A főhatalom óhajtása

Még soha egy birodalmat sem alapítottak meg az ideiglenesség céljával, minden birodalom úgy gondolta, hogy ők akkor itt most végleg berendezkednek, és a továbbiakban a világ minden gondját-baját a dicsőséges Birodalom fogja megoldani. Mindezt dacára annak, hogy az összes történelemkönyv birodalmak felemelkedéséről és bukásáról szól.

Európa történelme mindigis az egymás rovására háborúzó birodalmakról szólt, egész addig, amíg 1954-55-ben szerződést nem írtak arról, hogy mostmár minden másképp lesz. Naná, hiszen akkor a Brit Birodalom épp sebeit nyalogatta, a “győztes” franciák, a “vesztes” olaszok és németek pedig épp rájöttek, hogy bár nagyon szórakoztató dolog az egész ipart gyilkológépek gyártására használni, de az ötéves kemény háború után lelkesen prütykörésző lakosság miatt épp népességrobbanás van és most évtizedekig senki sem fog háborúzni, nosza, hozzuk létre a Végleges, Háborúmentes Európai Birodalmat.

És lőn. És milyen jól lőn, hiszen Európa történelmében a prosperáló évtizedek mindig arról szóltak, hogy Le Havre-ból nyugodtan elmehet a kereskedő Prágába vagy Temesvárra, ott talál egy nagyjából a le havre-i piactérre emlékeztető piacot, ahol kereskedik, majd hazamegy. Esetleg letelepszik, mert rájön, hogy itt még senki nem hallott az érlelt sajtokról, és a piacnyitásból jól kereshet. Európa prosperáló évtizedeiben mindig volt valamilyen széles körben elfogadott pénznem, amely egységes fizetőeszközként funkcionált (rénes forint, Reichsgoldgulden, livre tournois, louis d’or) vagy pedig nagyjából egységes árfolyamon lehetett váltani. Sőt, Európa prosperáló évtizedeiben, a római jog alapjain mindig nagyjából egységes volt a kereskedelem jogi alapja is. A fél európai jogtörténet különböző városjogok alkalmazásáról szól más városokban. (érdekes kitérő: noha a római birodalmat “kicsinálták a bevándorlók”, egy Hanza-város piacfelügyelője meg a római aedilis pont ugyanazt csinálta, kb ugyanolyan jogi háttérrel)

Az európai gazdasági integráció tehát nem előkép nélküli és nem is haszontalan dolog. Más kérdés a politikai integráció, melynek megvalósítására számos véres kísérlet történt az elmúlt évszázadokban. Ez a legújabb kísérlet annyiban különbözött, hogy megpróbált politikai egységet teremteni anélkül, hogy a Grande Armée, a Győzhetetlen Armada vagy a Wehrmacht indult volna neki a maradék Európának, khm, az erőszakos genetikai egységesítés céljával. Ezt több tényező is nagyban segítette: például az aláíró országok legyengültek a háborúban. De közben ott volt a határon a nagy Szovjetunió, amely ellen egységet kellett mutatni, de említhetnénk azt is, hogy a háború során kifejlesztett műszaki újdonságok gyártása békés célra, a hengerenként négyszelepes motortól kezdve a műszálas esőkabáton és a csúszásbiztos autógumin át a mikrohullámú sütőig sokkal nagyobb üzletnek ígérkezett annál, mint ugyanezen találmányokat egymás kiirtására használni.

Közben az egyes országokban a politikusok iránti vágy is mutatott hasonlóságokat. A polgári jobboldal mindenütt igyekezett elfelejteni és elfelejtetni, hogy a század első felében hány militáns, fasiszta idiótát szabadított Európára és vissza akarta hozni a békés, cilinderes-szivaros urambátyám politikát. Szerencsére ebben a baloldal megakadályozta, mert elvégzett egy csomó olyan munkát, amelyre a korábbi kommunista kísérletek nem voltak képesek. A női egyenjogúság, az általános választójog, egy csomó feudális marhaság lebontása mindenütt igény volt, és mindenütt kellettek hozzá radikálisok. Tehát Európa nyugati fele nagyjából egy irányba ment, miért ne írtak volna erről papírt. Ha lett volna Európának anyukája, apukája, az sűrűn bólogatott volna, hogy látod-látod kislányom, mennyivel szebb dolog az élettársi vadházasságnál a házasság, az a szép papír, az a szép ceremónia, az a szép Tupperware készlet, amit Gizi nénédtől kaptatok!

Azonban a nyolcvanas évekre sok minden megváltozott. A nagy mumus addig fegyverkezett, ameddig már nem volt kenyér a boltban, és kiderült, hogy papíron ugyan nagyon messzire tud ellőni, valójában papírsárkány. A mindenféle baloldali mozgalmak teljesen eltérő irányba vitték el az egyes tagországok reformjait és a történelmi különbségek is kezdtek újra kijönni. Ráadásul az Európai Közösség bővítései olyan eltérő kultúrájú országokat hoztak össze, amelyeket teljesen egységesen működtetni lehetetlen.

Az európai integráció hanyatlása, ma már látszik, Maastrichtban kezdődött el, amikor Delors-féle mélyebb politikai integrációt elvetve, az időközben megjelent keleti blokk országaiba vezetett gazdasági expanzióra használták fel az újonnan létrejött politikai konstrukciót, ez EU-t, és használják a mai napig.

Már amikor az egyetemen EU-jogot tanultam, látszott, hogy a viszonylag gördülékeny gazdasági jogalkotást leszámítva ez az egész nagyon nehezen mozgatható, kezelhető, bürokratikus izé. Amikor a jogi egyetemen jobban félnek az EU döntési mechanizmusait taglaló tételtől, mint a polgári perrendtartás felsorolásaitól, az azért jelez valamit.

Az állam jellineki definíciója szerint ugye szükség van népre, területre és főhatalomra. Az utóbbi körül vannak gondok. Az erősebb államok irányába Brüsszel soha nem tudott főhatalmat gyakorolni, a szuverenitás feladása a legprogresszívebb vezetőknek is sok lett volna. Az erre tekintettel kiépült intézményrendszer viszont azt sem tette lehetővé, hogy gyengébb helyeken odacsapjanak, például amikor egy kis közép-európai országban a miniszterelnök a háza és a kertje közé, azt hazudva, hogy az agglomerációs közlekedés, kisvasutat épít EU-pénzből, akkor sem történik semmi. Miért is történne, a rendszer az ennél is nagyobb disznóságok elviselésére van kitalálva (csak azok már húsz éve megtörténtek). Másrészt a keleti és déli országokban az egyetlen elvárás a stabilitás.

És itt jön ki, hogy a főhatalom nemcsak intézkedési képesség, hanem intézkedési kötelezettség is (Nietzsche az égi kávézóban megvajazza a croissant csücskét. Na ugye, hogy ugye -szól, és leharapja). Vagyis az a politikai szervezet (hiszen ugye az EU-ra ez a címke van ragasztva) amely nem gyakorolja a főhatalmát, bukásra van ítélve, hiszen amikor nem csap oda az autópályára lopó strabag demokratáknak vagy a kisvasútra lopó fidesznek (de említhetünk itt mondjuk lett vagy portugál disznóságot de románt is, egyáltalán nem magyar jelenségről van szó) szép lassan a képességét de a legitimációját is elveszíti, hogy máskor, másnak odacsapjon.

Innen csak egy lépés az a közkeletű meggyőződés, hogy az EU viszi a pénzt, de a gondokat meg nem oldja meg. Akkor is, ha még a pénz hatékonytalan szétosztása mellett is rengeteg gondot megold. Amikor pedig olyan dologgal szembesül, amelyet azonnal meg kellene oldani, lásd menekültválság, akkor csak áll egyik lábáról a másikra, mert a vezető erő hoz egy rossz döntést (Wilkommenskultur) és még ezt sem tudja végigvinni.

Hova vezet a főhatalom nem-gyakorlása?

Vessünk egy pillantást a Brexit-térképre!

brexit map

A sárga szigetek nagyjából megfelelnek a városi lakosságnak (kivéve Birmingham), kék tenger nagyjából a vidék. Ha megnéznénk az amerikai választási térképeken Trump népszerűségét (nem találom, és igazából dolgoznom kéne…) akkor azon azt látnánk, hogy ő is vidéken népszerű. A magyar választási rendszer meg már át is van erre rajzolva.

A XXI. század azzal kezdődik, hogy itt van egy minden eddiginél modernebb, jobb világ, ahol akadálytalanul és biztonságosan lehet utazni, kapcsolatba lépni másokkal a bolygó ellenkező oldalán, elérni az emberiség szinte minden tudását egy zsebben tartott készüléken át. Gyógyítanak néhány évtizede még országokat kiirtó betegségeket, és néhány (1-2) évtizeden belül várhatóan elszakadunk a fosszilis energiahordozóktól.

Mégis, ebben a világban tömegek vannak, főleg a vívmányoktól akár földrajzilag, akár életkorban kicsit távolabb, akik úgy látják, hogy a világnak vége, kész, mostmár a világvége jön, hacsak valaki ki nem vezet minket belőle. Erről az embertípusról Panamajack már értekezett ebben a kiváló írásában.

Amit most látunk, az nem más, mint a békébe és prosperitásba beletunyult politikai elit válsága. Az, amelyik soha semmit nem lépett, mert a gazdaság szépen haladt, az emberek gazdagodtak, fejlődtek. Régi vesszőparipám, hogy a politika, úgy, ahogy azt a XX. században megismertük és leírták, lassan kiszorult a világ alakításából.

A XX. század végének, a XXI. század elejének jellegzetes politikus figurái, köztük főleg Angela Merkel, kompromisszum-művészek, akik azon a platformon állnak, hogy a világ alapvetően jó irányba megy, nem kormányozni kell, hanem a felmerülő érdekütközéseket rendezni. Ötven év telt el a legutóbbi radikális fellépés (1968) óta, és azóta úgy tűnt, hogy minden rendben van.

A világot kevésbé értő emberek populista szavazási hajlandósága valójában nosztalgia. Nigel Farage vagy Donald Trump valójában paródiája Churchillnek, Adenauernek, DeGaulle-nak. Azonban ők azok, akik egyáltalán úgy csinálnak, mintha valamilyen irányba vezetni akarnák az országukat, mindenki más alapvetően konfliktusmenedzser.

Ha valamit nagyon elő kellene segítenie a Brexit-referendumnak, az egy olyan politikusgeneráció színre lépése lenne, amely a klasszikus politikai vezetés modelljeit átülteti a XXI. századba és nem hagy fél országokat politikai képviselet nélkül. Ugyanis a demokrácia csodája pont az, hogy ha fél országokat képviselet nélkül hagyunk, akkor azok a fél országok bizony politikai képviselet után néznek, és olyat választanak, aki megígéri nekik, hogy a nevükben főhatalmat fog gyakorolni.

A kérdés az, hogy hány Brexit kell még, hogy ezt a leckét megtanulja a fejlett nyugati világ. Felkészül Donald Trump.

 

44 hozzászólás

 1. heizer — 2016-06-24 11:29 

Azért nem példa nélküli dolog az, hogy a britek egy kicsit hagyják a fenébe a kontinenst, meg hogy ők legyenek a kontinens ilyen-olyan ellensúlyai.
Ezt csinálták a 16-18. század között, amikor szépen hódoltatták a világot

Amikor utoljára komolyabban beleszálltak a kontinens vitás hülyeségeinek rendezésébe (1914-45 között) szépen bele is rokkant a birodalmuk.

Most a világ megint változik, nagyot akasztani Európától távol lehet megint, miközben a kontinens a közvetlen környezetének és saját fóbiáinak a kihívásaival szembesül (ez olyan 16-17. századra emlékeztető, amikor az oszmán birodalom jött, miközben belülről a reformáció, mint elvi-szellemi irányzat osztotta meg a népeket). A britek akkor is kiszálltak, házon belül rendezgették ügyeiket, közben meg hódoltatták a világot. Európa meg szívott, elég sokat, és hát igen főleg a keleti fele. Most megint hasonló az ábra, szóval lehet, hogy a vidéki rendmániások azért hosszú távon jó irányba döntötték el a folyamatokat. Maguknak.

 2. noirp — 2016-06-24 12:06 

1) Szóval: az EU-nak reform kell, mielőtt nyakukba kapnak vmiféle reformációt?
2) Vajon a vezető garnitúrának ebben lökést ad-e a brit kilépés, vagy marad minden a régiben?
3) Látod-e jelét annak, hogy az új politkus-generáció meg is lesz?
4) Mi lesz szerinted (-tetek) Hollandiában? Megtartják-e a népszavazást? S ki mire tippel: merre dűl?
5) No és K-Európa hülyegyerekei vajon hogy értelmezik: kilépni frankó, aki tökös, az kilép; vagy jobban ragaszkodnak a pénzcsapjaikhoz, mint a hülyeséghez?

 3. quercus — 2016-06-24 17:31 

A britek történelmük egyik legbölcsebb döntését hozták. Remélem lesznek követőik. Például mi magyarok.

 4. professzorpizka — 2016-06-24 17:40 

@quercus: idióta.

 5. noirp — 2016-06-24 18:15 

@professzorpizka: Látod, mondtam én…

 6. quercus — 2016-06-24 18:45 

@professzorpizka:

Nocsak, nocsak. Tökön rúgták a britek a multikulti, világpolgár liberós értelmiséget?

Nyugi kicsihuszár. Ez még csak a kezdet.

 7. untermensch4 — 2016-06-24 19:42 

@noirp: 5) …
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy házikó. Kiderült hogy a tőle nem messze lévő vasúti sínek fölé oda építenek egy felüljárót aminek az egyik vége a házra esne. Megkezdődtek a tárgyalások a kisajátításról és annak ellenértékéről. A felüljáró hungarikum lett, az egész elkanyarodik a légben hogy máshol legyen a vége…
Sztem vannak annyira hülyék hogy több pénzt akarnak kizsarolni (vagy az eddigi nagyobb hányadának ellopását eltűretni) cserébe azért hogy méltóztassunk maradni. Csak lehet hogy van stabilitási tényező olcsóbban is. Illetve ha a brexit az ottani eu-vendégmunkások kiebrudalásával jár, megjelenhet hirtelen mutyisztánban több tízezernyi dühös és nem kormánypárti szavazó.

 8. untermensch4 — 2016-06-24 19:49 

@quercus: “Ez még csak a kezdet.”
A folytatással kapcsolatban van egy szélesebb perspektívájú, (biztonságpolitikailag) kissé nyugtalanító forgatókönyv-vázlat.
Ebben az EU szalámizgatásával párhuzamosan Trump bácsi izolacionistáskodik egy-két lépést hátrafelé a NATO-ból, a törökök meg (második legnagyobb NATO-s hadsereg) kissé passzívvá válnak orosz-ügyben.
Eközben (legalább kelet)ukrajna orosz bedarálása zökkenőmentesen lezajlik, következő fejezet a baltikum (orosz kisebbség, “kis zöld emberkék” stb… ). Amikor az észtek, érezvén a torkukhoz közelítő kést, hangosan segítséget kérnek, nekünk szerinted mi lesz a teendőnk (ha akkor még EU- és NATO-tagok is vagyunk, mindkét ország)?
Beugratós kérdés mert elvi és gyakorlati szempontok ütközéséről is szól majd a helyzet. Több válasz-verzió is érdekel ha nem lehet egyetlen szűk ösvényt követendnünk.

 9. professzorpizka — 2016-06-24 20:06 

@quercus: igen, mostmár nem tudunk nyugodtan buzulni a zsinagógában.

 10. professzorpizka — 2016-06-24 20:51 

@untermensch4: Á, azok nélkül Anglia nagyjából működésképtelen. Most jön a pávatánc, hogy kimunkálják, hogy hogy néz ki az a tagság amire az van írva hogy nem tagság.

 11. ecureuil — 2016-06-24 21:28 

Professore, elismerő kalaplengetés a blognak, meg a mostani eszmefuttatásnak is. A leírtakkal nem vitába szállva, inkább kicsit lábjegyzetelve azt azért jegyezzük meg, hogy a jelenség, amiről beszélsz, az EU napi szinten kezelendő válságaihoz, ügyeihez (görög adósság, migráció, stb.) képest metatrend, aminek a megoldása (már ha lesz) is közép- és hosszú távon lehetséges. A probléma az, hogy közben itt ég az EU körmére számtalan egyéb politikai ügy, amelyek rövid távú kezelésében is sok bajt fog okozni a brit döntés, de amelyek (részben ezért is) bizonytalan kimenetele a metatrend kezelési esélyeit ronthatja. Minderre figyelemmel az európai vezetők valószínűleg gyors és kellően “példastatuáló” megoldásra fognak törekedni a britek ügyében (már csak azért is, hogy a többi potenciális renitensnek időben elvegyék a kedvét), illetve valószínűleg jön a két- vagy többsebességes, koncentrikus körökből álló Európa, ahol a belső mag alapját valamilyen formában valószínűleg legfeljebb az eurozóna fogja képezni (szerintem ennél szűkebb klub sem zárható ki, lásd az elkövetkező napok találkozóinak érdekes formátumait), aki meg abból kimarad (pl. mi is), legfeljebb erősen fapados tagságban reménykedhet.

A fő hosszabb távú probléma az általad leírtak mellett egyébként szerintem az, hogy a Brexittel átszakadt egy morális/mentális gát: eddig az volt az általános vélekedés, hogy van az az irreális hülyeség, amit úgysem csinálnak meg. Hát mostantól itt a precedens, hogy de, megcsinálhatják, még a legdecensebb helyen is, ahol egyébként szigorúan eltartott kisujjal isszák a teát, sőt, még örülnek is neki. Amikor a pollok elkezdték nagyon szorosra mérni a meccset UK-ban és a “Leave” átvette a vezetést, akkor mondtuk néhány ismerőssel, hogy ha a Brexit lehetséges, akkor Trumpból is lehet elnök – éppen a hólyeség precedens jellege miatt. Nem véletlenül bukkant fel Donald bátyó máris a szigeten nagy vigyorogva, és nem véletlenül pedzegetik ugyanezt már a Financial Times kolumnistái is (Ld. http://www.ft.com/cms/s/2/d509ceee-2ef2-11e6-bf8d-26294ad519fc.html#axzz4CWVgTymx ).

A hülyeség-áradatnak az elszabadulását mi, káeurópai lakosok valószínűleg jól meg fogjuk szívni, és első sorban nem azért, mert a saját háztáji elitjeink vérszemet kapnak, és nem csak (vagy szerintem: főleg nem) a gazdasági következmények miatt. A britek ugyanis kőkeményen tolták az atlantista vonalat az EU-n belül, ami ha megszűnik, az egész EU-s döntéshozatal sokkal kevésbé lesz megtámasztható abban, hogy ellentartson keletről az oroszoknak, akikkel szemben pl. a németek – részben gazdasági számításból – sokkal inkább valamiféle “appeaser” vonalat képviselnek. A britek eltűnése az Uniós képletből így távlatilag a keleti végek fellazulásával, az ezen államok feletti orosz befolyás növekedésével fenyeget, amit látva az ember mosolya valahogy nem tud őszinte lenni. Ha még ehhez hozzávesszük a Trump-faktort, és azt, hogy ez a kedves, egyedi stílusú és parókaviseletű ember láhatóan hagyná a fenébe ezt az egész NATO-dolgot, mert nem igazán érti, hogy miről is van itt szó, akkor a kellően pesszimista káeurópai értelmiségi (lehet egyébként egy káeurópai értelmiségi másmilyen…?) előtt feldereng valamiféle hallgatólagos “második Jalta” rémképe, aminek Magyarország természetesen megint a rosszabbik, orosz oldalára esne (egyébként valószínűleg a jelenleg hatalmon lévők, illetve jobbikosok nem tiltakoznának szélsőségesen ez ellen, és valahol ez az egyik legzavaróbb).

 12. professzorpizka — 2016-06-24 21:49 

@quercus: Igen, én is attól tartok, hogy ez csak a kezdet, hátonúszó barátom.

 13. eltopo — 2016-06-25 07:06 

Kezd beszivárogni a mandiner népe?:D

 14. professzorpizka — 2016-06-25 07:10 

@ecureuil: Igen, ez is egy forgatókönyv. Ugyanakkor Trump izolacionista politikája olyan dolog, amit sokan teljesen készpénznek vesznek, aztán a megvalósítása annak meg egy másik kérdés. Trump nemrég lecserélte a kampányfőnökét, és noha az egész ember az establishment tagadásáról, azért szép csendben szelídülnek ott a dolgok. Az atlantista vonalat sokkal inkább az fenyegeti, hogy az amerikai hadiipari komplexnek az ázsiai konfliktus-zónák fogják a megélhetést adni, nem Belgiumot és Norvégiát fogják elsősorban felfegyverezni, hanem Koreát meg a Fülöp-szigeteket.

Átrendeződés jön, ez nem vitás és sajnos az sem, hogy mi ennek teljesen passzív nézői leszünk, akármennyire is próbál Viktor úgy tűnik, hogy mi alakítjuk. Az igazi kérdés sajnos Németország, és az a buli még nagyon nincs lejátszva.

 15. griskamelehov — 2016-06-25 08:07 

@professzorpizka:
Prof, mit ír a nemzetközi jog a brit polgárok uniós állampolgárságáról? Automatikusan elvesztődik vagy azért ez többet jelent egy cifra sallangnál?

 16. yorgos — 2016-06-25 10:28 

@griskamelehov: Az uniós állampolgárság az uniós tagságból következik, az EUMSZ (alapszerződés) keletkezteti. Azaz nem saját jogon vagy uniós állampolgár, hanem azért, mert egy olyan állam polgára vagy, amely tagja az uniónak. Ahogy egy orosz állampolgár nem lehet uniós állampolgár, úgy a kilépést követően egy brit sem. (Ha lesz még olyan akkor, hogy “brit”.)

 17. yenoee — 2016-06-25 11:16 

@yorgos: ha jól értem, akkor egy skót sem lehet uniós állampolgár, hiába szavazott a bennmaradásra. Előbb független Skócia kell, aztán Skócia felvétele az EU-ba.

 18. professzorpizka — 2016-06-25 11:41 

@yenoee: jól érted.

 19. quercus — 2016-06-25 11:42 

@eltopo:

Okosodj.

“Többek között az elszámoltathatóság hiányával, az igazságtalan választási rendszerekkel és bevándorlással magyarázta Janice Atkinson brit EP-képviselő, amiért a Brexitet támogatta.
Janice Atkinson 20160625Janice Atkinson (Forrás: Europai Parlament)

– Miért kampányolt a kilépés mellett?

– A fő okok a demokrácia hiánya, az Európai Bizottság diktátumai és az arroganciájuk. Lobbistákra és nagyvállalatokra hallgatnak, nem az emberekre. Vegyük például a kereskedelmet – nem működnek a mindenkire egyformán alkalmazott szabályozások. Mégis, hogyan tudna egy volt svéd szociológus (Cecilia Malmström uniós biztos – a szerk.) huszonnyolc tagállam nevében kereskedelemről tárgyalni? Nincs meg a képzettsége és nem tud az Egyesült Királyság nevében tárgyalni, mert nekünk más kereskedelmi szükségleteink vannak, mint mondjuk Bulgáriának.

– Mi az, ami az Európai Uniót taszítóvá teszi a britek számára?

– Az elszámoltathatóság hiánya, a senki által nem megválasztott uniós biztosok, az igazságtalan választási rendszerek, az Európai Néppárt és a szocialisták alkuja, amivel átviszik az Európai Parlamenten a bizottsági javaslatokat, az, hogy a törvényeik háromnegyede automatikusan válik érvényessé ránk, az ellenőrizetlen határok, a költségek, a bevándorlás, az üzleti szabályozások, az egyre szorosabb politikai unió, a magasabb adók, a klímaváltozási törvények, a liberális genderpolitika – szóval minden!

– Hogyan reagál majd az unió? Közelebb kerültünk a nemzetek Európájához, vagy megerősítik a centralizációt, és megbüntetik a lázadókat?

– Martin Schulz megfenyegetett minket, de ő ugye szocialista, nem érdekli, a vállalkozásoknak mire van szükségük. A francia és a német vállalatok szabadkereskedelmi övezet kialakítását fogják kérni Brüsszeltől. Attól is tart az uniós vezetés, hogy „fertőző” lesz a példánk, de nem tudják megállítani. Az euroszkeptikusok egyre erősödnek, és a választók minket támogatnak. Itt az ideje a nemzetek és a szabadság Európájának.

– Orbán Viktor szerint a Brexittel Magyarország erős a káros brüsszeli tendenciákkal szemben. Hogyan látja a nemzeti szuverenitásért kiálló tagállami vezetők kilátásait, s mi lesz a magyar-brit kapcsolattal?

– Szüksége lesz szövetségesekre az Európai Parlamentben Orbán Viktornak, mert ott már azt fontolgatják, hogy szankcionálják. Nézzük meg, Geert Wilders hamarosan kormányfő lehet Hollandiában, Marine Le Pennek jó esélye van arra, hogy Franciaország elnöke legyen, és jól halad az Alternatíva Németországnak is. Orbánnak új szövetségeseket kell találnia. A magyar-brit kapcsolat pedig szoros marad, közöttünk erősebb kötelékek vannak, mint egy bukott politikai projekt mesterséges építménye.”

 20. quercus — 2016-06-25 11:54 

@eltopo:

És ha még maradt befogadókapacitása az agyadnak, itt van ez is:

http://magyarhirlap.hu/cikk/59276/Uj_vilag_epul

Kutya kurva világ jön a szarházi libsikre, hála legyen érte a Jóistennek.

 21. professzorpizka — 2016-06-25 12:10 

@eltopo: ja

 22. professzorpizka — 2016-06-25 12:13 

Quercus kommentelőnk befejezte a pályafutását a ráérünkön.

 23. yenoee — 2016-06-25 12:31 

@quercus: Örülök, hogy örülsz, de elárulnád, hogy _pontosan_ minek?

Az újra felállítható és újfent vitatható határoknak? Észak-Írország, Skócia, Gibraltár, Baszkföld, ha ez magas, akkor Székelyföld autonómiája is felértékelődhet hirtelen.

Az egymással szembeforgatható és rövid távú érdekeiknek megfelelő kelepcével kijátszható nemzetállamoknak, akik miközben saját sérelmeikkel vannak elfoglalva, kiszorulnak a világpolitika színteréről? És akkor Oroszország, Törökország és az USA valóban eldöntheti helyettünk, milyen Európár akar látni. Természetesen gyengét, megosztottat, versenyre képtelent. Jóakaratuktól függőt, lekötelezettet.

Valóban nagyszerű lenne, ha az esélye is elszállna annak, hogy az EU egységes menekültpolitikát folytasson, miközben minden forgatókönyv azt jósolja, hogy a bevándorlás a válságövezetekből Európa felé nem hagy alább a következő években, évtizedekben sem.

Tényleg roppant hasznos lenne a belső határok visszaállításáról vitatkozni ahelyett, hogy a tagállamok bizonyos kérdésekben (külpolitika, hadügy, külkereskedelem) legalább elvi szinten egységes állásponton legyenek.

Valóban igazán élhető világot hagyunk az unokákra, ha a jelenlegi összehangolt, vagy előtte álló szabványok, jogszabályok, közműhálózatok, stb. helyett ismét beköszönt a kényszeres nemzeti különbözni vágyás kora.

Felőlem lehet a szarházi libsiknek rossz, de Te tényleg ezt akarod?

 24. yenoee — 2016-06-25 12:32 

@professzorpizka: akkor kérdésem költőivé vált.

 25. professzorpizka — 2016-06-25 12:35 

@yenoee: Nem tűröm a mandineres hangulatot, ezért nehéz szívvel, de így döntöttem.

 26. slashtmp — 2016-06-25 15:16 

@professzorpizka: Jól tetted.

Írod, hogy “Nigel Farage vagy Donald Trump valójában paródiája Churchillnek, Adenauernek, DeGaulle-nak. Azonban ők azok, akik egyáltalán úgy csinálnak, mintha valamilyen irányba vezetni akarnák az országukat, mindenki más alapvetően konfliktusmenedzser.”
Dehát nem épp azért van ez, ahogy írod, béke és prosperitás van, mert nincs igazi probléma, amit meg kell oldani. Nem kell megvédeni Nagy-Britanniát a német inváziótól, nem kell a romokon új országot építeni, stb. Még az úgynevezett menekültválságban sincsenek az EU-s polgárok személyesen érintve.
A Trump meg effélék hívei akiket Panamajack is leírt, ők a right-wing authoritarian follower személyiségtípus, nekik vezér kell. Békében, prosperitásban vezérre nincs szükség, csak konfliktusmenedzserre. A vezér tehát majd csinál problémákat meg ellenséget, mint azt látjuk is.

 27. tudi — 2016-06-25 21:38 

Nos nekem erről az az érzésem, hogy a BREXIT Bélák kicsit túltolták. Nem számoltak kilépéssel, arra számítottak, hogy ha kicsivel is, de a bent győz, erről tanúskodnak az első nyilatkozatok. Persze jobb úgy valamit szidni, hogy az előnyeit is élvezzünk, tudtommal a fő támogató jó sok ideig EP képviselő is volt. Ez nekem egyfajta fából vaskarika, ha valamit ostorozok nem veszek részt benne. Azért bírom ezeket a csodamókusokat, egy soha nem is létező álomvilágban élnek és nem látnak tovább az orruknál.

 28. untermensch4 — 2016-06-26 08:34 

@yenoee: “ha jól értem, akkor egy skót sem lehet uniós állampolgár, hiába szavazott a bennmaradásra. Előbb független Skócia kell, aztán Skócia felvétele az EU-ba.”
Sztem “az a skót” most uniós polgár, ha még a brit kilépés előtt skócia függetlenedik akkor nem kell külön “felvételiznie”.

 29. dr Brcskzf Gröőő — 2016-06-26 09:09 

@untermensch4: két éve volt egy skót népszavazás arról, hogy kiváljanak-e az Egyesült Királyságból, és az EU avval gyakorolt remain-párti nyomást, hogy azt mondták, ebben az esetben az EU-tagság nem lenne automatikus, hanem elölről kéne kezdeni a tagfelvételi eljárást. persze könnyen lehet, hogy péntek óta másképp gondolják.

 30. untermensch4 — 2016-06-26 12:54 

@dr Brcskzf Gröőő: “elölről kéne kezdeni a tagfelvételi eljárást. persze könnyen lehet, hogy péntek óta másképp gondolják.” 🙂
Ha a skótok többsége (most) nem a kilépésre szavazott akkor sztem megoldható. Főleg hogy egyéb dezertőrök is visszafoghatóak ha egy-egy részük leszakadással fenyegetne exit esetére…

 31. bertrand — 2016-06-26 14:51 

Ha jól tudom, Grönland része Dániának, mégsincs benne az EU-ban (főleg a halászat miatt). Lehet olyat, hogy Anglia és Wales kilép az EU-ból, Skócia és Észak-Írország marad?

 32. nudniq — 2016-06-26 20:14 

@bertrand: Ez a kérdés bennem is felmerült. Végülis ez lenne a “nép akaratának” leginkább megfelelő megoldás. (+Gibraltár is bent maradhatna)

De az a gyanúm,h az EU-nak csak független államok lehetnek a tagjai, a nemfüggetleneknek most csak arra van joguk,h kimaradhatnak belőle (akkor is, ha az anyaország tag). Ha ezt tudná az EU megújítani, és lehetővé tenné nemtagok nemszuverén országrészeinek tagságát (persze a fölöttük szuverenitást gyakorló állam jóváhagyásával), az sokmindent megoldana.

 33. nudniq — 2016-06-26 20:17 

@untermensch4: ez nemzetközi jogi kérdés, nem politikai. Ha “Skócia” mint állam jelenleg nem tagállama az EU-nak, akkor azzá kell válnia. Pl. úgy,h az Egyesült Királyság jogutódjaként válik ki, és ő fogja nemzetközi jogilag tovább vinni az Egyesült Királyság nemzetközi tagságait. (Skócia, mint ENSZ BT állandó tag… azért azt megnézném. 🙂 Meg azt,h ehhez a Westminsteri Parlament mikor járulna hozzá.)

 34. nudniq — 2016-06-26 20:24 

@tudi: “a fő támogató jó sok ideig EP képviselő is volt. Ez nekem egyfajta fából vaskarika, ha valamit ostorozok nem veszek részt benne.”

Márpedig a Skót Nemzeti Párt képviselő évtizedek óta ott ülnek a Brit Parlamentben, méghozzá azzal a politikai programmal,h a Brit Parlamentnek ne legyen szuverenitása Skócia fölött. Szóval ők is pont azt csinálják, amit kifogásolsz, és a szavazóiknak láthatóan ez nem fából vaskarika.

 35. tudi — 2016-06-27 16:56 

@nudniq: Ez igaz, bár azért van már Skót parlament is. Bár 2015-ig olyan sok helyet nem tudtak megszerezni, de akkor rengeteget, fogalmazhatnánk úgy is, hogy az volt a skót fülkeforradalom :). Igaz ehhez a sikerhez kellett az elbukott népszavazás a függetlenségről.

 36. molnibalage — 2016-06-29 07:55 

A fosszilis energiahordozótól való elszakadás rész nettó hülyeség. A közelében nem vagyunk ennek. Globálisan 2011 óta a fosszilis aránya legfeljebb stagnált. Ha ezzel a röhejese “zöld” (muhaha…) erőművekre célzol, akkor sajnálattal veszem tudomásul, hogy az agymosás már a szerzőn is működik…

 37. professzorpizka — 2016-06-29 11:05 

@molnibalage: Egyetlen konkret mai technologiara sem celoztam. Az is lehet hogy nem egy-ket evtized, hanem harom-negy.

 38. rammjaeger — 2016-06-29 14:27 

@professzorpizka: Ne hergeld.

 39. professzorpizka — 2016-06-29 16:51 

@rammjaeger: Hát ezt is megértük 🙂

 40. molnibalage — 2016-06-30 10:16 

@rammjaeger: Mi a hergelés abban, hogy egy teljesen megkérdőjelezhető részre világítottam rá?

Semmiféle nyoma nincs ennek sőt, még a német energetikai hülyességgel – ami egy pénzügyi és nem fenntarható helyzet, röviden katasztrófa – sem nőtt a nem fosszilis arány az energia mixben.

A világ egy része ma is atomenergia ellenes.

Akkor ez alapján úgy szeretném tudni, hogy a fossziliseknek mikor és hogyan intünk búcsút 10-20 éven belül. A mai atomerőmű építési volumen 10-szeresével is legfelebb 15%-os globális részaránya lehetne a nukinak, ha a fosszilisek csak minimálisan bővülnek.

 41. untermensch4 — 2016-06-30 22:20 

@molnibalage: Az a “hergelés” hogy technilai-műszaki kérdésekben kb annyi a humorod mint a néhai M.Wittmann-nak, a “…néhány (1-2) évtizeden belül…” pedig egy rövid felsorolás része amelyben a szerző, sztem olyan hangulat-építő jelleggel próbálta érzékeltetni a töretlennek tűnő technikai fejlődésünkbe (mármint az emberiségébe, én pl egyre jobban lemaradok) vetett, vethető hit létjogosultságát.
Fosszilis(+emberi mentalitás) témában már az nagy előrelépés lenne ha a Jevons-paradoxont sikerülne legyőzni. Most mondhatnám hogy metaforikusan értsük így a vonatkozó részt de az emberiség mentális állapotát tekintve az nagyfokú cinizmus lenne.

 42. professzorpizka — 2016-07-01 06:18 

@untermensch4: Igen a szerző pont erre gondolt, nem energetikai kérdésekre. Ismerem a német Energiewende gondjait, ráadásul a magam részéről atompárti vagyok, mivel az atomenergiát a megfelelő gondosság betartása mellett jó energiaforrásnak tartom, amellyel a köz viszonya kicsit olyan, mint a repülőgépszerencsétlenséggel, vagyis hiába halnak meg ezerszer annyian autóbalesetben, mint repülőbalesetben, mégis utóbbit tartják nagyobb problémának. Sőt azt is tudom, hogy a technológia mostani szintjén nem lehet száz, de még ötven százalék megújuló forrást sem elérni a mixben.

Ugyanakkor a XX. század nagy technológiai ugrása folytatódik, de olyan mértékben felgyorsulva, hogy a futurológusoknak fel kell kötni a gatyájukat, mert még az alapkutatások folyamatos figyelemmel kísérése mellett is nehéz megbecsülni, hogy hol fog tartani a technika akár tíz éven belül is. És ez reményt ad, a rák gyógyításától kezdve a tisztább tengerhajózáson át a tejfelespohárba állított főtt tojásra öntött málnaszörből nyert energia elterjedéséig sok mindenre.

 43. untermensch4 — 2016-07-01 09:57 

@professzorpizka: A fejlődés (mai szemmel) szédítő (technikai) távlataihoz képest a fejekben azért vannak problémák. Hasonlónak érzem a helyzetet mint amikor a XIX.sz. végén a technikai fejlődés optimista jövőképe mellett sikerült eljutni a Nagy Háborúhoz. Akkor a népek úgy érezték hogy nem fogékonyak ők a rájuk káros demagógiára. Azóta is úgy érzik. Mostanság ugyanúgy fut az okkult-ezo-bijó-izék szekere és a politikusok is sütögetik a saját pecsenyéiket miközben elvileg ugyanúgy jó kis nemzetközileg stabilizáló szerződéshalmaz őrzi a békét. Ami különbség az az hogy az ma nem a nagyipari sorozatgyártás fénykorában vagyunk hanem a kisszériás precízkedős, majdnem-sorozatgyártáséban (kína mondjuk pont nagyszériás de igazából százvalahány éve is voltak leágazások a fő trendről). Ami hasonlóság hogy ha nem is ideológiai megfontolásból de újra terjed az ember=nyersanyag nézőpont, csak manapság ez olyanokban fejeződik ki mint pl “a cégek nem alkalmazottakat keresnek hanem alkalmazásokat”.
“Sőt azt is tudom, hogy a technológia mostani szintjén nem lehet száz, de még ötven százalék megújuló forrást sem elérni a mixben. ”
A technika nem biztos hogy nincs meg, a költség-oldal és a társadalmi-politikai környezet más tészta. Pl “biodízel” ügyében vicces hogy olyanok esnek ki emberek száján hogy “büdös a füstje” (és ezt a kőolaj-dízelhez képest vélik így… de nem akkor amikor abban az étolajban sütik amit megesznek…), állambácsi meg betegesen ragaszkodik a jövedéki adóhoz ami nehéz ügy lenne ha mindenki gyárthatna olajos magvakból olajat és azt saját felelősségére beleönthetné az autójába. Vagy csak az egyszerűbb verzió, a traktorjába ha az alapanyagot meg tudja termelni.
Pedig egy seggel nem lehet két lovat megülni, környezetvédeni és ragaszkodni a földtörténeti állagú növények-állatok elfüstöléséhez, sírni az olajimport-kitettség miatt és megtiltani az önellátást (pardon… egy “hivatalos” biodízel-előállító üzemről hallottam ami a magyarisztáni megoldás, van is nincs is).
És akkor a dízelek után a benzinesekről még nem is szóltunk, majdnem száz éves a fagáz mint üzemanyag.

 44. norniron — 2016-07-05 00:09 

@nudniq:
Ez egyáltalán nem újdonság. Az Ír Nemzeti Párt képviselői már vagy 120 éve ott ültek a brit parlamentben, később a Sinn Féin is ott kezdte. Mondjuk ebben szerepet játszott az, hogy bár a brit uralmat ellenezték, az akkori legelszántabb ír nacionalista is csodálta a brit parlamentarizmus intézményeit Ezt a mai euroszkeptikusokról nem lehet elmondani, igaz, nem is igen van miért csodálni az EU intézményeit. Inkább az akkori dolgok fordítottja zajlik: az akkori ír nacionalisták a “britséget” mint eszmét elvetették, gyűlölték, míg a brit parlamentarizmust, a joguralom brit elveit őszintén csodálták, addig manapság inkább az EU, az egyesült Európa, mint eszme rendelkezik még, ha megkopottan is, valamiféle nimbusszal, az EU intézményei pedig tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy bármiféle szimpátiát kiváltsanak.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.