ja, a közszolgálat, az bizony forró dolog.
A közszolgálatnak néhanapján be kell szólnia a hatalomnak. Meg az ellenzéknek. Ezt itthon legfeljebb blogok tehetik meg.
A közszolgálat hiánya tette naggyá a HírTv-t és az atv-t. Igaz, hogy egyoldalúan és megrendelésre de ők azok, akik rákérdeznek, hogy na, hová is lett az a tízmillió? Hogy is vagyunk a térdig érő kilátóval, Kóka villájával vagy Viktor vagyonbevallásával? Mikor lesz már négyes metró? Miért nincs jó egészségügy? Az ezt szolgáló korrekt műsorok mellett nehéz lenne levegőhöz jutni, de aki ezzel próbálkozik, egyáltalán nem jut levegőhöz.
Közszolgálat lenne a kultúra felkarolása, méghozzá több műsorban. Az olyan kultúráé is, amelyik országszerte háromszáz embert érdekel. Csak ezt nem lehet úgy, hogy van három műsorvezetőnk, akik a pesti színházakkal és galériákkal, meg a húsz éve csúcson volt írókkal még csak-csak elboldogulnak, de abban, hogy akkor mi a művészet a Kétfarkú Kutyában vagy a napirajzban, vagy Nyelvész Józsiban; már megfőttek. Legfeljebb távolságtartóan tudnak affektálni, hogy némá, állítólag az is kultúra, meg a fiatalok az interneten csinálnak ilyen izéket, na hogy is mondják ezt… Ennek a hiánya elszigetelt közösségeket, meg a tévére rá se bagózó embereket eredményez. Pedig jól szerkesztett, underground, alternatív, hoch és egyéb kulturális műsorok rangot adhatnának olyan embereknek, akik jelenleg csak otthon ülve építgetik – öntudatlanul- a magyar kultúrát. És persze magukat, mert ők a magyar kultúra, de legalábbis jelentős része a kultúrának, még akkor is, ha bizonyos magaslatokról ez nem látszik.
Vagy ott van a gasztronómia. A legnagyobb magyar gasztronómiai adó fantáziátlan séfekkel és magyar-lengyel csereműsorokkal operál, holott tele az ország érdeklődő bloggerekkel, akik a francia séfektől a falusi disznóvágásokon át a kreatív vasárnapi ebédekig tesznek azért, hogy a nemzet végre áttérjen a pipiropogósról a az ételre.
Ott van az ismeretterjesztés. Van számtalan ismeretterjesztő csatorna, üzleti modelljük viszont az import. Ugyanazt a tudományos sajtburgert esszük, mint az osztrákok, az equadorika, vagy az indonézek. Rettenetes, félrefordításoktól és ténybeli tévedésektől hemzsegő szinkronnal. Holott tele van az ország tanársegéddel, akik a maguk szórakoztatására írnak biokémiáról, hadtörténetről, geológiáról, kerékpárversenyekről… Nemzeti érdek lenne, hogy szóhoz és képhez jussanak, mert Rockenbauer Pál óta alig esik szó arról, hogy rákokat Budapesthez legközelebb nem a Bering-tengeren lehet fogni. Hogy minden űrhajó amit kilőnek, magyar műszerrel méri a sugárdózist, amelyet a vilgáűrben kap. Hogy Európa egyik legnagyobb számban eladott kompakt autóját magyar ember formatervezte. Hogy az ARD fúvós világbajnokságát pár évente magyarok nyerik meg, hogy öt egyszerű szabály betartásával tíz évvel tovább élhetünk. Hogy az aszú mitől más mint a portói, hogy mia a reduktív és mi az oxidatív borérlelés. Hogy nemcsak az Amazonas medencéjében vannak Orchideák, hanem a TESCO mögötti libalegelőn is.
Ott vannak a műszaki dolgok. Az rendben van, hogy a Tokió melletti autópályahíd szupersodronyból készült, de az is műszaki dolog, hogy valaki a biztonságos vezetésről, az üzemnyag-spórolásról érthetően beszéljen.
Ott vannak az országos nagy kérdések: az egészségügy, az oktatás, az abortusz, a cigányok, az államadósság. Az egész ország szakértője ezeknek, holott csak olyan műsorokat látni, amelyek egszerűen közlik, hogy ebben X a hibás, a másikban meg Y. Arról, hogy mi az állampapír vagy mi az az ambuláns műtét, meg senki sem tud. Nincs egy normáls háttérműsor, ami ezeket feltárná.
Most tehát lehanyatlik a "közszolgálati" királyi tévé. Csak nőn a helyén valami kultúrnövényzet…
