A páternoszter lassú búgással rótta unalmas körjáratát. Az Államtitkár lassan csoszogott oda a kerengő telefonfülkékhez. Ahogy belépett az épületbe, a lábaitól felfele megindult a paralízis, amit egy rendes állami irodaház vált ki az emberből. Igyekezett szokásai szerint úgy időzíteni az érkezését, hogy a vidáman csivitelő gyakornoklány-csapat alá nézhessen a páternoszter miatt, de ez most nem jött össze. Beugrott a fülkébe és elindult a harmadikra. Nagy nyekkenés, egy méterre látszott még csak ki a harmadikon, amikor megállt a szerkezet. Épp kimászott volna, mikor újabb nyekkenéssel újraindult. Kiugrott, pofára esett.
Szerencsére nem látta senki, ezért viszonylag méltóságteljesen elért az irodához, ahol legnagyobb meglepetésére nem volt ott Mónika, a titkárnő. Így nem volt kész a kávéja sem, márpedig anélkül nem kezdte meg munkanapját. A telefonjára sms érkezett: Mónika egy autóbaleset miatti dugóba került. A káféfőzőn a "Short" az +Espresso, + sugar, majd a Go feliratú gombot kell megnyomni.
Odament a géphez. A gombokra más dolgok voltak írva. Mindenesetre a nagy zöld gombot megnyomta, abból baj nem lehet. A gép felbúgott, majd ráérősen, de mégis tempósan üres papírlapokat kezdett az Államtitkár lábára köpködni. Nagyot rúgott a gépbe, de az nem állt le. Félelmetes lélekjelenlétről tanúságot téve megnyomta a piros gombot, de a gép nem állt meg. Újabb rúgás, a dugó kirántódott a falból, a gép megállt.
Meglátta a másik gépet a sarokban. Előhalászta telefonját, az sms-ben írt gombokat megnyomta. Ez a gép egy extra cukros, rövidre főzött eszpresszó kávét csorgatott egyenletes sugárban a lábára. Mostmár bazmegezett.
Előszedett egy csészét a kávéfőző alatti szekrényből. Azért találta meg elsőre, mert a másik szekrény az iktatóbélyegző miatt zárva volt. Behelyezte a nyílásba. Telefon elő, gombok megnyom. Újabb kávé a lábra. Megnyomta a csésze fölötti gombot, mire a gép egy adag őrölt kávét köpött a csészébe. Átrakta a csészét a kávéfőző pisilőjéhez. Nem baj, zaccos lesz, na és -gondolta.
A kávét megitta, a csészét lerakta Mónika asztalára és bement a párnás ajtajú irodába. Elolvasta volna az emailjeit, de Mónika még nem nyomta ki őket.
Visítás hallatszott. Mónika a rohanástól kicsit csapzottan állt az irodaajtóban. A jó karban lévő kora negyvenes nő azt hitte, valaki betört. Az Államtitkár előjött a szobájából, szájából ömlöttek a szitkok. Mónika sírva szedegette össze a földről a papírt, egyúttal feltörölte vele a padlóról a kávé nagyját.
Az Államtitkár tovább szidta volna, de a telefonon felgyulladt a piros lámpa, amely a Miniszter hívását jelezte. Az Államtitkár ettől azonnal készséges félvigyázállásba kapta magát, felső teste 10-15 fokos szögben előredőlt, negédes mosolya a telefonra nézett. Mónika vett egy nagy levegőt és felvette. A Miniszter titkárnője, Mariann volt az, Mónival egykorú és szintén jó karban lévő vezetői titkárnő, egyébként a barátnője. Kedvező testi adottságaik és megfelelő végzettségük miatt húsz éve dolgoztak különböző nagyfőnökök mellett.
Telefonon nem beszélhették ki a bénaságukat, Mónika jól tudta, hogy Mariann mögött ott áll a Miniszter és a dekoltázsába bámul a válla fölött, ugyanúgy, ahogy az Államtitkár stírölte az ő melleit.
A Miniszter úr egy iratot szeretne továbbítani az Államtitkár úr Ájpedjére, szólt Mariann. Természetesen, küldjétek csak -válaszolta Mónika.
A Miniszter úr diktált Mariannak. Mariann legépelte, kinyomtatta. A Miniszter úr elolvasta a kinyomtatott szöveget, majd két bekezdést kivetett belőle és hármat beleíratott. A szöveget Mariann újra kinyomtatta, a Miniszter aláírta. Mariann lefénymásolta az Irattár számára, majd beszkennelte, pdf formátumban elmentette, behívta a Miniszter Ájpedjére. A Miniszter nem volt egészen elveszett az informatikában, de azért amikor a titkárnő először bekészítette az asztalára az ájpedet, lecseszte, hogy ad 1. mi a fenének vesz ilyen csúnya tálcát, amikor egy miniszteri irodába ezüst tálca kell, semmi helye a technónak, ad 2. hogy meri az asztalán felejteni? Aztán persze a Miniszterelnöki Szóvivő közölte, hogy az ájped jó és hasznos. Azóta a Miniszter mindent az ájpeddel intéztetett.
A hárommal odébb lévő irodába közben átért az irat. Mónika kinyomtatta. Bekopogott az Államtitkárhoz. Megérkezett a Miniszter úr ájpedjéről küldött átirat az Államtitkár úr ájpedére! A miniszter szó hallatán az Államtitkár talpra ugrott és összevágta a bokáját. Nyomtassa ki a Miniszter úr átiratát az ájpedről! – szólt. Mónika a nyomtatóhoz lépett, dokkolta az ájpedet majd kinyomtatta az iratot. Az irat semmiről nem szólt, legalábbis semmi olyanról, amit nem lehetett volna telefonon elmondani.
Üzenjen vissza a Miniszter úrnak (bokacsattanás) hogy megérkezett ájpedünkre az ájpedjéről küldött üzenet és főzzön egy kávét! – mondta az államtitkár, majd vigyázva, nehogy közel menjen a gépekhez, elindult ebédelni.
