Legújabban a Böcskei Balázs és Békés Márton könyvéről írott kritika (Itt van) irányította a figyelmemet a magyar szellemi élet, annak is az aktuálpolitikával foglalkozó szeletének egy érdekességére.

A kritika nagyon helyesen foglalkozik a magyar szellemi élet dzsentrifikációjával, és azzal, hogy cikkek, állásfoglalások, nemzetmentő koncepciók jelennek meg szinte naponta úgy, hogy a szerző jól láthatóan még a kérdés wikipédia oldalát sem nézte meg. Naponta derül ki valami nagyívű, irányvonalat szabó, és mérföldkő jelentőségű szerzőről, hogy szerinte a Szörnyeteg száma az majd a 999 lesz, mert egyszer látott életében Bibliát, akkor is fejjel lefelé tartotta. Aztán persze az ilyen álláspontok kitartó hirdetésével és az épp regnáló párt érdekeihez igazításával tanszékvezető egyetemi tanárságig lehet vinni, esetleg valami jó kis kutatóintézet Olümposzának tetejéről szórt villámokkal lehet irtani az Ész talpasait.

Ez mind nagyon valós és szomorú. De van itt valami, ami szintén szomorú, ugyanakkor vicces.

Pár éve G. Fodor Gábor, a magyar politikatudomány egyik legszórakoztatóbb futóbolondja írt egy cikket a faszról. Arról megoszlanak a vélemények, hogy olyan faszról írt, amelyet magának szeretett volna, vagy mivégre volt az a gyönyörű allegória, amelyet azért a legtöbben úgy értelmeztek, hogy (a Viktorba közismerten fülig szerelmes – naná, a századvég stratégiai bubijaként én az lennék – szerint) Viktor a Nemzet homlokán (de az is lehet, hogy mellkasán) ágaskodó méretes, legalább félkönyöknyi, kőkemény élfallosz.

Ha hinni lehet a kritikának, ez a másik két kiváló gondolkodó (a nevükhöz vissza kellene görgetnem a poszt elejére, vagy 21 collos monitor előtt írni) is valahogy eljutott oda, hogy a Nemzet, az Ország, a Band of Brothers attól van, hogy zordan néző, izmos, jó kemény faszú, töretlen munkamorálú, büszke férfiak harcolnak a Nemzetért.

Mielőtt erre terelődne a szó, odaterelem én magam: elég nagydarab vagyok, tudok zordan nézni, és bizonyos független vélemények szerint a többivel sem szokott gond lenni. A független véleményalkotók kizárólag hölgyek. Sőt, kapálni is tudok, bár nem szeretek.

Tehát ott tartunk, hogy a nyugatias elbuzulás a világ tönkremeneteléhez fog vezetni, nem volt mindenki katona, ha megjön Dzsingisz kán, vagy Sztálin, akkor ez a sok kreatív, meg innovatív, meg egyéb buzoid szenvelgő nyüszítve fog a nagy, izmos, a harc verítékétől csillogó, bajszos, izgató kanszagot árasztó HARCOS mögé menekülni.

Érdekes megfigyelni, hogy ezeket a szép eszmefuttatásokat szinte kizárólag tornából felmentett nyápicok írják, akik egynapi kalasnyikov-cipeléstől már három hét gyengélkedőre szorulnának.

Amikor aztán valaki kimutatja nekik, hogy valóban, egy országot se visznek el a hátukon a homoszexuális reklámkreatívok, a három csajjal, két fiúval, és egy Kazahsztánból importált ezüstrókával keresztbe-kasba kefélő, vidéki éttermeket nyitó szakállhipszterek, a reaktormérnöknek tanult és IQ-ra gerjedő geeklányok, de határozottan sokkal jobb élni és dolgozni az olyan országokban, ahol a homokos reklámkreatívokat, a három csajjal, két fiúval, és egy Kazahsztánból importált ezüstrókával keresztbe-kasba kefélő, vidéki éttermeket nyitó szakállhipsztereket, a reaktormérnöknek tanult és IQ-ra gerjedő geeklányokat hagyják dolgozni, akkor persze azonnal jön a hivatkozás, hogy a Buzilobbi Internesönel ügynökei.

A kapáló félisteneket kívánó politizátorok igen széles spektrumon (szivárvány, tesvérek, szivárvány!) mozognak a népi-primitív vonalat nyomó Orosz Mihály Zoltántól kezdve a rendkívül tudományos Géfodoron, Böcskein, Békésen át, a misztikus aristo-ig, nem is beszélve a Szentségi Házasságban Élő Szőnyi Szilárdról és a legrendpártibb konzervatív fiatalról, Kocsis Mátéról.

Ha nagyon tudományosan akarnánk foglalkozni a kérdéssel, akkor lehet distinkciókat tenni, például, hogy vannak a simán csak izmos testre, vagy izmos testű férfira vágyók és a specifikusan Orbán Viktorban a kérges tenyerű apafigurát megtalálók.

De ez csak rontja az élvezeteket. Röhögni kell rajtuk, amíg lehet. Meg tartani otthon kapát és kaszát. Jó szerszámok azok. Kiegyenesítve.