A csitári Tien San alatt

Tien San Csan Sö

 

Csan Sö felment a hegyre a havas szép lejtőkre

ott várja őtt kedvese a világszép Wan Cse Se

Tien San Csan Sö wan csön heö sö

csan ming hung zsao fang da hui dao su

 

Csan Sö és Wang Se csókolózik

apja előtt titkolózik a jakok közt burkolózik

Jang fa hie sa hu mao csa feng hao te

tao fa dan hue fei kungha csaj ka fei

 

Csam csam ming ming

Csam csam ming ming

szecsuánban mindig

finom a kaja

 

megeszük az asztalt a kígyót, ha aszalt

patkányt pókot

párolt nutriáááááááááát

csam csam ming ming

csam csam ming ming

párolounk itt pingvint

olajban sült nutria

marinálva hárpia

 

csam csam ming ming

friss csincsilla mindig

fahéjas a gatásölyv csa seö ha mien öh

 

csam csam ming ming

gyere ide mindig

kicsi csipos a gombasa

a csike gomba salata!

 

(Bartók Béla: Egy este a Nádor utcai kínai étteremben)

 

 

Én ezt nem értem

Ott, ahol eleddig semmi más nem hallatszott, mint az országveszejtő nagytőkés komenyizmus offshore keselyűinek rekedt vijjogása, ma reggel Orbán Viktor bejelentette, hogy ő visszavonja a költségvetést. Hurrá. Magával a bejelentéssel ne foglalkozzunk, mert a sírógörcs így estefele nem jó dolog.

Hanem. Ilyen-olyan machinációk folytán eltűnt a Napkelte. Örülnie kellene az Mszp-nek, hogy ezt a lejárt, elkopott, amatőr műsort nem nekik kellett elsüllyeszteni, hanem valaki megtette nekik azt a szívességet, hogy kinyírta Gyárfásékat a képrenyőről. A Pártkeltét már amúgy is csak azok nézték, akiknek frankn van leninszobruk otthon vagy épp az aktuálisan behívott világbajnok vagy büntetőügyvéd rokonai. A Fidesz sem azért nem járt oda mert félt a komenyizmustól, hanem azért mert az ő embereiknek ez a háttér nem felelt meg. Aligha lehet elképzelni Szijjártóról vagy Répásiról, hogy a betanult mondókájukat ne mondják el akkor is, ha éppen Bethlen vagy Gyárfás aznap reggel hangos népdalénekléssel vagy horthyfasisztázással próbálja letorkollni őket. Nem. Egyszerűen az ő közönségük úgyse nézi, akkor meg minek.

Óriási csinnadrattával vége a napkeltének, így néhány hétig még az is átkapcsolgat néha akit csak Gesztesi meg Liptai hoz lázba reggelenként, meg a lúgosítás. Ide ment be, mit bement, VISSZATÉRT Orbán Viktor. És tiumfált. A se hús-se hal Süveges Gergő előtt elmondhatta a kampány-nyitóját mint ahogy biztos Dobó is rögtönzött valami beszédet, amikor az utolsó török is elporzott a láthatáron. Orbán a szoci Bastille romjain vonhatja vissza, egyelőre csak elméletben a költségvetést, szólhat a szoci szavazókhoz, hogy nem is vagyok én olyan rossz ember kedves barátaim.

 

Ezt a műsort az Mszp bojkottálja. Ezt nem értem. Nyilván nem Gyárfásért vagy Lakat T. Károlyért nem mentek oda. Azok visszamásznak a bástyára maguktól, nem kell őket félteni. Marad az, hogy ez náluk taktika. Taktika kihagyni azt a lehetőséget, hogy öt perccel azután hogy Orbán elhagyta a stúdiót, bemenjen mondjuk Lendvai Ildikó, vagy Szekeres vagy Mesterházy D’Artagnan ás közölje, hogy a Patás Ördög bizony hazudik, és jó is hogy három évig nem nyilatkozott itt, mert addig legalább nem volt hazudozás, legalább itt. Csaló, gazember, pedofil, vérfarka, büdöslábú, szocpolcsaló, szőlő, kőbánya, ezüsthajó, fótipolgármester satöbbi. Azok az emberek, akik Viktor miatt még ott voltak ragadva, megszórhatók lettek volna egy kis sározással, úgy, hogy előtte azért egy moondtaban lemondják, miért nagyon-nagyon rossz ötlet egy politikusnak a büdzsé visszavonásáról akár egy szót is szólni, és miért jó a mostani költségvetés. 

Ehelyett majd nyilván az MTI szerverein fog ördögszkérként jobbra-balra sodódni egy jó kis közlemény, ahol Nyakó István majd jól kijelenti.Közben azok is, akiknek a Hírtv azért sok volt, mostmár minden reggel a köztévében is A Fideszt nézik. Hogy ez az országnak jó vagy rossz, azt majd az évek eldöntik. Hogy az Mszp a bojkottal mellényúlt, az viszont már most biztos. Gyávaság látszatát keltik, olyan emberekét, akik ha belép Orbán Viktor az ajtón, akkor a hátsó kijáraton át igyekeznek eltűnni.

Nagy a baj

Hiteles futbbalkritikusként megírom mi a baj a magyar focival. Azért vagyok hiteles, mert életemben nyolc alkalommal találtam el az ügyesebbik (jobb) lábammal úgy a labdát, hogy az utána egynesen, a lábam lendítésének irányába ment tovább. Az összes többi kísérletem valahogy mindig gellert kapott, elgurult, félrement vagy a szomszédban landolt. Véletlenül sem ragadtatom hát arra magam, hogy bárki helyett megmondjam, hogy passzolni vagy lőni kellett volna, inkább futással vagy taktikus ívelgetéssel győzhettük volna le Hondurast. Ugyanis nem tudom.

Más szempontból kell ezt nézni. Egy alacsonyabban jegyzett, a mieinknnél gyengébb játékosokból álló csapattal szemben kikaptunk. Csúnyán. Mitől van ez? Sok dologtól, amelyeket több részben tervezek áttekinteni.

 

Szembetűnő, hogy fiatal és felnőtt csapataink játékosai jó csapatokban játszanak (Liverpool, PSV, stb.) de amint hazajönnek a válogatottba, lesüllyednek a magyar NB I. szintjére. Lelassulnak,ellustulnak, dekoncentráltak. Amikor visszamennek külföldre, hetekig nincsenek a kezdőcsapatban (legtöbben)mert vissza kell rázódniuk a rendes tempóba. Ha meg jól játszanak, egy-két félidőt végigkoncentrálnak, akkorr kijön az, hogy annyira azért mégsem rosszak, a nemzetközi futball középkategóriájához, annak is a felső részéhez zárkóznak fel. Ötven-hatvan percre.

A magyar futballt szervezetként szemlélve szokás azt mondani, hogy nincs benne pénz, ami nagyrészt igaz. Illetve úgy igaz, hogy nincs benne elég pénz, és ami van jórészt az sem ott van ahol lennie kellene de ez majd a következő rész lesz.

Ami igazán hiányzik a magyar fociból, az a tudás. Nem tudunk focizni és nem tudunk nyerni. Kiveszett a futballunkból az a tudomány, ami az élsportolók versenyre felkészítéséhez kell. A továbbiakhoz definiáljuk, ki az élsportoló. Élsportoló az az ember, aki sportágának csínját-bínját jól ismeri, erőnléte alkalmassá teszi arra, hogy ezeket a trükköket terhelés alatt is bármiko bemutassa és mentálisan annyira összeszedett, hogy sem a fizikai, sem a szellemi, sem a lelki terhelés nem akadályozza meg abban, hogy a sportra és a meccshelyzetre koncentráljon. Ezért a kritikus pillanatban szellemi és fizikai teljesítménye egyszerre van a csúcson, és ezt kihasználva nyer.

Mi igaz ebből a mi játékosainkra? Alapképességeik, úgymint szaladni a labdával, cselezni, passzolni, rúgni, nagyjából rendben vannak. Nem brazilul vagy angolul rendben, de azért minden játékosunk tud annyit a labdával, ami egy Honduras vagy Dél-Afrika elintézéséhez simán elegendő. Fizikai felkészültség tekintetében ma már nem akkor a lemaradás mint volt vagy tíz éve, de ezt igazán nem magunknak köszönhetjük, hanem azoknak a német, angol, spanyols stb. erőnléti edzőknek akik a fiainkkal dolgoznak. A győzni tudás itt a gond. Az a képesség, hogy felpörögjenek, koncentráljanak, nyerjenek. Nem tudnak. Ez a magyar foci nagy szervezeti gyengéinek egyike.

A mi els osztályunk nem arra van kitalálva, hogy a játékosok pörögjenek vagy nyerjenek, hanem arra, hogy kényelmes tempóban, a lehetséges minimumot nyújtva valahogy meglegyen a meccs. Mindegy milyen az utánpótlás, ha ide fut ki. Előbb vagy utóbb, mindenki egy NB I-es vagy NB II-es magyar edző kezei között landol. Ezek az edzők meg nem utódai a Baróti Lajosoknak, akik pörögni és nyerni tanítottak. Nincsen kitéve a játékos éles helyzeteknek, ahol megszokná, hogy a meccs megnyerésének feltétele a 100% teljesítmény.

Szokták kérdezni, hogy miért "tűnnek el" a 14-16 éves szupertehetségek. Azért mert az edzők fejében nincs ott a tudás, amely továbbsegítené őket. Fogalma sincs a magyar edzői kar jó részének arról, hogy mi az a képesség, melyek azok a nüanszok, amelyek ahhoz kllenek, hogy megállja a helyét az idősebb korosztályban.

Ezt a tudást nem Bozóky, Kisteleki vagy Mészöly lopta el, hanem évtizedek alatt kiveszettt, ahogy egyre kevesebb kapcsolata volt a focinak a nemzetközi vérkeringéssel, ahogy a belterjes világában egyre kevesebb elég volt a sztársághoz. Ma már odáig jutottunk hogy a 14-15 éves tehetségek a sztárok, mert ők még magas szinten vannak a nemzetközi mezőnyben.

Mivel további tudást nehezen tudnak itthon adni nekik, ön- és közösségámításként azt mondják ezeknek a fiúknak, hogy készen vagytok, mostmár mindenetek megvan ahhoz hogy belőletek nemzetközi sztár legyen. A képességeik nagy része tényleg megvan, de befejezetlenek maradnak. Már ez is elég nagy baj lenne, de sok olyan is van köztük, akinél egy-egy alapképesség megtanításába is baj csúszott a kezdet kezdetén. Ezek okozzák aztán az olyan meccseket (másokénál jóval nagyobb számban) amikor "semmi sem jött össze" "megvoltak a helyzeteink" , "többet birtokoltuk a labdát" , meg "nem lehet versenyezni az ő anyagi hátterükkel".

Szigetszerűen, itt-ott megjelenik a tudás a rendszerben, egy-egy lelkes vidéki utánpótlás-edző személyében. Ezek azonban nem tehetnek csodát, mert a tudásnak folyamatosan, a lépcső minden fokán megfelelő módon kell bekerülnie a játékosba.

Alapfokon szükség van több ezer jó edző bácsira-nénire akik helyi tornatanárként, vagy edzőként eleve helyes és modern módszereket alkalmaznak. Edzik a gyyerekeket és egyben a helyi futballélet motorjai, összeszedik az apukákat és megyekettes csapaptot szerveznek belőle, hogy vérre mennő meccseket játsszanak szombaton a szomszéd iskola apukáival. Helyi tornákat, focitáborokat szervezgetnek. Ők egyrészt most kevesen vannak, másrészt nem jutnak hozzá olyan tudáshoz, amely elsőosztályú, modern. Tehát képezni kell őket. Az alapfokú edzőképzés anyagát beépíteni a testnevelő tanárképzés anyagába. Ugyan most is benne van, de úgy kell modernizálni, hogy az megegyezzen azzal a tudással, amit a holland vagy az angol edzők tanulnak meg. Később folyamatosan, továbbképzésekkel fejleszteni kell. Ennek a képzésnek tömegesnek, évente legalább százas nagyságrendűnek kell lennie. Meg kell tanítani a szakma mellett a szervezési alapkészséget, hogy helyben a társadalmi életbe ágyazódva jelenhessen meg a futballtudás. Miután a jó futballistának alapvető erénye az edzettség, az ilyen módon továbbképzett tanárok-edzők természetes lökést adnának a többi sportnak is, mert jobb, atletikusabb állapotú gyerekeket képzenének. Emberi erőforrások szempontjából tehát az alapfok felmérésre szorul, majd továbbképzésre és utána folyamatos monitoringra. Enélkül nincsen focifeltámadás.

Az élsportolóképzést persze csak egy bizonyos szintig lehet a grundon, a Pusztaröttyentői Löket SC keretein belül folytatni. Az él- és másodvonalbeli kluboknak egyszercsak össze kell szedni a tehetségeket és megkezdeni az élsportolói felkészítést. Itt már a lelkesedés mellett kőkemény tudománya van szükség. A gyereket mentálisan fejleszteni kell. Ezt egy jó gimnázium/szakközép megoldja együttműködésben a klubbal. De a gyerekek atlétikai, taktikai felkészítése nem enged meg egy centi lemaradást sem az Ajax vagy Manchester United színvonalától. Ez a tudás nincs előlünk elzárva, tanulható, tanítható, terjeszthető. A sok száz alapfokon jól képzett edző néniből-bácsiból tovább kell képezni sok tucatnyit, akik már birtokában lesznek ennek a bővebb tudásnak. Nyilván valakit az ambíció hajt majd az emelt szintű oktatás felé, másokat a klubjuk. Rajtuk kívül figyelni kell azokat a kis alapfokú bázisokat, ahol az átlag feletti színvonalú a munka és az ott működő szakembert azonnal továbbképezni és megadni neki a lehetőséget, hogy a tehetsége jobban kibontakozhasson. Ezen a képzési szinten, már legalább néhány tucatnyi szakembernek (a klubok külkapcsolatait és pénzét is kihasynálva) meg kell adni a lehetőséget, hogy legalább egy-egy fél évre elmehessenek külföldre, jó utánpótlásnevelő klubokhoz és tanulhassanak. Az ő tudásuk hazajőve beépül a rendszerbe.

Az értékláncolat csúcsán…(kis kitérő: itt én éppen a meleg vizet találom fel, amit leírok az a tankönyvekben egy nagyon szimpla value chain humánerőforrás oldala)szóval a láncolat csúcsán nagy és komplex tudású edzőknek kell lenni. Belőlük évi négy-öt kiképzése elegendő. Kiválasztásuk történhet az alsóbb szintek kiválóan teljesítőiből, vagy a kluboktól is jöhetnek, lehetnek volt játékosok is. Amellett, hogy az alsóbb szintek anyagából eminensek, nekik már bővebb, jelenleg itthon nem tanítható ismeretre van szükségük. Az itthoni ismereteiket a már meglevő sporttudományi tudásbázisból a lehető legjobban ki kell fejleszteni, ez ad majd nekik pluszt. Nem lehet elkerülni azonban évi öt-hat ember  Németországba, Angliába és egyéb helyekre küldését, akik az ottani legmagasabb szintű edzői képzettséget megszerezve válnak olyan edzővé, akik a 17-18 éves sztárocskáink nevelését folytatni tudják.

Ha a folyamat pár évig zajlik, megjelenik tucatnyi sikerre éhes, nagyon magas szinten képzett fiatal szakember, illetvea kluboknál az utánpótlásedzők között feltűnik egy csomó tehetség, akik ambíciózusan törnek feljebb, és akkor a jelenlegi húsz-harminc fős edzői kar vagy tartja a lépést, vagy átadja a helyét. A klubok szerencsére ma már ki vannak téve a piac viharainak, ezért ha ugyanannyi pénzért van jobb edző, akkor nem haboznának.

 

Ennek a leírt rendszernek a kiépítése négy-öt évet venne igénybe a tudás-tananyag importjával és implementálásával együtt. Következő lépésként meg kellene szervezni azt a tudományos hátteret, ahol orvosok, pszichológusok, biometriai és biomechanikai szakemberek PhD dolgozataikat a futballhoz, a focisták felkészítéséhez kapcsolódó témákból írnák. Ezeket a kutatásokat, illetve az időközben gyűlő szakmai tapasztalatot lehetne azután az önálló, speciálisan magyar futball-tudáshoz felhasználni.

Így, a játékot, afutball alapigazságait (a labda gömbölyű, a meccs lefújásig tart, stb…) tanító bácsiktól-néniktől a Real Madridot letaktikázó edzőcsodákig folyamatos lenne a láncolata az edzőknek és nem vesznének el a tehetségeink tizenhet éves korunkban. Utópia, tudom de addig csak háromnapos csodák várnak ránk és nem egyenletes színvonéú, jó futball.

 

Szerkesztő úr kérem, avagy a jólnevelt balközép közíró sirámai

Szerkesztő úr kérem

én ügyeltem a sorvégeimre

mondja meg nekem mikor ír majd

Dr. Del Medio Imre

 

Politikailag Korrekten

Pártállásra ügyelve

Stílus és észérvek

Vajon mikor vesz majd észre

a Magyar Sajtólevelezők Szövetsége?

 

Mi lehet szebb és jobb dicsőség

a balközép médiának

Mi lehet szebb egy olcsó kis tollhuszárnak

 

Ó szerkesztő úr legyen kegyes velem

Dr. Del Medico mikor említi majd nevem?

 

Ér valamit egy költői lehelet,

írhatok e még ha nem kapok sajtólevelet?

 

Miért szerkesztő úr miért

élek e világon

ha recenzió nélkül marad a burkolt Orbán-szidásom?

 

Meghalok majd éltem virágjában említetlenül

a szittya médiában

meddig vágyjak még meddig a parnasszusra

Del Medico Imre mikor ír meg egy szuszra

 

Nem is leszek balos

leszek jobbos blogger

Mértékadó Del Medico talán akkor megver

 

De nem olvas blogokat csak sajtóval levelez

Ó Imre de kegyetlen végzet ez

búcsúzok hát magától és a közéletírástól

Menjenek a francba Népszavástól

Miért nem szeretem Flavio Briatorét?

Azért mert sok pénze van és szupermodell csajokkal szokott hálni, de ezt nem bontom ki jobban, egyszerű okból. Azt mondják ugyanis, hogy a felső tízezret, meg a női combokat nem kritizálni kell, hanem közéjük kerülni.

Amiért nem kedvelem a pasast, az a zsugázós manővere, amiből hangos botrány van most. A ránézésre valahol a seftes kamutáska-árus és a lányokat is felhajtó jesolói szállodaportás között elhelyezkedő pasas ugyanis Fernando Alonsót megtartandó vágott bele a csalásba, amivel úgy mellesleg egy másik embber, Nelsinho Piquet életét tette kockára.

Adódik a kérdés: miért nem szerem Fernando Alonsót? Azért, mert a primadonna sportoló típusba tartozik. Én sokféle versenyzőt kedveltem és kedvelek. Mansellt és Hillt, mert annyira angolok voltak. Sennát, mert annyira Paganinije volt a sportnak. Schumachert, mert annyira hatszáz győzelmes német vadászpilóta módjára tette a dolgát. Alesit és Patreset, mert évtizedekig csendben és elegánsan húzták az igát. Kimi Raikönnent és Coulthardot a Machismo miatt, ahogy ittak és csajoztak. (-nak). Igazán csak Hakkinent és Hamiltont nem tudom megszeretni.

Alonsóval az a bajom, hogy noha vitathatatlanul zseni, már vagy két éve azon megy a rágódás hogy hol fog versenyezni. Mert hogy prímás ám a lelkem, de a Renault-nál jobb csapatoknál már van prímás. Raikönnennél nem jobb pilóta. Teljesen más a stílusa, de nem jobb. Massa…örök második, ha az ő ülésére beültetik, akkor meg kétfejű torzsalkodós istálló lesz a Ferrariból. Kovalainen helyére is mehetne a McLarenhez, de ott azzal kéne szembesülni, hogy a tejfelesszájú kis jótanuló gimnazista Hamilton zsigerileg van olyan gyors mint ő. A többi csapat nem játszik. Lehetne még a Brawn, de a jó öreg Ross nem hinném, hogy szeretne vele dolgozni. Egyrészt Button személyében valószínű, hogy az ő embere lesz a világbajnok, másrészt, ha Barichellónak elege lesz a sok pechből és visszavonul, az atomfizikus munkastílusához akkor sem passzol Alonso. Akkor már inkább Raikonnen.

Ehhez képest A Renaultnál lehetett volna esélye többre vini a dolgot. Ahhoz viszont dolgozni kell. A pilótának tesztelni, fejlesztésekben résztvenni, mint ahogy schumacher tette és teszi most, Button, Barichello, Vettel… Másrészt pedig Flavionak, a jesolói rimák nagy ismerőjének és a Benetton táskák apostolának meg normális humánpolitikát folytatni. És nem baleseteket szervezni. Érdekes módon Frank Williams a moszkvicsmotoros autójával tud csendben dolgozni. Érdekes módon Ron Dennis le tudott csendben lépni. De az tesz igazán rosszat a Formula-1-nek, hogy egy vitán felül, bizonyítottan zseniális pilóta nem ül meg csendben a fenekén és nem tesz meg mindent azért hogy jó legyen az autója. Focimeccsen ezek szoktak félholtan fetrengeni az olasz bajnokságban, ha a hávéd egy méternél közelebb jött.

Button, akinek az első versenyén kiderült, hogy istenáldotta tehetség, talán idén sok év után világbajnok lesz. Csendben kibírta. Senna, amikor Ford motorral kellett menni a Hondás hegemónia után, Silverstone-ban megmutatta, hogy ő egy háromlámpás Tátrával is körbautózza a mezőnyt. Ha el akar menni Alonso, hát menjen, de én úgy gondolom, hogy Enzo Ferrari, Frank Williams, Ken Tyrrell, Jean Todt ilyen disznóságot egyetlen pilótáért sem tenne meg. főleg, hogy Alonsó azért nincs olyan hej de nagy formában, ennyit menne Fisico is. Akit le is szerződtettek rögtön abba a Ferratriba, ahol Alonsó már két éve ülni szeretne…

Színes golyókról álmodom

Állok.

Rogyasztott térdekkel, párhuzamos lábfejekkel

meredt szemmel állok

Mostan színes golyókról álmodok

 

Párhuzamos szemekkel

haránt helyezkedve

a játékot szervesn követve

színes golyókról álmodom

 

Jönnek. Komoly arccal

minden nap megvívott ádáz

profi harccal én meg csak

színes golyókról álmodom

 

A labdát előre téve átlépős csellel

lövésre véve

szélsőből a jobbösszekötő helyére

elkerülhetetlenül mindig felém lépve

Közben színes golyókról álmodom

 

Megindulok

ádázul de kimérten

én egy profi játékos vagyok

nem igaz, hogy mindig színes golyókról álmodok

 

A lábammal rúgdosok

a karommal hadonászok

okosan mintha érteném a világot

én minden veszély elé odaállok

Színes golyókról legfeljebb magamban hadoválok

 

Értem a szituációt

olvasom a játékot

szolgálom csapatom

csak épp közben színes golyókról álmodom

 

Hadonászok

Kiabálok

Itt és most

az igazi feladat előtt állok

 

Lőnek.

Jön.

De én itt állok.

Színes golyókkal konzultálok.

 

Lábbal kéne,

tiszta fejjel nem hibázva

odavetődve a labdára

de én színes golyókkal álmodom

 

Zseni vagyok

gólt nem kapok

de egy-egy ilyen védés után

színes golyókról álmodok.

 

Régen volt

Ken Tyrrell, Enzo Ferrari, Jack (John???) Brabham, Frank Williams meg a többiek. Időnként nagy gyárak, akik beszálltak és ideig-óráig uralkodtak.  Aztán kiszálltak, felrobbant és kezdődött elölről az egész. Nem szabad meglepődni a Honda és a BMW kivonulsásán. Nagy cég logikájával a profi autósport nehezen érthető és végezhető dolog. A Ferrari azért tud sikeres lenni benne, mert az öreg Enzo csapatfőnök volt elsősorban és nem autógyáros. A Renault csapat pedig egy francia pénzből egy olasz seftes táskaárus által működtetett régi angol cég (Toleman, ha esetleg valaki emlékszik…).

Forma 1 és rali csapat prudens működéséhez elengedhetetlen egy imprudens őrült jelenléte. Speciális esetben az imprudens őrültet helyettesítheti szemüveges atomfizikus (Ross Brawn) valami svájci könyvelő (Sauber). De normális ember, mérnök, bérszámfejtő, jogász semmi esetre sem. A katalizátor ember az, aki megteremti a mérnökök, az életüket kockáztató hülyék (versenyző…) és a szponzorok közti törékeny egyensúlyt. Mi indokolta, hogy az öreg Tyrell aki élete végéig kereskgdhetett volna a fatelepén, versenyautókat bütyköljön és végül felfedezze Jackie Stewartot? Mi indokolja, hogy Williams, aki több mint húsz éve a székéhez van láncolva, ne rehab és gyógytorna kúrákra járjon, ahelyett, hogy pengére szorított szájjal nézné a futamokat? Miért kellett a Ferrarinál bizonyára multimilliomossá vált Ross Brawn-nak bevásárolnia magát a Honda csődtömegébe? Miért kellett szegény Minardinak évekig tűrni a pofozógép szerepét ahelyett, hogy épített volna gebinbe valami alacsonyabb osztályba autókat, ahogy teszi azt a Lola? Racionális magyarázat nincs.

Mármost ilyen alakokkal piszok nehéz együttműködni. Rosszul mutat egy meetingen az, hogy mondjuk Briatore beállít egy fiatal némettel, hogy ezt a pasast szerződteti és kész. Nehéz nagyvállalati logikával megérteni, hogy itt a haditervek tényleg csak az első puskalövésig tartanak. Csodálkoznak Brawn húzásán a KERS helyett a csodadiffúzorral. Pedig a történelem itt is tanítómester, ugyanis elég megnézni az öreg Tyrrell húzását a a hatkerekű kocsival. Különösebben nem volt sikeres, de az öreg kinézte, hogy nincs olyan szabály amelyik megmondaná, hogy egy Formula 1 kocsi csak négykerekű lehet.

Ez a sportág technikai sport, de sport. Sosem lesz benne végleges és biztos szerepe a nyers pénzügyi erőnek és a laboratóriumoknak. A BMW most úgy döntött, ebből elege van egy időre. De visszajönnek, mert azért jó ott lenni. Nyerni még jobb…

Juszt sem lépek be, jöjjön a fekete autó. Na.

Szövetségbe forrt szabad bloggerek. Hát ide jutottunk. Blogger-érdekvédelem. Ha nem tisztelném a tízparancsolatot, akkor itt egy hosszas fohász következne az égiekhez, hogy miért kell nekem ennyi h… de nem következik.

Na, tehát a blog.hu buliján megvédik a bloggerek érdekeit. Nagyon jó. A blog.hu, mint érdekvédelmi vállalkozás. És a freeblogon blogolókat ki védi meg? És a blogteren? Én azt hittem (én naiv) hogy a blog.hu üzelti vállalkozás, amelyik pénzt akar keresni, hhogy egy rendes vállalkozáshoz illik. De nem, érdekvédenek. Uj Péterrel az élen.

Ha már érdeket védenek, akkor persze, amint azt az egyik hunmorherold felvetette, már kategorizálni is kell. Vicces, de előbb-utóbb ez lesz. Szóval most nevetnem kellene, hogy értem én a viccet, de nics kedvem.

Szövetség. My ass. Miért nem rögtön Szövetkezet? Szakszervezet? Komszomol? Rovszokvomszolovol? Comsublant?

Jelentem, ha bloggervizsga is lesz én elhúzok Argentinába, mielőtt kivetik a blogadót.

Ha a nyájas olvasó esetleg úgy érzékeli, hogy most nem tudok mit írni erre a baromságra és csak hebegek és habogok, igaza van. Olvasók azonban nincsenek, mert ez egy rendes énblog.

Jogosulatlan blogvezetés. Aki jogosulatlanul blogot vezet, vétséget követ el és bezárják öt vizsga nélküli electro-trance-lounge deejay közé.

90 naposdiéta 3.

A zöldpaszuly diéta

Ez a diéta nyáron alkalmazható és központi eleme a paszulyeves. Rakott zöldpaszulyt nem szabad enni! Az hízlal. Levest kell enni, sokat, mert az táplálja a megtisztító erőcsakrákat. Kenyeret lehet hozzá enni, csak úgy nem ér semmit. Tehát zöldbab, zöldbab, zöldbab (ha valaki nem értené a paszulyt) A zöldbab kalciumtartalmától csontra hízunk, nem hastájékra. Elvileg. Hátránya: fantáziátlan diéta.