Most hogy igy lassan kifelé lábalunk a szeretet fenyőjéből, kisebb továbbképzés Balogh tiszteletesnek arról, hogy ha már éhező purgyéval kampányolunk az hogy kéne.

Először is, az egy teljesen természetes dolog, hogy a társ.kapcs. felelős kollégának vannak udvari beszállítói, vagyis egy-két étterem, szálloda, amelyik visszajattol, vagy  amelyiknél egy nagyobb céges vagy állami rendezvény odavitele után el lehet vinni ingyen vacsorázni Mancikát, a dúskeblű gyakornokcsajt, rendelni neki egy kétezeh-négyes Glittermann-Spiller küvét az urbán-szomeliétől, és utána természetesen a hímvessző kegyelmében részesíteni.

Az is rendben van, hogy ilyen rendezvényszervezés mellett fantáziátlan, ám futószalagon készíthető repikaja lesz, és főleg a leves tele lesz sárgarépával. Sok sárgarépával. Onnan lehet tudni, hogy magyar a séf, hogy  a levesben sok sárgarépa van, a bivalybasznádi menzától a Gundelig.

Ez mind oké, ha a pártaktívának, vagy a területi képviselőknek csinálunk év végi céges vacsorát, úgyis a bebaszcsi a lényeg, meg a diszkrét félrekúrás lehetősége, az erre fenntartott ún. baszobákban.

Hamármost év közben elégtelenül táplálkozó kisgyerekek arcára akarunk csillogást varázsolni, akkor a menü nagyjából:

1a. Leves, igazi hússal, amiből szedhet kétszer is, de NEM KELL MINDET MEGENNI, ha nem akarja

1b. Valami finom édes krémes  leves, ha a húsos levest nem szereti

2a. Tésztaétel finom mártással. Milánói, bolognai, ilyesmi

2b Rántott hús, vagy jó minőségű pipiropogós sült krumplival, korlátlan mennyiségben, kecsap, majonéz ugyanigy.

2c Az előbbi, rizibizivel. Pörkölt nincs, mert a konyhások abból közismerten kilopják a színhúst, ezért a menzához szokott gyereknek a pörkölt az mócsing.

3. Palacsinta. Sok. Kakaós. Csokiszósszal.

4. Gyümölcslé, kóla, egyéb lónyál korlátlanul.

Na, kb ez kell, és akkor lesz mosoly. Igazi. Mondjuk egy csomó, önfeledten kajáló kisgyerek nem annyira fotogén, mint Balogh főminiszter úr a Hiltonban. Kicsit olyan ez, mint a pornó, tudja, miniszter úr. Egy önfeledten kefélő párocskából egy segg, meg néhány végtag látszik, még ügyes operatőrrel is. A pornó az más, ott az a szempont, hogy minden jól látszódjék. Viszont csak az egészen hülyék hiszik el róla, hogy igazi.

A házkutatás Horváth Andrásnál valójában két eltérő, bár összefüggésben álló probléma tünete.

Az egyik a nyilvánvalóbb, az a szólásszabadság elleni kőkemény fellépés. A whistleblower, régies és módosult jelentésű magyar szóval a közérdekű bejelentő védelme fontos elv szinte mindenütt. Elvileg. Gyakorlatilag országonként eltér, hogy mennyire bízhat abban az intézményesült disznóság ellen fellépő ember, hogy az intézmény nem fogja eltaposni.

A whistleblower és  a közérdekű bejelentő közötti jelentésbeli különbséget elemezve érdekes különbséget találunk. A whistleblower, vagy sípfújó-lármacsapó kiáll valami nyilvános helyre és éktelen lármát csap: Emberek, a király meztelen, a kolbászban kutyahús van, a mozdonyból lopják a szenet!

A közérdekű bejelentőnek azt mondja az állam: a korrupt gazemberek a bölcs és erényes állam testében levő daganatok, a bölcs és erényes állam azonban erős és nem tűr el kontrollt. Ezért aztán gyere be a hivatalba, kedves alattvaló, és mi majd kezeljük a problémát, de most aztán mars vissza az eke szarvához!

A lármacsapó és a közérdekű bejelentő közötti különbséget a magyar politikai élet nem tudja lenyelni, ezért egészen az Átlátszó megjelenésééig csak álcivilek és ál-tényfeltárók működtek ezen a területen. Mindkét nagy politikai erő (és mostmár a Jobbik is) Patyomkin-civilszervezeteket húzott fel és tényfeltáró riporterei is csak gondosan megtervezett módon tényfeltárnak.

Ha bármelyik oldalról konszenzusos, előre egyeztetett mutyiba futnak, a tényfeltárás, lármázás azonnal abba marad. Helyette kacsamesék, vagy az öszödi beszéd ismétlése.

Ebből levezetve látható, hogy a lármacsapó Horváth Andrásnak két bűne van: egyrészt nem előre egyeztetett módon, cenzúrázva és kulturáltan csapott lármát, élesen megmutatva, hogy az Egyenlítő blog vagy a Hörrtévé valójában micsoda.

A második bűn és egyben a második jelentős probléma az, hogy valami nagy és konszenzusos mutyit talált. Ráadásul kettőt. A felháborodás oka az, ami az Aranybulla és később Dózsa György óta minden rendes magyar balhénak. A tömeges kismutyistáknak feltűnt, hogy a nagymutyisták elkezdték úgy átírni a szabályokat, hogy lassan monopolizálják a mutyit, így törést és különbséget okozva kiváltságosok között.

A jelenkor egy és ugyanazon szabadsága, amely a hallgatólagos közmegegyezés Aranybullájába foglaltatott, az az adócsalás elfogadottsága. A magyar közállapotok tele vannak kínosan fenntartott látszatokkal az ingyenes egészségügytől az ingyenes közoktatáson át az ingyenes tömegközlekedésig. Ezek mind elvileg magas színvonalon működnek. Az anomáliákat mindenki ismeri, mégis, mindenki tudja, micsoda felháborodás lenne abból, ha kicsit is őszintébb megoldásokkal próbálkoznánk.

A nép persze tudja, hogy ezek a társadalmi alrendszerek nem, vagy rosszul működnek, hogy a működésükre szánt pénzt a politikai elit módszeresen ellopja. Éppen ezért a működtetésükre beszedett adókat a nép módszeresen elcsalja. Amíg az elit eleget tud lopni, addig nem bántja a népet a módszeres csalásért, amint a népből valaki túl sokat csal, arra ráküldik az adóhivatalt.

Ennek a működési elvnek persze rengeteg a hátránya: nincs módszeres kutatás-fejlesztés, fejét veszik annak, aki hosszabb kifutású projekteket akar végigvinni. Hosszabb távon tehát ez versenyhátrányt okoz az országnak.

Horváth András  jelenleg azért  jó téma, mert az adócsalás körüli kérdések közül, ezt a húsba vágó, az egész ország jövőjét, valamennyiünk zsebét érintő kérdésbe nem szól bele.

Arra tapint rá, hogy a tömeges kismutyisták észrevették: az adóhatóságon belül megindult az a olyan folyamat, amely az adócsalást kizárólag a nagyok bulijává tenné. Olyan kiskapukat hagy meg, amelyeket bizonyos méret és tőkeerő alatt nem lehet kihasználni, és csak miután kialakult az udvari főadócsalók köre, menne bele bármiféle tényleges adóreformba vagy adócsökkentésbe.

Egyszerűbben: olyan rendszer kiépülésére mutat rá, miszerint nekik szabad, nekünk nem szabad. Esélyt ad ezzel az ellenzéknek arra, hogy a választóknak fontos kérdésben egy platformra kerüljön a választókkal: el a kezekkel az össznépi adócsalástól!

Ezért a pánikszerű karhatalmi reakció. Az, hogy ezzel véletlenül a szólásszabadság, a kulturált világ nagy részében tisztelt jogállami alapérték is veszélybe került, az már csak az a tünet, amellyel az eddig szubkután kórság kitört a felszínre. Eddig is veszélyes volt, mostantól viszont veszélyes és undorító.

http://www.origo.hu/teve/20131218-krasznai-tunde-pornos-multja-nem-enekelhet-a-parlamentben.html

Kezdjük az evidenciával. Krasznai Tünde korábban pornófilmekből élt. Abból, hogy pénzt kapott azért, hogy kamerák előtt több férfi módszeresen, váltakozó pózokban, váltakozó testnyílásaiba dugja a farkát. Mivel nem soft pornóban utazott, voltak bőséggel testnedvek, csúnyabeszéd, miegymás. Nem fogok moralizálni, hogy ez most helyes vagy sem, el kell ítélni vagy sem, egyszerűen tény, hogy a hölgy korábban ebből élt.

Aztán lett neki egy olyan álma, hogy énekesnő lett. Meglehet, hogy amikor két gigantopéniás szerecsen feszítette éppen mindenét, akkor is arra gondolt, hogy de jó lenne szép ruhában a színpadon állni és énekelni. A bulvármédia meg vevő az ilyen sztorikra, így aztán, azon az áron, hogy többet foglalkoztak korábbi terpesztéseivel és azzal, hogy ezüst torkát korábban mivel ezüstözték, mint azzal, hogy milyen a hangja, énekesnő lett belőle.

A  csúcsra persze nem érhetett fel, a közönség meg is lenne ütközve, ha egy kurva végleg lemoshatná magáról a szégyenbélyeget.

A Parlamentben jótékonysági estélyen feszítő „tanárok, egyházi személyek, szülők” sokkal különbnek tartják magukat az RTL Klub nézőinél meg az exkurvánál is. Könyörületes, jó keresztények, ha a fene tudja hol nyomorgó gyerekeknek kell egy kis alamizsnát küldeni. Ez olyan szép dolog. Megindító. Jó. Hálásak. Csillog a szemük. Mi pedig nagy és jóságos felnőttek vagyunk.

Mindezt akkor, amikor születésnapot ünneplünk. Annak az embernek a születésnapját, aki számos dolog mellett konkrétan erre is útmutatást adott, amikor egy ókori kurva, odament megmosni a lábát. A Jó és Könyörületes Emberek akkor is megbotránkoztak. Erre Ő azt az útmutatást adta, hogy annak a nőnek a hite és a tiszta szándéka, önnön bűneinek megismerése, vállalása és feltárása százszor fontosabb annál, mint hogy a tegnapi ebédje esetleg abból volt, hogy  a frissen befutott tevekaraván összes hajcsárja végigment rajta.

A Születésnapos azt tanította, hogy mindig kell lenni új esélynek, és ha valaki őszintén újra akarja kezdeni, azt nem a múltja, hanem a hite és a tettei alapján kell megítélni. A gyerekek megmentéséhez az is szükséges, hogy például ezt az egyszerű szabályt megtanítsuk nekik.

Annál is inkább, mert megmentett lelencgyerek ugyanolyan hátránnyal indul az életben, mint az a nő, akinek minden testnyílásáról van videó. Ugyanúgy nem fogják felvenni sehova, nem lesz apuka-anyuka aki odatelefonál, küld egy kis pénzt, ilyesmi. A végén esetleg inni fog, droghoz nyúl, esetleg, ha a hangja vagy az esze nem érdekel senkit, egy-két évig kibírja, hogy vadidegen férfiakkal pénzért szexeljen. Nem kellene neki hitet adni abban, hogy van visszaút?

Majd őt is lenézzük, kedves Jó és Könyörületes Emberek? Esetleg kitiltjuk?

Arra már szinte ki se kéne térni, hogy a Parlament hemzseg a tolvajtól, asszonyverőtől, volt állambiztonsági spiclitől, részegen száguldozótól, és pont egy olyan nőt utasítanak ki onnan, aki élete egy bizonyos szakaszában a testéből élt.

A Születésnapos amikor odaért az akkori Tisztelt Házhoz, ostort ragadott és rendet csinált. Itt se ártana.

http://hvg.hu/itthon/20131211_korrupcios_ugy_ugyeszseg_rendori_vezetok

Ebben a cikkben, azt hiszem minden benne van, ami jellemzi a magyar  igazságszolgáltatás egyik legmélyebb, tavalyi karfiollal teli vermét, a Központi Nyomozó Főügyészséget (röviden KNYFÜ).

Aki esetleg nem olvasta volna végig a cikket, nagyjából arról van szó, hogy a választások közeledtével egyszercsak az ügyészség kürtszóra ébredt, és várából kirontva észrevette, hogy a budapesti éjszaka egyik meghatározó figurája ez a Vizoviczki, és ahogy az ilyen figurák tenni szoktak, bizonyos hatósági személyeket zsebre vágott. Persze, az ügy és az időpont természetéből adódóan kizárólag szoci kötődésű személyeket. Amikor a pesti éjszakán véletlenül átvágtatott egy-egy fideszes dalia, aranysörényű lován, és hófehér páncéljában, ezek gyorsan elbújtak, nehogy véletlenül korrumpálni tudják. Ugyanezen időben Pintér Sándor és Polt Péter egy-egy jó minőségű karbonittömbbe fagyasztva porosodott a sarokban, miután Jabba, a hutt felzabáltatta a bejárónőt a padló alatt lakó szörnyeteggel, így ők is lemaradtak Vizó viselt dolgairól.

Vizó ellen persze kiterjedt nyomozás indult, addig magabiztos rendőrtisztek kezdtek el hebegni és habogni, zordon kommandósok vágtak gyomorszájon Mercis nagylegényeket hajnali elfogásokon, márkás boxeralsóba bujtatott, padlón hasaló férfiseggeket nézhetett a bulvársajtó közönsége.

Megbolydult méhkas lett a budapesti ügyvédi kar is, hiszen az ilyen százvádlottas ügyeken lehet keresni, sorra szoktak felvonulni ismert tévés védők és bújnak elő az ismeretlenségből ifjú kollégák. Pusmogás indul vádalkukról, elfogadott rövidebb ülésekről és kövérebb pénzbüntetésről.

Igenám, de az ügyészség fogta magát, és miután talán kissé csipás volt az Andalító Tisztikereszt okozta álomvarázstól, szerepet tévesztett. Hogy maguktól vagy sugallatra, azt nem tudom, de a nagyon független és gáncstalan Pesti Srácok nevű portálnak (igen, tudom. de a végén esetleg beperel valaki) kiszivárogtattak (vagy másnak, aki továbbszivárogtatta, mindegy) pár felvételt, ahol rendőrök bűnözőkkel üzletelnek. Szerintük, ugyanis a hörrtévé méltán népszerű Célpont műsorának legszebb videóit idézően annyit látni, hogy valami kocsiba (rendszám nem látszik, bárkié lehet) beszáll Mr. Kitakartfej, kezében szatyorral, majd Mr. Nemlátszik-kal folytat beszélgetést, ebből annyit látunk, hogy a kocsi áll a parkolóban és alul mennek a betűk, merthogy  feliratozzák is.

Vegyük át röviden, hogy mi ezzel a baj, és normális országban miért követne el szeppukut a komplett ügyészségi vezetés, ha ilyen történne.

1) Folyik a nyomozás. Az ügyészség szerint a „végéhez közeledik”, dehát aki dolgozott már védőként, az ezen csak mosolyog. A nyomozást ugyanis a vádemelésig még simán lehet folytatni, akkor is ha azt tegnap formálisan befejezték. Majd megnyitják újra. A videó innentől nem más, mint eszköz arra, hogy az azt esetleg megnéző vagy arról halló emberek más vallomást tegyenek, mint egyébként tettek volna. A nyomozás persze nem kisasszonyfutball, évezredes dolog, hogy a nyomozók bevetnek mocskos trükköket, és a bűnözők is, minő meglepetés, szoktak ilyesmihez folyamodni.  Nyílt bizonyíték-hamisítással mondjuk viszonylag ritkán, az ilyesmit legalábbis leplezni szokás.

2) Hülyének nézték a komplett védelmet. A nyomozás során a védő információhiányos helyzetben dolgozik. Nem tudja miről van a nyomozóknak fényképe, a többi szereplő közül ki köpött és mit, ki az akit esetleg nem fogtak meg, vajon a rendőrök minden disznóságról tudnak vagy azoknak csak egy részéről? Éppen ezért a nyomozások túlnyomó részében az a védői tanács, hogy ne tegyen vallomást a gyanúsított, hiszen azzal bajt okozhat magának.

Ez az információhiányos helyzet egyszercsak megtörik, amikor a védő azt látja, hogy abból az operatív munkával beszerzett anyagból, amiről neki csak sejtései vannak, mindenféle srácok csak úgy kiraknak a netre. Ez két dolgot jelenthet. Vagy az ügyészség olyan hülye, hogy ezeket onnan ki lehet lopni, vagy szándékos szivárogtatás történt. Mivel a felvételek elég tendenciózusan vágottak, az utóbbi a nyilvánvaló. Innentől kezdve sérül az az elv, hogy a nyomozás során ha valamilyen információ nyílttá válik, azt először a terhelttel és a védőjével kell közölni.Mi van, ha más gyanúsított védőjének esetleg megvan az egész és az én gyanúsítottamra tudja tolni a balhét?

3.) Hebegnek-habognak. Miután a védők elkezdik a balhét, hogy hellókérem, itt valaki előbb hall egy felvételt mint mi? Akkor kiadnak olyan nyilatkozatokat, amelyeket általában a nyeregben levő magyar hatalmasok szoktak. A korlátolt alattvalói elme (Beschraenkten Untertanenverstand) nem éri fel ezt, az ügyvédek meg hülyék, különben is, akinek van pofája gyilkost védeni, azt fogja be a száját.

4.) A közvéleményt hangolják. Talán majd lesz ennek az ügynek egyszer egy bírája, aki nem a bulvársajtóból fog tájékozódni, hanem végigolvassa az iratot, elkezd színes filccel belehuzigálni, időrendeket csinálni magának, ki mikor, kivel, miről beszélt, ki miről tudhatott, kinek a vallomása őszinte és ki az aki nyilvánvalóan hazudott. Olyan bírája nem lesz, amelyik ne hallott volna ezekről a felvételekről és arról hogy utána a közvélemény lihegve fejeket követelt. Krisztus óta tudjuk, hogy  a közvélemény mindig akar valakit látni a kereszten. Csak az ügyészség meg nem a közvélemény, hogy megmondja ki Barabás és Jézus.

5.) A jogi hivatásrendek méltóságát ássák alá. Mondja már meg az ügyészség, hogy ezután milyen erkölcsi alapjuk van bármelyik a tévében nyilatkozgató ügyvédről egy rossz szót is szólni?

6.) Az operatív munkát elvégző szakemberek személyes biztonságát veszélyeztetik. Az állam egyik legfontosabb érdeke, hogy a neki dolgozó állambiztonsági szakemberek érezzék magukat biztonságban. A Cég megvéd, a Cég nem ad ki, a Cég vigyáz a csajodra és a gyerekedre. Ehhez képest, ha felvételek frankók (az ügyészség ezt állítja) akkor abból a rajta szereplők (ne feledjük, köztük profi rendőrök is vannak elvileg) tudják, hogy hol készültek ezek, adott esetben milyen autók álltak ott, ki tudhatott a találkáról és így tovább.

Innentől egy lépés eljutni a fedett nyomozóhoz, vagy tudni, hogy ki kezelte aznap a kamerát. Ha a gyanúsítottak olyan maffiát alkotnak, ahogy azt a közvéleményhez szivárogtatták, ezek az emberek életveszélyben vannak. Megérte ez egy jó kis szenzáció-videóért?

Kétbalkezesek. Nagyon-nagyon finoman szólva.

Noirpova épp varázsgombák illóolaj-elemzését végezte, mikor belehajolt a gőzbe, majd látomásai lettek. És leírta. Vitrayval szólva: Ki ez a tehetséges gyerek?

ANFÄN-GERMANICA

avagy a nyelvfejlődés boszorkánykonyhájába be történő pillantás

                                                                    Claire Robins kartársnak szeretettel

Szín: a teuton erdőben egy gondosan ápolt tisztás, szélén pirospozsgás kerti törpékkel; valamikor a tagolt beszéd kialakulása után, de még a Goethe Intézet vizsgaközpont-hálózata előtt.  Két medvebőrös, bundesliga-frizurás polgártárs üldögél a pázsiton, előttük kis helyes népi tálkában mézes galóca, nagy köcsögben kölessör. Dárdaheggyel körmöt ápolnak.

Henrik: — Csak most látom, kedves Dieter, milyen jó színben vagy, kipihent az arcod. Ha érdeklődhetek, talán wellnesshétvége…?

Ditrik:  — Nem, kedves Heinz, de majdnem eltaláltad. Péntek este pihenvén a vízparton, véletlenül feldöntöttem a sörömet, egyenesen belé a folyóba. Igaz, igaz, már a negyedik volt…

H.: —Nem tesz az semmit…

D.: — Magam is úgy gondolom…szóval, akkor kiemelkedett ám a vízből egy csudaszép leányzó, koszorúba font aranyhajjal…amilyen előnyei annak voltak, te!! Olyat még nem láttál. Pólójának Wasserqualitätsleiterin felirata csaknem kirepedt. Csengő hangon megköszönte a sört, majd közölte, hogy ő a folyó szelleme, és mint ilyen, szeretné kedvességem viszonozni. Vegyem tehát karomba és vigyem a bokrok közé.

H.: — Hűű…Az istenekre! Az én falum határában is van egy folyó. Mondd, világos, barna vagy gyümölcsös volt…?

Két-három nap múlva ugyanazon a tisztáson…

H.: — Na endlich elkaptalak, de ki is tépem a mogyoróidat és fahéjba forgatva kisütöm a karácsonyi vásárra, úgy éljek…!

D.: — Aber Heinz! A fahéjas mogyorót már húsz tavasznál is régebb óta árulják a bajor törzsek minden rendesebb vár főterén, latjával két euróért a hunoknak, és feltételezem, rossznéven vennék a konkurencia felbukkanását, továbbá már telített is a piac. Inkább fejtsd ki részletesen a problémádat. És kérlek, vedd figyelembe, hogy nem szeretem, ha málhásöszvérápolószerszabvány-szerkesztés közben csatacséppel nekem rohannak, mert az ilyesmi egészen kizökkent.

H.: —Hát  idefigyelj! Lementem a folyóhoz egy dézsa Edelköleschsel. Beledűtöttem az egészet.  Erre kiszállt a vízből egy nagyszakállú fickó, a fején csupa büdös hínárral, úgy nézett ki, mint egy csöves, és elküldött a fészkes…És hogy ő a nagyseggű Hildét várta, nem meg egy ilyen nyeszlett buzit. Még a nyeszlettbuzizás hagyján, de eltörte a hátamon a saját dárdámat. Azóta is az Allianz levelét várom…Hát tudod, kit traktálj a vízitündér-történeteiddel…!

D.: — Ach so. Eszerint az egyik folyó fiú, másik lány. Sajátos…Erről eddig nem volt tudomásom. Elnézésedet kérem a félretájékoztatásért.

H. (erre már megmarkolja a cimbora köpenyét): — Lázas vagy?! Egyik fiú, másik lány! Én meg majd nyilván számon tartom az összes vizesárkot, hogy melyik melyik!!!

D.: — Pontosan. Ahogyan otthon a jószágot. Adsz nekik névelőt. Abból aztán mindenki tudni fogja, mi a helyzet.

H. (keze lekábul a barátja gallérjáról): — Az istenek temérdek, sűrű sörére mondom, te nem vagy épeszű! Ha ez elterjed, mindenki rajtunk fog röhögni.

D.: — Márpedig, kedves Heinz, ezt az információt tovább kell adni a vízmentiben lakó törzseknek, először is a Großwildkatzenfurz klánnak a szomszédban. Mielőtt még valami meglepetés éri az asszonyokat sulykolásnál…

H.: — Azokat??? Na, azt megnézem…!

D.: — …aztán pedig ránk fogják. Apropó Großwildkatzenfurzék, hát na majd pont rajtunk fog röhögni a környék, mikor ott vannak ők is?

H.: — Hogyhogy?

D.: — Hát kérlek, a napfordulós technoparty vége felé elhatározták, hogy ezentúl, ha valamiből többet vesznek, azt éppenséggel nyolcféleképpen mondják, mert milyen pukkasztóan jó poén már ez.

H.: — ?? —

D.: — Látom, nem érted; idenézz — Ditrik előszed a hasitasiból egy tenyérnyi követ— ide fel van rúnázva az egész! ¹ Tőlük kaptam.  Aszondták, már három másik falu is átvette ezt a remek mulatságot.

„1) –        pl.: r Schlüssel többes száma e Schlüssel, rövidítve: r Schlüssel, – 

            Ebben az esetben a főnév többes számban  semmilyen

             végződést nem kap.

2) ¨       pl.: r Apfel többes száma e Äpfel, rövidítve: r Apfel, -¨

3) e       pl.: r Freund többes száma e Freunde, rövidítve: r Freund, -e         

(…)”

H.: — Anyám! Ez rosszabb, mint a tevenyelv volt!

D.: — Hogyan…? Te ettél már tevenyelvet?

H.: — Nem, nem, hanem mikor utoljára feléjük jártam (már jó rég volt, Gott sei Dank!), még azzal szórakoztak, hogy tuwudsz iwígy beweszéwélniwi? Nagyon be lehettek tinóruzva.

D. (sajnálkozva): — Nagyon-nagyon…ezek a mai dizájnerdrogok…Aber, mégiscsak szólni kéne nekik erről a folyó-ügyről!

H.: — Én a közelébe nem megyek annak a bepimpózott népségnek! Azoknak egy haja szála se normális!

D. (oktatólag): — Heinz, Heinz, hát hol van benned az állampolgári felelősségérzet? A kötelességtudat? Ki a fene fogja elhinni 1500 év múlva a bárdoknak, hogy nálunk a kötelességteljesítés a fő erény?

H.: — Mondjam, vagy…? — Beáll a csend, csak a szél keresgél valamit a focistafrizurákban. Dárdával körmöt ápolnak. Henrik sóhajt, megvakarja mellszőrzetét — kracc, kracc — aztán elszántan megszólal. — Ide figyelj! Az én makulátlan jó hírnevemet össze ne mancsolja olvadt Milkával senki fia! Én elmegyek a Großwildkatzenfurzék fölött északra lévő második faluba…

D.: — A Herthába?

H.: — Nem, kérlek, hanem a Káposztából Eredeztetett Színréztekervény törzshöz. Azok minden ünnepségen ott vannak a Großwildkatzenfurz udvarban, hát beszéljenek Katziékkal ők.

D.: — Ach! Oda ne menj most! Azoknál járvány van, ha mondom, egész Hinterkrausschwingungkreisschlosshof fekszik! Itt járt múltkor egy néprajzos muksó Olaszból, Paci fuss vagy ígyvalahogy hívják. Az mondta. Elkapták a…mit is…dativust!

H.: — Hastífuszt? Az istenek szárnyas Schutzhelmjére, abba bele fognak halni!

D.: — Nem, nem, dativust. Nemigen értettem, megmondom őszintén. Azt mondta ez a kis talján, hogy ez kegyetlen nyavalya ám, az agyra húzódik. És egyre terjed!

H.: — De hiszen ez borzasztó…Valamit ki kell találnunk! Te! Induljunk el mégis a Katzenfurzék fele, a falujuknál ott szokott kóricálni egy öreg Halász. Hátha az bír segíteni…

  1) Forrás: dr. Kopasz Filoméla honlapja, http://onlinenemet.hupont.hu/17/a-fonev-2-reszdas-substantiv-teil    

Az előző poszt alatt megkezdődött vitáról jutott eszembe ez a térkép. Azt mutatja meg, hogy a világon mely országokat mennyire sújtja a korrupció. A térképre nézve az első gondolatom az volt, hogy jé, ezt fehérek csinálták, ugyanis ha megfigyeljük, a jól teljesítő államok szinte mind az európai nagyhatalmak egykori vagy jelenlegi befolyási övezeteit vagy a módszereikből sokat átvevő országokat takarják. Ahol ez nincs az mind csúnya Korruptland.

Rögtön a következő gondolat az, hogy rendben, a piros országok között vannak kétségbeejtő nyomortanyák, de feltörekvő nagyhatalmak, sikeres országok is. A kínai guanxi érintkezést még tanítják is nyugati egyetemen, mint az ottani üzletelés alapkellékét.

A magánkonklúzióm az, hogy a térkép elsősorban annak az embernek a térképe, aki nem tud a nyugaton megszokott társadalmi érintkezési formák szerint közeledni a piros országokhoz, mivel ott más szabályok érvényesülnek, és önmagában nem elegendő indikátora az ország „jó” vagy „rossz” mivoltának.

Persze gondolom, a Transparency International-nél vannak megfelelő statisztikák arról, hogy minél sárgább egy ország annál tovább élnek az emberek, vagy annál nagyobb az egy főre jutó GDP, de nem tudom hogy mennyire erős a korreláció. Szerintetek?

Ismertek azok a nagyrészt Afrika közepe táján levő országok, ahol a művelt újságolvasó egy idő után feladja a törzsek, felszabadítási frontok, demokratikus és antidemokratikus erők, régi orosz és új kínai fegyverekkel harcoló szabadcsapatok, tábornokok, hercegek, apostoli császárok és Pucérsegg Kapitányok forgatagának követését, és a tegnapi német viharral azonos fapofával olvassa, hogy legutóbb tán a Közép-Afrikai Köztársaságban mészároltak le pár száz ártatlan civilt.

Aztán vannak a művelt Afrika-követők, akik pontosan tudják, hogy mikor, ki és miért mészárolt le pár száz ártatlan civilt, esetleg azután, hogy a pár száz ártatlan civil előzőleg géppuskával lőtte a szabadon választott puccsisták barikádjait.

Van erre sok-sok tudomány, hogy ez miért van így, régi gyarmati határok mellett meghúzott, abszolút természetellenes határokkal, ásványkincsekkel, szovjet, francia, kínai, orosz és amerikai geopolitikai érdekkel és hasonlókkal.

Közös bennük az, hogy mióta a gyarmatosítók elmentek onnan, mindenféle érdek úgy cincálta szét ezeket az országokat, hogy azóta sincs rend. Zimbabwe és Dél-Afrika volt az a két ország ahol gyarmatosítók nélkül is fehér uralom volt egészen a közelmúltig. Zimbabwe az erős afrikai mezőnyben is jelentős tragédiát tud felmutatni, Dél-Afrika pedig szép lassan, de szintén a hanyatlás  útjára lépett.

Kínálná magát a számtalanszor leírt és igaztalan következtetés a fehér ember felsőbbrendűségéről. Annak a fehér embernek az állítólagos szupremáciájáról, aki felelős az egész kontinens mostani állapotáért, mert technológiai fölényét kizsákmányolásra használta és most cinikusan vonja le a következtetést, hogy lám, ezek csak egymást tudják ölni.

Tény azonban, hogy Afrikában nem jött még el az a kor, amikor a feketék valódi öntudatra ébrednek és kilépnek a világpolitikai érdekből finanszírozott öldöklésből.

Kérdés, hogy Nelson Mandela előfutára volt ennek, vagy egy a sok szabadsághős közül, aki talán ha nem ül 27 évet egy hatalmára gondosan vigyázó rezsim börtönében, egy lett volna a pillanatok alatt Nerová és Caligulává változó önjelölt hősök közül? Nem tudjuk. Az ő szerepe a börtönben ülő szelíd emberé volt, aki – egyelőre – komolyabb vérengzés nélküli váltást harcolt ki népének. (Országának? Nemzetének?).

Országa sorsa azonban most azt mutatja, hogy a vérontást talán elkerülték, de a fehérek által működtetett és az ő szabályaik szerint működő állam rendszereinek átmentése Dél-Afrikában sem fog sikerülni. Ebben Mandela nem több sajnos a többi fekete Messiásnál, akikből az utóbbi évtizedekben volt már nem is egy. Nem ontott vért, igaz, amikor mások ontottak, ő börtönben volt. Ma már talán felesleges is azon spekulálni, mi lett volna, ha. Méltósággal élt és halt, és ezzel már példát mutatott. Nyugodjék békében.