfajnak a lényege a műbalhé, az embernek, mint társas lénynek az igénye arra, hogy társadalmi dinamikát nézzen a tévében, ahol a konfliktusok feloldódnak, ellentétben azzal, ahogy ő a szomszéd szobában a szobanövényekkel versenyt butuló Irént nem erőszakoltathatja meg gladiátorokkal és nem zabáltathatja fel kedvenc sárkányával.

Politikai pankráció

A politika részben hasonló cirkusz. Másrészt viszont a politika annak (lenne) a terepe, hogy a társadalom egyes csoportjai érdekkonfliktusaikat olyan diskurzusban rendezzék, melynek szabályait kölcsönösen elfogadják, és amelyben van olyan mechanizmus, amely megakadályozza a korlátlan erőszak és a nyers erő alkalmazását. Minél fejlettebbek az ilyen mechanizmusok, annál több dolgot, annál kevesebb energiával lehet rendezni.

Vagyis, ha kiderül, hogy egy elég jómódú közép-európai fővárosban sokan akarnak kulturáltan kerékpározni, mások viszont autóval járnának, viszont út csak egy van, akkor az ebből eredő konfliktust nem Izmos Joe és Kigyúrt Kálmán módszerével rendezik, hanem megbeszélik. Mit látunk ehelyett?

Izmos Joe magyar hangja Tarlós István, aki az öklét rázva kiabál a szorító egyik sarkából  kígyót-békát a bringásokra. Kigyúrt Kálmán szerepében a bringások, akik a másik sarokban feszegetik az izmaikat és akarják a kérdést izomból megoldani. Az eredmény? Egy város, ahol van rengeteg bringás (pl. én) de nincs bringás-autós együttélési kultúra.

Számtalan oka van ennek, de a két fő ok a politikai kultúránk évszázados kondicionáltsága a konfliktusra és a fokozódó népjóléti problémák.

Vitakultúra?

Tölgyessy Péter mondta el valamelyik nap egy interjúban, hogy a magyar történelem száz éve zsákutcából zsákutcába tévelyeg. Az interjú lényege nem a közbeszéd volt, de ehhez – az egyébként lényeglátó -megállapításhoz hozzá kell tenni, hogy minden zsákutcás rendszer a politikai diskurzust a mi és ők köré építette.

Mint említettem, az, hogy egy politikus polarizál, mi és ők téma köré építi mondandóját, természetes dolog, a mértéke nem mindegy. Ha visszanézünk száz évet, akkor a kutya szerbiától kezdve a kommunistákon, a tótokon, a zsidókon, svábokon, kulákokon, a külföldieken és a kapitalistákon át újra a komcsikig mindig volt valaki, aki ellenség volt.

Aki pedig velünk nem ért egyet, az nyilvánvalóan az ellenséggel tart, osztályrésze a megvetés (kitelepítés, statátium…). Mondhatjuk tehát, hogy nálunk hagyománya van annak, hogy bármilyen kérdés merül fel, az arra adott válaszok polarizáltan jelenjenek meg (csak bicikli! csak autó!) és a válaszok körül csoportosuló emberek egymást ellenséges csoportnak tekintsék. Az ország legelnyomottabb kisebbsége, pedig azon megnyerő, jóképű, kellemes modorú férfijainak csoportja, akiknek van autója, ellenben ha nem muszáj autózni, bringával járnak, és mindkettőt vezetve igyekeznek a kreszt betartani. A viccet félretéve: az ilyen polarizálódások veszik el minden vita rendezésének lehetőségét.

A politikai rezsó születése

Orbán Viktor (és Gyurcsány Ferenc) felismerése a magyar politikában az, hogy ezeket a konfliktusokat tervszerűen létre kell hozni, csúcsra járatni, és közvetlenül az erőszakos indulat kitörése előttig fenn kell tartani.

Minél nagyobb problémák vannak az adott pillanatban Magyarországon, annál feljebb kell csavarni a konfliktus hőmérsékletét.

Miután Magyarországon elég nagy bajok vannak, a viták hőmérsékletét egyre feljebb tolják. A 41% létminimum alatt élő (amely valójában azt jelenti, hogy kb hatvan százalék szegénynek tekinthető, hisz ha a létminimumhoz hozzácsapunk havi egy mozijegyet és kétévente egy nyaralást, plusz azt a képességet, hogy egy váratlan csapást ki tudjon védeni akkor kiderül, hogy az ország kétharmada szegény) egyre nagyobb cirkuszokba hajszolja a kormányt. A tönkrevágott intézményrendszer, amely pont a szegényeknek fáj, ugyanerre hat.

A hőméséklet emelését persze nem lehet a végtelenségig folytatni. Kicsit az atomerőművek SCRAM rendszeréhez hasonlóan minden másra tekintet nélkül le kell csapni a rendszert és az aktuálisan fűtött témát le kell állítani. A Fidesznek ezért hasznosak az olyan emberek, mint Habony Árpád vagy Németh “Rezsi” Szilárd vagy épp Budai Gyula. Épp mostani hír, hogy az elszámoltatáshoz tartozó weboldalt is törölték, pedig pár éve még ezzel (is) fűtötték a közbeszédet.

Orbán Viktor kommunikációjától sose volt idegen a hirtelen hátraarc és az, hogy kizárólag a politikai érdkeet szem előtt tartva álljon ki dolgokból, mint például tette azt a netadónál, a vasárnapi boltzárnál vagy az erkölcstanóráknál.

A recept tehát az, hogy a lehető legmagasabb hőfokig elmenni, és aztán lerántani a tűzhelyről. Az egyre magasabb hőmérsékletig elengedés viszont kockázatos dolog.

Kifuthat a tej

Egyrészt lehet hogy túl későn nyúlnak bele valamibe, és mire visszavonnák, már nem lesz kontrollálható. Például a tanárlázadások visszafogása már most több áldozatba került, mint gondolták és még nincs vége.

A másik pedig a spontán láncreakció  beindulása. Az ilyen felforrósító ciklusok között ugyanis valamennyi időnek el kell telni, át kell állni. Már egy ideje az megy, hogy a felmelegedési ciklusok egyre gyorsabban követik egymást, és alig-alig van idő átállni. Kommunikációs válságmenedzselés folyik.

Ez önmagában még nem gond, a Fidesz kommunikációja profi, tudják ők ezt sokáig csinálni. A gond akkor van, amikor olyan szálak indulnak el, amelyekre nem tudnak felkészülni. Például az MNB-lopássorozatra a rájön a Panama Papers botrány valamelyik újabb szelete, és eközben itthon mond valaki valami rosszat.

A Fekete Hattyú röpte

Innentől kezdve viszont a magyar politikában van egy bizonytalansági tényező. Nem véletlenül szolgálnak a nagyhatalmak pesti követségein öreg rókák. A most kinevezett brit nagykövet 35 éve dolgozik Őfelsége külügyének, de emlékezhetünk André Goodfriend-re is, de a többi nagykövetségen is, ha szétnézünk, azt fogjuk látni, hogy a Budapesti nagyköveti poszt nem a nyeretlen kétévesek terepe, hanem kifejezetten olyan embereket helyeznek ide, akik már láttak kemény dolgokat.

Ez azért van, mert ez az egyre nagyobb frekvenciájú és amplitúdójú forrósodás magában rejli a spontán kirobbanások esélyét. És ami a külképviseletek szempontjából különösen fontos, magában rejti annak az esélyét, hogy bárki, aki destabilizálni akar, Magyarországból csináljon “hot spotot”.

Mindez a rövidtávú elemzésekre nincs hatással, mint ahogy a tőzsdekrach sem szokott látszani az előző napi forecast-okban. Én azt állítom, hogy a magyar politika a túlmelegítéssel olyan bizonytalansági tényezőt kapott, amely minden előre látható előzmény nélkül boríthat fel minden számítást és teremthet új helyzetet. Mivel folyamatos a válságmenedzsment, bármi ilyen dolog, ha feltűnik, könnyen katasztrófához vezethet a reakcióként hozott rossz döntések miatt.

A téma szakértője Nassim Nicholas Taleb, líbiai (ugye, a sok koszos migráncs) származású milliomos amerikai tőzsdeguru, aki Fekete Hattyúnak nevezi az ilyen eseményeket. (az ókorban a fekete hattyú a lehetetlen szinonímája volt, így, amikor jóval később Ausztráliában valóban fekete hattyút találtak, akkor ott egy nullához közeli valószínűségű esemény következett be.)

Taleb szerint Fekete Hattyú az olyan esemény, amely 1) nagyon kevéssé valószínű 2) ha viszont mégis bekövetkezik, nagyon nagy hatása van 3) noha senki (vagy majdnem senki) nem jósolta meg, utólag teljesen logikus magyarázatot lehet adni a bekövetkezésére.

Mint látszik, az ilyen eseményeket a szakirodalomban is nagyon ritkának tartják. A pénzpiacon pont az ilyen események biztosítására CDS-ügyletek az anyaügylet volumenéhez képest pár százalékos áron mennek.

Itt térek ki a nagy V.I. Leninre, aki a forradalom kellékei között a forradalmi hangulatot említi, és hát Magyarországon az valóban nincs. Ugyanakkor Lenin csak retrospektíve vizsgált forradalmakat, miután gondoskodott arról, hogy miután ő megcsinálta a magáét, több már ne legyen. Nem tudom, hogy Vlagyimir Iljics egyébként ELŐRE hány hangulatról tudta volna megmondani, hogy az forradalmi, vagy sem.

Amiről én írok ebben az írásban a nagyon valószínűtlen (1% körüli) esemény bekövetkezésének kockázata megváltozott eléggé valószínűtlenre (mondjuk 3-5% körüli értékre). Ez nem jelenti azt, hogy holnapután forradalom lesz, csak azt, hogy ez már az a mérték, amire a nemzetközi politikai és gazdasági élet reagál.

De, ha nem is lesz itt semmiféle forradalom, ez a fajta “hőterhelés” a társadalmat fárasztja, rombolja. Erről rengeteget tudnának írni azok a jogász kollégák, akik rendőri-igazságszolgáltatási túlkapásokat kutatnak, azok az orvosok, akik a stresszbetegségek iszonyú nagy arányáról számolnak be, vagy a nőveréseket, szexuális bántalmazásokat számon tartók. Nem kell ahhoz forradalom, hogy ez az országot nagyobb csapásként érje (és már éri) akárhány ellopott milliárdnál. Az igazi kártétel ez. Ha lesz Fekete Hattyú, az csak egy krónikus betegség akut tünete lesz.

 

46 hozzászólás

 1. panamajack — 2016-05-06 08:24 

“csúcsra járatni, és közvetlenül az erőszakos indulat kitörése előttig fenn kell tartani.” – csak aztán nehogy elmérjék egyszer…

 2. untermensch4 — 2016-05-06 11:16 

Az autós és a biciklis pedig (még véletlenül sem együtt de) gyűlöli a motorosokat, akik lenézik a robogósokat. A mopedautó meg mindenki szerint szánalmas.
De legalább a görkorcsolyások nem zavarognak. Ahhoz sima felületű járdák kellenének.
Csak én nem látom az írás címét?

 3. professzorpizka — 2016-05-06 16:35 

úbasszátokmeg ezt véletlenül tettem ki

 4. professzorpizka — 2016-05-06 16:36 

Még csak félig van kész

 5. tudi — 2016-05-06 19:07 

Ahogy én körbenézek, lehet forradalom most nem lesz, de ha lesz valami, akkor az nagyot fog szólni. Akkora a frusztráció meg a gyűlölet, még az ilyen piszlicsáré ügyekben is, mint a biciklis kontra autós, hogy az néha elborzaszt, vagy mint például, mikor a múltkor a Youtubon egy videós bemutatta, hogy megvette a Saul fia díszdobozos DVD kiadását, csak elmondta, hogy milyen, semmi több, de jópáran szerintem ott helyben a kommentek alapján megkövezték volna, mint a Brian élete című film groteszk jelentében.

 6. hadrian77 — 2016-05-06 21:29 

Fejtegette ezt már több könyv is. A legszemléletesebben a földrengésekkel magyarázták. A kicsikből sok van, minél erősebb, annál ritkább az előfordulás. Kis elégedetlenségből sok van (anyázás a buszon), a forradalom már egészen ritka. Viszont nem tudni a föld alatt mekkora feszültség halmozódik fel, nagy feszültségből is lesz kis földrengés és kis feszültségfelhalmozódás is okozhat nagyon nagy földrengést. Ez azért veszélyes a politikusoknak, mert lehet, hogy olyas valami dönti rájuk a házat, amit valami komolytalan ügynek gondolnak. Amúgy Mérő és mások is már alaposan megkritzálták Taleb elméletét, de ez már nagyon messzire vezet. 🙂

 8. professzorpizka — 2016-05-06 21:36 

@hadrian77: Igen, viszont Taleb milliomos lett a tőzsdén, a kritikusai meg nem…

 9. professzorpizka — 2016-05-06 21:37 

@hadrian77: ez. Tölgyessyn látszik, hogy rendszeresen olvas ráérünk blogot 🙂

 10. rammjaeger — 2016-05-06 23:14 

Khm…Taleb szülei francia állampolgársággal rendelkező, pénzes libanoni keresztények voltak.

 11. rammjaeger — 2016-05-06 23:16 

> Nem tudom, hogy Vlagyimir Iljics egyébként ELŐRE hány hangulatról tudta volna megmondani, hogy az forradalmi, vagy sem.

Mivel Iljics 1919-ben és 1920-ban is a közelgő világforradalomról szónokolt, feltételezhetően őszintén, valószínűleg nem volt egy született jós.

 12. rammjaeger — 2016-05-06 23:36 

@tudi: Azt azért ne vedd kiindulópontnak, ami a neten történik. A rögvalóság itt is, máshol is az, hogy a lakosság egy töredéke tájékozódik a tágabb környezetének történéseiről, és ezen belül is egy (bár a nyomtatott sajtó és a televíziózás vergődésének köszönhetően jelentős) töredék az, amelyik a neten teszi ezt, ill. véleményt nyilvánít a tapasztalatairól. A neten gyűlölködő, a frusztrációikat közszemlére tevő, szekértáborokat építő buzgómócsingok a társadalom elenyésző kisebbsége, akik még jelentéktelenebb kisebbséggé válnak azzal, hogy az átlagemberek egyre többen és többen fordulnak el teljesen a közélettől undorukban és unalmukban. Legalábbis úgy látszik, a hőterhelés többnyire inkább apátiát, érdektelenséget vált ki sokakból.

 13. professzorpizka — 2016-05-07 07:28 

@rammjaeger: Ez egy úgynevezett poén volt.

 14. professzorpizka — 2016-05-07 07:28 

@rammjaeger: Ez egy úgynevezett poén volt.

 15. professzorpizka — 2016-05-07 07:29 

@rammjaeger: …közben viszont nagyon is realistán nyírogatta ki a belső és külső ellenzékét 🙂

 16. professzorpizka — 2016-05-07 07:32 

@rammjaeger: Igen, a netes kommunikáció jelentős kérdése a közeljövőnek. Egyrészt, mert az az apátia, amiről írsz, valóban létezik, ugyanakkor közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy érdeklődés van és arra érdemes is játszani bizonyos hatalmi tényezőknek.

Ilyennek gondolom egyrészt az alig burkolt orosz propagandaoldalakt, amelyeknek fő terjedési területe a facebook, másrészt ennek a szoft változatát, amelyek jellemzően nyugati hátteret sejtetnek, és szép sztorikba (az orosz verziónál kettővel elvontabb, de azért simmán látható a pattern) ágyazzák a befolyásolást.

 17. untermensch4 — 2016-05-07 09:03 

@professzorpizka: Kommunikációs szempontból a valláskárosultak is érdekesek (főleg hogy lehetséges átfedés a mindkétoldali sejtetésesekkel). Pl találtam egyet ahol nagyon látszik hogy az USA piacára íródott hittérítő/manipulációs szövegeket fordítanak le (és a fordító vagy nem tökéletesen anyanyelvi magyar vagy már a valláskárosultsága torzította a nyelvi kompetenciáit). Ez volt az egyetlen hely a blogoszférában ahonnan kitiltottak de a körülmények összességét figyelembe véve erre nagyon büszke vagyok. 🙂

 18. hadrian77 — 2016-05-07 22:07 

@professzorpizka: Talebnek volt elég pénze és ideje, hogy a fekete hattyúra fogadjon és kivárja a bekövetkeztét. Annyira nem volt új az elmélete, mások is foglalkoztak már a témával.
Számunkra igazán most az a legfontosabb, hogy nem tudjuk mekkora feszültségek vannak a társadalomban és ezek közül melyik hal el és melyikből lesz kitörés.

 19. norniron — 2016-05-08 14:16 

Lenin nyilván szeretett volna forradalmat, de a sajátjáról le is késett, az 1917-es februári forradalomhoz a bolsevikoknak sok közük nem volt. Csak utána a már forradalmár kormányt sikerült megpuccsolnia, azt is csak másodszorra.

 20. norniron — 2016-05-09 09:25 

Még egy adalék a fentiekhez:
Olvastam pár éve egy nagyon érdekes könyvet Amerikáról, a szerzője nem más, mint Matolcsy György. Mellékesen megjegyzem, hogy szerintem egészen szórakoztató és kiváló mű, Matolcsy nagyon is jó ELMÉLETI közgazdász.
A könyvben egyebek mellett szó van a stratégiai tervezésről, és arról, hogy ezt miként alkalmazza Amerika, de egyébként bárki által elsajátítható. Az egyik “titkos fogás” az, hogy a számunkra kellemetlen, de elkerülhetetlen események kezelésének hatékony módja, hogy előrehozzuk őket, így nem tudnak olyan hatás kifejteni, mintha “időben” következtek be. Nagyon ez jár a fejemben a 2006 őszi zavargások kapcsán, az őszödi beszéd kiszivárogtatása nagyon is ilyen “kellemetlen esemény mesterséges előrehozása” jelleget ölt.
Az más kérdés, hogy a szocik összességében nagyon rosszul jöttek ki belőle, rendkívül zaklatott kormányzás és teljes bukás lett belőle.

 21. untermensch4 — 2016-05-09 18:46 

@norniron: Olvastam egyszer rég egy sci-fi regényt (vagy novellát?). A történetben két, kellőképp tehetséges testvér elhatározza hogy meghódítják a világűrt. Mindketten politikai pályára lépnek, egyre inkább sikerül egymás ádáz ellenfeleiként az emberiség két felét szekértáborukba hajtani. Jól működő politikai váltógazdaságuk egyensúlya stabil, új külső politikai szereplő esélytelen. Az egymással ellentétes rész-álláspontok kapcsán saját követőiket a lehető legteljesebb mértékig fanatizálni tudják, a szembenállás erőszakos eszkalációját elkerülik. A nagy feszültség végül az emberiség részéről egy nagy, eufórikus kompromisszumban oldódik fel amikor egyetlen dolog kapcsán létrejön a nagy megegyezés, örök világbéke, aranykor stb.. Az emberiség a további belső konfliktus helyett egyesült erővel, örömmel hódítja meg a világűrt…
Persze elég lett volna nekik a stabil “váltógazdasági” stádiumig eljutni ha a rendszerből kilopható pénz maximalizálása lett volna a céljuk…

 22. norniron — 2016-05-09 23:44 

@untermensch4:
“Ha mi magyarok összefogunk, nagy dolgokra vagyunk képesek, tisztelt hölgyeim és uraim!”
😀

 23. hadrian77 — 2016-05-10 08:47 

Nem tudom mi van az Inforádiónál, de Tölgyessyvel elkezdtek egy hosszabb beszélgetés sorozatot, csupa olyan téma, ami itt is előkerül. A blog Lópici Gáspárja. 🙂

http://inforadio.hu/24ora/?cimke=t%C3%B6lgyessy+p%C3%A9ter

 24. heizer — 2016-05-10 11:03 

“De, ha nem is lesz itt semmiféle forradalom, ez a fajta “hőterhelés” a társadalmat fárasztja, rombolja. Erről rengeteget tudnának írni azok a jogász kollégák, akik rendőri-igazságszolgáltatási túlkapásokat kutatnak, azok az orvosok, akik a stresszbetegségek iszonyú nagy arányáról számolnak be, vagy a nőveréseket, szexuális bántalmazásokat számon tartók.”

Hát azért ez elég légből kapott sejtetésnek tűnik, hogy a végletekig járatott torz politikai kommunikáció az oka, hogy a társadalomban ilyen bajok, egyre nagyobb számban jelentkeznek. Nem mondom, hogy a politikának nincs felelőssége, sőt kötelessége volna, hogy tegyen azért, hogy ilyenekből kevesebb legyen, de ezek számának növekedéséért (?) a politikai kommunikációt okolni, vagy csak ezt sejtetni mögötte: hát ez nagyon erős, már-már eltúlzott kommunikációs reakciónak tűnik, ami ráadásul megalapozatlan.

Ettől függetlenül a többi része a posztnak jó.

 25. dr Brcskzf Gröőő — 2016-05-10 11:29 

@heizer: nem általában a politikai kommunikációt okolja, hanem az ellenségképzést, háborús retorikát.

 26. Tromb74 — 2016-05-10 12:07 

@heizer: Na most a helyzet úgy fest, hogy nincs ugyan forradalmi hangulat, de az erdőben radikális jobbos csapatok majomkodnak airsoft fegyverekkel terepmintában, Körmenden jól fogy a gázspray, önkéntesek polgári kezdeményezésileg vonulnak le a határt megvédeni, már ha megtalálják, vidéken a kaszakiegyenesítés kézikönyvét töltik le PDF formátumban az őstermelők stb.
Na már most ha ezek valamennyire szervezet formában egymásra találnak azzal a céllal, hogy megvédjék a keresztény kultúrát, akkor nem teljesen hülye elképzelés, hogy Dózsa György a sírjában nyom egy bizonytalan lájkot.

 27. heizer — 2016-05-10 12:39 

@Tromb74:
@dr Brcskzf Gröőő:

Én elhiszem, hogy sokan úgy érzik mivel a csapból is a háborús retorika folyik mértne csaphatná le az asszonyt. De azért amiket a poszt felsorol (stresszbetegségek, rendőri túlkapások, asszonyverések) sokkal nagyobb valószínűséggel vezethetők vissza munkahelyi, magánéleti elvárásoknak való nem megfelelésre (beleértve a delikvens saját elvárásait is), bizonytalan anyagi és egészségügyi helyzetre, kilátástalanságra, depresszióra, önértékelésre stb.
Én nem tartom lehetetlennek azt, sőt személyesen is érzem, hogy ezen dob egyet az, ha az ember a kocsmában, tv-ben nyugis sörözés közben is azt érzi, hogy őneki valakivel szemben kéne meghatároznia önmagát, akinek különben is a k. anyját bármi miatt is, és szemben állunk, és megmutatjuk, és harcolunk, és nem engedünk és stb, de azért ez akkor is erős sejtetés, ami nem hiszem, hogy alá van támasztva.

Mondom személyesen is ismerem az érzést, amikor konszolidált 40-es nyárspolgárokból hirtelen a tömegpszichózis és a másik tábor anyázása miatt is egy horda alakul ki, amely visszafoglalná Szlovákiát, és egyúttal rövid úton visszaállítaná a sosem volt színmagyar Felvidéket….

 28. Tromb74 — 2016-05-10 12:57 

@heizer: Hát nagyjából erről is van szó. Ha valaki a hanyagul, nyitott fedéllel ottfelejtett lőporos hordó felé égő gyufaszálakat pöckölget, az nyilván nem vétkes a robbanásveszélyes helyzet előidézésében, de a robbanás tekintetében azért nem teljesen vétlen.

 29. Tromb74 — 2016-05-10 14:08 

Példul az ilyen ügyek közvetlenül nem hozhatók kapcsolatba az általános közhangulattal, pláne addig, amíg ritkák, de intő előjelnek azért értékelhetjük őket. Nem minden ok nélkül.

http://hvg.hu/itthon/20160510_lajos_utca_motoros_rablas_kolosy_ter_zsigmond_ter_k_andrea

 30. dr Brcskzf Gröőő — 2016-05-10 20:23 

@heizer: felülbírálom magam: az igazi ok (a stresszbetegségekre talán nem, de a rendőri túlkapásokra jó eséllyel) a háborús retorika általi példamutatás: hogy a dolgokat nem kooperatíve, kompromisszumra törekedve intézzük, hanem izomból, zéró összegű játszmákban versengve. a családon belüli erőszaknál elképzelhető, hogy a latencia csökkenésének vagyunk tanúi.

 31. untermensch4 — 2016-05-10 20:30 

@Tromb74: Nem önmagában a háborús retorika a probléma lényege. Az, profin és erkölcsösen használva még pozitívum is lehet (csak egy példa, az USA nem biztos hogy jól járt volna ha maradnak anno az izolacionizmusnál és hagyják még a többieket háborúzgatni a saját levükben).
Egy pszeudo-közösség összekovácsolódásához kell két dolog, közös cél és közös ellenség. Utóbbi kapcsán időnként legalább kell háborús retorika. Ez most hevenyészett lesz de sztem magyarországnak a politikai kommunikációban 5-10%-nyi háborús retorika lehetne a legoptimálisabb ha a maradék 90-95% is rendben van a maga nemében. Csak sajnos a különféle retorikák külön-külön sincsenek rendben, a zemberek meg érzik/sejtik/tudják (az előbbi sorrendben egyre kisebb számosságúak) hogy nem jól, nem jófelé megyünk és a járgány egyre furcsább hangokat ad ki menet közben… az utasok egyre feszültebbek lesznek és ezt mindenki másként reagálja le. Ez független attól hogy az illető egyén egyébként nem tudja hogyan lehetne jobban, merrefelé is kellene menni vagy mi baja lehet a járgánynak. Attól még a stressz lecsapódik bennük de ugyanabban a tágabb közegben kellene leadniuk vhogy ahol folyamatosan termelődik.
Esetleg egy konkrét, anekdotikus (tehát nem bizonyító erejű) eset. Medgyesi Péter kezdte a “szakértői kormány” című előadást. Néhai nagyapám mint abszolút kommunista-ellenes és így “ellenséges” szavazópolgár mondta vala, türelem. Ha tényleg szakértőien csinálják akkor vmi olyasmi lesz hogy jól kijátszák az eu és az oroszok kapcsán a meglévő (kapcsolati és tudásbeli) “tőkéjüket” és történelmet írnak, mi meg belehasítunk a jól megérdemelt európai jólétbe vmi kurucos trükkel. Kb olyasmire számított (legalábbis horderejében) amit a görögök műveltek saját érdekükben az euro-zónába kerülés kapcsán, csak azzal a különbséggel hogy utána arra “felépítjük magunkat” és néhány egykori kádár-huszár közvélekedésileg mennybe megy mint Nagy Imre (akinek nem a padláslesöprései karrier-részletét hangsúlyozzuk), csak egy nagyságrenddel jobban. Ha elvétenék a ritmust a veszélyes tánc közben akkor meg úgy mint Maléter (akinek szintén nem a kommunista partizánkodását hangsúlyozzuk), megérdemelt erkölcsi győzelemmel.
Ehhez képest azóta egyszer (első kormányra kerüléskor) csúcson volt a fidesz kommunikációja (a kétharmad megszerzésére élesítve), utána viszont hanyatlani kezdett és egyre gyatrább. Pedig “korlátlan felhatalmazással” (az új jogszabályokba nem rakhat a megszavazási kompromisszum-kényszer miatt aknákat és trójai falovakat az ellenzéki) és jó szinten tartva a kommunikációt megcsinálhattuk volna azt amire az ír népszavazás előtt egy ottani egyhátfi utalt, a k-európai országok eu-befogadására biztatva híveit: “sok éven át fejtük meg alaposan az uniót, ne vegyük el ezt a lehetőséget a k-európaiaktól”.

 32. untermensch4 — 2016-05-10 20:37 

@heizer: Közben eszembe jutott egy másik (szintén nem reprezentatív) példa a kommunikációs kártételre. Ennél a változékony, “mindig is óceániával álltunk háborúban”-aspektus a “bűnös”.
Illető női személyből annyira folyt ősszel a migráncsozás hogy mondtam neki: ha annyira irigyli a tejjel-mézzel folyó német menekültszállást tőlük, menjen el a határig (a túloldalra), adja postára haza az iratait és egy hátizsákkal meg egy bézbólsapival ballagjon az út mellett amíg a policájnak oda nem adhatja az előre megírt német nyelvű cetlit hogy ő egy értelmileg sérült szíriai nő. Utána már csak annyi a teendő hogy nem szólal meg magyarul, magyar szövegre nem reagál és elkezd figyelni hogy egyre jobban tudjon németül (zéró induló nyelvismeretből).
Két hete újra előkerült a tavasz kapcsán hogy nemsokára virágozni kezdenek a migráncsok és már úgy emlékezett hogy a sztori az ő ötlete volt… nem egy olyan fidesz-szavazó akinek önhipnózist kell alkalmaznia hogy együtt tudjon maradni a nyájjal, csak egy hétköznapi állampolgár aki ki van téve a normál információ-áramlásnak.

 33. untermensch4 — 2016-05-10 20:47 

@norniron: Izé… van fejben egy rovatom “nahát hogy ezt senki nem veszi észre” címmel.
A vérszerződés.
Elhatározta a valahány törzs és egyéb társult részeik hogy együtt elfoglalnak egy területet maguknak olyan körülmények közepette amik egyébként totális pusztulás lehetőségét is hordozták. Vmi kisebb disszonancia (vagy csak stratégiai biztonsági intézkedés) miatt nem egy útvonalon mentek ugyan (és már eleve voltak retrográd-reakciós-maradiak akik sz@rtak menni, ők maradnak) de újra találkozva a célterületen továbbra is egységesen cselekedtek.
Na ez volt az UTOLSÓ eset eddig hogy a magyarok vmit túlnyomó hányadukban együtt (és önként, nem kényszerpályán sodródva) csináltak, vmi olyat ami nem az általános tűrés/kibekkelés hanem vmi expanzív… a ’48-49-es szabadságharcot azért nem sorolom ide mert az szétpolitikusozódott.
Az összefogást erőltetni dőreség, inkább arra biztatnék: ne egymás ellen hölgyeim és uraim. 🙂

 34. untermensch4 — 2016-05-10 21:11 

És még egy kommunikációs érdekesség, nagyobb időbeli távlattal:
http://www.nyest.hu/hirek/felelosen-egy-jelentesvaltozasrol

 35. Tromb74 — 2016-05-11 11:32 

@untermensch4:
Hát azt, hogy egy pszeudoközösség, hogyan pszeudo és hogyan kovácsolódik összefelé sokféle képpen el lehet képzelni.

Természetesen a valami ellenében összekovácsolódás egy szokványos megoldás, a nemzet, mint pszeudoközösség nehezen is jöhetett volna létre máshogyan.
Az USA esetében meg aztán pláne melós lehetett megerősíteni az összetartozás érzését.

Viszont mostanra a nemzet, mint közösség létjogosultsága is kicsit billegni látszik.
Nem azt mondom, hogy nincsen neki, csak azt, hogy kissé korszerűtlenné kezd válni egy olyan világban, ahol az egyénnek sokféle identitása van, ráadásul úgy, hogy rengeteg embernek pont a nemzeti identitása nem éppen a legmeghatározóbb kötödése, sőt elég hátul szerepel a slágerlistán.
Mielőtt elkezdenénk kígyót-békát kiáltani rájuk, érdemes átgondolni, hogy pl. a magyar nép esetében mik is azok a tényezők, amik befolyásolják a nemzeti identitás erősödését v. éppen gyengülését.
Az anyanyelv nyilvánvalóan egy nagyon erős tényező, ahogyan az is, hogy az ember hol él. Aztán van a közös múlt, történelem, kultúra stb.
Na most Magyarországon még mindig nem túl elterjed a kettős anyanyelv, de azért terjed. A zemberek egyre fiatalabban sajátítanak el egyre több idegen nyelvet. Tehát az anyanyelv szerepe a kommunikációban, kapcsolatteremtésben, de még a gondolkodásban is máshová kerül, mint pl. a 18-19. században.
Most már elég sok magyar él a határokon kívül, ráadásul nem feltétlenül magyar kolóniákban. Rengetegen élnek kétlaki életet, vagy egyszerűen sokszor és rendszeresen van dolguk külföldön. A másik nemzet egyre komfortosabb és megszokottabb közeg.
@untermensch4:
Hát azt, hogy egy pszeudoközösség, hogyan pszeudo és hogyan kovácsolódik összefelé sokféle képpen el lehet képzelni.

Természetesen a valami ellenében összekovácsolódás egy szokványos megoldás, a nemzet, mint pszeudoközösség nehezen is jöhetett volna létre máshogyan.
Az USA esetében meg aztán pláne melós lehetett megerősíteni az összetartozás érzését.

Viszont mostanra a nemzet, mint közösség létjogosultsága is kicsit billegni látszik.
Nem azt mondom, hogy nincsen neki joga a létezéshez, csak azt, hogy kissé korszerűtlenné kezd válni egy olyan világban, ahol az egyénnek sokféle identitása van, ráadásul úgy, hogy rengeteg embernek pont a nemzeti identitása nem éppen a legmeghatározóbb kötödése, sőt elég hátul szerepel a slágerlistán.
Mielőtt elkezdenénk kígyót-békát kiáltani rájuk, érdemes átgondolni, hogy pl. a magyar nép esetében mik is azok a tényezők, amik befolyásolják a nemzeti identitás erősödését v. éppen gyengülését.
Az anyanyelv nyilvánvalóan egy nagyon erős tényező, ahogyan az is, hogy az ember hol él. Aztán van a közös múlt, történelem, kultúra stb.
Na most Magyarországon még mindig nem túl elterjed a kettős anyanyelv, de azért terjed. A zemberek egyre fiatalabban sajátítanak el egyre több idegen nyelvet.
Az anyanyelv helyzete és funkciója egészen más, mint pl. a 18-19. században.
Sokan élnek a határainkon kívül, de egyre ritkábban élnek kolóniában, sokak élnek kétlaki életet, vagy csak egyszerűen rendszeresen és gyakran van dolguk külföldön.
A “másik” nemzet egy komfortos és és megszokott közeg.
A történelem persze közös, de közös Európával is. Egyre közösebb. Ha a múltba tekintünk és elfelejtünk hazudni, akkor nem volt ez másképp soha.
Igen, a KULTÚRA (meg életmód), amit MEG KELL VÉDENI. No, itt van szükség sok mindenre, pl. ellenségre meg háborúra is. Na de mit látunk?
MAGYARORSZÁGI SZLOVÁK

 36. Tromb74 — 2016-05-11 11:37 

@Tromb74: FOLYT.

falura SZÉKELY rovásírással írjuk ki a helységnevet. Kalocsai mintás telefon tok, hungarikumok stb.
…és a MIGRÁNCSOK meg az EU az ellenség. Igen, egyszerre a kettő.

Ez nagyon kevés, meg béna, ha az összetartozást akarjuk erősíteni.

 37. Tromb74 — 2016-05-11 11:38 

Hehe. az előző komment elég fura lett. Technikai okokra hivatkoznék, ha megengedik. 😀

 38. Ősmágus — 2016-05-11 11:43 

“Na ez volt az UTOLSÓ eset eddig hogy a magyarok vmit túlnyomó hányadukban együtt (és önként, nem kényszerpályán sodródva) csináltak, vmi olyat ami nem az általános tűrés/kibekkelés hanem vmi expanzív…”

Én valami olyasmit tanultam történelemből, hogy a tatárok voltak az egyetlenek, akik jódolgukban indultak nyugatnak, a többieknek (galloknak, germánoknak, magyaroknak, stb.) muszáj volt.

 39. professzorpizka — 2016-05-11 17:23 

@Ősmágus: Olyan értelemben a tatároknak (hunoknak, türköknek, kazároknak, avaroknak) is kényszer volt a hódítás, hogy birodalmaik erre épültek, nem sokkal a terjeszkedés befejezése után széthullottak.

 40. norniron — 2016-05-11 17:27 

@Ősmágus:
Ráadásul honnan tudjuk egyáltalán, hogy volt összefogás. Lehet, hogy egy csomóan nem is vérszerződtek, meg később megszegték a vérszerződést, és maradtak Etelközben, vagy mentek máshová.
Olyan mintha 1000 év múlva a történelem mindenféle viharai és véletlenei következtében csak a DK-sok maradnának fönn, és azt olvashatnánk a történelemkönyvben, hogy a magyarok 2016-ban egy emberként követték Gyurcsány Ferencet 😀

 41. untermensch4 — 2016-05-11 21:21 

@Tromb74: A rovásírás kapcsán is van azért némi kollektív mentális problémánk. Konkrét esemény-jelleggel a unicode-“honosítás”, “nahát hogy ezt senki nem veszi észre”-rovatilag meg a két hangmagassági/hangrendi “K” kapcsán.
Közkívánatra pontosítanék: kultúránkat összetartó közös mitológiánkban az egyetlen eset amikor “nemzeti egység” volt, a vérszerződés. Természetesen statisztikailag jó kozmetikum hogy az etelközben maradtak azóta jól megkapták a magukét (radír), másrészt a törzs-szövetség igazándiból még a nemzet “előgyártmánya”.
De kb ez volt az utolsó olyan eset is hogy a közös cél és közös ellenség kérdésében egységes volt a közmegegyezés (kivéve az etelközben maradtakat akiket nem igazolt a történelem).
A homogén, a világtól elszigetelten is működőképes nemzet mint idea valóban idejétmúlt. Vannak és kellenek átfedések, a “szomszédság” már az egész világ. A többes identitás kapcsán a problémát továbbra is a trianon-trauma megemésztetlenségére vezetem vissza (de nincs szódabikarbónám…), a “tanulságot” a jelek szerint csak arra sikerült leszűkítve levonnunk hogy aki nem kizárólag magyar arról kiderülhet hogy szomszédos ellenség. Ennél még az “ellenségem ellensége a barátom” is jobb lenne az agressziónk levezetésére (legalábbis kevésbé rossz, kicsit ezért enyhültek a tüneteink amikor horvát-szimpatizánsok lettünk a “kutya szerbia” ellen, az albán-vonal tüze kialudt).

 42. hadrian77 — 2016-05-12 09:36 

@untermensch4: modernizáljunk, vannak beágyazott rendszerek és fuzzy halmazok, ez alapján ki lehetne dolgozni a beágyazott fuzzy nemzetek fogalmát. A sok letelepült sváb és szlovák és sokan mások akik kisebbség de magyarnak is tartják magukat. A homogén, egzakt nemzet mint meghatározás nem lehetséges.

 43. Tromb74 — 2016-05-12 11:07 

@hadrian77: Hát semmiképpen nem lehetséges, soha nem is volt az.
Sőt, pont ezért (újra) divatos, mert önkényesen, retorikai eszközökkel meghatározható, újra értelmezhető.
“Magyar az, akinek fáj Trianon”
“Aki magyar, velünk tart!”

A pszeudo közösségeknek pont ez az egyik jellemzője. Pl. ha a törökök bekerülnek az unióba, akkor az EU egyik (ha nem a…) legnépesebb állama egy (lényegében) ázsiai ország lesz. Hát nem biztos, hogy az alapítók pont ezt a nevet választották volna a szövetségnek, ha ezt előre látták volna.
Ez a dinamikus meghatározhatóság meg nyilván labilitást is eredményez a közösségre nézve.

Tehát a nemzeti identitás, a nemzet is egy bizonytalan kötődés, labilis közösség, ha pl. hordához v. akár törzshöz hasonlítjuk.

Mégse nem az a tuti megoldás, ha a közösségeket szűkítjük v. daraboljuk, mert annak meg egyszerű demográfiai és etológiai okai vannak, hogy sok kisebb, de erős identitású közösség egymás kiirtásával fogja feloldani a “kulturális” különbségekből következő feszültségeket.
Ha eltekintünk a humanizmustól, akkor is van ezzel probléma. Ezek a pszeudo közösségek egy evolúciós törvényszerűséggel harmonizálva jöttek létre. Na de nem egy egyszeri és kirívó mutációnak köszönhetően, hanem a kelleténél harciasabb v. éppen béketűrőbb kultúrák szép lassan kiszelektálódtak.
Jelenleg azok a kultúrák a dominánsak, akikben megvan a potenciál arra, hogy akár egy komplett kontinenst belebombázzanak a gecibe az óceánba, de megvan a hajlandóság az együttműködésre is. Ezek az államszövetségek, szuperállamok stb.

Most következne Panama kolléga, aki már valamikor az egyén szintjén elmagyarázta a szupermigráns és a hátrafelé nyilazó pálinkafőző túlélési stratégiái között rejlő különbségeket. 😀

 44. Tromb74 — 2016-05-12 11:13 

@norniron: Igen, pont erről akartam írni pár sort.
Könnyen lehet, hogy a vér nem saját forrásból származott, hanem az ellenzéktől. 😀

 45. untermensch4 — 2016-05-12 20:19 

@hadrian77: A homogén, egzakt nemzet mint (irreális-idealista) fogalom pont egy olyan “nyugati métely” amivel kapcsolatban az egyre nemzetibb magyar elvből/zsigerből (ki ki képességei szerint) ellenérzést kell hogy érezzen. Eme zsákutca erőltetése sztem szintén rész-oka a nagy kollektív frusztrációnknak. Olyan mint a ballagási matróz-blúz volt (vagy még van?) a nőknél, baromira nem stimmel, hagyományilag-kulturálisan (off: bár a “huszár” szónak van tengeri rabló /kalóz jelentése is, ez is csak erőltetés lenne).
Mert akármit is jelentsen hogy “törökös kultúrájú” meg “sztyeppei nomád” meg “nagyállattartó nomád” (a lista nem teljes) kultúránk van, egy-két olyan alapvető dolgot biztosra vehetünk ami különféle olyan (“ősiségét” nézve szintén nehezen le/körülírható) kultúráktól megkülönböztet bennünket amik nagyjából az európaiság-izé alkotóelemei (ám eme különbségekből nem következik hogy ne lennénk kompatibilisek, olyanok is jól elvannak európa építőelemei között akik nálunk kulturálisan kevésbé kompatibilisnek tűnnek).
Egy ilyet kiemelnék, a konkrét fókusz kapcsán. A “nagy könyv szerinti ősgermán” mentalitásban a nagybetűs vezér mögé felsorakozó homogén nép akar minél nagyobb létszámúra nőni, ehhez a vezérnek sikeresen hódítania kell, az ellenséget elpusztítani, a “népét” meg részesíteni a gyarapodás gyümölcseiből. A “sztyeppei” mentalitás szerint a vezér/fejedelem attól “nagyobb” ha minél több behódoltatott/csatlakozott (csatlakozott – kompromisszumos/tárgyalásos “hódítás”) nép vezére áll körülötte miközben ő trónján ül (az egyes “tag-népek” önálló lélekszáma nem a legfontosabb a sikerélményben, mégha a rendelkezésre álló katona-létszámnál nagyon is számít), feladata népeinek megvédése más hódítóktól/csatlakoztatóktól (és sajnos a gazdaság-szerkezet miatt “expanzív gazdaságpolitikát” kell folytatni, a szög, patkó stb elveszik ha abbahagyják a terjeszkedést/hódítást…)
Konkrétabban az első nagy kulturális traumánknak a Vajk-i puccsot tartom (az akkori “hatályos törvények” alapján puccs volt…) amikor a kötelező államvallás bevezetése és egyebek nem bizonyult jó sokkterápiának. Előtte még volt az a Géza fejedelemnek tulajdonított beszólás (amikor forszírozták neki hogy ugyan válasszon már a nyugati és keleti keresztény irányzatok közül, melyiket is akarja országában dominánsnak és erről nyilatkozzon) hogy: “elég gazdag vagyok ahhoz hogy két urat szolgáljak”. Ezt lehet hintapolitikának is beállítani (nevezett életében sikeresnek tűnt a hintázás), meg lehet a vallás-szabadság korai megfelelőjének is gondolni. (Jut eszembe, a böszörmények minálunk… mintha nyugatabbra ugyanez kivitelezhetetlen lett volna).
Ez a “nem ránk szabott ruha”, olyan gondolkodásmód magunkra erőltetése ami nekünk nem megy, hasonlít arra mint amikor a japánok elkezdték lemásolni a legsikeresebb gyarmatosító britektől a haditengerészet megcsinálását. Nem tudták elsajátítani teljesen a tengeri nagyhatalmi mentalitást és nem tudtak erre a stabil alapra innovatívan építkezni. A díszletek önmagukban csalókák voltak, “keep calm…” helyett a “banzai!” nem működik ugyanúgy.
Szóval a “homogén, egzakt” öndefiníciónk valójában nem az kellene hogy legyen: “a magyar nép” hanem “a magyar népek”. Mindazok akik saját egyéni vagy közösségi beágyazottságukkal inkább magyarok mint vmely más nemzetbeliek (ha mérhető lenne akkor a különféle identitás-százalékok közül a magyar a legnagyobb még ha nem is éri el az 50%-ot). Ehhez képest a leghangosabbak azok akik a lehetetlen (és kontraproduktív, ezt azért még Szt István is intelmileg említette) kizárólagos nemzeti identitást és az “aki nincs velünk az ellenünk van” logikáját követik (ahol a <100% magyarság már minimum gyanús de inkább egyre gyanúsabb). Ez úgy teremt mesterségesen belső ellenséget hogy nem is vagyunk annyira sokan hogy időnként megtizedeljük magunkat meg külsőből is el vagyunk látva ha kell.

 46. untermensch4 — 2016-05-12 20:29 

@Tromb74: “Jelenleg azok a kultúrák a dominánsak… ” A mindenkori sikeres túlélő “kicsik” meg azok akikben van elég együttműködési készség és annyi keménység hogy keresztbe lenyelve túlzottan megterhelik az emésztést, és e két tulajdonságot jól kombinálják. Talán ebből ered a “tűrési” és a “huszáros/nyilazós” attitűdünk. A jól kombinálásban viszont egy ideje komoly hiányosságok mutatkoznak.
Törökország meg kezdi felfedezni a meglévő ottomán mellé a bizánci gyökereit. Az meg Róma, ami meg európa… 🙂

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.