Panamajack: Ha győz a Jobbik

Posted on 2015-04-14 by panamajack

Tapolca után mindenki arról beszél (még a híresen „független” Török Gábor is), hogy a Jobbik megmutatta, képes kormányváltó erővé válni. Persze ez még csak nagyon-nagyon távoli lehetőség, de tény, ami faktum: lehetőség. Arról, hogy hogyan és ki állíthatja meg őket, szerintem most minden oldalról nagyon sokat fogunk hallani, én viszont inkább most belebámulok a köldökömbe, és arról elmélkedek egy kicsit, mi lenne ha…

Eddig soha, sehol nem olvastam komolyabb elemzést arról, vajon mit kezdene Vona és Csapata, ha 2018-ban rájuk szakadna a kormányzás minden terhe? Ennek egyik oka nyilván az volt, hogy senki sem vette őket igazán komolyan (ez most meg fog változni), másrészt sokkal egyszerűbb és kényelmesebb volt ördögszarvat rajzolni a fejükre, és valami meghatározatlan formájú mumusként bemutatni őket, akik majd embereket áldoznak és csecsemőket esznek, ha nem szavaztok MIRÁNK, az egyedüli erőre, aki meg tudja állítani őket! Mint láthatjuk, ez a stratégia nem vált be. Ami meglepőbb, az eddig kipattant súlyosabb és kevésbé súlyos, ám zaftos botrányok sem kezdték ki a párt növekvő népszerűségét. Hogy csak néhány példát említsek: Kágébéla, Szegedi Chanád ügye, Orosz Miháy Zoltán és a vonaglókamion, az ELTE HÖK viselt dolgai (Pistának jó lesz). Na most gondolkodjunk el azon, hogy ehhez képest milyen piszlicsáré ügyekkel hasaltatták el a baloldali „új politikai mozgalmakat” és civil szervezeteket. Szóval nincs mit tenni, el kell fogadnunk, hogy a Jobbik népszerű párt (különösen a fiatalok körében), és komolyan számolni kell vele 18-ban.

Azt viszont nagyjából mindenki látja, hogy a Jobbik szellemi hátországának színvonala még a fideszes és emeszpés (nem túl magas) lécet is simán leveri. Ami a választásokon sajnos nem feltétlenül gond, hiszen a baloldali kormányok már így is teljesen lejáratták, a Fidesz meg ügyesen démonizálta a szakértelmet, ezt a bolsevista trükköt. Azonban abban a pillanatban, hogy az új kormány felállt, kezdeni is kell valamit a megszerzett hatalommal. Ráadásul egy Jobbik-kormány nem fog türelmi időt kapni, azonnal neki fog esni egyrészt a mára már alaposan bebetonozott Fidesz-hátország, másrészt az USA és EU. Ezen felül nem lesz egy könnyű kötéltánc az sem, hogy egyszerre elégítsék ki a párt radikális (értsd: szélsőséges) bázisát és a győzelemhez elengedhetetlen mérsékeltebb szavazók elvárásait is. A Jobbiknak bizonyítania kell majd, mégpedig igen hamar, ha nem akar a rendszerváltás utáni Magyarország legrövidebb életű kormányaként az évkönyvekbe kerülni.

Tehát ott vannak Vona Gábor, Novák Előd és a többiek az első kormányülésen, és azon tanakodnak, mibe fogjanak először? Hát a magyar közvélemény által már nagyon régóta óhajtott lusztrációba és elszámoltatásba! Ennek a Jobbik szempontjából szinte csak előnyei lennének: egyrészt őket valószínűleg nem érintik az MSZP-t és Fideszt gúzsba kötő közös korrupciós ügyek és összefonódások, másrészt az ő vezetésükben nincsenek volt MSZMP és KISZ-funkcik. Ilyen szempontból ők valóban fiatal és „tiszta” párt. Itt persze a nagy csavar az elszámoltatottak köre, ugyanis egyértelmű, hogy legalábbis a kormányzásuk elején Vonáék nem lesznek abban a helyzetben, hogy nekimenjenek a fideszes potentátoknak, különösen Polt Péter főügyésszel az igazságszolgáltatás élén. Maradnak tehát a (volt) kommunisták. Azok közül is lehetőleg azok, akik már nyugdíjasok, vagy valamelyik baloldali pártban töltenek be nem túl jelentős funkciót (Kovács László neve ugrik be hirtelen), tehát ártalmatlanok. Természetesen a volt SZDSZ-esek közül is elő fognak szedni néhányat, akire rá lehet húzni régi korrupciós ügyeket (van választék), de az például meglepne, ha Gyurcsányt bíróság elé állítanák. Ellenben jó esélyt látok rá, hogy nyilvánosságra hozzák az 1989 előtti ügynöklistákat (legalábbis egy részüket, zsaroláshoz még biztosan jól jöhet a maradék). A legrosszabbul a „kishalak” járnak majd, akiktől el fogják venni az ebül szerzett komcsi nyugdíjukat, el fogják őket tiltani a politizálástól (ezzel gyakorlatilag megtizedelve az MSZP-t és a DK-t), és egy részüket koncepciós perekben elítélik (itt olyan ismertebb nevekre kell gondolni, akik annak idején kormányzati pozícióban voltak, de mára már teljesen eljelentéktelenedtek). A magyar társadalom egyik legerősebb igénye a bosszú, és ezt, ha csak jelképesen is, de különösebb szellemi és anyagi befektetés nélkül meg lehet nekik adni, amivel az új Jobbik-kormány népszerűsége igencsak megnőhet. További előny, hogy a mészárlás láttán az abból kimaradtak is hamar becsicskulnak majd, hiszen nem sokan vannak kis hazánkban politikaközelben olyanok, akiknél ne lehetne kis kapargatással találni valami kompromittálót.

A következő programpont a rendcsinálás lesz. Ez a Jobbik egyik fő választási ígérete, ami azért is hálás feladat, mert gyakorlatilag nincsen rá szükség. Ma Magyarországon ugyanis rend van. Illetve gazdasági, politikai és közigazgatási káosz van, de az a mindent elborító (cigány-) bűnözéshullám, aminek a megfékezéséről Novák Előd beszél, az nincs. Nem létezik. Ettől persze vannak olyan kistelepülések, ahol a nyugdíjasok nem érzik biztonságban magukat a betörések és terménylopások miatt, de ez sima rendészeti kérdés, az erőforrások megfelelő átcsoportosításával könnyen kezelhető lenne. A cigányság integrációjának és felzárkóztatásának a kérdése persze súlyos és összetett probléma, amire az országnak belátható időn belül válaszokat kéne találnia, különben egy generáció alatt tényleg elmérgesedik a helyzet. Viszont minek strapálni magunkat, ha ezt az egészet le lehet redukálni a tomboló „cigánybűnözés” (amúgy bizonyítottan hamis) tézisére, és létre lehet hozni egy látványos, új, a hagyományosnál sokkal szélesebb körű jogosítványokkal rendelkező és kevésbé ellenőrzött fegyveres rendőri erőt, majd szép kakastollas sisakokban masíroztatni őket először a cigánylakta településeken, majd a városokban is, hadd szarja össze magát mindenki, akinek „van félnivalója”. Mindezt természetesen a büntető törvénykönyv további szigorításával kombinálva, különösen a kisértékű vagyon elleni bűncselekményekre, kábítószer-birtoklás és -használatra, továbbá olyan nem túl egzaktul definiált cselekményekre, mint a „nemzeti jelképek megsértése”, „deviáns életmód propagálása” (melegek és egyéb kisebbségek jogvédelmének tiltása orosz módra), továbbá rémhírterjesztés és rágalmazás (interneten, akár kommentekben is). Mondjuk korlátlan idejű előzetes fogvatartás és ennek egyszerűsített elrendelése mellett. Ha rend nem is lesz ettől, de Rend az nagyon is. Meg növekvő népszerűség, csökkenő ellenállási kedv mellett.

Ezek után persze meg kell erősíteni a Jobbik hatalmát, és megtörni a totális fideszes dominanciát a közigazgatásban. Ez így elsőre nagy falatnak tűnik, de könnyű belátni, hogy olyan még nem nagyon fordult elő államigazgatásunk történetében, hogy aktívan, vagy akár passzívan ellenszegült volna a regnáló hatalom akaratának. 1944-ben sem okozott gondot, hogy az idegen fegyveres támogatással, puccsal hatalomra jutott Szálasi-kormány intézkedéseit csont nélkül végrehajtsák Horthy hivatalnokai, másfél évvel később meg a kommunistákét. Ehhez képest a legitim módon megválasztott Jobbik nem is lenne akkora váltás a Fidesz után. Külön öröm (mármint Vonáék szempotjából), hogy Orbán Viktor annyira központosította és kézivezérlésűvé alakította az államigazgatást és az önkormányzati rendszert, hogy szinte nem is lennének ellenállási gócpontok. Ha a Miniszterelnöki Hivatal élén Lázár János helyett mondjuk Vollner János áll, gyakorlatilag a munka dandárja automatikusan elvégződik. Ezután rögtön jöhet a kultúra, oktatás és média jobbikosítása, megint csak a Fidesz által jól kitaposott ösvényen továbbhaladva. Az egyetemeken a Jobbiknak eleve jók a pozíciói, erre kell majd ráerősíteni néhány jónevű szakértőjük rektorrá kinevezésével (pl. Bogár László a Corvinus élén, Drábik János a Nemzeti Közszolgálati Egyetemén), esetleg valamiféle új Numerus Clausus bevezetésével a hallgatók további megszűrése céljából az államilag támogatott szakokon. Mellesleg azt egyáltalán nem gondolom, hogy a Jobbik kormányra kerülve nyíltan antiszemita politikát folytatna, ennyire azért ők sem hülyék. Viszont könnyen előfordulhat, hogy egy bizonyos társadalmi háttérrel rendelkező (gy.k. belpesti értelmiségi) emberek előtt bezárul minden, az államhoz köthető karrier és érvényesülési lehetőség. Cigánynak, homoszexuálisnak, színesbőrűnek vagy (etnikailag nem magyar) bevándorlónak lenni viszont oltári nagy szívás lesz. Az iskolai szegregáció nem a kivétel lesz, hanem a norma. Egyebekben a Fidesz által megkezdett, államosított/központosított oktatáspolitikát fogják továbbvinni, csak még több hittannal, mégnemzetibb érzelmű történelemszemlélettel, a finnugrisztika betiltásával, stb.

A gazdaságpolitikában sem várok alapvető változást. Még több államosítás, a multikat versenyhátrányba hozó intézkedések, a piaci verseny korlátozása, haverok állami megbízásokkal való kitömése, stb. Még az sem biztos, hogy a kedvezményezettek köre alapvetően megváltozna: az úgynevezett „Nemzeti Burzsoázia” nagy részének nem hiszem, hogy nagy lelki törést okozna kiegyezni az új rezsimmel. Természetesen egyre erősebb pozíciókat szereznek majd az oroszok, elsősorban a nyugati (német) cégek rovására. Szinte biztos, hogy Magyarország kihátrál az Oroszország elleni szankciókból, és cserébe hozzáférést kap az ottani piacokhoz. Itt el is érkeztünk a külpolitikához, ami bár az egyik kedvenc területem, ez esetben széttárom a karomat, és azt mondom: fogalmam sincs. A Jobbik ugyanis annyira vállalhatatlan politikai alakulat a nyugati szövetség számára, annyira összeegyeztethetetlen az EU értékeivel (arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag az Egységes Oroszország Párt magyarországi tagozata), hogy kormányra kerülésük esetén az egyetlen ideológiailag adekvát reakció Magyarország EU-szavazati jogának felfüggesztése lenne. Ez viszont több okból nem feltétlenül fog bekövetkezni, hiszen az Unióban manapság elég nagy a káosz és a bizonytalanság (elég Görögországra vagy Nagy-Britanniára gondolni, a különféle nemzeti radikális pártok Európa-szerte való erősödésére). Igen érdekes lesz viszont az USA és a NATO reakciója az Oroszországgal folytatodó hidegháború tükrében. Nem lesz egyszerű helyzet, az biztos, viszont abban biztosak lehetünk, hogy Magyarország euro-atlanti elkötelezettsége még a jelenleginél is jobban meggyengül majd, és Kompország egyértelműen Keletnek fordul. Praktikusan ez azzal járhat, hogy az EU-támogatások (legalábbis részlegesen) elapadnak, Magyarország megszűnik a schengeni övezet tagja lenni, megszűnik a szabad Uniós munkavállalás.

Összegezve, a Fidesz mára gyakorlatilag lefektette a Jobbik-kormányzás ideológiai és közigazgatási alapjait, Vona Gáborék feladata csupán a „pávatánc” befejezése, és a jelenleg már zajló folyamatok kifuttatása lenne a logikus konklúzióig. Ennek az útnak a végén Magyarország valóban a putyini Oroszországgal és az erdogani Törökországgal mutatna feltűnő hasonlóságot, és minimum újabb 50 évre kiszakadna az európai fősodorból. Az igazán tragikus az, hogy egy újabb Fidesz-győzelem esetén sem biztos, hogy az irány alapvetően más lenne, inkább csak a hangsúlyok és a mérték lenne enyhébb. Igazából azt kellene jól végiggondoltatnia a választópolgárokkal a baloldali ellenzéknek, hogy valóban EZT akarják-e, ahelyett hogy üres és lejárt „korrupt”, „fasiszta” és „náci” lózungokat puffogtatnának. Per pillanat kevés esélyt látok rá…

55 hozzászólás

1. zigzag — 2015-04-14 10:22

Szerintem ez egy mérsékelten derűlátó forgatókönyv.

55 hozzászólás

Szólj hozzá