A Népszabadság-jelenségről hosszabban:
- Ilyet valóban nem csinálunk, az eljárás felháborító, mitöbb, gusztustalan.
- Az, hogy Viktorék pont most bólintanak rá egy ilyen manőverre, az hiba. Hogy mekkora hiba, az majd később derül ki.
- A Népszabadság, úgy, ahogy az utóbbi időkben (már vagy 15 éve) létezett, nem volt érdemes fenntartásra. Magyarország egy ilyen lapot nem tart el.
- A szituáció befolyásolja a sajtószabadságot, de nem szünteti meg, hatalmas lehetőségek rejlenek benne az Orbán-rendszert ellenzők és leváltani akarók számára, csak ki kellene használni.
1. A felháborító eljárás
A Népszabadság, minden korszerűtlensége ellenére, történelmi érték, hiszen évtizedeken át minden napj írt Magyarország sorfordulóiról. Még ha el is fogadjuk, hogy gazdasági okokból nem lehet jelen formájában tovább fenntartani (ez az állítás nagy valószínűséggel igaz, csak épp a bezárásnak nem közvetlen kiváltó oka) akkor is gondoskodni kell az általa képviselt értékek megőrzéséről. A Népszabit zaciba vágó MSZP, úgy tűnik, nem tette meg, ez mindent elmond arról a gittegyletről.
Nem teszünk ilyent munkatársakkal, emberekkel sem, mert az újságíró ráadásul alkotó ember. Nemcsak a havi fizetését jelenti neki a lap, hanem egy helyet, ahol írhat. Mi, író emberek a kínok kínjait éljük át, ha nem olvasnak minket, és tökéletes eufóriát érzünk, ha érdekli a közönséget írásunk. Aki így intéz el egy újságot, az barbár, akin nemes bosszút kell állni. A kérdés a hogyan.
2. Az, hogy Viktorék pont most bólintanak rá egy ilyen manőverre, az hiba. Hogy mekkora hiba, az majd később derül ki.
Elég közismert dolog, hogy mára a nagyközönségnek az olyan lapok, mint a Népszabadság, kevéssé érdekesek. A Magyar Idők is csak presztízsből van, a közéleti napilap olvasása ma már jellemzően az idősödő értelmiség hobbija, ennek megfelelően zuhan a példányszám.
Ebben az ügyben sem a Népszabi az érdekes, hanem a megyei lapok és a Sport. A Sport nem kis részben Viktor drukkerkodása folytán, de azért is, mert majd lehet mellécsomagolni egy kis propagandát. A megyei lapok, melyek egykor kis Népszabadságok voltak, ma már helyi bulvárlapok, fürdőruhás gimnazistalánnyal, moziműsorral, horoszkóppal és celebhírekkel. Ezek az igazi zsákmány, mert itt lehet a helyi, internetet nem használó, de valamiféle kultúrát csak fogyasztó réteggel érintkezni.
A Népszabadságot tehát profiltisztítási céllal ki lehet dobni a kosárból. Ha ezt tették volna, sima megszűntetéssel, a Népszabi csendben múlt volna ki, és arra számolnak, hogy most sem lesz másképp.
Két dolog zavar ebbe bele: az egyik, hogy ezeknek az újságíróknak már nincs hova menni, nem tudnak semmilyen esernyő alá beállni. A másik pedig a katasztrofális időzítés.
Itthon el lehet magyarázni, hogy voltaképpen nyert a népszavazás, de a nemzetközi sajtó 3-4 napja még egyöntetűen arról írt, hogy Orbán képtelen volt a teljes mozgósításra, több pénzből, mint a Brexit-kampány.
Ezek után több olyan kisebb nyilvánosságot kapó hír is van, amely azt jelzi, hogy Viktor külpolitikájának egy fontos szelete veszélyben van. Ez pedig az az axióma, hogy az EU-nak a legrosszabb Orbán is jobb, mint egy putyinista bástya a Kárpátok innenső oldalán. Ez továbbra is így van, senki sem akar Budapesten balhét. Viszont egyrészt egyre többen fogják nyugaton azt követelni, hogy „az ellenzéki sajtót elhallgattató” Viktorra helyezzenek nyomást, és ne adjanak neki pénzt, másrészt minden hírszerző szolgálat megkapja majd a feladatot, hogy tájékozódjon arról, ki és mi képviselhet Orbánnal szembeni erőt a Jobbikon kívül, és érdemes-e megkezdeni a támogatásukat?
Ez most, taktikai szempontból Orbánnak talán nem nagy áldozat, de még később emlékezhetünk a tegnapi napra, mint fordulópontra.
3. A Népszabadság, úgy, ahogy az utóbbi időkben (már vagy 15 éve) létezett, nem volt érdemes fenntartásra. Magyarország egy ilyen lapot nem tart el.
A tegnapi első reakcióm az volt, hogy a Népszabi bezárása az sok és negatív dolog következménye, és ezt ma, sokkal hidegebb fejjel is fenntartom.
A nyomtatott közéleti napilap, mint formátum, mint már fentebb is említettem, haldokló műfaj. Az összes tradicionális napilap, amely még ma is evickél, az igyekszik alkalmazkodni az új környezethez, sokkal több online tartalmat fejlesztenek, és próbálnak minél többet közel lenni az olvasóhoz. Ott lenni a zsebében a telefonon, elhívni rendezvényekre, a facebook- és twitter hírfolyamának tetején lenni. Nagyon nehéz, és Magyarországon egyelőre senki sem csinál ilyet.
Félő, hogy úgy, ahogy mondjuk a FAZ vagy a Süddeutsche vagy a New York Times tette, nem is fog senki. Ezek a lapok ugyanis jóval nagyobb hirdetési piachoz férnek hozzá, és állnak mögöttük olyan gazdasági (és nem politikai) érdekcsoportok, akik érdekeltek a fenntartásukban.
A magyar közéleti napilapok mögött nem gazdasági, hanem politikai érdekcsoportok állnak, és ez meghatározta a sorsukat is. A Népszabadságból az utolsó nagy korszakra fogunk emlékezni, amikor nekirohantak Rogán lopásainak meg más botrányoknak. Nem fogunk emlékezni (vagy nem akarunk?) az előző korszakok megalkuvó, balhékerülő balos sajtójára, az öncenzúrára, a mindenkori szoci kormány babusgatására.
4. A szituáció befolyásolja a sajtószabadságot, de nem szünteti meg, hatalmas lehetőségek rejlenek benne az Orbán-rendszert ellenzők és leváltani akarók számára, csak ki kellene használni.
Egyrészt a megszüntetés körüli hullámok adnak valamennyi hitelességi hitelt, amelyből el lehet indulni. Csak épp el kell fogadni, hogy a lázadást nem lehet ksitafírozott szerkesztőségből, nagyságos újságíróként csinálni.
Itt az idő, és nem a Népszabadság szerkesztőségének, hanem nekik, és mindenkinek, aki az újításon gondolkodik, hogy az újságírás teljesen új módjait tanulják meg.
Magyarországon hatalmas lyukak vannak a sajtóban. Komplett lapok hiányoznak. Nincs jó vidéki lap, nincs meg a 444 benőtt fejelágyú, trágárságmentes változata.
Közben a Habony-média egyelőre tehetetlen mindenben, ami profi műsor- vagy tartalomgyártást kívánna. Lenyúlhatnak tévékettőt, megyei lapokat, ott csak a négy láb jó, két láb rossz tud menni, a migráncsozás, a rezsiharc.
Óriási támadási felületek vannak, és nemcsak a „király meztelen” típusú ellenmédiában, hanem ott is, hogy tartalmasabb, rugalmasabb médiával a tízmilliárdokért felépített birodalmak ellen lehet ám sikert elérni.
Teljesen más működés kell hozzá, nincs és nem is lesz már ezen a piacon olyan giga-szponzor, aki állami pénzek becsatornázásával lélegeztető gépre teszi a szerkesztőséget. Járni kell pénz után, magyar gazdasági szereplőknél, oligarcháknál, külföldi alapítványoknál, csinálni kell crowdfundingot, aztán szépen lassan rátérni az értéknövelt, fizetős tartalomra.
A most induló vagy indulni akaró pártok pedig megtanulhatnak az újakkal kommunikálni, és a szavazóikat szépen az internetre szoktatni. Akármilyen lassan is terjed az internet, a jövő útja ez.
A börtönbezárós, táncsicsos vonaltól én azért annyira nem félnék. Emlékezzünk, hányan mondták tíz nappal ezelőtt, hogy tömegesen fogja manipulálni a szavazatokat a Fidesz. Aztán nem merték megtenni. Sokkal gyengébbek, mint azt sokan gondolják róluk.
Ennek ellenére a média kiegyensúlyozása nagyon nehéz munka, és őszintén remélem, nemcsak a népszabis újságírók kenyere miatt, hogy majd sikeres lesz.
27 hozzászólás
1. UnA — 2016-10-09 14:13
OFF: a hibákat hol lehet jelenteni? 😉
2. professzorpizka — 2016-10-09 16:17
@UnA: véletlenül került ki, mindjárt befejezem és átolvasom
3. dr Brcskzf Gröőő — 2016-10-09 16:23
https://atlatszo.hu/2016/10/09/oligarcha-alkuk-zsarolasok-es-gyava-arrogancia-ezert-zartak-be-a-nepszabit/
4. tudi — 2016-10-09 17:07
Ahogy én látom, épül szépül a putyinizmus Magyarországon, az ellenzék meg van véve kilóra és a sajtó is kezd „nemzeti” (oligarcha) kézbe kerülni. Minden esetre van az az érzésem, hogy ezzel csak egy gumicsontot dobtak be, had rágódjanak rajta. Addig sem a helikopter, meg a bukott „hatalmas siker” népszavazás lesz a téma. Minden estre ha az ellenzéki újságírókban van spiritusz, akkor online megjelenésben gondolkodnak, online adományozást kihasználva.
5. rognork — 2016-10-09 17:56
Azt hittem úgy lett vége a posztnak, mint a gyalog galoppban az írásnak, ami elárulná a szent grál helyét.
6. rognork — 2016-10-09 18:47
Na, azért végre elhangozott a crowdfunding, nyomassuk! Ezzel a poszttal teljesen egyetértek.
7. professzorpizka — 2016-10-09 19:29
@dr Brcskzf Gröőő: Olvastam, esküszöm nem beszéltem Antóniával 🙂
8. norniron — 2016-10-09 20:01
@professzorpizka
Ezzel nem igazán értek egyet:
„Járni kell pénz után, magyar gazdasági szereplőknél, oligarcháknál, külföldi alapítványoknál, csinálni kell crowdfundingot, aztán szépen lassan rátérni az értéknövelt, fizetős tartalomra.”
Mármint értem, mire akarsz kilyukadni, és jó is lenne, de ez egyszerűen nem vezethet eredményre. Magyarországon a „magyar gazdasági szereplők”, az „oligarchák” nem úgy gazdasági szereplők, mint máshol. Magyarországon a gazdasági szereplők elsősorban hatalmi szereplők, és ez azt jelenti, hogy „a” hatalom szereplői, ez pedig szükségképpen a jelenlegi rezsimet fogja jelenteni. Nincsenek autonóm gazdasági, pénzügyi entitások, ebből következően meglehetősen naiv elképzelés, hogy majd odamegyünk egy oligarchához, és azt mondjuk, hogy szeretnénk független, rendszerkritikus médiát csinálni, minden megvan hozzá, csak pénz kellene. Nem fog adni, mert még a leggazdagabb oligarcha is a hatalomtól függ, nem autonóm szereplő. Egy oligarcha Magyarországon nem azért „oligarcha”, mert olyan marha jó üzletember, és olyan frenetikus menedzselési képességekkel rendelkezik, meg az ő gyáraiban, földjein olyan elképesztő modern termelési technikákat alkalmaz, a cégeiben fantasztikus know-how van felhalmozva, hogy ezáltal versenyelőnyre tett szert a piacon, ami által sikerült a gazdasági birodalmát felépítenie, hanem azért, mert a megfelelő helyeken jó kapcsolatokkal rendelkezik, üzemeltet, esetleg ő maga is a politika perifériáján mozog.
Marad a külföld, de ezzel kapcsolatban is fenntartásaim vannak, mert merő idealizmusból ők nem fognak támogatni egy ellenzéki médiaterméket, így viszont az adott médiatermék létrehozói kénytelenek lesznek megkötni bizonyos kompromisszumokat, amelyeket például joggal rósz fel a Népszabi működésének korábbi éveiből (hiszen nekik is külföldi tulajdonosaik voltak). Arról még nem is beszélve, hogy ezen ideális esetben is számolni kellene a hatóságok folyamatos zaklatásával.
Szóval, amit mondasz, az csak akkor működhet, ha van vagy egy független oligarcha, vagy egy idealista külföldi széplélek cég. Jelenleg egyik sem adott.
9. neoprimitiv — 2016-10-09 20:05
Na szóval. A tegnapi első reakció hangvételével nem igazán értettem egyet, bár a konklúzióját már akkor sem vitattam. Ez most egy kicsit más, bennem is érlelődött pár dolog közben, nem utolsó sorban az elmúlt 36 óra történései kapcsán.
– Az üzleti okokból megszüntetés nettó hazugság. A kommünikében szereplő 5 milliárdos veszteség a lapot 2014-ben eladó Ringier vesztesége volt. Nyilván a WM nem a 2007-es értékén vette meg 2014-ben a lapot – akkor viszont a veszteség őket anyagilag egyáltalán nem érinti. (Legfeljebb adócsökkentő tételként, de az meg ugye bevétel, nem kiadás.) Volt egy veszteséges évük, a 2015-ös már nyereséggel (a cégcsoport éves nyereségének közel egyharmadát adó nyereséggel!) zárt – aki egy veszteségesen működő cég megvásárlása után ennél nagyobb javulást vár, az olvasgasson Jancsi és Juliskát. Ez az aktuális helyzet és a jövő szempontjából egyébként teljesen indifferens, csak gondoltam jó, ha tisztázzuk.
– A helyzet, amibe a NSZ gárdája került az szar, de elkeserítő, hogy az egy db átlátszós felajánláson kívül (publikálási felület és crowdfunding lehetőség) csak a lelkizés megy. Tüntessünk, tiltakozzunk, háborodjunk fel, stb. – nulla aktív cselekvés. Ajvékolás, hogy a közkeletű kifejezést használjam.
Tisztelt Szerkesztőség!
1) Ha tényleg fontosnak érzik, amit csináltak és tényleg együtt akarnak maradni, akkor tessék hétfőn beadni a cégbíróságra egy cégalapítási okiratot. Ha webes újság indítása is engedélyhez kötött, akkor arra is egy engedélyezési kérelmet. Nekem elég zavaros ez a „felfüggesztett működés alatt felmentik a munkavégzés alól”, szóval gondolom nem ártana a későbbi pereskedésekhez egy munkajogi nyilatkozatot is küldeni a WM-nek, hogy bye. Gondolom csak van olyan, a sajtószabadságot nem csak FB posztban féltő jogász ismerős, aki ezt össze tudja rakni. (Ha nincs, akkor tessék mélyen magukba nézni, hogy hol baszhatták el ennyire.)
2) Tessék aktívan beindítani a pénzgyűjtést. Lehet kezdeni rögtön az úgynevezett ellenzéki képviselőknél, élükön az MSZP-vel – ha mondjuk az egy havi teljes képviselői illetményüket bedobják a kalapba, azzal már el lehet indítani egy nagyobb terhelést is bíró szervert és még a munkatársak is kaphatnak valami fizetést. Legalább valamivel kifejezhetik a helyzetért érzett felelősségüket, az üres szájaláson kívül. Ma még figyelnek önökre, ma még kétségbeesett segélykiáltás egy ilyen kérés – holnap után már csak béna tarhálás lesz.
3) Mint írtam, a helyzet szar – még romok sincsenek, amiken leülnének, ez egy üres mező. Lássák meg benne a jót – nincs semmi, amihez alkalmazkodni kellene. Tessék elővenni a mobiltelefonokat, végignézni a kapcsolati listákat. Megint csak azt mondom: ha az ország egyik vezető lapjának a szerkesztősége nem tud leakasztani egy napon belül egy olyan webes fejlesztő társaságot, amelyik összerak egy működő portált, pár napon belül megcsinál egy működő rss appot, akkor Önök szakmailag rosszak. Egy újságíró abból él, hogy MINDENHOL ismer valakit. Nem hiper-szuper valami kell, de induljon el még az alatt a pár nap alatt, amíg ez még hír. Egy hónap múlva már százszor ennyi erőfeszítéssel sem tudják majd elérni a potenciális olvasókat.
10. neoprimitiv — 2016-10-09 20:23
@norniron: Rossz a megközelítés. A Népszabi utoljára 38 ezer körüli példányban jelent meg. Mivel nem kormánypénzből működött, feltételezem, hogy a remittenda nem lehetett több 15%-nál, mert a tulaj zsebére ment. Ez azt jelenti, hogy van az országban minimum 30 ezer ember, aki eddig is naponta bedobott a kalapba átlag 200 forintot. Az havi 156 milla.
nyomtatott újságról egyelőre nyilván nem lehet szó, de ha crowdfundingban csak az egy havi pénzt össze tudják szedni a következő fél évre, az már fedezheti az új lap netes indulását. Nyilván nem lesz szolgálati kocsi, céges mobil, az emberek nagy része szépen otthonról fog dolgozni, de el lehet indulni. A plusz oldalon pedig ott lesz, hogy nincs senki, akinek a kegyéhez alkalmazkodni kell – azt és úgy írhat meg, ahogy ő akarja. Nem ez minden újságíró vágya?
Nyilván anyagilag sokkal nehezebb lesz, mint egy szerkesztőségben, ahol más teremti elő a pénzt, de netes újságnak ilyen potenciális hátszele nem nagyon volt még itthon. Legalább meg kell próbálni.
11. UnA — 2016-10-09 20:26
@professzorpizka: Nem arra gondoltam, hanem erre: „évtizedeken át minden napj írt”
12. zsurnaliszt — 2016-10-09 20:44
Szinte alig szólok hozzá, de most…
Nem régen, csaknem két évtizede vagyok újságíró. Ebből hat esztendőt egy jó nevű gazdasági hetilapnál húztam le, s immár 2006 decembere óta egy politikai napilapnál dolgozom. Pályámon oly sokszor olvastam-hallottam (a Népszabadságos kollégáktól IS) a piac mindenhatóságának fogalmát, hogy azt igazán képtelen lennék megszámolni.
Ugyanakkor érdekes mód ez a szabály a baloldali-liberális sajtóra valahogy soha nem igaz – jelesül ha ott beüt a krach, akkor az aktuális baráti (vagy gonosz) kormánynak/Brüsszelnek/demokrata adófizetőknek/Sorosnak/a világ békeszerető közösségeinek azonnal kötelessége (kötelessége) megmenteni őket. Ellenkező esetben vége a demokráciának és jön a fasizmus. (Ha a jobboldal valamelyik orgánumával esik meg ez a szörnyűség, akkor go to a piac mindenhatósága nevű maszlag. Nincs fehér szalagos, el a kezekkel a sajtótól táblákkal bőven meghintett tüntetés és egyéb marhaságok.)
Szomorú, de ez egy ilyen faék egyszerűségű összefüggés.
Tévedés ne essék: őszintén sajnálom az összes kollégát, s nem gondolom, hogy (teszem fel) az olvasószerkesztő vagy a nyugdíj előtt pár hónappal aljas módon lapátra tett és általam rendkívül tisztelt tudományos főmunkatárs felelős az ötmilliárdos passzívumért. Találtatnak ott barátaim csomósan. Amolyan láthatatlan kapilláriák kötnek oda – mint Trockíj elvtársat anno Moszkvához.
Ám azt sem hiszem, hogy az állami hirdetések véletlenül tűntek el tőlünk 2002 és 2010 között, s éltünk úgy, ahogy. (Miként ez az óra most fordítva jár…)
Szar az egész – itt is, ott is.
13. professzorpizka — 2016-10-09 21:09
@zsurnaliszt: Miközben állami hirdetésekből éltek, és arról írtok, amiről…szabad.
14. Érvsebész — 2016-10-09 23:34
@zsurnaliszt: Az a probléma, hogy keverednek a munkajogi és az alapjogi kérdések.
A sajtószabadság ellehetetlenülésére nem elsősorban abból lehet következtetni, hogy a szerkesztőséggel ki van baszva munkajogilag. A sajtószabadság lényege ui. nem az, hogy az újságírót minden körülmények között foglalkoztatni kell. Az ő foglalkoztatása a sajtószabadságnak az _egyik_ feltétele.
A jelen eset azért különbözik minden eddigitől, mert a Népszabadság, ahogy van, nem hozzáférhető. Mutatok egy baloldali portált, amit pénz híján be kellett zárni:
http://www.galamus.hu/
Viszont mindaz, ami megjelent rajta, a mai napig olvasható. Vagy itt az Internettó: http://internetto.hu/, ami szintén
Nekem, olvasónak az információhoz való alkotmányos alapjogom sérül, amikor nem juthatok hozzá a bezárásig létrejött tartalomhoz. És ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy a tartalom amúgy értékes-e, elég sok embernek tetszik-e, stb. Ez olyan, mintha az összes nyomtatott példányt bezúznák.
15. heizer — 2016-10-10 08:25
@Érvsebész: Te mint olvasó elballagsz a könyvtárba, és kikéred a népszabi lefűzött számait, mert a nyomtatott példány elérhető, nincs bezúzva. A népszabi internetes tartalmai (a nyomtatott sem) nem közérdekű adatok! Egy magánvállalat által előállított információs tartalom (áru), amiről most az a döntés született, hogy nem engedik a hozzáférést (megszűnik a fogalmazás és a szerviz is, az archív netes tartalomért pedig se te se más nem fizetett soha, tehát nincs a tulajdonodban). Ez nem a propaganda minisztérium szerződéstára és közbeszerzési terve, ami mondjuk közadat, és amelynek el nem érhetősége tényleg sértené az akármilyen alapjogodat.
Ettől függetlenül ez egy mocskos húzás – munkajogi és politikai szempontból is.
16. norniron — 2016-10-10 08:43
@heizer:
Na igen, sajnos a magyar bíróságok kb. 20 évvel le vannak maradva, ha bármi internettel kapcsolatos dologról van szó. A közigazgatásban valamivel jobb a helyzet, ott szerény számításaim szerint az elmaradás csak kb. 10 év 🙂
Azt mindenesetre az életben be nem tudod adni egy magyar bírónak, hogy egy internetes archívum értéket képvisel, és a törlése vagyoni kárt okozott.
17. neoprimitiv — 2016-10-10 08:52
@norniron: nem gondolnám, hogy törölték az archívumot (annyira csak nem hülyék), gondolom inkább csak lekapcsolták a szervert. Azt vélhetően Pecina is tudja, hogy az archívum pénzt ér – bár nincs kizárva, hogy többet kap érte, ha megsemmisíti…
Nem vagyok jogász, nem tudom, hogy szerkesztőség/kiadó viszonylatában a szerzői jog mennyire védi a konkrét szerzőt. Könyvnél pl. a kiadó akkor sem semmisítheti meg a kéziratot, ha megvette a kiadás jogát.
18. norniron — 2016-10-10 09:12
@neoprimitiv:
Az a baj, hogy az Szjt. csak jogokról beszél, tehát kiadás joga, terjesztés joga, többszörözés joga stb-stb. Az Szjt. nem ismeri a kiadó olyan kötelezettségét, hogy ha ő valakinek a művét, adatbázisát megvásárolta, akkor ténylegesen is köteles azt nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni. Ez nyilván a kiadó és a szerző közötti szerződésben lehet benne, de magában a törvényben ilyen rendelkezés nem szerepel.
19. rammjaeger — 2016-10-10 09:21
@Érvsebész:
„Nekem, olvasónak az információhoz való alkotmányos alapjogom sérül, amikor nem juthatok hozzá a bezárásig létrejött tartalomhoz.”
Hát, ha én most átmegyek autista libertariánusba, akkor azt mondom, nincs igazad. Ha egy befektető megvesz egy újságot a netes archívumával együtt, hadd döntse már el, mit csinál az archívummal. Ne kötelezze törvény arra, hogy pénzt adjon ki a fenntartására.
20. norniron — 2016-10-10 09:31
@rammjaeger:
Ilyesmi volt a Mein Kampffal is. Azokban az országokban, ahol nem volt betiltva (pl. az USA-ban), azért nem lehetett kiadni, mert a szerzői jogok 2015-ig a Bajor Szabadállamé voltak, akik következetesen megtagadták a kiadását.
21. norniron — 2016-10-10 09:33
@norniron:
Csak azért gondolom érezni a különbséget a Mein Kampf és a nol.hu adatbázisa között 😀
22. rammjaeger — 2016-10-10 09:36
@norniron: Jogi szempontból, a szabadpiaci ideál szempontjából nincs különbség. Tulajdon, tulajdon. A tulajdonos rendelkezik vele.
23. norniron — 2016-10-10 09:56
@rammjaeger:
A joggal való visszaélés tilalma – hosszú-hosszú bírósági gyakorlat által kimunkálva – leginkább azt jelenti, hogy tilos az olyan magatartás, amelynek egyedüli célja az, hogy ártsunk másoknak.
Szóval ez már ennek a határát súrolja. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy lenne olyan bíróság, ami a nol.hu kapcsán ezt kimondaná, csak jelezni szerettem volna, hogy jogilag sem teljesen egyértelmű, hogy ezt csak úgy meg lehet-e minden körülmények között, minden földrajzi szélességen és hosszúságon csinálni.
24. rammjaeger — 2016-10-10 10:41
@norniron:
Vegyünk egy elméleti példát. Amerikai vállalat felvásárolja a Mandinert, onnan töröl minden tartalmat, kommentekkel együtt, és átalakítja billiárdtörténelemmel foglalkozó honlappá.
Hány ellenzéki sírna, hogy ez jogilag aggályos?
25. norniron — 2016-10-10 11:02
@rammjaeger:
Legalább egy igen.
26. professzorpizka — 2016-10-10 13:25
@rammjaeger: Köszönöm, hogy ismét az autisztikus faszságaid mennek a kommentfolyamban, hálám széles folyamként hömpölyög.
27. neoprimitiv — 2016-10-10 17:50
@norniron: én nem is a nyilvánosságra gondoltam, hanem arra, hogy ha én írok egy cikket a szerkesztőség tagjaként és az csak a szerkesztőség rendszerén található meg. Ekkor a szerkesztőség tulajdonosának jogában áll-e azt az én hozzájárulásom nélkül megsemmisíteni? Nem arról beszélek, hogy harmadik fél számára elérhetővé kell-e tegye, hanem kell-e biztosítania, hogy legalább én, a tényleges szerző birtokolhassak egy példányt belőle.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.