Orbán: Populista kényszerpálya

Orbán Viktor a népszavazással nem erőt vagy elfogadottságot veszített a nemzetközi politikában, hanem mozgásteret.

Nagyon egyszerűen ennyiben lehet összefoglalni a népszavazás külpolitikai hatásait, a részletes okokhoz sokkal mélyebbre kell ásni.

A világvége-hangulat

A 2008-ban beütött gazdasági világválság (az erről szóló kitűnő Panamajack-elemzések itt itt(második rész) és itt(harmadik rész) érhetők el) a közvetlen hatásai mellett számos olyan problémát is felszínre hozott, amelyeket addig a pénzbőség elfedett. Ilyen probléma például az, hogy a magyarnak nincs pénze rendes autóra (de a nullás hitel ezt elfedte) de többek között ilyen probléma az, hogy az Európai Unió nem tudta csökkenteni a nyugati és keleti fele közötti jelentős különbségeket. Centrum-periféria jelenség alakult ki, az elköltött eurómilliárdok dacára. De akárhova nézünk a világban a gazdaság viharai rég megoldottnak, de legalábbis elfejtettnek hitt politikai problémákat hoztak a felszínre. A békésen kütyüket gyártogató Kínáról például elfelejtették sokan hogy erős és terjeszkedni vágyó nagyhatalom.

Ez kiegészült azzal, hogy a gazdasági világválság végét nem sikerült valamilyen varázslattal elhozni. A válság ugyanis részben azért következett be, mert számos különböző iparág ért el egyszerre az érett technológia fázisába, amikor már a piaci szereplők csak piaci manőverekkel, egymás rovására tudnak előnyhöz jutni, innováció útján, extenzíven terjeszkedni nem tudnak. Ez egyben rávilágított számos vállalati forma bajaira a japán keirecutól kezdve a koreai csebolon át az amerikai autó-multikig. Az IMF minapi jelentése is mutatja, hogy noha pénz van, piaci hangulat van, a növekedés csak nagyon nehezen indul be.

Várjuk az innovációs löketet, amely az utóbbi száz évben kb. minden második évtizedben menetrendszerűen érkezett, de most késik. Előbb-utóbb persze jönni fog, félnivalók attól van, hogy több korábbi ilyen technológiai ugrás háborúhoz kötődött. Közben a klímaváltozás valóban elkezdett háborúk egyik tényezője lenni és a fejlett világon megjelent a migrációs nyomás.

Ezek csak néhányat jelentenek azokból a gondokból, amelyeknek az eredője végül a nyugati világban az általános rossz hangulat és hanyatlásérzet lett.

Talán a bevezetőből világos, hogy a politika-gazdaság-tudomány háromszögből egyedül a politikai elit képtelen megoldani ezeket a problémákat. Sokkal inkább lehet a politikai elitnek katalizátor-szerepe, a társadalmi igények kifejezésre juttatásával. Talán általánosan kijelenthető, hogy napjaink nyugati politikájában a politikai elit elveszítette imperatív irányító szerepét, sokkal inkább kénytelen a többi elittel folyamatos kompromisszumokat elérve a katalizátor szerepét betölteni.

Politikai megoldás? Megoldás a politika?

Ugyanakkor a politikus azért politikus, mert emberek nagyobb csoportjai úgy gondolják, hogy ő meg tudja oldani az élet nagy dolgait és erre szavazatukkal megbízást (mandátumot) adnak neki. A politikusnak tehát mindig a megoldás ígéretével kell fellépnie. A kérdés, hogy mit akar megoldani.

A társadalmi válságtünetek népes csoportokat hoztak létre, ahol a problémák érzete közös, de nevet nem nagyon tudtak neki adni. Itt jön a populista politikus lehetősége.

A populista politikus a komplex problémahalmazból kiemel egy jól megfogalmazható problémát és kinevezi azt az összes többi probléma gyökerének, majd erre az egy problémára kínál – valamilyen – megoldást.

Vagyis, ha az angol fehér alsó-középosztálynak az a problémája, hogy nincs munka, gyenge a brit gazdaság, nem jó az oktatás, stb. stb., ráadásul a sokkal olcsóbban dolgozó lengyel munkaerő versenyképesebb, a populista rámutat a lengyelekre, hogy csak azokat kell hazazavarni és minden jó lesz. Igen, Orbán a migráncsokra mutatott rá ugyanígy.

A levezetésből látszik tehát, hogy amikor francia külvárosokban (fideszül: no go zóna) élő, harmadik generációs arab bevándorlót egy ISIS-ügynök akár facebookon keresztül meggyőzi arról, hogy az ő bajai abból származnak, hogy itt nem tisztelik eléggé az ő muszlimságát (melyet egyébként soha nem gyakorolt, a naponta ötször kötelező imát se biztos, hogy tudja) és ha felrobbantja a gyaurokat, majd jobb lesz, akkor mi történik. Pontosan ugyanaz, mint amikor a másik (kissé elegánsabb) francia külvárosban élő franciához odamegy a Front National és elmondja neki, hogy a bajok abból vannak, hogy sok itt a muszlim. Valójában tehát két megélhetési populista dolgozik ugyanabban a közegben, akiknek ráadásul érdeke a másik létezése, hiszen egy normális közegben, ahol a problémák valódi megoldásán kellene dolgozni, éhen vesznének.

Populista kísérletek évtizede

A politikában az utóbbi évtized a populista kísérletek évtizede volt. A baloldali populista kísérletek elsősorban Dél-Amerikában zajlottak (Lula, Chavez, Kirchner) és megbuktak. Bukásuk oka nem kizárólag baloldali vagy populista mivoltukban keresendő, de attól még megbuktak. Európai rajongóik közül nagyobb szót eddig csak az angol Jeremy Corbin kapott, aki viszont ezzel sikeresen tönkretette a Labour Partyt, olyannyira, hogy angol elemzők egyre gyakrabban emlegetik a tory-labour dualizmus végét.

A jobboldali populizmus első látásra szalonképesebb, hiszen a baloldalival ellentétben nem akar azonnal a javak újraosztásával kezdeni, ezért a tőkés társadalmakban mindig jobb esélyei lesznek, mint a baloldali populizmusnak.

Viszont eddig a jobboldali populizmus ahol megkapta a lehetőséget, orra bukott. David Cameron, ez a legjobb iskolákat kijárt igazi angol gentleman véglegesen és visszavonhatatlanul kibukott az angol politikából, amiért belevitte Angliát a Brexit-katasztrófába.

Mindenütt másutt a hangos populisták követelik maguknak a szót, de a berendezkedett politikai elit ellenáll, és ebben egyelőre szövetségese a gazdasági, és a tudományos elit, mivel a problémák kicsit is differenciált megközelítését nem várhatják a populistáktól és túl sok érték van ahhoz felhalmozva, hogy valami gyüttment szétbarmolja a felépített struktúrákat.

Populista fordulat?

A nagy kérdés tehát az, hogy a jelenlegi politikai establishment hogyan tudja a populisták által közvetített társadalmi problémákat úgy megoldani, hogy ebben a gazdasági és a tudományos elitet partnerségre tudja bírni. Ha ugyanis ezt nem teszi meg, egyrészt jönnek a populisták, másrészt a mostani vezetők pártjai fognak populista fordulatot venni. És igen, a populizmus ilyen elterjedése kritika, azt jelzi, hogy komplett pártokat lehet építeni a hagyományos pártok cselekvőképtelenségére.

Az egész nyugati politikai elit ennek a fordulatnak a szükségességét elemzi. A közelgő amerikai, német, francia választások tétje az, hogy a populista kihívók kapnak kormányzati szerepet, vagy bizonyos üzeneteiket sikerül integrálnia a politikai fősodornak és ezzel kihúzni alóluk a talajt.

Nagyon egyszerűen fogalmazva Orbán Viktor ebben a játszmában nagyon hamar tette meg a tétjét a népszavazással. Ez azonban nem jelenti feltétlen az ő vesztét. Csak azt jelenti, hogy őt mostmár Európa-szerte és Amerikában is a populista táborhoz sorolják, a politikai nagyotmondókhoz. Abban az esetben ha nem történik a nyugati politikában populista fordulat, akkor nagyon nehéz lesz neki visszatérnie a fősodorba, marad a megtűrt státusz, amikor mindenhova meghívják, de különösebben nem tárgyalnak vele, várják, hogy megbukjon és tapogatóznak az alternatíva ügyében.

Persze egy populista fordulat esetén a dicsőség napjai jőnek, hiszen ki lehet mondani nagy dolgokat, meg lehet látogatni Trumpot a Fehér Házban…aztán kiderül, hogy egyrészt semmilyen leírható tartalom nem áll a populizmus mögött, másrészt a hangos populizmus megnehezíti azt a fajta együttműködést, amely nélkül tényleg menekültválság lenne Magyarországon. A kemény szavak ellehetetlenítik a kompromisszumot, a kiszámítható kompromisszuk hiánya pedig kinyírja a gazdaságot. Persze lehet a dolognak olyan vége, hogy valamilyen európai együttműködésben Orbán nagyobb szót kap, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a nagyobb országok populistái nem azzal fognak választást nyerni, hogy Orbánt szeretni kell. A populista nyugati politikusok programjának ugyanis az a lényege, hogy be kell zárkózni, a rosszat kívül kell tartani és nem költeni a pénzt mindenféle kelet-európai országokra. És ez mindenkinek rossz lesz, erre az első mámoros hónapok után rá kell majd jönni.

Akárhogy is lesz, a népszavazással Orbán Viktor nagyon behatárolta a saját és az ország lehetőségeit abban, hogy az előttünk álló sorsdöntő másfél évben rugalmasan helyezkedni tudjon. Ezt veszítettük a népszavazáson. Húszmilliárdért.

28 hozzászólás

 1. neoprimitiv — 2016-10-06 09:21 

Tölgyessy Péternek volt a HVG-ben egy két részes hosszú cikke. Ebben sok más egyéb mellett nagyon pontosan leírta azt a 22-es csapdáját, amibe Orbán belemászott. Mindenhol azt hangoztatja, hogy ő a minta, az európai politikusoknak őt kell követniük. Csakhogy ha a nemzeti önzés politikája tényleg általánossá válik, akkor ezt a nagypofájú, követelőző nullát úgy fogják lerúgni a lépcsőn (és sajnos vele együtt az országot is), mint a pinty. Orbánnak csak és kizárólag azért van lehetősége és jelentősége, mert az Unió éppen a nemzeti önzések kordában tartását végzi.

Egy darabig persze a földrajzi helyzetből adódóan lehet majd még pávatáncolni, csakhogy a németek és oroszok közül – főleg, ha már beindult a „ki a keményebb legény” verseny, ld. Oroszország – az egyik nagyon rövid úton kenyértörésre fogja vinni a dolgot. Márpedig akkor jön a feltétel nélküli behódolás. Ahogy Orbán sem tűr meg a saját hátországában fanyalgó, félszívvel segget nyaló alakokat, úgy egy új szövetségesi viszonyban sem fogja egyik új főnök sem elfogadni, hogy valaki ne lépjen egyszerre és ne harsogja teli torokból az ő indulóját.

 2. Tromb74 — 2016-10-06 13:05 

@neoprimitiv: Összetett kérdés ez.
Orbán úgy tűnik szeretne magának egy kis szemétdombot hazai pályán kívül is. Véleményem szerint azon a kupacon se ő lenne a kiskakas, de azér dolgozik az ügyön.

 3. rammjaeger — 2016-10-06 17:55 

„Vagyis, ha az angol fehér alsó-középosztálynak az a problémája, hogy nincs munka, gyenge a brit gazdaság…”

Panama olyasmit állított az egyik friss irományában, hogy a Brexit-szavazás idején remek állapotban volt a brit gazdaság. Akkor most mi a kánon?

 4. Tromb74 — 2016-10-06 18:29 

@rammjaeger:
Most már nincs remek állapotban. 🙂

 5. rammjaeger — 2016-10-06 18:35 

@Tromb74:

Ember, ne fárassz. Mindkét mondatban a népszavazás idei helyzetről van szó.

 6. Tromb74 — 2016-10-06 18:36 

@rammjaeger: rádásul panama nem tartozik az angol alsö- középosztályhoz. Gondolom, mint nemzetközi ügyekkel foglalkozó közgazdász, egy másik országból, máshogyan látja a brit gazdaság helyzetét.
…de majd ha előkerül, el lehet rajta verni a port 🙂

 7. rammjaeger — 2016-10-06 19:08 

@Tromb74:

Ez így kissé logikátlan. Nem arról van szó, ki hogy látja a helyzetet messziről. Ha egy nemzetgazdaság objektíve jól teljesít, ott az alsó középosztály is kb. pont eléggé jól jár ahhoz, hogy pl. ne akarja megszavazni a kilépést az aktuális gazdasági tömbből. Nem? Aki többé-kevésbé elégedett a kis életével, az nem akar ilyen drasztikusnak tekintett formában változtatni a dolgokon.

 8. panamajack — 2016-10-06 19:17 

@rammjaeger: nagyon leegyszerűsítve: a brit alsó-középosztály jelenleg valamivel rosszabbul él, mint a 90-es évek második és a 2000-es évek első felében (és ezért az EU-t és a lengyel bevándlókat teszi felelőssé), viszont SOKKAL jobban él, mint a 70-es és 80-as években, amikor még nem volt sem EU, sem lengyel bevándorló.

 9. untermensch4 — 2016-10-06 20:01 

@rammjaeger: Más nézőpont. Miközben „integrációzgatott” az EU, a félig-meddig látható lengyel bevándorlók mellett egyéb jelenségek is összekapcsolódhattak a brit szavazókban ezzel az eu-dologgal. Nem túl pc de egy (családi okokból és vonalon) időnként odalátogató, korábban ott élt illető mondta (próbálom tartalomhűen): 20-10 évvel ezelőtt amikor ott éltem, megvolt az az „angol” hangulat, kezdő bénázó vezetőként hűvös nyugalommal tűrték két sáv elfoglalását bénázásom közben. Mikor legutóbb kint voltunk, az utcák szemetesek, a Hyde-parkban román cigányok sátoroznak és megeszik a hattyúkat, özön ember mindenfelé (mondjuk látványosabban a volt gyarmatokról de egyébként is sok az idegen nyelvű járókelő), angol rendszámú kocsival mentünk (és már vmivel jobban vezetek) de néhány mérföldön belül megvolt az első magyar nyelven anyázós autóvezető egy körforgalomnál.
Az alsó középosztály objektív szempontok alapján járhat jól, ha jobban akarna járni akkor ahhoz képest úgy érzi hogy ő rosszul jár.
Bónusz, az eu önértékelési töketlensége közepette felrémlik nekik hogy „mi voltunk a Brit Birodalom”, a nosztalgia nem feltétlenül racionális.

 10. tudi — 2016-10-06 20:08 

Mondjuk számomra azért érthetetlen, miért szállnak be ezek az okosok egyoldalúan Trump mellett az amerikai elnökválasztásban. Mikor nem biztos, hogy nyer, sőt valószínűleg nem, mert a Republikánusok is megosztottak ezen kérdésben. Meg ugye ha a német választásokon az Afd eléri a 20-25 százalékot, a SDP, CDU és még lehet egy két párt tuti koalícióra lép egymással, tehát Merkel is maradhat a helyén. Ha nem, azt szerintem megérezzük, főleg ha hazaküldenek jópár ezer vendégmunkást.

 11. tudi — 2016-10-06 20:17 

@panamajack:
Pont múltkor olvastam ezt:
http://alapblog.hu/vakmajom-471/
Végül is az ő helyzetük még mindig jobb, mint egypár fejlődő ország lakóié, meg ha a populizmus győzne és a munkahelyek vissza is jönnének, azok már jelentős részben automatizált üzemek lennének, főleg magasan képzett emberekkel. Viszont a globalizáció miatt egyes javakhoz olcsóbban jutnak hozzá.

 12. panamajack — 2016-10-06 22:32 

@untermensch4: igen, a populizmus pont az ilyen irracionális „régen jobb volt” nosztalgiára épít. Pedig kis guglizással könnyen fel lehet idézni, hogyan is nézett ki a bevándorlómentes Newcastle, Birmingham vagy Glasgow a 80-as években, hogy Belfast-ot már ne is emlegessük…

 13. norniron — 2016-10-07 08:11 

@panamajack:
Ó igen, Glasgow, 1992… nem hittünk a szemünknek, hogy Nyugat-Európában létezik ekkora nyomor. Akkor már be voltak zárva a hajógyárak, ellenben a szolgáltató szektor még nem futott föl. Viszont pakisztániak, feketék akkor is voltak, főleg a nagyvárosokban. De a legjobban az ír travellereket utálták (akiket nálunk időnként tévesen cigányoknak szoktak hívni, holott nem azok, csak a hasonló „életmód” és a társadalmi kitaszítottság teszi őket hasonlatossá, egyébként szőkék, kék szeműek, és világos bőrűek). A Trainspotting című film csak innen, a Kárpát-Medencéből tűnt vicces filmes kísérletezésnek, ott maga a kőkemény valóság volt.

 14. professzorpizka — 2016-10-07 08:16 

@panamajack: Na igen a XX. század második felének zenei élete nagyrészt arról szól, hogy Birminghambe és Liverpoolba születni mekkora szopás 🙂

 15. Tromb74 — 2016-10-07 09:16 

@professzorpizka: Korábban viszont minden rendben volt 😀

„London’s Burning”
„London Calling”
„God Save The Queen”
„Anarchy in the UK”

https://youtu.be/TBk2OYFT4lQ?list=PLQddr8Q__yzuCqhZ9BKjGJY_5kgmN5szE

 16. norniron — 2016-10-07 09:41 

@Tromb74:
A XVIII. század végi London 1000 főre vetített gyilkossági rátája olyan durva volt, hogy a jelenkori bűnözőfészkek, mint Sao Paulo, Tijuana, Soweto, Managua, Lagos, Abidjan, Medellín, Freetown, álmos kertvárosoknak tűnnek hozzá képest 🙂

 17. rdos — 2016-10-07 09:44 

Nem kicsit Off kérdésem, de előtte a hír. Az SDR valuta kosarába pár napja a jüan is belépett.

hungarian.cri.cn/1321/2016/09/30/124s197567.htm

trendfm.hu/cimlap/bovitett-a-valutaalap-mostantol-juanban-is-kereskedhetsz-7287

Sajtóban erről szó sem esik. Pénzügy-technikai részletkérdés lenne csupán?

Még egyszer boccs az Off-ért, azért bátorkodtam hozzátok fordulni kérdésemmel mert látom hogy a világ dolgaival foglalkozók vagytok.

 18. hadrian77 — 2016-10-07 11:06 

@norniron: erre lehet azt mondani, hogy minden relatív. A hazai szegénységből nézve megéri nyugatra menni, mert a minimálbér esetén is fenntartható ház vagy lakás, autó, nyaralás és hasonlók. De ha már a kinti koordináta rendszerben nézem, akkor mégiscsak szegénység a dolog.

 19. norniron — 2016-10-07 11:29 

@hadrian77:
Napi 3-4 fontból élni, mint akkoriban a glasgowiak, meg a skóciai munkanélküliek jó része tette – és nem voltak egyáltalán kevesen – nem csak brit mércével mérve szegénység. Nem csoda, hogy arrafelé nagyon utálták Thatchert, még a jobboldaliak is, sosem bocsátották meg neki ezeket az éveket.

 20. Tromb74 — 2016-10-07 11:36 

@rdos: Na, ilyenekkel Panamát lehet zaklatni. Én szédülök tőle.

 21. rammjaeger — 2016-10-07 13:24 

@panamajack:

> a brit alsó-középosztály jelenleg valamivel rosszabbul él, mint a 90-es évek második és a 2000-es évek első felében

Ez némileg ellentmond a tézisednek, mely szerint a Brexitig remekül teljesített a brit gazdaság.

 22. panamajack — 2016-10-07 13:55 

@rammjaeger: nincs ellentmondás. A 2008-as válság az összes fejlett gazdaság életszínvonalára negatív hatással volt. Azonban a britekére relatíve kevésbé, mert a gazdaságuk jól teljesített a többi országhoz képest.

 23. rammjaeger — 2016-10-07 14:01 

@panamajack: Hát jó, de azért legközelebb egyeztess a proffal álláspontot ilyen dolgokban a koherens kommunikáció jegyében, mert egy nemzetgazdaság nem lehet egyszerre gyenge meg remekül teljesítő.

 24. untermensch4 — 2016-10-08 18:16 

@rammjaeger: ” egy nemzetgazdaság nem lehet egyszerre gyenge meg remekül teljesítő”
A mi kiegyezés utáni „boldog békeidők”-korszakunk „remekül teljesítő”-nek számít. Közben pedig az akkori nyugathoz nem zárkóztunk csak lassabban nyílt az olló. Ily módon aár lehet a kettőt egyszerre is… 🙂

 25. untermensch4 — 2016-10-08 18:21 

@norniron: Ezt a traveller-dolgot vitatnám. Lehet hogy csak egy csoport és pont az az egy cikk róluk szólt ami most eszembe jut, de abban a társulat kétharmada magyarisztáni mércével nézve nagyon jómódú „fehér cigány” volt. Az asszimiláció-integráció hippi-vándorcigány interaakcióban sztem nehezen értékelhető, többnyire keverni szokták a kultúrát és a genetikát.

 26. rammjaeger — 2016-10-09 10:06 

@untermensch4:

Objektíve egy remekül teljesítő nemzetgazdaságban nem lehet eredményes és érvényes népszavazást tartani az adott gazdasági tömbből való kilépésről.

 27. UnA — 2016-10-09 14:09 

@untermensch4: a jómódú és szegény csak helyi viszonyrendszeren belül értelmezhető. Olyat írni, hogy „magyar mércével nézve jómódú” nincs semmi értelme, ha nem itt lakik.

 28. Inspector Lohmann — 2016-10-09 20:11 

„Várjuk az innovációs löketet, amely az utóbbi száz évben kb. minden második évtizedben menetrendszerűen érkezett, de most késik. Előbb-utóbb persze jönni fog”

Vagy nem fog jönni 😀 Lehet, hogy közgazdászként nem vagyok kompetens, de ha a műszaki világ fejlődésének kulcsát olyan emberekben látjuk, mint Steve Jobs, Elon Musk vagy Mark Zuckerberg, akkor nem hogy innovációs löket nem lesz, de talán jobban tesszük, ha több tekintetben is visszanyúlunk jól bevált technikákhoz.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.