Még soha egy birodalmat sem alapítottak meg az ideiglenesség céljával, minden birodalom úgy gondolta, hogy ők akkor itt most végleg berendezkednek, és a továbbiakban a világ minden gondját-baját a dicsőséges Birodalom fogja megoldani. Mindezt dacára annak, hogy az összes történelemkönyv birodalmak felemelkedéséről és bukásáról szól.

Európa történelme mindigis az egymás rovására háborúzó birodalmakról szólt, egész addig, amíg 1954-55-ben szerződést nem írtak arról, hogy mostmár minden másképp lesz. Naná, hiszen akkor a Brit Birodalom épp sebeit nyalogatta, a „győztes” franciák, a „vesztes” olaszok és németek pedig épp rájöttek, hogy bár nagyon szórakoztató dolog az egész ipart gyilkológépek gyártására használni, de az ötéves kemény háború után lelkesen prütykörésző lakosság miatt épp népességrobbanás van és most évtizedekig senki sem fog háborúzni, nosza, hozzuk létre a Végleges, Háborúmentes Európai Birodalmat.

És lőn. És milyen jól lőn, hiszen Európa történelmében a prosperáló évtizedek mindig arról szóltak, hogy Le Havre-ból nyugodtan elmehet a kereskedő Prágába vagy Temesvárra, ott talál egy nagyjából a le havre-i piactérre emlékeztető piacot, ahol kereskedik, majd hazamegy. Esetleg letelepszik, mert rájön, hogy itt még senki nem hallott az érlelt sajtokról, és a piacnyitásból jól kereshet. Európa prosperáló évtizedeiben mindig volt valamilyen széles körben elfogadott pénznem, amely egységes fizetőeszközként funkcionált (rénes forint, Reichsgoldgulden, livre tournois, louis d’or) vagy pedig nagyjából egységes árfolyamon lehetett váltani. Sőt, Európa prosperáló évtizedeiben, a római jog alapjain mindig nagyjából egységes volt a kereskedelem jogi alapja is. A fél európai jogtörténet különböző városjogok alkalmazásáról szól más városokban. (érdekes kitérő: noha a római birodalmat „kicsinálták a bevándorlók”, egy Hanza-város piacfelügyelője meg a római aedilis pont ugyanazt csinálta, kb ugyanolyan jogi háttérrel)

Az európai gazdasági integráció tehát nem előkép nélküli és nem is haszontalan dolog. Más kérdés a politikai integráció, melynek megvalósítására számos véres kísérlet történt az elmúlt évszázadokban. Ez a legújabb kísérlet annyiban különbözött, hogy megpróbált politikai egységet teremteni anélkül, hogy a Grande Armée, a Győzhetetlen Armada vagy a Wehrmacht indult volna neki a maradék Európának, khm, az erőszakos genetikai egységesítés céljával. Ezt több tényező is nagyban segítette: például az aláíró országok legyengültek a háborúban. De közben ott volt a határon a nagy Szovjetunió, amely ellen egységet kellett mutatni, de említhetnénk azt is, hogy a háború során kifejlesztett műszaki újdonságok gyártása békés célra, a hengerenként négyszelepes motortól kezdve a műszálas esőkabáton és a csúszásbiztos autógumin át a mikrohullámú sütőig sokkal nagyobb üzletnek ígérkezett annál, mint ugyanezen találmányokat egymás kiirtására használni.

Közben az egyes országokban a politikusok iránti vágy is mutatott hasonlóságokat. A polgári jobboldal mindenütt igyekezett elfelejteni és elfelejtetni, hogy a század első felében hány militáns, fasiszta idiótát szabadított Európára és vissza akarta hozni a békés, cilinderes-szivaros urambátyám politikát. Szerencsére ebben a baloldal megakadályozta, mert elvégzett egy csomó olyan munkát, amelyre a korábbi kommunista kísérletek nem voltak képesek. A női egyenjogúság, az általános választójog, egy csomó feudális marhaság lebontása mindenütt igény volt, és mindenütt kellettek hozzá radikálisok. Tehát Európa nyugati fele nagyjából egy irányba ment, miért ne írtak volna erről papírt. Ha lett volna Európának anyukája, apukája, az sűrűn bólogatott volna, hogy látod-látod kislányom, mennyivel szebb dolog az élettársi vadházasságnál a házasság, az a szép papír, az a szép ceremónia, az a szép Tupperware készlet, amit Gizi nénédtől kaptatok!

Azonban a nyolcvanas évekre sok minden megváltozott. A nagy mumus addig fegyverkezett, ameddig már nem volt kenyér a boltban, és kiderült, hogy papíron ugyan nagyon messzire tud ellőni, valójában papírsárkány. A mindenféle baloldali mozgalmak teljesen eltérő irányba vitték el az egyes tagországok reformjait és a történelmi különbségek is kezdtek újra kijönni. Ráadásul az Európai Közösség bővítései olyan eltérő kultúrájú országokat hoztak össze, amelyeket teljesen egységesen működtetni lehetetlen.

Az európai integráció hanyatlása, ma már látszik, Maastrichtban kezdődött el, amikor Delors-féle mélyebb politikai integrációt elvetve, az időközben megjelent keleti blokk országaiba vezetett gazdasági expanzióra használták fel az újonnan létrejött politikai konstrukciót, ez EU-t, és használják a mai napig.

Már amikor az egyetemen EU-jogot tanultam, látszott, hogy a viszonylag gördülékeny gazdasági jogalkotást leszámítva ez az egész nagyon nehezen mozgatható, kezelhető, bürokratikus izé. Amikor a jogi egyetemen jobban félnek az EU döntési mechanizmusait taglaló tételtől, mint a polgári perrendtartás felsorolásaitól, az azért jelez valamit.

Az állam jellineki definíciója szerint ugye szükség van népre, területre és főhatalomra. Az utóbbi körül vannak gondok. Az erősebb államok irányába Brüsszel soha nem tudott főhatalmat gyakorolni, a szuverenitás feladása a legprogresszívebb vezetőknek is sok lett volna. Az erre tekintettel kiépült intézményrendszer viszont azt sem tette lehetővé, hogy gyengébb helyeken odacsapjanak, például amikor egy kis közép-európai országban a miniszterelnök a háza és a kertje közé, azt hazudva, hogy az agglomerációs közlekedés, kisvasutat épít EU-pénzből, akkor sem történik semmi. Miért is történne, a rendszer az ennél is nagyobb disznóságok elviselésére van kitalálva (csak azok már húsz éve megtörténtek). Másrészt a keleti és déli országokban az egyetlen elvárás a stabilitás.

És itt jön ki, hogy a főhatalom nemcsak intézkedési képesség, hanem intézkedési kötelezettség is (Nietzsche az égi kávézóban megvajazza a croissant csücskét. Na ugye, hogy ugye -szól, és leharapja). Vagyis az a politikai szervezet (hiszen ugye az EU-ra ez a címke van ragasztva) amely nem gyakorolja a főhatalmát, bukásra van ítélve, hiszen amikor nem csap oda az autópályára lopó strabag demokratáknak vagy a kisvasútra lopó fidesznek (de említhetünk itt mondjuk lett vagy portugál disznóságot de románt is, egyáltalán nem magyar jelenségről van szó) szép lassan a képességét de a legitimációját is elveszíti, hogy máskor, másnak odacsapjon.

Innen csak egy lépés az a közkeletű meggyőződés, hogy az EU viszi a pénzt, de a gondokat meg nem oldja meg. Akkor is, ha még a pénz hatékonytalan szétosztása mellett is rengeteg gondot megold. Amikor pedig olyan dologgal szembesül, amelyet azonnal meg kellene oldani, lásd menekültválság, akkor csak áll egyik lábáról a másikra, mert a vezető erő hoz egy rossz döntést (Wilkommenskultur) és még ezt sem tudja végigvinni.

Hova vezet a főhatalom nem-gyakorlása?

Vessünk egy pillantást a Brexit-térképre!

A sárga szigetek nagyjából megfelelnek a városi lakosságnak (kivéve Birmingham), kék tenger nagyjából a vidék. Ha megnéznénk az amerikai választási térképeken Trump népszerűségét (nem találom, és igazából dolgoznom kéne…) akkor azon azt látnánk, hogy ő is vidéken népszerű. A magyar választási rendszer meg már át is van erre rajzolva.

A XXI. század azzal kezdődik, hogy itt van egy minden eddiginél modernebb, jobb világ, ahol akadálytalanul és biztonságosan lehet utazni, kapcsolatba lépni másokkal a bolygó ellenkező oldalán, elérni az emberiség szinte minden tudását egy zsebben tartott készüléken át. Gyógyítanak néhány évtizede még országokat kiirtó betegségeket, és néhány (1-2) évtizeden belül várhatóan elszakadunk a fosszilis energiahordozóktól.

Mégis, ebben a világban tömegek vannak, főleg a vívmányoktól akár földrajzilag, akár életkorban kicsit távolabb, akik úgy látják, hogy a világnak vége, kész, mostmár a világvége jön, hacsak valaki ki nem vezet minket belőle. Erről az embertípusról Panamajack már értekezett ebben a kiváló írásában.

Amit most látunk, az nem más, mint a békébe és prosperitásba beletunyult politikai elit válsága. Az, amelyik soha semmit nem lépett, mert a gazdaság szépen haladt, az emberek gazdagodtak, fejlődtek. Régi vesszőparipám, hogy a politika, úgy, ahogy azt a XX. században megismertük és leírták, lassan kiszorult a világ alakításából.

A XX. század végének, a XXI. század elejének jellegzetes politikus figurái, köztük főleg Angela Merkel, kompromisszum-művészek, akik azon a platformon állnak, hogy a világ alapvetően jó irányba megy, nem kormányozni kell, hanem a felmerülő érdekütközéseket rendezni. Ötven év telt el a legutóbbi radikális fellépés (1968) óta, és azóta úgy tűnt, hogy minden rendben van.

A világot kevésbé értő emberek populista szavazási hajlandósága valójában nosztalgia. Nigel Farage vagy Donald Trump valójában paródiája Churchillnek, Adenauernek, DeGaulle-nak. Azonban ők azok, akik egyáltalán úgy csinálnak, mintha valamilyen irányba vezetni akarnák az országukat, mindenki más alapvetően konfliktusmenedzser.

Ha valamit nagyon elő kellene segítenie a Brexit-referendumnak, az egy olyan politikusgeneráció színre lépése lenne, amely a klasszikus politikai vezetés modelljeit átülteti a XXI. századba és nem hagy fél országokat politikai képviselet nélkül. Ugyanis a demokrácia csodája pont az, hogy ha fél országokat képviselet nélkül hagyunk, akkor azok a fél országok bizony politikai képviselet után néznek, és olyat választanak, aki megígéri nekik, hogy a nevükben főhatalmat fog gyakorolni.

A kérdés az, hogy hány Brexit kell még, hogy ezt a leckét megtanulja a fejlett nyugati világ. Felkészül Donald Trump.

Tegnapi hír, hogy Budapesten AIDS-konferenciát tartottak, ahol korunk egyik legveszedelmesebb betegségének kutatói találkoztak hazánk fővárosában. Apró szépséghiba, hogy nemzetközi botrányt okozva, három respektált afrikai kutatót nem engedtek be az országba. Az egyik a konferencia utánra kapott vízumot, a másiknak egyszerűen nem válaszolt a magyar követség, a harmadik ugyan megkapta, ám azt végül golyóstollal és lila körpecséttel érvénytelenítették.

Az indok? Csak. Hogy nem menne hazájába vissza a koszos nigger, hanem itt maradna. Hisz nyilván semmi más vágya nincs egy nemzetközi konferenciákra járó kutatóorvosnak, mint egy omladozó magyar kórházban 143.250.- Ft. nettóért huszonnégyórázni.

A dolog egyáltalán nem meglepő. Egyszerűen arról van szó, hogy a külügy megérkezett oda, ahol a magyar közigazgatás és igazságszolgáltatás már vagy 10 éve van. Szétesett.

Módszeresen elüldöztek bárkit, aki ért bármihez. Itt most három afrikai járt pórul, de ezek a dolgok naponta megtörténnek, csak azokból ritkábban van hír.

A hivatal megteheti például, ha az van írva a feljelentésbe, hogy ” a testi sértés miatt magánindítványt teszek” megszünteti a nyomozást, mivel „a sértett nem tett magándindítványt”. Simán, bármikor.

A bíróságok rutinszerűen szegik meg a büntetőeljárási törvényt, amely megszegéseket felsőbírói szinteken rutinszerűen hagynak jóvá.

A rendőrségen rutinszerűen lesz bizonyíték olyasmiből, ami mondjuk Németországban utoljára az XVIII. sz. boszorkánypereiben lett volna bizonyíték.

A harminc napon belül kiadandó bármilyen iratot nyugodtan kiadhat a hivatal 67 nap múlva, mindenféle következmény nélkül. Kártérítés? A bíróság tudja, hogy ők is pont ugyanazon a színvonalon dolgoznak, nem akarnak precedenst teremteni.

Szétesés van, teljesen esetlegesen dolgozó állam. Mint egy rendes Latin-Amerikai banándiktatúrában. Vagy lesz tankönyv, vagy nem lesz. A fiadat börtönbe zárjuk, esetleg hozzál be pénzt, akkor majd meglátjuk. Vízum? Ismerősöd van? Nincs? Hát akkor a héten nem vagyunk nyitva. Mi? Az a tábla nem neked van kitéve, paraszt. Mi az, hogy üres boríték jött a bíróságról? Mi nem hibázunk, érted? Ha a leíró azt mondja benne volt az ítélet, akkor benne volt, honnan veszed hogy akkor még le sem volt írva? Jé ez a fellebbezés a 16. napon érkezett, majd átsatírozzuk a pecsétet.

Nem azt mondom, hogy ezek mindig megtörténnek. Azt mondom hogy bármikor megtörténhetnek, ami egész egyszerűen azt jelenti hogy megszűnt a jogállam. Nem nagy ügy, komplett évszázadokat lehúztunk már nélküle.

Noirpova kartársnő befűtötte a szkepticizmuskohót és az alábbiakat szoborta ércbe. Olvassátok és kommentáljátok!

Felületes feminin felütés

A szerző mosakodása

Olvastam én is a Frusztrált fiatal férfiak (felületes felütés fontosról) posztot, és – noha kommentben nemigen szaggattam a normát – az íráson el-elgondolkodtam, magamban továbbfűztem. Tulajdonképpen olyan gondolatokkal találkoztam benne, amiken régebb óta rágódom én is, csak feleennyire se fogalmaztam össze.

Na mármost, el is kezdtem írni hozzá egy széljegyzetfélét. Nagyjából arról, hogy ha Oroszország és a Közel-Kelet után az USA-ban, majd az EU vezető államaiban is a 3F-ek bálványai veszik át a gyeplőt, akkor kollektíve kerülhetünk éktelen nagy bajba. Éspedig azért, mert a 3F-ekre – de jó, hogy feltaláltatott ez a kifejezés, és nem kell azon törnöm a fejem, hogyan fejezzem ki a buta faszpörgettyűt —… szóval a rájuk bazírozó politikusok elsősorban a „legyen úgy, mint régen vót” és a „vágjuk magunkra a kiskertajtót jól” üzeneteket variálják. Miközben a legdurvább problémáink, ti. a Földet körbeérő környezeti nyavalyák, közösek, nagyon nem hülyeség-kompatibilisek és egyetlen „bevált” megoldás sem húzható rájuk.

Míg a bajaink közös voltát próbáltam konkrét példákkal illusztrálni, az írást az Encyclopaedia Britannica-énál kurtább keretekbe belegyötörni (még nem sikerült, de vannak biztató jelek) felmerült bennem egy további gondolatmenet. Mégpedig, hogy a 3F-nek van egy női pendantja, s szerintem ugyanúgy nem szabad figyelmen kívül hagyni az ő frusztrációit, mint a 3F-éit.
Erről szeretnék most bővebben írni, mert azt gondolom, ez egy külön posztra való anyag. Nagyon örülnék, ha vita lenne belőle.

A Fejlettvilágbeli Frusztrált Fabula

Vizsgálatom alanyát – az alliterációhoz hűen tartva magam – Fejlettvilágbeli Frusztrált Fabulának nevezem. Ezt a taxont nagyon nehéz leírni. A F. F. F nem a virsliroppantó vérfeminista, aki mindenhez hozzászól, mindenben gendergondot lát – és szisztematikusan többet árt a női egyenjogúság gondolatának, mint használ. Nem is az a – 3F-igényeknek talán leginkább megfelelő – hölgy, aki nemhogy nem bánja közepesen hasznos málhásállatként való besorolását, hanem még büszke is rá. Nem, a F. F. F. mindezektől különbözik.

E típusra azután véltem felfigyelni, hogy megszaporodtak körülöttem az oltásellenes posztok, illetve az oltásellenes mozgalommal foglalkozó, elhűlt-megrökönyödött elemzések. Majd újabb szög üttetett a fejembe, mikor rövid időn belül két kisgyerek is meghalt Magyarországon úgy, hogy – itt nem tudok, de nem is akarok szebb kifejezést keresni – jó szüleik hobbiból éhen veszejtették őket. Tudom persze, az ilyenféle halálesetek sora sajnos nem az idén kezdődött. Emlékszem jól egy 2009-es amerikai hírre is: egy házaspár elveszítette veleszületetten cukorbeteg gyerekét, mert kezelés helyett imával gyógyították a szerencsétlen kölyköt. Ez akkoriban olyan kirívó állatság számba ment, hogy a Szkeptikus blog külön posztban fakadt ki fölötte. [1] Azóta, úgy látszik, magasabb lett az ingerküszöb… vagy nem tudom…
Még mind hozzátartozik az észleléseimhez vagy mimhez az is, ami félig-meddig szakmai alapon jut el hozzám, és mered ki rá a szemem, mint a kiszántott egéré. Akad ilyen majd’ minden nap. Mondjuk: anyuci fogzás idején borostyán nyakláncot akasztana a gyerek nyakába. Mert abból illóolaj szívódik fel bőrön át és az jó a fogzásra. Sőt, abból „organikus energia” áramlik, nem pediglen holmi illóolaj. Még mielőtt elkezdeném a borostyánkő illóolaj-összetételét vitatni, merül fel bennem a kérdés: anyuka, teljesen el tetszett hagyni az eszét, hogy a párhónapos csecsemőnek bármit is a nyakába köt, rögzít? S igen, úgy látszik, elhagyta. Különben nem árulnának kismillió webhelyen borostyán(nak látszó tárgy) babanyakláncot. [2] . De az se akármilyen olvasmány volt, amiben a bürökduda létezéséről értesültem. Egen, vehetsz a népi gyógyászatban filozófusritkításra használatos növény állítólag „megszelídült” (?!) szárából készült játékot a gyereknek, ha kedved támad rá; a mérgező műanyag játékok helyett, naná. [3]

E példákból igyekszem hát megfogalmazni, amit látok. Azt, hogy a fejlett(ebb) országokban, kifejezetten az európai-amerikai kultúrkörben egyre több az olyan nő, jellemzően anya, aki:

• jól szituált, elegendő pénze és szabad ideje van ahhoz, hogy „megvalósítsa önmagát”, bármit jelentsen ez
• tájékozódni óhajt a világról, van véleménye, nem is rejti véka alá
• indíttatásai, hogy gyerekének/környezetének a lehető legjobbat adja, szeretetben, tiszteletben és javakban egyaránt – támadhatatlanok,
• mégis, valahol csúnyán megcsúszott, ennek következtében félretájékozott, magabiztosan buta és – ez a legtragikusabb – többé-kevésbé érvelésálló lett.

A Youtube-on megtekinthető egy jófajta kis dr. House-videó, a doktor úr lírai szavaival egy oltásellenes nyamimamihoz. Azt hiszem, az öntudatos F. F. Fabula típusát ez jól találja, még ha sarkított, kemény karikatúra is. Íme: https://www.youtube.com/watch?v=9gku93laoec

Hol lehetnek a gyökerek?

Azt gondolom, hogy (társadalmi) nyomás a F. F. Fabulára is nehezedik. Méghozzá többfelől. Elvárás – vagy ő így érzékeli – hogy ne jó, hanem tökéletes szülő legyen. Mert különben a gyerek teszem azt méreganyagokkal tele szervezetű lesz, vagy autista. Vagy erőszakot fog tanulni a tévéből. Elvárásként érzékelheti azt is, hogy tökéletesen fitt és egészséges legyen – hangsúlyozom, nem jó állapot elérendő, hanem tökéletes. A sort ki-ki folytathatja tapasztalatból, tévéreklámok, nőlapok, kismamablogok, életmód-magazinok tartalmában szálazva. Fabula kartársnő naprakész szeretne lenni abból, ami a tökéletesanya-, tökéleteskertész-, tökéletes-ezobioökó-,tökéletesfittnesz-témában éppen történik. A környezetéből sokszor azt kapja visszajelzésként, hogy ezek jellegzetesen női témák, ezekkel neki kell foglalkoznia. Feladata tehát, hogy mindent tudjon, sőt, mindent jobban tudjon, ő legyen a bölcs, a tanácsadó. Valahogy… mintha egyszerre kapná a hagyományos (anya-feleség-konyhász) szerepek erőltetését és a „légy önmagad, de most rögtön”-késztetést is.

Aztán valami félresiklik.

1. F. Fabula típusú kartácsnőnk rengeteget olvas, főleg az Interneten – és nem szelektál. Mert nem tud szelektálni.

Egyrészt, jó valószínűséggel sohasem tanították rá, hogy hogyan kell forrásokat válogatni, keresni és összesíteni. Nem tanulta meg – nem csak ő nem, hanem 3F analógjai sem – hogy milyen érvelési hibákon kell fennakadni. Mit jelent az anekdotikus bizonyíték, és miért nem fogadhatjuk el. Mit jelent az Occam-elv, mit az analógiás gondolkodás túlhajtása, mit a „non sequitur” stb. Nem tanulta meg, pedig ezeket gyakorlatban kiszűrni talán még könnyebb is, mint tisztességesen definiálni. Nem tanulta meg, hogy miért kell nagyon vigyáznia, ha ajtóstul rárontva, egyből az ő vagy a gyerek egészségére hivatkoznak előtte. Vagy, ha nagyon erősen próbálnak nála érzelmi hatást kiváltani. Nem tanulta meg (nemcsak ő nem, a 3F sem, de vajon miért?) hogy a túl egyszerű, túl szép, túl általános magyarázat valamely összetett jelenségre – nagy valószínűséggel nem igaz.
Másrészt, hiányzik – megint: miért? – a biztos alapja középiskolai fizikából, kémiából, biológiából. Amire támaszkodva legalább a legkirívóbb marhaságok terjesztőit – pl. a szénhidrátot a szénhidrogénnel következetesen tévesztőket, a vegyület = méreg axiómát [4] taglalókat vagy a „régen megvan a rák gyógyszere, csak direkt eltitkolják” témát fejtegetőket – elhajthatná, hangos mosolygás közepette.

Azt hiszem, innen vezet(het) út ahhoz, hogy Fabula idő jártával küldetéstudatos legyen, bármilyen ellenérvvel szemben bizalmatlan…végül frusztrált. Azt nem mondom, hogy mindössze ez a dolog gyökere – nem is tudok minden okot felleltározni, megfogalmazni – de ezt lényegesnek látom. Fabula szeretne minél többet tudni, de nem veszi észre, ha és amikor átvágják.

Úgy látom hát, ráérő, jószándékú és kellőleg buta nőket egyre könnyebb megfogni – és ahogyan a 3F-eket, őket is érzelemviláguknál fogva. Az egyes érzelmek persze nem azonosak. Nem is lehetnek ugyanazok a tankvezetős-nagyvasas „ántivilágot” visszakívánó 3F indíttatásai, mint a környezettudatosságánál vagy gyereke szereteténél fogva elmarkolható Fabuláé. Viszont abban, hogy nem átgondoltan, hanem zsigerből reagálnak az őket érő impulzusokra, mégis közösek. Ahogy a 3F-ek, a Fabulák is érzik, hogy valami nem frankó. Fabula a gyereket csaknem futószalagon szülte, épp hogy időbélyegzőt és sarzsszámot nem kapott a csurdé seggére. Jó ez így? A hipermarketes paradicsom ízetlen, másnapra egy trutymü az egész — vajon mivel fújták fel? Jó ez így? A gyerek nyözöge, lassan a szenteltvízre is allergiás…egyáltalán azt se érteni igazán, mi az az allergia. Mindenki mást mond. Jó ez így? Nem.

De a kérdéseire adekvát választ nem kap, a világ – úgy látszhat az ő szemszögéből  – elrohan mellette. Marad az, ami a net zugaiban és/vagy a barinőknél megvárja. Ott mostanság olyasmi vár rá, hogy régen minden jó volt. Nem volt védőoltás (az, hogy járványok is voltak, itt nem jön szóba), mégis egészségesen éltek az emberek. Nem volt nagyüzemi zöldség, gyümölcs, mindenki magának termelt, gyökérrágicsálás, Földanya-mágia és hepinesz volt. (Vitaminhiányról, hajnali háromkor kelésről, napestig kapálásról, burgonyavészről, éhínségről, feudális terhekről nem esik szó). Mert akkor még a krumpliföldön szültek, mégpedig Pulyabeja örökbecsű Fabula-himnuszára – így kell szülni, úgy kell szülni/a doktor úr honnan tudja, hogy kell szülni? – körbefogózva, táncolva. Mert akkor még tudták, hogy a betegségeknek lelki oka van, hogy minden fejben dől el. (S így tovább a végtelenségig.)

Lassan kettéválik a F. F. Fabula szeme előtt a világ. Egyik fele érthetetlen, „ipari”, rideg, technicizált és utóbbi voltában, egyben férfiközpontú lesz. Ezzel nem hülyéskedem, akad jónevű társadalomtudós, mégpedig Luce Iriagaray, aki szerint Einstein nevezetes tömeg – energia egyenlete is szexista egyenlet [5]. Noha kis utánagondolással látni lehetne, a férfiközpontúság, ha megjelenik, nem a műszaki/tudományos fejlettséggel, mint jellemzővel mérhetően teszi.
De Fabula ennek már nem gondol utána. Egyszerűbb kettéosztani a világot hideg, ellenséges félre és kedves, jó, fészekmeleg félre, „szintetikus”-ra és „természetes”-re, jobbféltekés, multitasking nőkre és balféltekés, néma, medveforma pasasokra. A Fabula-féle dichotómia külön bája, hogy az Internet általában nem sorolódik be a csúnya technikai világba. Sem a mobcsitelcsi. De még az autó (te édes macitalp, anyuci drágája) sem mindig. Ám a „nyugati orvoslás” már odaát van, az elutasítandók között, az atombomba mellett kicsit jobbra, sréhen az E-betűs élelmiszeradalékokkal szemben. Fabula úgy érzi, neki van igaza. Nemcsak tudja, érzi. Megtanulta, hogy a női agy mint olyan csakis érzelmi beállítottságú lehet.

Felbujtás vitára

Mire Fabula a hírekbe kerül, mi csak a legutolsó stádiumot látjuk: amikor kerek szemmel áll a bíróságon, és nem érti, miért ítélték el. Hiszen ő az egyetlen igaz Tudás, a vásznaráncai Gangesz-parton álló templom feliratainak kódjára és a délkelet-őslapp folklórra (nem kívánt törlendő) alapozott, Fülcsöng Kölcsönpuncs-féle basszusgíta szerint (ha a tibetilámanév-kitalálás olimpiai sportág lenne, bizton számíthatnánk egy aranyra. Korábbi mesterműve volt Kincsepöcse-rinpócse P.P.) nevelte a gyerekét, de járt hozzájuk az okleveles ukrán felhőtologató is. A ronda, modern külvilágtól gondosan védve volt a gyermek, természetesen apucival egyetértésben. Olyan nem létezik, hogy éhen halt, vagy hosszas szenvedések után elvitte a mumpsz. Nem. Itt összeesküvés van.

Ez látszik itt kinn, a profán világban.  Lehet elszörnyedni rajta. Lehet azt mondani, hogy aki hülye, haljon meg (csaó, Darwin); oké, de akkor a gyerek/gyerekek is Fabula családjában…? Lehet, nyilván, példálózni, hogy tessék, a nők el vannak kapatva, és jódolgukban nem tudják már, mit csináljanak, bezzeg régen…! Lehet követelni, hogy zárjuk be az Internetet, mert onnan csak a hülyeség dűl naphosszat. Lehet – itthoni viszonylatban – követelni, hogy basztassák már kicsit a védőnőt, amiért jólszituálték rácsos kapujáról lepattan, majd nyugodt lélekkel távozik: „hátdehát nem engedtek be”. Lehet javasolni, hogy Fabuláék a barcsinőkkel – két láncmail-továbbítás között – látogassanak meg egy polio-túlélőt, csodálkozzanak rá a járógépére. Ám én a felsoroltak egyikében sem látok megoldást.

És ha ti, kartársak, láttok, akkor ki miben?

Azért kérdezem, mert szerintem ahogy a 3F gépzsír-és kanszagú korlátoltsága, úgy a F. F. Fabula ezobio-butasága is veszélyes. Nem mondom, hogy ugyanazon a területen, de az. Veszélyes, mert Fabula önmaga és a gyereke egészségét vághatja végleg tönkre, ha nagyon elvadult dolgokhoz ragaszkodik, mamcsika jobban tudja, Manókának mi a jó alapon. Veszélyes, mert ha csak az oltásellenes F. F. Fabulák ilyen szépen sokasodnak, ahogy látszik, akkor nemsokára visszakaphatjuk öreganyánk gyerekkorának legszebb járványait [6]. Például.

——–
Így aztán, hogy gázt szimatolok, várom érdeklődéssel a vitát e frusztrált nőtípus frusztrációjának okáról, s enyhítésének lehetőségéről – komolyan gondolom, hogy mindnyájunk javára.

Hivatkozások és miegymások

• http://szkeptikus.blog.hu/2009/02/23/gyogyitsunk_e_hittel_cukorbetegseget Vigyázat, a posztszerző neve idióta következtetések levonására alkalmas. Én szóltam…
• http://www.borostyanbolt.hu/index.php/erdekessegek-informaciok-a-borostyanrol/borostyan-nyaklanc-fogzasra.html, http://kodpiszkalo.blog.hu/2012/07/30/mire_valo_a_borostyannyaklanc
• http://kodpiszkalo.blog.hu/2014/07/26/fujd_ameddig_fujhatod Az illusztráció a plantsandbeasts blogból van, úgyhogy most önelégülten dülleszkedem
• http://scienceblogs.com/insolence/2015/02/12/the-food-babe-there-is-just-no-acceptable-level-of-any-chemical-to-ingest-ever/
• http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/teazo/sokal/panop.html
• http://rmcmedicina.blog.hu/2014/02/13/kanyaro_mumpsz_rubeola_mit_keresnek_ismet_a_terkepen

A recept elég egyszerű. Írj egy cikket arról, hogy mit gondolsz egy aktuális problémáról, amelyben vannak nők és férfiak (vagy ha úgy tetszik: csajok és pasik). Illetve ez kevés, kell még egy trükk. Tényleg azt írd, amit gondolsz.

Rövid utazásom a nemi szerepekről írás világába azzal végződött, hogy belenéztem az ezzel foglalkozó oldalak nagy részébe. Néhány, értelmes emberek által írt kivételtől eltekintve rendes becsületes szekértáborok vannak.

Vannak az olyan blogok, mint a hufnágelpista blog és a deansdale blog, ahol válaszcikkel is megtiszteltek. Innen megtudtam, hogy én egy tipikus feminista picsogó vagyok, aki elcsépelt feminista dumákat nyomok, amelyek az igazi férfiakat elnyomó világösszeesküvés szólamai. Ennek igen megörültem, és már körmönfont terveket szőttem magamban, hogy ezentúl feminista rendezvényekre és klubokba fogok járni, ott nagyon népszerű leszek és Budapest összes valamirevaló ciszheteró (és enyhén biszexuális) feminista csaját megszerzem legalább egy fergeteges, gendertudatos konszenzuálszex erejéig, amikor elolvastam néhány feminista reakciót.

Lelombozódtam. Egy két lábon járó pénisz vagyok (ez derékig speciel igaz, ha alulról indulunk) , aki nem tudja mi az a gender, és ezen szörnyű bűnén túl ráadásul nőellenes, beskatulyázó, retrográd…izé. Cikkem támadás a nők ellen, a világ összes bűnét a nyakukba varrja, és himnusza a nőellenes, elpuhult, vezető szerepüket sirató férfiaknak. És persze basszam meg.

Már éppen azon gondolkodtam, hogy szelíd hangvételű cikket írok arról, hogy kocsmai modorral feministáskodni nem biztos, hogy sikeres lesz, de meggondoltam magam. Ez egy liberálkonzervatív blog, jó ideje nem foglalkozunk már a magyarországi „liberálisokkal” meg „konzervatívokkal” sem, akik kb. a Fradi-Dózsa szintjén gondolkodnak magukról és a másik oldalról. Végülis, ahol Gyurcsány lehet felvilágosult européer liberális, ott miért ne lehetnének pont ezek a hülyék feministák vagy antifeministák? Lényeg a szekértáborozás, a megerősítő csoporttudat, lila majmok, zöld takony sálálálá.

Aztán persze ott voltak a mindentudók, akiktől megkaptam, hogy írásom kevés, illetve rendkívül gyenge. Ezeknek az embereknek a blogját, cikkeit azonban jó szokás szerint hiába kerestem, így aztán hagytam is őket a fenébe.

Olvastam 5-6 véleményt, amelyik vitázott velem, rávilágított érdekes dolgokra és úgy általában, megtisztelt azzal, hogy értő olvasással végigolvasott. Őket szeretettel köszöntöm a blog olvasói között.

Mi a közös a Putyin-rajongókban, a Trump-szimpatizánsokban, a magyar és német rendpártiakban és az iszlám szélsőségesek által elcsábított, Európában született és felnőtt, de bevándorló származású fiatalokban?

Sok közöttük a Frusztrált Fiatal Férfi. (továbbiakban: 3F)

Míg a gazdasági marketing sikereiben nagy szerepet játszanak az utóbbi évtizedekben a nők, a politikai marketing új trendje férfiakra alapoz, mégpedig csalódott férfiakra.

Ennek a férfitípusnak a jellemzője a nőkkel szembeni ellenséges attitűd, és a feminizmus eredményeinek elvetése (nem kritikája). Az általában kedvelt politikai irányzata valamiféle férfiideál autoriter rendszere, vagy a hagyományos férfi-női szerepeket követő és betartató ország rendszere. Tipikusan úgy véli, hogy a hierarchikus rend jó dolog, és hogy az ország vagy rendszer, amiben él, ezt a hierarchikus rendszert valamilyen bűnös szabadosság kedvéért elhagyta, és ez egyben magyarázat arra is, hogy személyes sikerei miért maradnak el.

A régi dicsőség

Politikai kampányokban a 3F a régi dicső napok felemlegetésével szólítható meg. Ezekben a régi szép időkben a nők tisztelték a férfiakat, főztek-mostak-takarítottak, teherautót csak férfi vezethetett, mert a nők nagy része nem bírta kinyomni a kuplungot. A honvédség tele volt nehéz vasakkal, a levegőben vadászgépek süvöltöttek, az autók csikorogva kanyarodtak. Minden, nekik szóló kampány ezt a hamis nosztalgiát harsogja és az aktuális problémát azt egyszerűen csak felfűzi rá. Mindegy mi a probléma, kenjük be vastagon büdös gépzsírral, mert régen a férfiak a gépeket vastagon bekenték büdös gépzsírral és az milyen jó volt. Az, hogy közben feltalálták a nem (annyira) büdös gépzsírt, az most mellékes.

Ez a réteg nagyon jelentős és nagyrészt figyelmen kívül hagyott társadalmi változások terméke. Könnyelműen kezdhetnénk ezek felsorolását a hatvanas években és a szexuális forradalomnál, de az tévútra vezetne. Ez a tévút pedig a dolog férfi-nő ellentétként felfogása lenne.

Noha a női sorsok és azok minden keserűsége (melyeket egy percig sem áll szándékomban vitatni) napjaink társadalmi diskurzusában nagyobb szerepet kapnak, a XX. század mélyen férfiellenes (általában véve: antihumánus) rendszerekből állt. Ez volt az a század, amely fetisizálta a frontra masírozó katona alakját, és a gyárban nehéz vasakat emelgető munkást. Ezért cserébe nyilván dicsőséget és megkérdőjelezhetetlen családfői tekintélyt adott és erősített fel, de ez valójában hazugság volt.

Antihumánus társadalmak

A XX. század technikai forradalma és a technikai forradalmak vívmányaival megvívott háborúk ugyanis a férfira mint a lőszer egyik fajtájára tekintettek és így is pazarolták. Keleten és Nyugaton egyaránt több egymást követő generációban volt az természetes, de legalábbis elterjedt (nálunk most is az), hogy a férfi 50-60 éves kora között átmegy a halálzónán, amikor a fizikai kizsákmányolás eredményeképp vagy meghal, vagy oly mértékben robban le, hogy hátralévő 10-20 évét napi két marék gyógyszer beszedésével és jobb híján alkoholizálással tölti.

Ez a fizikai kizsákmányolás persze hagy lelki nyomokat, amelyeket valahogy tompítani kell. A prérin cigiző baltaarcú cowboy őszinte üzenete az, hogy igazából a prérin lóháton marhákat kergetni fárasztó dolog, és ennél valójában sokkal  jobb egy szombat délelőttöt ágyban és hölgytársaságban tölteni, de ha már az ellazulásnak ez a formája nem adatott meg, akkor szívj erős cigit barátom, mert az is majdnem annyira ellazít. És főleg férfias. De szinte minden töményital-reklám is erre rímelt: a nehéz munkát végző, keményen küzdő férfi megérdemli azt a kis tütüt. Azt, hogy a férfi kiért és miért küzd nem mondták meg. Lényeg, hogy dicsőségesen és férfiasan teszi. És tönkremegy bele.

Ezeknek a rendszereknek az oktatása is a fegyelemre és a küzdelemre épült. Aztán meg csodálkoznak, hogy a fegyelemre épülő, monoton oktatás az ilyesmit jobban tűrő kislányoknak megy jobban és az olyan értelmiségi pályák, mint a tanári, bírói hivatás, elnőiesedtek.

A XX. század férfija ezekbe a rendszerekbe belerokkant. Most van folyamatban az a változás (főleg a jóléti Nyugaton) amikor már lehet sokáig élni, a táplálkozást a nehéz vasak emelgetéséhez való kalóriabevitel helyett egészséges elvekre építeni és általában az 50. születésnap után nem a halálra gondolni. Sőt, akár nemi életet is élni.

Erős asszonyok

A magyar vidék egyik legjellemzőbb női figurája az erős asszony. Már a nagyanyja is a hátán cipelte a családot, amikor a családfő légnyomástól süketen, fél lábbal került haza az Isonzótól. Az apját elkapták a Don-kanyarnál, sok év hadifogság után sántikálva, testben-lélekben összetörve került haza, sose lett a régi. Férje olvasztár volt, 45 éves, amikor egy megbillenő kokilla a lábára esett, amputálni kellett. Rokkantosították, három évvel később a sok alkohol miatt a máján tumor lett, ötvenévesen szenvedett ki a megyei kórház elfekvőjében. Ő már a harmadik generáció, aki abba nő bele, hogy a férfira nem számíthat, mert vagy elviszik a frontra, vagy a nehéz fizikai munkába rokkan bele.

Megszüli a gyerekeket, gondot visel rájuk, majd egyedül marad, és fogát összeszorítva végigküzdi az életét, mely élet végén legalább húsz évet özvegyen tölt. Az erős asszonyok és férjeik gondolkodásának ismerete a magyar vidéken elért politikai siker egyik kulcsa, de ez a cikk most nem erről szól. Hanem arról, hogy ez egy anomália, amely a férfi-női szerepeket meghatározza, és másutt is, ha nem is ilyen Móricz-i kegyetlenséggel előfordulnak hasonló anomáliák.

A testileg-lelkileg megrokkanó férfiak helyett a nők vitték hátukon a XX. századot, a férfiakat pedig dicsőséggel, plecsnikkel és a családfői szereppel honorálta a rendszer azért, hogy elhasználta. A nőket meg leginkább semmivel, mert az anyaság dicsőségét már akkor se vették be túl széles körben. Az anyaság, mint dicsőség ugyanannak a narratívának (bocs Anya, tudom, de én nem vagyok történész, egy narratíva simán belefér egy ilyen hosszú szövegbe  🙂 ) a része, amely a férfinak az egyik lábáért cserébe Bíbor Szívet vagy Vörös Zászlót adott.

A szexuális forradalom a fentiek ismeretében láthatóan nem önmagában a szexuális felszabadulást hozta el. Valójában ekkoriban nemcsak a fogamzásgátlás korábbinál egyszerűbb módjait találták fel, hanem több konvergens jelenség érte el azt a pontot ahol nagy változásokat okoztak. A közepesen hatékony fogamzásgátlásra az ókortól voltak módszerek, az egykéző falvak sem kizárólag az önmegtartóztatástól és az illegális abortuszoktól néptelenedtek el.

Felszabaduló nők, rabságban maradó férfiak

Valójában ekkoriban jelent meg számos pusztító gyerekbetegségre a vakcina, alakultak ki a császármetszés korábbinál biztonságosabb módszerei, vagyis annak az orvosi-tudományos háttere, hogy egy nőnek ne kelljen négy gyereket szülnie azért, hogy kettő megérje a felnőttkort. Ezzel a nők a saját fizikai kizsákmányolásuk (a lőszerutánpótlás) jelentős részétől megszabadultak.

Ezzel egyidejűleg, főleg Nyugaton lett elegük a dicsőséges féllábúakból, akiket épp akkor Vietnamban termelt az antihumánus rendszer. Közben az ipar szép lassan egyre kevesebb embert igényelt a nehéz vasak emelgetéséhez, és azokat is egyre inkább elmaradott harmadik világbeli országokban.

A nőjogi mozgalmak, észlelvén, hogy (szerencsére) a nyugati társadalmak elmozdultak a duzzasszunk fel ipari és humán kapacitásokat – amortizáljuk le őket háborúban – kezdjük elölről ciklusból, megkezdték lebontani azokat a falakat, amelyeket a férfiak dicsőítése húzott köréjük.

És sok sikert értek el, többek között azt, hogy noha a Föld állandóan háborúzik azóta is, elmaradtak a komplett Nyugatot táborokra osztó leszámolások, és elmaradozik lassan az óriási volumenű hadiipari tömegtermelés.

Békében hátrahagyott katonák

Maradt viszont egy csomó férfi, akinek nem kell hatvanévesen meghalnia, nem kell a frontra mennie, nem kell nehéz vasakat emelgetnie. Ezzel a szabadsággal azonban férfiak tömegei nem tudnak mit kezdeni. Generációk vannak még hátra addig, ameddig a férfiak nem abban fognak felnőni, hogy ők John Rambo, aki ugyan valójában egy kigyúrt hajléktalan volt.

Addig azonban tele van a Nyugat fiatal férfiakkal, akik nem tudnak úgy sikeresek és elismertek lenni, mint apáik voltak. Nincs Szovjetunió Hőse vagy élmunkás kitüntetés, nincs harckocsi, nincs öntöde, nincsen semmi a modern és posztmodern társadalmak férfiaknak adott üveggyöngyeiből.

Ahogy a társadalomnak nagy feladata volt (és még most is az) megtalálni a nők új helyét abban a társadalomban, amely nem mészárolja le magát húsz-harminc évente, úgy kellene a férfiakét is.

Tenni kell

Olyan iskolával, amely felismeri, hogy nem lehet ugyanazokkal a módszerekkel tanítani egy nyolcéves kisfiút és egy nyolcéves kislányt. Amely odafigyel arra hogy itt más dolgoknak kell megfelelni, másképp kell kiteljesedni, mint akár harminc-negyven éve. A magyar közvéleményben (illetve annak 10%-ban) nagyot futó Zimbardo-könyv is ezekre a veszélyekre figyelmeztet. (El lehet gondolkodni azon, hogy az oktatás züllesztése nálunk hogyan fog erre a folyamatra hatni. Nem jól.)

Mert ameddig ez nem történik meg, addig tele leszünk olyan fiúkkal, akikkel elhitetik, hogy a tankok, a vadászgépek világa jobb világ volt. Csak épp már nem (vagy alig) találnak nőt, aki arra vágyik, hogy a párja katonásdit játsszon, ne tanuljon és valami fizikai melóban helyezkedjen el, mert azt sokkal kevésbé fizetik meg, mint a több tanulást igénylő melókat. Ezek a férfiak, mostmár sokan, a célközönsége Trumpnak, Putyinnak és a többinek. Nyilván, akaratuk ellenére nem lehet őket „megmenteni” de tenni kell, különben mindenütt Trumpokat fognak nyakunkba szabadítani, és amikor majd menni kell a frontra, már késő lesz.

Szeretnél közelebbről megismerkedni Orbán Viktorral? Szeretnéd tudni milyen az arca közelről? A haja? A lehelete?

Menj oda a tükörhöz. Látod? Mi, hogy akit ott látsz, az te vagy? Hát igen, Orbán Viktor te vagy.

Orbán, ez a sokak által gyűlölt közellenség, ez csak egy ember. Egy ember nagyon kevés ahhoz, hogy bármit tönkre tudjon tenni Magyarországon. Az kell hozzá, hogy legyen még sokmilliónyi olyan ember, aki ezt eltűri.

Kell hozzá az, hogy ha bevezetik a kényszer-kiherélést, akkor se mondjon semmit, hanem reménykedjen, hogy ezt is valahogy meg lehet úszni, valakit le lehet fizetni, legrosszabb esetben szerezni egy papírt, hogy mi kérem svédek vagyunk, esetleg elmenni Svédországba.

Kell hozzá az, hogy ha az iskolát, a kórházat Délkelet-Bangladesi szintre züllesztik, ha a gyereket olyan könyvből tanítják, amilyenhez képest a Story magazin magaskultúra, akkor se tegyen semmit.

Innentől kezdve lehet a pedagógus- és egészségügyi tiltakozásokat majd a nyáron, az uborkaszezonban, szépen, szisztematikusan megfojtani. Amikor majd mindannyian nyaralunk, jönnek majd szépen egyik napról a másikra a rendeletek, átszervezve ezt, lecserélve azt, megszüntetve amazt. Az is lehet, hogy egyik-másik vezetőt majd a nyáron meggyanúsítják valami bűncselekménnyel, a KNYF majd jól vádat emel, a vád majd három év múlva összeomlik.

Mire újra szeptember lesz, az egésznek vége lesz. Megalázott tanárok, fejet lehajtva fognak az iskolába menni, és a rendszer örül majd, mert ugyanilyen gyerekeket fognak ott faragni.

Ez miattad lesz. Te csinálod. Te csinálod, amikor nem mész el, megmutatni, hogy ez érdekel. Amikor a Los Botlábos meccse jobban érdekel, mint a hazád. Amikor hörögsz, hogy meg kell védeni az országot háromezer arabtól, de a saját gyereked nem véded meg attól, hogy úgy bánjanak majd vele, mint ahogy a háromezer arabbal bántak a hazájukban.

Te. Nézd a tükröt, ha nem akarod Orbán Viktort ott látni, gyere el június 11-én tüntetni. Ha igen, akkor nyugodtan maradj otthon, a migráncs-népszavazás ősszel lesz.