A régi térképeken a feltáratlan, vad vidékekhez annyit írtak: Hic sunt leones, vagyis itt oroszlánok vannak. Nálunk azok csak az állatkertben vannak, szürkeöltönyös, büdös komcsik  azonban sokan vannak. Elképesztően, kényelmetlenül sokan.

Nem, a kemény ávósokra, a meggyőződéses bolsevikokra gondolok. Ők eltűntek, vagy árulók lettek. Azokra az alakokra, akik a mai napig nem bírnak semmit megszervezni másként, mint egy akolmeleg, gittegyleti hangulatú, köldökbámuló seggfejklubként.

Tele vagyunk velük, Fideszben, MSZP-ben egyaránt. Ott vannak, amikor meg kell szervezni a KLIK-et és semmi se sikerül csak a havi gyűlést, meg a papírgyűjtést megszervezni. Ott vannak a sportszövetségekben, amikor hetvenhedjére hitet tesznek a megújulás és az utánpótlás fontossága mellett. Ott vannak, amikor a legjobb ötletük az, hogy csináljunk egy bizottságot, és gyakoroljunk önkritikát.

Ott vannak, amikor elmondják, hogy elég a kritikából, hát hiszen ők feláldozták magunkat értünk. Ott vannak, amikor a fiatalokat hiányolják. Nincsenek ott, amikor a fiatalok messzire menekülnek zakójuk naftalinnal és hagymával vegyes hónaljszaga elől.

Lépni sem lehet tőlük. Mindenütt van egy, aki semmit sem tud. Csak azt, hogy te az ellensége vagy. Azt tudja, hogy évtizedes míves semmittevését veszélyezteted.Az évente megrendezett kongresszust, összejövetelt, egymás díjazását, a bezárkózást. Ha ez nem tetszik, menj a fenébe. De gyorsan. Mert mi kérem korszerűek vagyunk, idén is megújulunk és mostmár végre bevonjuk a fiatalokat. Azt a pár seggfejt, aki hajlandó velünk bulizni, és várja, hogy  megdögöljünk. Alapítani? Újat? Jobbat! Szakadár, izé hogy is volt az … ellenforradalmár!

Sok sikert kívánok mindenkinek, aki a sok idősb, és ifjú komcsi között választani akar. Levegőt!

Marcipán kikakukkolt és dühöng. Két dologra volna szükség. Az egyik a Russzkij Sztandard vodka, a másikat pedig megtaláljuk a Sexism and Hasbara c. alapmű 43. old. 2. bek. alatt (2009,  Gaza Strip  News Press)

Állítólag kampány van, ami a fajtámnak jó időszak, magas fordulatszámon lehet baromi okosnak lenni, hogy melyik plakátot hová kellett volna tenni,  folyamatosan elméletet gyártani, hogy mi volt a célcsoportja, jól mérték-e fel, elérték-e, miért nem hatásos, láttad azt a reklámot, sehol egy kreatív (szerintünk szinte sosincs), ezek már megint másolják a _tetszőleges nyugati miniszterelnök neve_ kampányát.

Ettől most megfosztottak, az összes szórakozásom az maradt, hogy egy közepes Monty Python filmnek tekintem az egészet, vettem pattogatott kukoricát és legalább röhögni próbálok. Ez egész jól ment a random-generátorral előállított, a baltól szavazatot lopni akaró pártok megjelenésén, a kampány közepén rebrandingelésen, simon_magánemberazkérdezzékőt_gábor ügyön vagy a Cusi sértett egója és a MSZMP logós széf esetén. Ezeknek nem sok köze egy kampányhoz, de tisztes távolból jó szórakozás a debileken vihogni.

Kedvenc Dartanyanom lázálmában viszont megjelent a jótündér, és elkezdte beszórni tizenévvel ezelőtt lejárt szavatosságú kampánystratégiákkal, hogy aszondja „licitáááálj rá, licitááálj rá, nyugdííííjaaaasok, kerek szááámok, licitááááálj rá, gyerekeeeek, licáááálj rá, ólcsósáááág, licitáááálj rá”.

(Itt egy kép volt, amit lusta voltam  átszerkeszteni. Egy alvajáró van rajta, amint marcipán ablakából lógó orral és egyebekkel távozik, miután megtudta, hogy nem húzták ki a számát.Szerk.)

„Mindegyik pontot rengetegszer áttárgyaltuk, átszámoltuk a költségvetési vonzatait, hogy ne lehessen belekötni”

Kockás papíron vagy posztmodern excellel teccettetek dolgozni?

1. 250 000 új, valódi munkahelyet teremtünk. A fiataloknak garantáltan munkát vagy képzést adunk.

Szép, kerek szám: pipa. Valódi, garantált szavak használata: pipa. Képzés misztifikált emlegetése: pipa. Azon bizonytalan szavazók megszólítása, akiknek a töke tele van a patriarchális állammal: failed.

2. Másfélszeresére, 100 000 forintra emeljük a nettó minimálbért úgy, hogy a munkáltatók bérterhei nem növekednek.

Szép kerek szám: pipa.  Licitálás: pipa.

A jelenleg nettó minimálbér másfélszerese: 99 724,5 vagy 115 935. Ennek átlaga: 107 829, 75. Kockás papír vagy Microsoft: failed.

3. A mikrovállalkozások leírhatják a társasági adójukból a bérekre rakódó közterheket.

Egyedül dolgozó tisztességes kisiparos kontra gonosz, elvonó állam meccsen mindenki természetes erkölcsi érzékére alapozva a gyengébb mellé állni: pipa.

4. Jelentősen csökkentjük az alapvető élelmiszerek árát.

Szociális demagógia: kimaxolva (ja nem, görgessetek lefelé).

5. Igazságos és fenntartható lesz a rezsicsökkentés.

Na itt van kimaxolva. (bevettétek? ááádehogy.) Még mindig tikkelek, nem merem megkérdezni, mi a faszom lehet a fenntartható rezsicsökkentés.

6. 100 000 forintos nyugdíjig minden 65 év feletti 24 000 forint pluszpénzt kap, hogy meg tudja fizetni a gyógyszereit.

Nyudíjasoooook, gyóóóógyszereeeeek, nyugdíjasooook.

7. Radikálisan csökkentjük, majd megszüntetjük az elviselhetetlenül hosszú várólistákat.

Nálam például van egy azoknak, akik meg akarnak dugni. Kanos férfiaknak az ötpercmúlva is elviselhetetlenül hosszú idő.

8. Felszámoljuk a gyermekéhezést Magyarországon.

Végtelenítve kibérelitek a Hiltont és kacsamáj-mousset tömtök beléjük? Kiszámoltátok? Tényleg? Egyedül? Nem volt fura, hogy az alapos_pontos_számolásokra_kialakított_iroda színei kenterbe verik az Alice csodaországbant?

Szigetvári Viktor és Ron Werber pedig egymás vállán sírva, részegen elnök embereit néz valahol.

Egy darabig csodálkoztam, hogy Moszkva nem kezd vad kardcsörgetésbe. Aztán már nem kellett csodálkoznom. Eljött a pillanat, amelyben, mint már annyiszor, egy mesterségesen létrejött, nagyhatalmi érdekből létrejött országot szét fognak tépni a nagyhatalmi politika gravitációs árapály-erői.

Nem is lesz nehéz dolguk. Ha valakit érdekelnek a nehéz és vasból készült dolgok, akkor annak beszél Ukrajna térképe.

Ott van például Kremencsug, a KrAZ teherautógyárral és egyéb autó- és vagongyáraival. De említhetnénk Luganszkot, vagyis az egykori Vorosilovgrádot, M62 „Szergej” mozdonyaink szülőhelyét, az orosz mozdonygyártás egyik központját. A Donyeck környéki iparvidék is csupa nagyon fontos nehézipari terméket szállít az oroszoknak, amelyektől eszük ágában sincs megválni. Ezekben az üzemekben több tíz dollármilliárdos orosz tőke áll. És, hogy ne hallgassuk el, jelentős  francia, német és amerikai befektetések. Az oroszoknak megérte velük üzletelni, mert nagyon modern know-how-t kaptak a nyugati partnerektől (több  orosz mozdonysorozatban vagy  vasúti kocsiban látni Alstom, Siemens, Bombardier, Krupp, Barber stb. technológiát) a nyugati partnerek meg belépőt váltottak egy kontinensnyi piacra. Olyan, az átlagpolgárnak semmitmondó nevek a szereplői ennek a játszmának, mint a Szinara Group vagy  a Transzmasholding, amelyek milliárdos orosz iparvállalatok, százötven méteres  yachtokon kurvázó vezérigazgatókkal és dollármilliárdos ukrán befektetésekkel.

De vehetjük a repülőgépgyártást, ahol érdekes kettősség van. A kijevi Antonov gyárat az oroszok látványosan mellőzik, egyetlen, az oroszok számára is érdekes típusukat, a Ruszlán óriásgépet tudják gyártani Uljanovszkban is, minden egyéb kategóriában az Iljusint, a Szuhojt és a Tupoljevet favorizálják. A Motor Szics viszont számtalan jelenleg is nagy számban használt orosz gép hajtóművét gyártja, de az utóbbi években róluk is igyekszik leválni Oroszország.

A Dnyepertől keletre tehát olyan orosz gazdasági érdekeket kell megvédeni, hogy az volt a furcsa, hogy  Moszkva nem lépett hamarabb, főleg, hogy bármilyen erő odavitele hónapokig tartana és nyíltan az orosz haderővel kellene szembeszállni. Katonai beavatkozásra  objektíve semmi esély. Főleg azután, hogy a mai hírek szerint az ukrán flotta is átállt, vagyis az orosz Fekete-tengeri flottával együtt immár több tucatnyi fregatt és korvett mászkál arra, amelyek azon a viszonylag kis területen egy komplett amerikai anyahajó-harccsoportra is veszélyt jelentenének. A Krím hagyományosan orosz többségű, orosz kötődésű terület, az orosz flotta egyik legfontosabb bázisával.

De talán feltűnt, hogy mindez a Dnyepertől  keletre van. Amióta Ukrajnában van választás a folyó mindig határt jelent, akármennyire is igyekeztek ezt a határt oldani. Az ott élőknek van oka nem szeretni az oroszokat és vannak bőven nyugati kötődéseik, hiszen Ukrajna nyugati harmada az története jó részében valamelyik nyugati szomszédjához tartozott.

Ma is megvannak ezek a kettősségek, ugyanakkor vannak itt mások is. Ha például megnézzük, milyen autókat árulnak ott, láthatjuk, hogy  az autómultik ott már forgalmazzák a harmadik világnak szánt szortimentet, és sok a kínai autó, amelyik az  EU-ba különböző fogyasztó- és  piacvédelmi intézkedések miatt nem jut be. Vannak kulturális és politikai kapcsok és vannak gazdasági tények.

Ilyen gazdasági tény az is, hogy míg Magyarországnak akarattal is nehéz lenne kiszakadnia az EU gazdasági vérkeringéséből, Ukrajna ehhez csak lazán kapcsolódik. Ha leválasztjuk a fentebb taglalt iparvidékeket és orosz érdekeltségeket, akkor viszont egy totális csődtömeget kapunk, amely megfagy, ha az oroszok elzárják a gázcsapot. Az oroszoknak tehát szinte végtelen a zsarolási potenciáljuk.

Ami megkülönbözteti a helyzetet az oroszok hátsó udvarában lezajlott korábbi rendcsinálásoktól, az egyrészt az, hogy itt ennek a NATO és az EU közvetlen határainál kellene lezajlani. Itt most nem a Magyar Honvédség jelentette fenyegetésre gondolok, mert azt az oroszok szakaszerőben küzdenék le. Sokkal inkább arra, hogy  egyrészt nagyon régi hallgatólagos megállapodásokat rúgnának fel az oroszok, másrészt a nyugati végeken a lengyel haderő lőtávolában kellene operálni, ami a nagyon nem veszélytelen kategória, hiszen tudatosan teljesen amerikai-kompatibilisre kiépített, motivált és magas szinten képzett hadseregről beszélünk.

Ennek ellenére tény az, hogy Ukrajna szovjet utódállam, amely  elmulasztott olyan kegyetlenül nyugatos, és  az oroszoknak hátat fordító politikát folytatni, mint a balti államok. Igaz, Ukrajna ezt nem is tehette volna, és  nem is volt ez az érdeke. Viszont ez azt is jelenti, hogy a Nyugatra, a nyugathoz tartozásra, a nyugati beavatkozásra várniuk hiú ábránd.

Nagyon érdekes kérdés, hogy mi lesz ennek a vége. Az oroszok nyilván nem engedik el fontos támaszpontjaikat és iparvidékeiket, de az is látszik, hogy elegendő erő van az ukrán népben ahhoz, hogy ne tűrje el a helyi érdekű Lukasenkát vagy Türkménbasit. Az oroszoknak sem (lenne) szabad megengedni, hogy egy  ekkora falatot büntetlenül lenyelhessenek. Akárhogyis, hangsúlyozott orosz-barátságunkkal, egy az oroszokkal reménytelen küzdelmet vívó, szabadságvágyó nép ellenében alighanem rossz lóra teszünk. És 1956-tal a hátunk mögött a tükröt is kerülni kéne.

Az emigráns csehszlovák baromessz, aki társadalomkritikai és botanikai elmélkedéseit e blog vendégszerzőjeként osztja meg, újra alkotott. Maronova  Nátronova ezúttal is odamar, tessék olvasni és lelkesedni, szerintem nagyon jó!

Pizka,

Überhauptbahnhof der BanffyHajszesz

Van egy gondolatmenet, ami régóta gyötör. Előre szólok: sarkított, keserű és szubjektív eresztés lesz. Ráadásul úgy tolom, hogy közben nagyon jól tudom: egy csomó vonás van bennem is, ami miatt én magam sem vagyok kivétel. Mire gondolok, nyögjem már ki, igaz?

Arra, hogy mindennapi életemben lépten-nyomon olyan emberekbe botlom, akik mintha elfelejtettek volna felnőni. Úgy maradtak. A Jucika és Rezsőke osztályának kisszámú, de hatékony hangadóiként. Nem túl okos, nem (nem jól vagy rosszul, hanem sehogy nem) nevelt, inkább csak ívben leszart, vagy agyoncsicsisgetett gyerekként.

Mellettük az osztályban évekig tette a dolgát a csendes többség, aki szeretett volna továbbtanulni, akit érdekelt is ez vagy az a tantárgy, esetleg netán a csajok bugyija/ az első szakszerű sminkelés jobban izgatta, mint a hangadók hangja.

Aztán elmentünk gimibe, később egyetemre, majd annál is később dolgozni. Most pedig mit tesz isten, újra meg újra beleszaladunk olyanokba, akik az iskolaudvarról ismerősek, minden más szempontból viszont viszolyogtatóan idegenek.

Hogy honnan ismerjük őket? No, lássunk egy sor példát.

1.)    10 perc van hátra a tesióra végéig, de nem tudunk hozzáfogni sem a kiütőzéshez/focihoz, mert két pulykatojásfejű még mindig azon vitatkozik, ki legyen a csapikapi; ez idő alatt a többiek a pálya szélein vagy a kapunál álldogálnak és veszettül unják már mind a két pulykatojást, de megszólalni nemigen mernek.

http://kapcsolat.hu/blogszemle/letrejott-az-igazi-osszefogas

https://raerunk.blogrepublik.eu/2014/01/09/gyurcsany-es-a-csocs/

2.)    Ha egyik nem lesz a csapikapi, az duzzog, és nem játszik; vagy visít, hogy a másik csaliiiiik.

http://galeria.index.hu/belfold/2009/12/03/2002_julius_45_hidfoglalas_es_tuntetesek_budapesten/

3.)    Végül, aki nem csapikapi, vissza-visszajön, és a pálya széléről utasít, rendezkedik.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1ri_k%C3%B6r%C3%B6k

http://hu.wikipedia.org/wiki/Demokratikus_Koal%C3%ADci%C3%B3

Számon kéri a csapat tagjaitól, miért nem őt választották, ordít, hogy óra végén szétüti a fejüket. A csapattagok (van ilyen is, kisebb oskoláknál…) lehet, ilyenkor nem is szólnak vissza, hátha észbe kap. Később már azt gondolják két passz között, hogy bár idefigyelne kicsit a Füttyösbá és elcipelné innen ezt a fogalmatlan majmot, lehetőleg a fülénél fogva.

4.)    Az istennek nem tud, csak málnafagyinak vagy kurvának öltözni, pedig már a gondnok és a büfés is ujjmutogatva röhögnek rajta a háta mögött.

5.)    Még mindig nem tanulta meg, hogy csak annyi ételt szedjen a tányérjára, amennyit meg is eszik (vö. Magyar delegáció a svédasztalnál, szaftosabb részletek a Főszerkesztőtől kérhetők, ajánlom tisztelettel).

6.)    Ha le-vagy megbuktatják, ordít-sikít, csapkod, ismételgeti, hogy nem ő volt, az egész utca gyereknyávogástól harsog. Pallérozottabb nyelven kifejezve: kontrollvesztés.

http://index.hu/video/2014/01/28/balogh_az_index_becsapta_az_egesz_orszagot

7.)    Eleve, a csokitortát sem ő zabálta föl, hanem jött egy szárnyas ló és elvitte. Igen, anya, a konyharuha tényleg csokis, de tényleg nem én voltam! A konyharuha azért csokis, mert a szárnyas ló beletörölte a szárnyát. Aham.

http://www.stop.hu/belfold/simon-gabor-uj-vagyonnyilatkozatot-keszitett-valaszokat-nem/1215538/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Noki%C3%A1s_doboz

http://magyarnarancs.hu/belpol/szekely_zoltan_volt_orszaggyulesi_kepviselo_vesztegetesi_ugye_jogero-61447

8.)     Én nem akartam a Jucikát megverni, de az Ödönkéék akarták. Meg a Gaszton meg a Klorindácska. Meg…igen, a Martin meg a Rajmund!!! Én csak ott volt…neemiiis, én ott se voltam. Idegenrendészeti intézkedés volt, anyaaaaa!

http://gepnarancs.hu/2014/01/o-angyali-orszag/

(kösz, Panamajack, hálásan)

9.)     Hiába szólsz neki egyszer, kétszer, háromszor, hogy ha a lépcsőn vaddisznó módon csörtet le-föl, pofára fog esni; csak akkor dereng föl neki valami, ha pofára esett. De akkor is te vagy a hibás, miért nem szóltál, anyaaaaaaa, a hugi nem szóóóólt, én meg most megütöttem az ooorrooomaaat…

10.)                 Nekem jár az évről évre több csoki, mert én már hatodikos vagyok.

11.)                 Nekem ingyen csoki is jár, mert én már mindjárt hetedikes leszek, ezért sokkal okosabb vagyok, mint te. Mi? Hát azért, mert már mindjárt hetedikes leszek. Érted, taknyos?

12.)                Amit nem ért, vagy nem ismer, az nincs. Ezt simán megfigyelem 5-6 év körüli gyerekeknél. Engem is próbált már rokon kisfiú meggyőzni, hogy a szójaszósz (miután a szójatejek közt nem találta) nem létezik, vagy talán csak a világűrben. Harminc év fölötti kisfiúknál-kislányoknál már kissé idegesítő. Tessék mindenképp a mellékelt linkre klattyantani:

http://blog.hu/user/23738

13.)                 Ami nem tetszik neki, az pláne nincs!!! Legalábbis nem akarja látni. Befogja a fülét, és tüntetően hangosan énekelget, míg beszélsz hozzá. Mint említettem, ez harminc év fölötti csimotáknál már…Lásd a 8. pontban lévő linket, meg, mondjuk:

https://raerunk.blogrepublik.eu/2013/09/22/barbarok/

http://nyomorszeleblog.hvg.hu/…lehet mazsolázni…

http://mno.hu/fricztamasblogja/john-mccain-szenator-jott-latott-es-baromsagokat-beszelt-1208873

14.)                Nincs különösebb fogalma a pénzről vagy annak értékéről.

http://www.youtube.com/watch?v=57afSNJy6RA

http://arubemutatok.blog.hu/2013/01/09/trukkos_arubemutatok_avagy_hogyan_szedik_ra_az_idoseket

15.)                Ha (noha anyja, testvére, bárkije esetleg figyelmeztette) elfogyott a zsebpénz,

http://w.blog.hu/2006/12/20/utolso_figyelmeztetes… akkor meggyőzi magát, hogy neki előre jár a következő heti is; esetleg igyekszik anyát is meggyőzni. (Ide most bepakolhatnám egy jól prosperáló cég honlapját, éjszakai ragadozó madaras logóval. De nem lehet. Vagy… gyorskölcsönt kell fölvennem perköltségre). Végül is előkerülhet a nagyi, aki ugyebár engedékeny…http://privatbankar.hu/penzugyek/devizahiteles-mentes-lesz-aki-ujra-az-eredeti-torlesztot-fizetheti-262877

16.)                Nem bírja kivárni, míg összejön egy tízdekás táblás csokira való pénz. Neki azonnal kell; ha margarinból kutyult ál-sportszelet, ha kilóra tkp. másfélszer annyiba kerül, ha a következő héten már aztán egyáltalán nem telik csokira: akkor is. (Tehát a vállalkozásból két év alatt villa és 30. hónapra bömci kell szülessen…Hogy öt év múlva már a NAV fog eztán kotorászni latrinában is? Az alkalmazottak szopnak? ÉS?) Nekem kell a böm…a csoki, hát nem értitek?!

17.)                Ha tényleg nem tudja kivárni/megoldani, hogy összejöjjön a Milkára való, agresszíven tarhál azoktól, akiknek van Milkájuk.

18.)                Ha nem adnak, morog, vagy a nagy és erős bátyjával dicsekszik, aki mindenkit lekaratéjoz.

19.)                Aki nem az ő osztályába jár, az mind hülye, vö. A-sok, nyavalyások, B-sek, szerencsések vs. A-sok, A-sok, aranykoronások, B-sek, B-sek, budirepedések.

http://hvg.hu/itthon/20131109_Balognak_rosszul_esett_hogy_az_egyhazak_n

http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20131112_Hosszu_lecek_ejszakai

20.)                Mivel utálja, hogy odahaza időnként kérdezgetik, mit csinált a suliban, hogy osztotta be a zsebpénzt, inkább az új haverokkal lóg, akik nem kérdeznek semmit, viszont kedveskedve csapkodják a hátát, és cigivel is kínálják, hiszen ő már nagyfiú.

http://alfahir.hu/jogszeru_volt_safarov_kiadatasa-20120901

Tovább is van, mondjam még?

http://www.youtube.com/watch?v=NBUhV4seFHA#t=11

Inkább nem mondom, csak hozzáteszem: szeretnék többet lenni felnőttek között. Keserves menet lesz. Utolsó megjegyzés, inkább lábjegyzet: még ha csak a fenti linkekből lenne fogalmam e nagy kisfiúk, nagy kislányok világáról, de hát, na, én is ott állok jelenleg egy kisiskola udvarán az egyik kapu körül; a játékidő telik, a laszti lassan leereszt. Evvan.

Fricz Tamás tollát az alábbi brainfart hagyta el:

http://mno.hu/fricztamasblogja/john-mccain-szenator-jott-latott-es-baromsagokat-beszelt-1208873

Arról van szó ebben a remekműben,hogy a független és senki által nem befolyásolt Fricz Tamás szerint John McCain hülye, és Orbán Viktor meg nagyon demokratikus. Mindezt azután, hogy John McCain kifejtette, hogy Magyarországon azért lehet aggódni a demokráciáért. Hagyjuk is most, hogy  lehet vagy kell vagy felesleges aggódni a magyar demokráciáért. Van itt egy másik apróság, amire viszont felhívnám Fricz úr, a  Kumin Feri Utáni Második Legfüggetlenebb Magyar Értelmiségi figyelmét.

Ez egy  madárfaj, a washingtoni héja (Accipiter washingtoniensis). Állandóan a Fehér Ház és  a Kongresszus épülete körül köröz és azért lobbizik, hogy az amerikai hadsereget a lehető legtöbbet vessék be mindenféle távoli országok ellen. A célpontok rendszerint olyanok, ahol a demokrácia (amerikai) szabályait nem tartják be,  vagy legalább a látszatra nem ügyelnek, vagy nem próbálnak minimálisan rugalmasak lenni.

John McCain az egyik legbefolyásosabb washingtoni héja. Régi haditengerész család (ez az hiper-ultra-brutál konzervatív ottani megfelelője), Bush-tól kicsit jobbra, ha ez mond valakinek valamit.

Egy egyszerű folyamatot írok le:

1. Valami kis  országocska világpolitikai huzakodások fókuszába kerül, zónák, nagyhatalmak játszanak.

2. A vezetése nem azt csinálja amit az amerikaiak akarnak.

3. Amerika egyeztet a nyugat többi hatalmával, kiderül, hogy beszólt-e esetleg valakinek a kis ország, kinek milyen érdeke van ott. A héják hangosan követelik a tengerészgyalogság bevetését.

4. Lecsekkolják, hogy Putyint mennyire idegesítené egy beavatkozás.

5. Finoman szólnak, hogy demokrácia, emberi jogok. Az ország vezetői innentől kezdve Xanaxon élnek vagy kokainon és kiskorú prostikon, vérmérséklet szerint.

6. A helyi papagájmédia tele pofával szidja a geci usákokat, felemlegetve, hogy  azok ott mind buzik.

7. Az ország vezetése menekíti a pénzét offshore számlákra.

8. Az ellenzék viszonylag szalonképes vezetője az USA-ba látogat. Megállapodnak. A németek, a franciák és a britek bólintanak.

9. Választások, amit vagy elveszít az aktuális vezetés vagy nem.

10. Ha nem, akkor választási csalás felemlegetése, utána a) forradalom b) baleset c) lézerbombák.

Fricz Tamásnak tán hasznos lenne ornitológiai tanulmányokat folytatni és a 6. ponton gondolkodni…

Osztály vigyázz! Leülhettek. Na gyerkőcök, a mai osztályfőnöki órát egy kellemetlen, bár szükséges (legalábbis az Igazgató Úr kiadta parancsba, miután ő meg utasítást kapott a Minisztériumból, akik hivatalból reagáltak pár rosszindulatú, belülről bomlasztó szülő panaszára, na mindegy) feladat elvégzésével fogjuk kezdeni. Mondjuk én szívem szerint inkább kiengedtem volna mindenkit focizni ezen a szép napon, de hát köszönjétek Pistikének, Jucikának és Rezsőkének. Pistike, Jucika, Rezsőke, gyertek ki a táblához! Na ne szégyenlősködjetek, hisz ez az egész hülye cécó miattatok van, egyem azt a mimóza lelketeket! Forduljatok az osztály felé, hogy mindenki jól lásson benneteket. Így.

Szóval néhány minden lében kanál szülő (gondolom kitaláljátok, kik) panaszt tett nagy nyilvánosság előtt, hogy itt a gyerekeiket rendszeresen megalázzák, megverik, elveszik az ebédpénzüket, stb. Ami egyfelől rosszindulatú túlreagálása a dolgoknak, hiszen a gyerekek azok mindenhol gyerekek, és természetes, hogy senki nem szereti az ilyen szódásüveg-szemüveges, nyüzüge tanulógépeket, mint ezek itt a táblánál. Érdekes módon például a focista Józsikát soha senki nem bántja. Mindazonáltal iskolánk alaptörvénye deklarálja, hogy senkit nem szabad csoportosan összerúgdosni, eltörni a szemüvegét és belenyomni a fejét a WC-csészébe. Én személy szerint sem támogatom az ilyesmit, különösen ha utána még takarítani is kell. De ami megtörtént, az megtörtént. Ne bolygassuk, hogy pontosan ki a felelős, ki ütött, ki az aki csak nézte, és ki az aki szólt nekem, hogy éppen akkor ne sétáljak azon a folyosón. Ez már a múlté, fölösleges régi sebeket feltépni (igen Pistike, tudom, hogy még mindig gipszben van a kezed, de nem emlékszem rá, hogy engedélyt adtam volna, hogy közbeszólj).

Naszóval. Mivel mi egy európai értékek iránt elkötelezett, haladóan konzervatív szellemű iskola vagyunk, ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérünk Pistikétől, Jucikától és Rezsőkétől. Azt is megígérjük, hogy többet nem fog ilyen előfordulni, hacsak ők maguk nem adnak okot rá (amit mondjuk az esetükben sajnos nagyon is el tudok képzelni). Hadd haljam, osztály: „Bocsánat, Pistike, Jucika és Rezsőke!” Na ez nem volt valami lelkes, de elfogadom. Remélem Pistike, Jucika és Rezsőke, ti is elégedettek vagytok. Most pedig miattatok 70 másodpercig féllábon ugrál az egész osztály. Leülhettek. De meg ne halljam, hogy még egyszer árulkodtok a szüleiteknek, mert velem gyűlik meg a bajotok!

Kitörés. Fegyverbarátság. Az utolsó töltényig. Messerschmitt. Skorzeny. Pz.Kampfwagen, Sd.Kfz., Rommel, tankcsata, Panzerfaust, Sturmgewehr, sugárhajtás, rakéta.

Búvőpatakként megbújó kifejezések a magyar jobboldali köztudatban. Nem kétséges, a Harmadik Birodalom, idióta Führere ellenére is lenyűgöző katonai teljesítményt nyújtott a II. VH során, függetlenül attól, hogy  közben népirtás is volt. Harckocsik terén lényeges  újítás azóta sem volt, sugárhajtású gépeik és rakétáik máig hatnak.

Van, ahol ezt külön tudják választani, és kellő önbizalmat nyernek belőle. Esetleg kiválasztják a pár igazi hőst és példaképet, másokat pedig kérlelhetetlenül kipaterolnak a panteonból, akkor is, ha magáról Werner Mölders-ről van szó.

Mi nem jutottunk el idáig, jó régen bujkál a német háborús romantika a magyar köztudatban. Érdekes módon még annál is messze erősebben, ahogy a magyar hősöket (mert voltak bőven ilyenek a világháborúban) tisztelik. (persze, nekik nem nagyon volt föld alatti kultusza, meg azért a Turán harckocsi nem is egy Königstiger).

Most viszont kiderült, hogy azok a kemény arcélek, azok az élenjáró masinák, azok a mesterpilóták, azok a hű fegyverbarátok, azok az utolsó töltényig együtt menetelő szövetségesek…

…azok minket megszálltak, elnyomtak, kihasználtak, birodalmi sassal megtéptek. Hát…nem lennék most jobboldali ideológus.

Szegény Makovecz, hogy ezt már nem érhette meg. De nem baj, Melocco még itt van. Hozzá kell tenni, hogy Makovecz legalább még azt az egyféle stílust tudta, amiben alkotott, még ha ugyanúgy néz is ki a Türkménbasi kertvégi magánstadionja, mint a katolikus templom. Végülis a gótikus épületek is tök egyformák, nem?

A többiek nem érnek fel idáig, ellenben nagyon jók az általános iskolai szintű művek telemagyarázásában, ahogy azt a legújabb mű, a Szabdság téren felállítandó német megszállás emlékmű esetén is láthatjuk. Ennek ugye azt kéne szimbolizálnia, hogy néhány zászlóaljnyi német katona rávette a komplett magyar hadsereget, közigazgatást, rendvédelmi erőket, és végül de nem utolsó sorban a lakosságot, hogy mindent úgy csináljon ahogy mond.Ezért aztán a Budapesten állomásozó vagy éppen az Alföldön egy  rókalyukban hasaló német bakák tehetnek róla, hogy Kohnékat felrakták a vonatra, sőt az ezüstöt is ők hordták át, még aznap, a szomszédba Kovácsékhoz.

De nem olyan egyszerű ez, mégis csak diplomáciailag is kínos lenne kiírni hogy hát ez nem mink vótunk, és Shaggy Wasn’t me c. számát játszani végtelenítve, főleg, hogy (egy spanyol tulajdonú hotelt leszámítva) szinte pont az emlékmű előtt lesz, az utolsó magyar szuverén (mármint Szűrös Mátyás előtt) Horthy Miklós szakrális szobra. Ettől fifikásabb megoldás kell.

Először, vegyül Gábriel arkangyalt, akinek legfontosabb kötődése a magyarokhoz, hogy egy időben taxivállalat volt róla elnevezve Budapesten, szakrálisan. Ő széttárt karokkal fog állni, ez azt szimbolizálja majd (szakrálisan) hogy hát kérem én nem tehetek semmiről, ez egy ilyen ország és kész. Őt fogja majd jól megtámadni a birodalmi sas. Namost a birodalmi sas, az azt jelképezi, hogy kérem szépen mi ugyan semmiről sem tehetünk, ezért most innen a főtérről szólunk be Európa vezető hatalmának, hátha megint rá lehet kenni mindent.

De ez csak a nyílt szimbolika, nem is igazán érdekes.

A magyar nemzet ugye köztudottan szakrálisan úgy  lett, hogy Emese összefeküdt egy bizonytalan identitású (ám mindenképpen a sólyomalakúak rendjébe tartozó) ragadozó madárral. Logikus tehát, hogy a magyar nemzet szuverenitásának a végét ennek valahogy az ellentéte képezz, de sajnos a sólyomalakút nem lehetett megkerülni és mást kellett kitalálni. Vendégszereplőt hívtak hát, és mivel épp egyik közismerten homokos közéleti szereplő sem ért rá, szegény Gábriel arkangyalt szoborták oda, hogy testesítse meg Magyarországot amikor a Schwulfickeradler épp lecsap rá, és szakrális teremtésünk szakrális ellenpontjaként megpocsékolja szegény Magyarországot.

Ebből is látszik, hogy a Turulmadár  az egy szakrális Muschijaeger, ellentétben a már-már Thomas Anders-i mértékben buzoid birodalmi sassal.

A mű egyébként később folytatódik majd, Gábriel arkangyalt később felkapja a sas és félreérthetetlen pózban rá fogja ültetni a szovjet obeliszkre, a paksi beruházás pénzügyi kondícióinak is emléket állítva.

Volt egyszer egy néni, neki volt két cicije. Volt három kiskamasz, aki nagyon szerette volna megfogni a néni cicijét. El is határozták, hogy így tesznek. Igenám, de a néninek csak kettő cicije volt, így kimondatlanul azért világos volt, hogy egyikük bizony nem fog csöcsörészni.

Aztán  jött  az a probléma, hogy a maradék kettő is két kézzel akart csöcsörészni, mert azzal milyen ciki már dicsekedni, hogy a másikkal együtt fogták meg a néni mellét. Egy ideig úgy tettek, mintha közösen akarnának csöcsörészni, mert így talán elég bátrak lettek volna odamenni és megkérdezni a nénit, hogy szabad-e fogdosódni.

Végül visszajött a harmadik, és jól összeverekedtek, és még évekig csak álmodoztak a ciciről.

Napos szerkesztői rendszer a Bartók rádióban

Brahms: Fasz-dúr szextett

Brahms: Desz-dúr szoptett

Janacek: Hol is hallottam ezt? Ja megvan! Brahms! Op. 23. Cesz-moll dubsztepp

Liszt: Dögunalom sok hanggal, Hangulat a Hebridákon fantázia (Jandó Jenő)

Dohnányi Ernő: Már hetven éve meghaltam, de még mindig annyit játszanak, dögunalmas Brahms-epigon létemre, mintha  Orbán Viktor és Obersovszky Péter szerelemgyereke lennék, vonósnégyes (Takács vonósnégyes)

Brahms: Gesz-dúr szeptett hatodik, annál is lassabb tétel, a következő negyedórában, utána hírek

Beethoven: Kicsit olyan mint egy Brahms mű, nagyon érdekes, a maestro latrinájában találta a főbérlő- klarinétkvintett

Brahms: Fasz dúr szoptett (ezekkel nem lehet betelni, figyeljük meg a Nyi-nyá-nyi és a nyunyurrunyú melléktémák hatodik visszatérését a lassú tétel kilencedik percében!)

Lábszag a bíróságon (annak a kretén Balázsnak, kollegiális tisztelettel)

Bírónő: Ügyvéd úr, ugye azért az tudja, hogy lesz?

Ügyvédúr: Nem, hogy lesz?

Bírónő:Jaj, hát tudja, most ez van, szóval úgy lesz, érti.

Ügyvédúr: Ja úgy! Biztos úgy lesz?

Bírónő:úgy, úgy.

Ügyvédúr: Hát, ha úgy, akkor úgy, de ugye megérti, ezt nem hagyhatom úgy.

Bírónő:Meg, meg, de hát érti nem csinálhatom így. Emberek vagyunk.

Ügyvédúr: Igen, mi még néhányan. Önnek pedig további szép napot, kezét csókolom.

Nem szabad vadidegenre

– Nem vagy jó bőrben

– Hát nem

– Máj?

– Szív.

– Ki műt?

– Harsányi

– De hát ő gégész!

– De ismerjük.

– Hát igen, dolgoztatni csak ismerőssel szabad.