Mielőtt ebbe a blogba kezdtem volna, volt egy rövid próbálkozásom egy másik szolgáltatónál, mivel a blogolást eredetileg azért akartam, hogy az index fórumban elkövetett jópofaságaimat egybegyűjtsem. Aztán itt kötöttem ki. A másik blog a Lila Lónál is kreténebb nevet viselt: Kis Szaúdi Társaság. De ez régen volt. Azt a fórumkommentet, amit most ide illesztek, már abban is első posztnak szántam. Az előzménye annyi hogy valamelyik portál nagyeszű újságírója simán muszlinozta a muszlimokat, akik akkor épp valakit ki- el- vagy megátkoztak. Kicsit kiegészítettem és szerkesztettem rajta:

A muszlin hívők Damaszt-kuszban ültek össze és Busht a Szatén küldöttének, sőt magának a megtestesült Szaténnak nevezték. Az olaszországi Molinóban tanácskozó Olasz Muszlin Front szolidarításáról biztosította őket. Bush szerint a muszlinok olajmilliárdos selyemfiúk, és a probléma megoldására gyolcs megoldást sürgetett. A pápa kiadta "Nemez a jövőnk" kezdetű pásztorlevelét a témában. Az ENSZ holland szóvivője, Djaap Ott szerint a probléma szálait a nemzetközi diplomácia szőtte, nekik is kell megoldani, míg Asz Szizáli motollah, iráni vallási vezető szerint mindenről a zsidók tehetnek. Az aktuális venezuelai juta vezetője Fidel Castróval nagy egyetértésben azt állítja, hogy ez a történet csak műszál, a cél a nemzetközi kommuizmus megdöntése. A japán diplomácia még nem reagált, begubózva várják a fejleményeket. Az új Közép-Ázsiai országok (ahol sok a muszlin) képviseletében a legújabb állam, Elasztán költői vénájáról ismert miniszterelnöke adott ki Lycrai hangvételű kommünikét. Az indiai diplomácia laza és nyugodt álláspontra helyezkedett, adta hírűl Kender Singh szóvivő. Az amerikai ellnzék nevében Al Gore elnökjelölt öccse és sajtőfőnöke, Tex Gore fogalmazta meg az álláspontját a Bush-kormány muszlinpolitikájáról: Gyap jú!

Lapunkat Londonból Poly Eszter tudósította

Lapzártánk után érkezett a hír, hogy tiltakozásul az ismert török divattervező, Sayhan Pamut vállalta tiltakozóknak formaruhák tervezését, a legfinomabb muszlimból.

A kvórtöbekk éppen rivörz szájd törnt csinált a bed-ben amikor a vék áp kóll miatt felébredt.

Kidörzsölte a csipát szeméből, majd egy húk ráut megfutása után a konyhában sátgánból megcsinálta a kávét.

A kávé elfogyasztása után úgy döntött, összehívja az egyszemélyes háddölt, és egy népsporttal a kezében alacsonyabbra helyezte súlypontját és tékáutolta a shitet. Kombájn kóll volt mert közben tékolta a líket is.

A hát sóvör után jött egy dró, előhúzta a fogkefét és rájt szájd left szájd brásing után szpittelt, és a hipje köré törnolta teriböl távölt.

Álmosan nézett a lockerjébe, de végül felvette a tím gármentet és elindult kifelé a lakásból, amikor tájmót kól halatszott, a szvíthártja sérelmezte hogy nem passzolta neki a véköp kólt így most óverszlpíing miatt kapott egy tizenöt yardos penaltit, ezért el fog késni. Tónting és ánszportszmenlájk bihéviör miatt újabb tizenöt yardot adott az ekkor már fész meszkje leápolásával foglalkozó szvíthártjának, majd egy kátbek múvval elindult kifelé az ajtón, azonban ekkor a nyúzpépör bringer lájnbekker megcsinálta rajta a tekölt, mert nagyon jó pozisönt vett fel a dí-lájn mögött és a blájnd szájdról jött. Mivel a térde nem ért gráundot, tovább ránolt, így még szeme sarkából látta, hogy a szomszéd perzsmacskája vájldket formációban üldözi szvíthártja csivaváját. Felkapott egy kavicsot és a vájldket autszájd sólderjét telibe kapta vele úgy húsz yardról, így a csivava megmenekült attól, hogy egy dagadt perzsamacska felzabálja.

A célterületre érve beugrott a kárba, sebességbe rakta a gírboxot és rájt szájd bútlegjével tövig nyomta a pedált.

Beért az edzésre ahol már várta a tréning szkved, a kvórtörbekk kócs és a pálya felett szálldosó fehér madarak vezére, a csérlídör.

A tréning endingje után újabb hát sóvert tékolt, épp indult volna haza, amikor rájött a szükség. Azonnal megcsinálta a rivörz-t és a mósönből kivágva egy kvik szlent ráutot futott a resztrúm felé. Sztiff ármjával odébb taszajtotta a tükröknél fésülködő sztrong széftit, egy rivörz, egy lák múv és egy trázzörsz dró után lerogyott a fajanszra.

Miután finiselt és vájpolta a fetesszét és gondosan hendvasingolt, elindult szvíthártja elé a sáping mólba, ahol karácsonyi bizbaszokat vásárolt a kicsike. Jól megsértődött, mert a kvórtörbekk diléjölte a gémet, negyedórát késett.

Ezért a kvórtörbekk elvitte őt dinört enni. Ez olyan jól sikerült, hogy otthon szkrín pessz volt, passzolták a tévézést és kisszingelés után kákszákolás, titfákolás, majd pentihóz dró után bekszájd doggisztájling következett, melynek végén a szvíthárt engedte hogy a fész meszkjén legyen a kámsát.

Ágyának veszt kósztján, dobókezével szvíthártja fánbegjét simogatva tért nyugovóra.

Váratlan népszerűséget kapott előző posztom közvetlen kiváltó oka az volt, hogy kiváló barátom és ivócimborám kb két hónappal a harmincadik születésnapja után maifiatalozott egyet, az ötödik sör tájékán, egy pesti kocsmában (elnézést: pub). Ő egyébként doktorátusát a jogtudományokból szerezte, de akadémiai székfoglalóját Budapest belvárosának bulihelyeiből fogja megtartani. Hogy addigra meglegyen az impakt faktor, írásba kezdett. Tovább kellett volna küldenem a modoros blognak, de nem fogok elszalasztani egy ilyen jó kis írást. A kollega a nevét nem vállalja, így Mr. Tinkertrain néven (igen, nagy ozzysta) adja közre obszervációit alant:

BULIK NÉPE

Kőkemény általánosító bejegyzésünk következik, emberek céltalan és rosszindulatú beskatulyázása céljából.

Aki járt már életében buliban, az maga is tapasztalhatta, hogy ahány résztvevő, annyiféle viselkedés – többnyire habitusuknak megfelelően, ritkábban pillanatnyi erőnlétük szerint élvezik a „rendezvényt”. Jelen bejegyzés célja a különböző embertípusok szórakoztató, néhol szarkasztikus megjelenítése. Bármely egyezés létező személyekkel csak a véletlen műve lehet. Jelen írás szerzője hangsúlyozza, hogy a Hajógyári-szigeten fellehető szubkultúra látókörén és érdeklődési körén mindig is kívül esett, így az ottani személyekről a kedves olvasó szerezzen empirikus tapasztalatokat inkább.   

„Péntek, az én napom…” hallhatjuk a reklámban és valóban: gimnazisták, egyetemisták, a munkában megfáradt menedzserek, ügyvezetők, asszisztensek, halbiológusok, terrorelhárítók erőiket egyesítve lepik el válságtól sújtott szórakoztató műintézményeinket.

1. Romkocsmák népe

Fiú: Outfit: sötét színű csöves farmer, magas szárú cipőbe tűrve, viccespóló, laza, bő pulóver vagy kardigán, amit sokszor egy-egy divatos sál, svejcisapka, ájfon, yuppie-szemüveg egészít ki, stílusos, azaz trendi módon. A műanyag söröskorsó kötelező kellék. A tekintet elvont, felsőbbrendű, hangsúlyozandó a helyre látogató társadalmi különállását a többi megvetett bulistától, vagy csak részeg már. Legtöbbször hanyag eleganciával tesz mindent, azaz gyújt rá, telefonál fennhangon „…szóltam a Tyütyünek hozzonbazmeg nyújorkból eredeti Smashing Pumpkins kulcstartót, nem leszarta?”, iszik sört, öleli át az aktuális nőt, köhécsel, megy vizelni. Közben tudjuk, majd’ összefossa magát, hogy nehogy őt is egynek nézzék a sok dülöngélő, sötét színű csöves farmert magas szárú cipőbe tűrve hordó, viccespólós, laza, bő pulóveres, svejcisapkás úgynevezett alternatív emberek közül. A szórakozás iszogatással kezdődik, ami malacmód berúgásba, nyílt utcán szerelmükkel összebalhézásba, teleport-taxizásba, végül másnapos fejfájásba torkollik.

Lány: ugyanez, csak svejcisapka helyett valamilyen nem Louis Vouitton, színes táska.

2. Táncos helyek népe

Fiú-menő: Outfit: valamilyen farmer, márkás teniszcipő, lovacskás vagy krokodilos rózsaszín pólóing felhajtott gallérral vagy márkás-konszolidált-de-mégis-dögös ing, felül kigombolva, nyaklánc kificcen. Lazán, könyékben hajlított, combtól kifelé fordított kézben tartott cigaretta. Mivel a cél az aznapi betevő ágybetét felhajtása, stílusa mindig erőltetett, filmes klisékből átvett modorosság-cirkalmakon nyugszik. Gyakran hangzanak el cserkészés közben a következő szavak: „kisasszony”, „nemmondod”, „én is”, „nekem is” (hazudik). Tánc közben egyik keze a magasban, másikban a cigivel egyszerre markolt söröskorsó, mint pszichés kapaszkodók a női nem esetére. Legtöbbször lúzer haverjaival van, kapatosan karaokeznak, utána megy a nagy csodálkozás, hogy a kappanhangon, összeborulva, vörös fejjel előadott „we are the champions” után miért nem áll velük szóba senki. Emiatti sértődésükben még többet isznak, és ha szerencséjük van, végül megszánja egyiküket egy maradék (fel nem csípett, éjfélt követően is zöld jelzést kibocsátó) hölgy. A többiek hazamennek, kiverik.

Fiú-lúzer: fatális tévedésből összehaverkodott valamelyik fenti típussal és az istennek nem tudja magáról levakarni. Nagy nehezen megissza az első sört, de szíve szerint kólázna-csipszezne. Legalább egy hülye hobbija van, például agyaggalamb-lövészet, erről szívesen beszélne órákig valamelyik lánynak. Köldökig húzott, kinyúlt, bőszárú kék farmerben fekete övvel, pecsétes pólóban várja a buli végét az ajtófélfának támaszkodva, bánatos tekintettel, mert itt lát először élő nőket a korosztályából alulöltözve, akik tetszenek neki. Ezt persze titkolja és néha felé vetődő menő haverjait oktatja felsőbbrendű hanghordozással, hogy a belső értékek a fontosak, mint a darabolós gyilkosnak. Hazamegy és megnéz egy természetfilmet, kiveri.

Nő-menő: Outfit: rakott miniszoknya, köldökig kivágott felső, porcelánbaba-fej, okos tekintet, vagy feszülős farmer, esetleg „leggings” (kívül hordós harisnya), bő felső. Kizárólag barátnőivel érkezik (ún. nőcsorda, in.: David Attenborough: Élet a Földön, Rókagomba kiadó, Budapest, 1993), kacarásznak, helyesek, tündérkéknek néznek ki. Aztán elkezdenek koktélozni. Aztán karaokezni, ennek keretében Celine Dion, Rihanna és egyéb kortárs művészek érezhetik magukat porig alázva, közben megy a sikoltozás, könnyek, végén hosszas ölelkezés, bennük van az x-faktor, na. Ha szerencséjük van, egy valódi, győztes alfahím hívhatja meg őket a következő kör koktélra és az obligát beszélgetésre, melynek során olyan kérdések vetődnek fel, miközben pörög a slusszkulcs, hogy „Hol tanultál meg így énekelni?” „Tudod, hogy ilyen zenék menedzselésével foglalkozom?”. A forgatókönyv ismert. A többiek hazamennek, megnéznek egy romantikus filmet és rommá eszik magukat édességgel, bőgnek.

Nő-lúzer: Árnyékként követi menő vagy annak hitt barátnőit, és kétféleképp viselkedhet: vagy meghúzódik egy sarokban és csendben iszogat, ha szólnak hozzá, válaszol, vagy addig iszik, amíg lazulnak a gátlásai és egyszer csak elhiszi magáról, hogy minden férfi őt akarja a helyen. Ez utóbbi általában hirtelen összeomlással, hisztivel és a barátnők általi támogatással, zsebkendő-átadással és italhozással szokott végződni. A pszichodráma szakkör ehhez képest buddhisták imamalom-görgetése.

3. Rockkocsmák népe

Fiú: „acélbetkós” bakancs, buggyos katonai (khaki) nadrág, kapucnis pulcsi, bomberdzseki, vagy kékfarmer, „veszkó” csizma, kockás flaneling, bőrjakó, hosszú vagy felnyírt haj. Vagy magányos farkasként, vagy csordában érkezik, a zene miatt jön (valamilyen „ándergránd” koncertre, azaz a kutya sem ismeri a zenekart 10 hülyén kívül), de valahogy nem sikerül neki a koncertet élvezni, mert közben végig a bárpultot támasztja, és ordítva beszélget társaival vagy spontán összehaverkodik a kedvenc zenekarja pólóját viselő elvbarátjával. Felváltva járnak vizelni, 10 percenként, a vizezett sör miatt.

Lány: halál angyalának öltözött könyvtár-légó szakos egyetemista fekete csipke felsőben vagy kapucnis pulcsiban, bakancsban, van esély rá, hogy van köztük jó csaj, de rosszak a statisztikák. Lehet még rendszeridegen is, valamelyik rockersrác barátnője, aki zenei érdeklődését tekintve a Roxy Rádió törzsközönsége, és a nővérétől kölcsönkért egy fekete felsőt, mert úgy hallotta, hogy ide abban kell jönni. Utóbbi soha nem élvezi a bulit és miután látja a barátját alattomosra részegedni a borzalmas zene mellett, további miután beindul rá a barátjának legalább két haverja, eldönti, hogy másnap „beszélniük kell”.  

A fentieken túl minden buliban van egy típus, korra, nemre, bőrszínre, foglalkozásra, felekezethez való tartozásra tekintet nélkül: aki valóban, őszintén, igaz szívvel élvezi a bulit. Ő a legveszélyesebb, mert semmilyen hátsó gondolata nincs, így kiszámíthatatlan. Óvakodjunk tőle!:)

Ugye milyen furcsa volt a fater, mikor tizennégy évesen azzal baszogatott, hogy flexeljél fiam, fúrjál fiam, faragjál fiam, csináljuk meg a filegóriát, a tetőlécet, tekercseljük meg a fűnyírót, zsírozzuk meg a trabantot, szintezzük be a polcokat, előbb fúrunk, aztán a dübel, alátét, hogy felfeküdjön szépen a lemez, feküdjön a spájszer, feszítsél rá, tartsál rá a cechammerrel, mosd el az ecsetet!

Ugye, már így kicsit felnőve milyen jó az, hogy megvan a festés, a marás és a csiszolás. Nem, igazából öregszünk mink is.

De mi van ha nem? Mármint öregszel te is, kedves célközönség, és ráadásul kütyümániás is vagy, de a Sennheiser meg a Garmin már valahogy mindenkinek van. Ott van az OBI-ban kirakva a Bosch fúró, SDS tokmány, 2,7 joule ütőenergia, fordulatszám, érintésvédelem…

Ugye hogy hangzik olyan jól mint a Samsung Galaxy S9200 II? Meg lehetne vele menőzni, hogy te dí-áj-vájoltad a polcot, egyáltalán… meg lehet venni a DIY magazint. De nem megy, mert hiába vettél kertes házat, még a füvet sem tudod lenyírni?

Apád irodalomtörténész? Szociológus? Egy kockás szvetteres alak mellett nőttél fel? Pech, de nem baj.

Gyere hegeszteni!

Két hetes bentlakásos tréningünkön igazi apapótlékok tanítanak meg a ház körüli dolgos családfői teendőkre, amely után a csajok nemcsak le akarnak majd feküdni, hanem rohangászó kiskölköket szülni neked, akiket majd te már felszabadultan buzerálhatsz mindenféle ház körüli fúrás-faragással.

Mit kell hozni? Semmit. Mindent biztosítunk. A tanfolyam elején idősebb, inkább már nagypapakorú oktatóink a "nem kell az a sok ficsúr modern gép, pontosssan kell vésni, szépen feküdjön fel a szerszám"  hozzáállással oktatnak, a második modulban pedig főszponzorunk a Makita szerszámgépgyár termékeit biztosítjuk térítésmentesen.

Temakita:

Első nap: ismerkedés, munkavédelmi oktatás. Imre bácsi, a munkavédelmi oktató vidám sztorijai  levágott kezekről-lábakról, seggbe feldugott CO gázról, felrobbant belekről, szikrától kifolyt szemekről és más effélékről. Pinás viccek.

Második nap: Faipari munkák 1. Feri bácsi, aki asztalos, segít firészelni, faaprítás, ismerkedés a fűrészgépek fajtáival. Pinás viccek.

Harmadik nap: Fa és ecset. Glamúr helyett lazúr. Lenolajkence, beeresztés, xyladekor, csónaklakk, pácok. Pinás viccek.

Negyedik nap: elektromos kapcsolások. Géza bácsi tanít foglalatot szerelni, kiesett konnektort visszatenni. A bűvös fázisceruza. Pinás viccek, avagy hogy dugta meg Géza bácsi azt a némettanárnőt, amikor gyanús lett hogy a héten már harmadjára zárlatos a szendvicssütő. Tudjátok fiaim az a fajta, amelyik ilyen zöld volt és recés belül és volt vagy tíz kiló, nem úgy mint a maiak. Nem volt szabványosan földelve, naszóval a csaj csak pislogott én meg…

Ötödik nap: Heftölés. Tekintettel Géza bácsi előző napi érintésvédelmi oktatására (amelyik pinás viccekbe torkollott) ívhegesztő tanfolyam. Az eddigre ujjatlan-árambaszta-éterhigító mérgezett invalidusoknak a Bourne trilógia megtekintése. A többieknek testkábel, indulófeszültség, áramerősség, hegesztőpálca, varratok, zárványok. Vidám sztorik a hegesztés köréből, avagy hogy heftöljük oda a másik bögréjét a radiátorhoz. Pinás viccek.

Hatodik nap: dolgozzunk fémmel! Mivel sikerült megtanulni hegeszteni, csőhajlítás, darabolás. Térlátási tréning, avagy vágjuk gérbe a csövet! Csőfajták: colos, metrikus, rozsdamentes, horganyzott. Mesél Laci bácsi. Pinás viccek, fallikus utalások colos csövet lóbálva.

Hetedik nap: gyün a víz. Nyomóoldali vízszerelés. A strang fogalma. Kóc, csőfogó, csőhajlítás benzinlámpával. Köpd meg a kócot fiam, a csajtól kérjél rá niveát. Pinás viccek Jani bácsitól.

Nyolcadik nap: eldugult. Duguláselhárítási praktikák. Vidám sztorik zsírúj mosogatógépekbe belerobbanó szarról, általában, mindenfele robbanó szarról. Kálmán bácsi pinás viccei.

Kilencedik nap: Egy nap a kertben. Metszési praktikák, majd elhalt gyümölcsfák eltávolítása. Marci bácsi kertjében van josta. És naspolya. De főleg Josta. Kitűnő hibrid. Madáretető gyártás. Pinás viccek, avagy Marci bácsi hogy csinálta meg a szomszédasszonyt a jostabokor mellett.

Tizedik nap: felkészülés hazamenetelre, Makita termékbemutató. tesztírás pinás viccekből. Utolsó jó tanácsok az oktatóktól. Aztán tövig neki,fiam.

Így ledolgpoztátok hátrányotokat, igazi magyar Férfiként élhettek tartalmas családfői életet.

Aki esetleg még udvarlási fázisban végezze el kétnapos ráképzésünket, beszélgetés az apóssal témakörben. Kérésre részletes bemutatót küldünk.

A tanfolyamot a Dreher Sörgyárak Zrt. a  Kőbányai Világos (zöld üvegben!) támogatta.

Amint arra altoid törzsolvasónk is rámutatott: hoppá.

Teljessé vált az einstand, megy a maradék nyugdíjpénz is a levesbe, és a már elvitt se jön vissza. Az oroszok ettől annyival jobbak, hogy ott a legteljesebb összeomlás pillanatában is volt vas, és abban letudták az adósságot. Küldtek jól használható vasat, például vasérc formájában, és értéktelen vasat, amivel csak a baj volt mindig, ez volt a MiG-29, vagy a rendőrségi Niva.

Felmerül a kérdés, hogy ha ezek egyszer kivonulnak, akkor miben törlesztenek majd. Nade nem is erről akarok én írni.

Hanem, van az a James Bond film, ahol ez az újfajta dzsémszbond, amelyik már nem a sármőrt játssza különböző szalonokban, hanem a szalon mögött a hátsó lépcsőn pofozkodik, és nem úgy van a kinyírt cuncikával, hogy maj’ lesz másik, hanem nekiáll bosszúhadjárni, az egyik főgenyát úgy csinálja ki, hogy leteszi az Atacama-sivatag közepén, több heti járóföldre mindentől és nagyvonalúan ott hagy neki egy flakon kocsiba való olajat majd elporzik.

A film végén a nagyfőnök mintegy mellékesen jegyzi meg, hogy megtalálták a pasast, a gyomrában olajjal.

A pasas mentségére szóljon, hogy tudta, hogy mostmár a bekrepálás jön, és még utoljára inni akart egyet. Ez egy kétségbesett utolsó cselekedet.

Nehéz azt megtervezni, hogy utolsó korty piáját az ember hogyan fogyassza el és utolsó fillérjeivel mit csináljon. Nem lehet mindenki oly nagyvonalú, mint a buddhisták, vagy a Májusig Jó Lesz Kft. alapítói, akik tudják hogy minden vég egyben kezdet is. Új élet, adórevízió, vagy valami.

Mielőtt beismernék, hogy mostmár tényleg kevesebbet kéne lopni, és hozzányúlni bizonyos szent tehenekhez, és azon matekolni, hogy a segélyek megvágásakor kitörő éhséglázadást milyen eszközökkel kéne minimalizálni, még utoljára kirángatják a fiókokat, de a zaciba már nem Milit, a komornát küldik le, mert háromhavi fizetéssel lógnak neki és meglógna az ezüstkanalak árával. Szomorú pillanatok ezek, erről szoktak polgári írók fél regényeket írni, azokról az utolsó napokról, amikor elmegy az utolsó fillér is. Nem ez a baj, leszámítva persze azt az apróságot, hogy én finanszírozom.

A baj az, hogy az Atacama-sivatagban az olajoskannából jót húzó pasast valahogy úgy képzelem, hogy élete utolsó tíz percében igyekezett úgy állni, hogy ne süsse az olajoskannát ne süsse a nap. Legyen egy igazi, jóízű, hűs utolsó korty. Utána meg már mindegy.

Valahogy sokkal könnyebb lenne, ha tudnám, hogy akárcsak Berlusconi, úri módon román gimnazistalányokra, olasz manökenekre cseszte el a pénzt a mi vezetésünk is. Megnyugtatna a tudat, hogy ezek normális emberek, akik engem pofánröhögtek, miközben ők Chateau Margaux Grand Cru-t löttyintettek a pörkölt alá, a kurváik feszes hasfaláról szívták fel a kokót, és annyiszor keféltek minden nap, ahányszor ezt a modern kémia ma már lehetővé teszi.

Akkor tudnám, hogy nem hülyék áldozata az ország, hanem egy csomó, keleti és nyugati élvezeteket hajhászó, enyhén pocakos arisztokratáé. Mint a már pocakos, tógás rómaiak, akik tudták, két dolog történhet: a rájuk törő gót elvágja a torkukat és megdugja a nőt, akivel épp ők hetyegnek (ez esetben minél hamarabb meg kell dugni, mielőtt ideérnek a gótok) vagy látja hogy ő itt menetel keresztbe kasul Európán, miközben ezek itt jobbnál jobb csajokkal fetrengenek és elhajítja a kardot és beszáll az orgiába.

Hiányzik a dekadencia, na. A pengére szorított szájak, a dacos tekintettel előadott sajtótájékoztatók azt sugallják, hogy ezek komolyan gondolják és hogy vannak még ötleteik. Hogy még nincs vége. Még nem fordultak velünk szembe, még nincs itt a Hagyó Miklósok ideje, akik már egyetlen percre sem titkolták üzelmeiket.

Vagy, ami még rosszabb, ebből germán stílusú összeomlás lesz, Führerbunkerrel, Valhallát kiabáló fanatikusokkal. Csak szólok, hogy olyan nem volt, csak a filmben. A bunkerben valhallázók körül addigra már egy egész birodalom gondolta úgy, hogy scheiss’ egal.

Tehát, hívják fel don Silviót és kezdjenek hozzá. Pénz, az most pont van rá. A vas dolgot meg majd letudják. Ezúttal lámpavasban.

A rendszerváltó nosztalgia állandó népi motívuma az egykor világhírű magyar valami. Világhírű ipar, világhírű futball. világhírű bor, világhírű kereklámpás Ikarusz.

Ezekről már sokan és sokat írtak. Van ami a születése pillanatában sem volt világhírű, hanem annak hazudtuk és vannak, amelyek egykor valóban híresek voltak, de elment mellettük a világ.

volt ezeknek a dolgoknak és az egész Kádár rendszernek egy sajátossága, ami talán annak látszik csak, aki utólag látja az egészet. Az ott felhalmozott szaktudás konverziója elmaradt, és képtelen volt működni a posztkádári időszakban. A rákényszerített szervezeti forma annyira deformálta ezt a szellemi tőkét, hogy a szervezet szétrobbanásakor működésképtelen maradt, nem tudott tőkéhez jutni, fejlődésbe kezdeni. Mégis, ez a szétzilált szellemi tőke működtette évekig az országot.

Emlékezhetünk arra, hogy a Horthy korszakban szocializálódott emberek még hosszú évekig hatással voltak az ország működésére, és végső soron ők azok akik valamit abból a korból átmentettek a ma Magyarországára, nem a rendszerváltás után hazatérő emigránsok.

A horthysta mohikánok elmúlása talán nem független a hetvenes évektől jelentkező mindenféle reform-mozgalmaktól és nem független tőle a közelmúlt szocialista “technokratáinak” feltűnése sem.

Mivel most ugyanúgy húsz évvel vagyunk a rendszerváltás után, ahogy a hatvanas-hetvenes évek fordulója húsz évvel volt a háború és újjáépítés vége után, talán nem elvetélt ötlet párhuzamokat keresni.

Az utóbbi húsz év szoci megújulásai rendre olyan centrumok (Horn Gyula, Kovács László, a Gyurcsány-Veres antipólusos paradigma) körül történtek, Ahol “öreg rókák” a mozgalomból kiszből, foximaxiról induló profi vezetők álltak a mozgalom élére. De még a Bajnai-Oszkó párosban sem nehéz felismerni kis hunyorítással Németh Miklóst és Békesit.

Ők azok, akik “de azért értenek hozzá” annak a pax kádárianának a gyermekei, ahol bizonyos kompromisszumok megkötése árán lehetővé váltak szakemberi életutak.

A politikától távolabb is megvoltak az ugyanilyen emberek. Egy-egy tanár, futballedző, fizikus, főorvos még évekig elvitt egy-egy munkahelyet. Az összeomlásnak elodázója, a korszerűsödésnke gátja a politikai szereplők nyomása elleni harcban felőrlődő “talpig becsületes” vagy “meghatározó jelentőségű” személyiség, aki mindig még utoljára összekapja a régi jó magyar erőforrásokat és még ad öt év haladékot az összeomlásnak.

Az én szememben ennek példái a Budapesten az utcaképhez tartozó harmincéves kereklámpás, 200-as sorozatú Ikarusz buszok. Egykor világhírű, jól megtervezett, robosztus, mindent kibíró technika. Normális üzletmenet mellett a legújabbakat valamikor 2000 tájékán selejteztük volna,  de ezek a derék csatalovak elbírták, hogy még most is vagy öt évet kell menniük, mire egyáltalán döntenek a cseréjükről. Nem fokozatos lesz a kihalásuk, hanem mint a dinoszauruszok, egyszerre fognak eltűnni az utcákról.

A humántőke terén ez a váltás nemcsak a szocialista párt életét határozza meg. A fidesz életében is olyan emberek vitték és viszik a prímet, akik még a Kádár-korszak logikája szerint politizálnak, a Lázár János-szerű új fiúk is csak a lenyúlás új és kevéssé finom módjainak szeretében térnek el.

Amikor államépítés a feladat jól látszik, hogy a Fidesz sem tud másban gondolkodni, mint amit politikai szocializációja hajnalán látott. Etatista berendezkedés, centralizált hatalom, szoros személyi kontroll, káderpolitika.

Egy fontos dolog hiányzik, és ez a fontos dolog Magyarország jövőjének nagy kérdése. Nincs káder. Kádár óriási lendülettel próbálta a szegények közül kilapátolni a mindent neki köszönő szakembereket. Olyan parasztfiúkat, akiknek esélye se lett volna az eke szarva mellől eljönni, ha nincsenek a kommunisták, akik iskolába járatják, karriert, hatalmat adnak nekik. Olyanokat, akik meggyőződéssel és érthető őszinteséggel tényleg gyűlölték a királyt, a herceget és a grófot. Amikor a horthysta vadászpilóták elfogytak, volt kit ültetni a MiG-ekbe, és az élet többi területén is megjött a lojális szakember-utánpótlás.

Mivel a jelenkorban az én korosztályomra várna ez a szerep, azt látom hogy az oktatási rendszerrel kapcsolatos minden aggodalom ellenére ember, az volna. Ha kismillió világcég itt csináltatja az adminisztrációt, bizonyára létezik az a pénz vagy kedvezményrendszer, ami ellátná nyelveket beszélő profi bürokratával az államigazgatást, és más területeken is ott a tudás.

A nagy kérdés az, hogy Orbán Viktor kormánya tud-e olyat nyújtani, amihez ez a fiatal szakember-réteg csatlakozni tud. Én úgy látom, hogy nem. Úgy látom, hogy a kormány mostani működésének logikája velejéig retrográd, a régi fiúk még egyszer utoljára összerántásának szoci modelljét ismétli. lásd még Matolcsy tervhivatalát. Egy teljes generáció figyeli furcsállkodva azt a gondokodást, erkölcsi hozzáállást, amit Viktorék bemutatnak.

Az is kérdés, hogy Viktor és társai az utolsó Kádár-kormánya az országnak vagy az őket váltó erő az még egyszer, utoljára, abból a társaságból fog kiindulni, amelyik ott ült 1989-ben Kongresszusi Központban. Ettől a társaságtól Viktor láthatóan nagyon tart. Ha minden marad a régiben, ő és társai a Kongresszusi Központban ülő reformszocik beosztottjai lennének és mostanában spekulálnának azon hogy a tőlük öt-hat évvel idősebb főnököt megüti-e a guta és beülhetnek-e a helyére. De Viktor előzni tudott, és odakerült az élre, de tudja, hogy a megelőzött, és egyszer, 2002-ben már visszaelőző generációban talán még van potenciál egy visszavágásra.

Ugyanakkor már megy az utolsó tekintélyes régi bútordarab iskolaigazgatók, főmérnökök, tanszékvezetők kinyírása. Akár lesz szoci vezetésű Orbán-váltó olajfa, akár nem, meg kell majd oldania a kádergondokat. Kik lesznek az új káderek? Mikor, milyen logika szerint, hogy fog beülni valamelyik kis öltönyös elemző gyerek a pénzügyminiszteri székbe? Milyen módon fog ő hatalmat gyakorolni? Mennyi lesz benne a hagyományos, bizánci-moszkovita és osztrák-magyar mintájú kamarillapolitika és mennyi az angolszász, amit a kétezres évek elején a közgázon tanult? Hogy fogja az alkalmazott vegytani tanszéket vezetni az a kémikus aki először töltött éveket külföldön és beszél tényleg nyelveket?

A pax orbaniana hiánya megnehezíti a dolgot. Világos (legalábbis véleményem szerint) hogy az átalakítás, a megmaradt és az új körülmények között is működő tudás konverziója nem Orbán Viktor történelmi szerepe. Az ő békéje szervezeti béke, nem beállt dinamikus egyensúly, ezért sajnos nem kizárt, hogy lesz interregnum, amelyről senki nem sejt semmit, Jobbik-komány képében szokás riadozni tőle.

Jön a paradigmaváltás. Addigis a kereklámpás Ikaruszok közlekednek, még ha egyik-másik kereklámpa kissé keresztbe is áll…

De fasza ez a monarchia!

(Petőfi, 1848. 03. 14.)

Szarok a köztársaságra.

(Kossuth, 1949)

Győztünk.

(Hitler, 1945. május 8.)

Szeretem a miniszterelnököt.

(Orbán Viktor, 2006. június 1, Gyurcsány Ferenc, 2010. június 1)

Sok évvel ezelőtt jártam egy spetziálkolllégiumra (fonetikus átírás) amely a Szent Korona tanról szólt. Azt hiszem volt 8-10 alkalom a félévben, ebből kettő-három szólt valamennyire a tényszerű dolgokról, aztán indult a hardcore misztiko-fantasztiko historizálás, olyannyira, hogy az egyik órát személyesen Badiny Jós Feri bácsi tartotta, nyugodjék.

Na ezen a szemináriumon volt egy pasas, aki valami 12. századi királylistára hivatkozással közölte, hogy Európában a Szent Római Birodalom mindenkori császára után a királyok következnek, akik között az archirex a magyar király, előzi a franciát és az angolt is.

Ugyanő mondta, hogy vissza kell állítani a szentkoronás történelmi alkotmányt, mert akkor majd az angolok, akiknek szintén történelmi alkotmányuk van, majd természetes szövetségeseink lesznek.

Akkor elkönyveltem magamban, hogy milyen kedves, ódon külsejű bolond az illető (revizionista tanai is voltak, azon az alapon, hogy ha a románokat pl szerencséltetjük a Szent Korona misztikus áldásában, örök szövetségre lépnek velünk) és ilyen szövetség nincs. Nade hát nem számoltam Orbán Viktorral, aki kondenzátorként gyűjtötte magába a Szent Korona misztikus energiáját, és csak a New York-Budapest-Tel-Aviv szöghibás kardánhajtáshoz hasonló csudát hozott létre:

A London-Budapest Euroszkeptikus Ívkisülést.

A Brit Oroszlán már jó ideje nem valami veszélyes állat. Flottája oda, gyarmatai csak a királynő arcmását importálják, így egy-két emblematikus élelmiszeren és a minden elképzelhető csöcsméretre megfelelő fehérnemű-választékon kívül egy igazi foga maradt a birodalomnak, mint Wendriner Aladárnak, az artista oroszlánnak: a City. Innen indult, az itteni aranyművesek fölös tőkekészletéből az újkori pénzcsinálás, a többszörözés, a tőkeáttétel, minden modern pénzügyi fogalom két aranyat méricskélő citybeli boltosra megy vissza.

Ma is ez a világ egyik pénzügyi központja, Közgáz Kálmánék, mikor junior elemeznek, akkor a fuci (FTSE) index-szel kezdik a napjukat. A Brit Oroszlán a boltokat eladogatta, de a kasszakulcs nála maradt. Tulajdonképp ez az egyetlen jelentős hatalmi centrum Európában, ami nincs német vagy francia kontroll alatt. Várható volt, hogy brit miniszterelnök nem ír alá olyat, hogy a friccek ebbe beleszóljanak.

Az már kevésbé volt várható, hogy Viktor megteszi. Ha a Brit Oroszlánt Wendriner Aladárhoz hasonlítottuk, akkor bizony Magyarország legfeljebb Wendriner Piroska, sakál és balerina, még csak nem is Wendriner Herman, a kőszáli sas.

Nálunk nincsen hatalmi centrum, itt nem milliárd fontos pénzmosodákat kellene a friccektől, meg az imperialista bankjaiktól védeni, hanem sima néhány milliió eurós kis mutyikat, meg a látszatot, hogy kérem egy archirex-nek itt nem parancsol senki.

Ez itt a nagy szövetség. Cameronnak előbb utóbb becsókolnak majd, létezik az a megoldás, mert ha nem, akkor rántanak egyet a finanszírozási szíjakon a bankok Londonban. Viktornak viszont akkora nyaklevest fognak kiosztani az önállóskodásért, hogy rossz lesz nézni, főleg, mert igazán nekünk fáj majd.

De addig is, élvezzük a brit szövetséget, én például a jövőben mint Your Lordship fogom magam szólíttatni, esetleg esquire vagy baronet. Lord of Felcsút, duke of Alcsút, the 2nd Earl of the Gravel Mines.

Hirtelen zuhanással reagáltak a pozícióváltást bizosító openingek tresholdjára helyezett likviditást tároló instrumentumok a lökésszerűen jelentkező időjárás-változások hatására, nyilatkozta lapunknak Közgáz Kálmán, a Concorde alapkezelő Zrt. Junior elemzője.

A treshold előtti pozíciók az olyan likviditás-tároló instrumentumok szempontjából voltak a legrosszabbak, ahol a likviditás már kivezetésre került az instrumentumból. Ezek kitettsége négy-ötszörös, függően az eredetileg tárolt likviditás méretétől.

Jelenleg a piacokon befektetői pánik tapasztalható, a treshold körüli pozíciók zárása és sweepout ügyletek uralják a világ nagy tőzsdéinek parkettjeit.

A parciális likviditási hányaddal bíró pozíciók esetében a piac a likviditás kiürítésével reagál, de a sokk akkora volt, hogy több esetben a likviditás is elillant, így ezen instrumentumok leminősítése is valós veszély.

Árutőzsdéken szignifikáns emelkedést áraznak a szereplők, tekintettel a likviditás pótlására irányuló bullish raid megnövekedett valószínűségére az esti órákban.

A teljes likviditású instrumentumokat a Tante Teréz Rescue Fund koncentrálja, így képezve olyan tömeget, amely ellenáll a további piaci viharoknak. A Fund jelentős swap ügyleteket áraz az esti órákban, de piaci szabályozók nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy bizonyos értékesebb likviditási hányadok teljes leírásra kerülnek, hacsak az eredeti tulajdonosok nem lépnek fel határozottan a predatory pricingről ismert Fund ellenében.

Vallomással kezdem. Én magam egy túlsúlyos, városi életmódba belekényelmesedett alak vagyok, aki szeret finomakat enni, jó zenét hallgatni, és dúskeblű hölgyek társaságát élvezni. Nem szeretek sárban dagonyázni, bármiféle fegyverrel hadonászni, primitív emberek társaságában lenni.

Így amikor ellenzem a hadi alkalmassági vizsgálatot, meg a sorozást, akkor önös érdek is vezényel. Fontos vívmánynak tartom, hogy nem kell még a lehetőségétől sem tartanom annak, hogy valami világvégi porfészekben, egy csomó paraszttal összezárva, százéves elvek alapján katonásdit játszani.

Na persze, így majd felkészületlenül ér a megtiszteltetés hogy megvédjem a hazát. A katonásdiról már annyit azért tudok, hogy az amerikai A-10 csatarepülőgép gépágyúja, a szovjet Mi-24 helikopter gépágyúja, valamint egy század állig felfegyverzett félállatellen is zéró esélyem lenne, mint annak a több százezer honfitársamnak, akiket a legutóbbi hülye zavart ki a Don-kanyarba.

De hagyjuk is ezt, menjünk tovább pár tévhittel:

Használ a férfiember fejlődésének a katonaság. Nyilván, van olyan amelyik használ, de azért van annak valami oka, hogy ötven évesnél fiatalabb magyar férfiaknak elvétve vannak vidám katonatörténetei. Milyen fegyelem? Milyen kiképzés? Naugye.

Javul tőle az ország védelmi képessége. Az Isten szerelmére, puskát nem vesznek!!!

Ezáltal tele leszünk fasza magyar bakákkal. Nos nem. Az akkor lenne, ha minden megyében minden évfolyamból párszáz egészséges, ám szegény középiskolásnak adnának egy kis ösztöndíjat és szakmát azért cserébe, hogy írjon alá tíz év tartalékosságot. Az okosbbjából lehet katonatisztet csinálni, a többinek (aki ugye fegyveres kiképzésen is átesik) szépen elmondani, hogy ha itt végez, a rendőrségnél rögtön mint főtörzs kezdhet, és három évvel hamarabb elmehet nyugdíjba. Na erre lenne annyi önkéntes, mint a baj. Dehát nem ez a cél itt, hanem a merő homoerotika, ahogy azt majd mindjárt leírom.

Akárcsak az abortusznál, van itt egy további probléma. Az az átkozott politika. Ahogy az abortusz-szabályozás állásponttól függetlenül nyúlkálás a női választók bugyijában, ettől a katonásditól én úgy érzem, valaki a seggem luka környékén próbál matatni, és nem feltétlenül a kezével.

Értekeztem már itt a minden érett demokráciában előkerülő bornírt vérjobber, kereszténykedő kurzusról. Ismételjük át, kedves gyerekek, ennek fő tulajdonságait.

1. Kereszténykedés, más vallások habzó szájjal gyűlölése

2. Abortuszellenesség

3. Homofóbia

4. Valami agresszív hobbi (vadászat, fegyvertartás) fegyverbuzi támogatás. Tehát a vadászatot nem a vadászat kedvéért, hanem mert ott puskával meg lehet ölni valamit.

5. Homoerotikus vonzódás minden katonai dologhoz.

6. Ótvar nagy lebukás, néger, transzvesztita, tripperes kurvákkal, vagy kóristafiúcskákkal.

Láthatjuk tehát, hogy az érett magyar szélsőjobb kifejlődésének újabb szakasza van itt, ezzel Orbán Viktor szempontjából egy baj van. Az a baj, hogy a kőkemény vérjobb az olyan mint a szalakálé. (ammonium-hidrogén-karbonát, ha valaki esetleg…) Nagyon óvatosan kell használni, mert ha túl sok és nem sül meg eléggé, istállószaga lesz a sütinek. A Gazda, úgy tűnik nem figyel eléggé, vagy a "bármit, csak ne Matolcsyt" politika keretében elnéz nekik minden baromságot.

Ezeket a vérjobbereket amúgy el szokta a nép hajtani, ha natúrba’ vannak jelen, arra valók, hogy a szélsőséges szavazótábornak a szavazás előtti pénteken, vagy aznap a templomban megmondják, hogy a kisebbik rosszra kell szavazni…

Mert így natúrba’ nagyon kiüt az ammónia. A törvény elfogadóit így politológiailag megkérdem, hogy az olyan ember, akinek egy szál faszban (elnézést, dehát ez van) ott kell állni egy alkoholista katonaorvos meg egy kiérdemesült adminisztrátor előtt, adatokat leadni, majd ló, hízó, naposcsibe módjára mustrán átesni, milyen eséllyel fog arra szavazni, hogy az ezt elrendelő köcsögök a podvás valagukkal a jövőben is a vérét szívják? Naugye.

Ismételten csak azt tudom mondani, amit az abortuszos javaslatnál: már várom a pedobotrányt, mert ez így kevés még.

Ja és majdnem kihagytam: a katonák bejönnek a széplyányoknak!