Ha már szerencsétlen fiatalasszony hősi halált halt Afganisztánban, talán kereshetnénk arra magyarázatot, hogy mit keresett ott.
Mármint természetesen azon kívül, hogy ahogy egy jó katonához illik, végrehajtotta a parancsot, az élete árán is. Hogy került abba a helyzetbe, hogy az afgán hegyek között furikázzon egy konvojban?
Az nekem a bajom az afganisztáni háborúval, hogy az nem háború. A háborúnak abban a klasszikus értelmében nem háború, hogy nincsen kitűzött, elérthető eredménye. Persze tudom, demokrácia és béke, de ez a kettő az utóbbi két-háromezer évben nem jellemezte azt a vidéket. Ezért nekem valahogy hiteleltelen az aktuális amerikai külügyér nyilatkozata, ahol buzzword-ök potyognak, mintha egy drogellenes vagy egészséges táplálkozásra buzdító gimnáziumi felvilágosító előadást hallgatnánk. Az ilyen alkalmak sajátja a komoly arccal bólogató amerikai, aki nagyon megmondja hogy ez most hű de helyes amit csinálunk.
A háborút akkor lehet megnyerni, ha van egy mondatban leírható, érthető győzelmi cél. A második világháborúban minden szövetséges közlegény tudta, hogy amint a bajszost Berlinben megfogják, vége a dalnak. Vietnamban a vietkongok tudták, hogy amint az utolsó amerikai helikopter elment, kész, vége van. Ehhez képest, ha megkérdeztük Condi Rice vagy Hillary Clinton miniszterasszonyokat vagy bármelyik amerikai tábornokot, hogy mi ez az izé ott afganisztánban, kapunk egy félórás okosítást cserébe a világbékéről meg a nemzetközi terrorizmusról.
A célok itt tök értelmetlenek:
1. Oszama nyilván nagyon veszélyes és fuj-fuj, de azt, hogy konkrétan ő csinálja egy barlangból a nemzetközi terrorizmust, nem hiszem. Van arra rendes apparátus.
2. Afgán demokrácia. Na igen. Kínai rockzene, vatikáni pornóipar, indiai marhapörkölt, mekkai rövidkaraj. Afganisztán egy rossz vicc, az angol birodalmi térképrajzolás illiogikus maradványa. Határa mentén a szomszédos országokhoz húzó (tadzsik, kirgiz) hadurak, Keleten teljesen ellenőrizhetetlen hegyi határ. Délen az a Pakisztán, amelyik úgy atomhatalom, hogy északi részét teljesen az abroszfejűek uralják.
3. Gáz, olaj, nyersanyag ugyan van a közelben, meg a birodalmi Kína is nyilván üzletelne arra, de semmi különös jelentősége a környéknek nincs.
4. Még senki sem tudta megszállni azt a vidéket. A völgyekben egy-két várost, azt igen. De elég valószínű, hogy annak az embernek aki a halálos RPG-t a magyar konvojra elindította, a nagyapja már ezer éve ugyanonnan lődözött valakire.
Az a kérdés csak, hogy a magyarok mit csinálnak ott? Nagyon gyanús nekem, hogy nem mást, mint hogy részt vesznek egy tök értelmetlen háború nemzetközi akcióvá hazudásában. Ezért odaküldeni az életveszélybe az embereket szerintem egyszerűen bűn. Nem értem a nemzetközi közösséget. Az oké, hogy az amerikaiak csinálják, mert jobb a hős, mint a munkanélküli. Az angoloknak muszáj, mert háború nélkül nem élet az élet. Franciák: nehogymár pont ők ne. Németek: ha a franciák ott vannak…
De mi a fenét keres ott Lengyelország, Magyarország, Csehország… mitől lesz nekünk jobb, ha Afganisztánba küldünk egy (fél)zászlóalj embert? Egy olyan háborúba amelyet a spanyol udvari etikett szabályai szerint vívnak. Ha ugyanis ez háború, akkor a magyar katona halála után a körzeti (talán német) parancsnok megtizedelteti a legközelebbi falu férfilakosságát. Ha meghal mégvalaki, akkor a következő faluban ugyanez. Tudom, embertelen dolog, de ha már gyarmati háborút vívunk (na, kiböktem mi is ez valójában) akkor az ottani módszereket kell alkalmazni. Meg persze az oszd meg és uralkodj elvet. De erőszak nélkül, páncélautókban rettegve furikázni…ez nem háború. Ez valami ami addig tart míg el nem fogy rá a pénz. És akkor a tálibok győznek.
