John Frum, Kádár elvtárs és a bloggerek

John Frum az az ismeretlen katona, akinek nem sírja van, hanem kultusza. John Frum valószínűleg rakodómester volt, tiszthelyettesi beosztásban egy mikronéz szigeten, amely a Japán elleni háború okán egy időre logisztikai központtá változott. John Frum reggeltől estig két piros tárcsával integetett a szállítógépeknek, amelyek hozták az árut, a lőszert, vitték a sebesülteket. A kerítésnél álldogáló derék poli- és mikronézek csak találgatták mi lehet ez, de hamar megállapították, hogy ezek bizony égi küldöttek, hiszen sebesültjeiket nagy brummogó madarak ragadják el, és ugyanezek hoznak nekik minden földi jót. Az amerikai kivonulás óta, azóta is néha még kijárkálna az elgazosodott kifutópálya mellé és integetnek piros tárcsákkal, utánozzák a jellegzetes pilóta mozdulatokat, hátha újra eljön John Frum és hoz nekik újra minden földi jót és halottaikat brummogó madarakon szállítja majd az örök és boldog vadászmezőkre.

Na, pontosan így van a médiatörvény a blogokkal. Attól, hogy vannak a világnak szegletei ahol a blog szabályozható és szabályozott dolog, attól még itt nem feltétlenül lehet azzá tenni. Ahhoz, hogy ez működhessen, olyan országnak kellene lennünk, ahol például politikai , zeneízlésbeli, abortusztörvényi, és minden más véleménytől függetlenül saját név alatt lehet blogolni. Nálunk ez nem adatott még meg. Nincs még kultúrája a saját néven internetezésnek, és belátható időn belül nem is lesz. Nem tanulták meg még emberek azt, hogy álnéven játszani szokás.

Nincs műszaki háttere annak, hogy az igazán veszélyes elemeket (pedofil, terrorista, stb.) felkutassák a rendőrök. Leginkább nem törődnek vele.

Ebbe a környezetbe bedobni tizennyolcas karikákat, regisztrációt, nem-regisztrációt, szerkesztett és nem szerkesztett blogot, ez maga az elkorcsosult K.u.K. bürokrataszellem, amint ott áll a nagy és hatalmas internet előtt, és látja, ahogy az amerikaiak értik, használják, élik, szabályozzák. Nosza, ő is táncolni kezd, üvöltözik a kifutó szélén, piros lámpákkal köröket rajzol a levegő, még tán azt is kiáltozza révületében, hogy "Rádzser, Rádzser tékoff".

A nagy blogszolgáltató, aki ezt a blogot is szolgáltatja, a lelke mélyén tudja, hogy a T. Jogalkotó valójában a mwanga törzs varázslója, egy kötőtűvel átszúrt orrú, agyaggal vörösre festett hajú, kancsal, csámpás alak, egy szál fűszoknyában. Hát hiszen a szem nemcsal, ez bizony egy animista sámán, akárki meglássa.

Mivel azonban a sámán valahonnan szerzett egy stukkert, nincs más hátra, mint előre, biztos ami zicher betartja a sámán által előírt varázs szabályokat, így reggelenként, amikor régen a reptér felől a százoktános repbenzin szagát hozta a szél, ő is arra fordul és John Frum szelleméhez imádkozik, egy óriási tizennyolcas karikát maga elé tartva.

Mint régen abban a bizonyos jó kis akolmeleg korszakban. Hülyék ezek, valahogy csináljunk úgy, mintha betartanánk, de basszuk át őket, de csak piánóban, nem kell a balhé senkinek. Csak szólok: ezt úgy hívják, egyenes út a mocsárba, ahonnan állítólag már húsz éve kifele mászunk.

Majd elmúlik, nem kell aggódni. Sokára. Addig meg ne féljetek, mondta régen a pápa. Tényleg ne.

 

Leslie L. Lawrence: Buddha bokája II. – A ficam visszatér Második fejezet

…Előszöris, átgázolva a pörgő láma keltette kisebb porfelhőn, sürgősen a bárpulthoz léptem és rendeltem egy dupla 100 Piperst jéggel. Ezek után elővettem a borneói zsírkő pipámat, amelybe egy viszonylag egyszerű, hetven fontos, szaruból faragott Shrewdick szopóka volt illesztve. Illatos dohánnyal lazán megtömtem, rágyújtottam, és mikor az első füstkarikák megkavarták a pult felső részére akasztott likőröspoharakra ülepedett port, sóhajtottam egyet. A likőröspoharak, amelyekhez itt I. (Töketlen) Ethelred kora óta nem nyúlt senki, jólesően összecsendültek a törődéstől. Ettől varázsütésre csend lett, és a füstből tisztán hallotam gurum, Radzs Kumar Szingh bölcs hangját:

Látod, Leslie száhib, a vöröscsenkeszt csak a botor angolok keverik össze sportgyepjeiken az angolperjével és a fehér csenkesszel. Ettől olyan szőnyegszerű az összes krikettpálya. A nágák azonban értékelik a kétszikűeket is a gyeptársulásokban, hiszen ha egy ál-rogyong varázslattal ott termő szerzetes gyorsan pörögni kezd, akkor az feltépi a gyenge gyökerű egyszikűeket, míg a gyöktörzset nevelő kétszikűek helyben maradnak. Ha tehát a rogyong varázslat után jól ülő kétszikű tarack állomány marad a gyepben, akkor szemfényvesztés áldozata vagy, valaki csak ijesztgetni próbál. Mindig nézd meg a rogyong varázslat után a talajt, és ha a szilárdan rögzült tárgyak a helyükön maradtak, csak rád akarnak ijeszteni, még nem akarnak megölni, és így időt nyertél… de ezzel már el is oszlott a látomás. Tekintetem gyorsan a pub retkes padlójára vetettem, és láttam, hogy egy viszonylag friss kiköpött rágóban biztosan ül egy mogyoróhéjdarab. Ennek egy igazi rogyong varázslatnál okvetlenül el kellett volna repülnie. Tehát csak figyelmeztetni akartak. De vajon ki? Ezt, akárhogy is járattam az agyam, még nem bírtam kitalálni, ezért inkább kortyoltam még egyet az olajosan sűrű whiskeyből és köszöntöttem a Sir Robertet.

Hello, Sir Robert!

Hello, Leslie, ön aztán tudja mikor kell érkezni!

Hagyjuk a vicelődést, Robert, miért hívott ide? 

Mirt, miért, hát mert kitűnő a whiskey. Jut eszembe, ismeri Ik Wan Csongot?

Sose hallottam ilyen nevű pasasról, de a neve rögtön elárulta, hogy koreai az illető.

Sir Robert jót húzott a cider-ből, amelyet kikért, rágyújtott egy hosszú Dunhill cigarettára, és elém tett egy koreai levelet. Elolvastam. Nem volt különösebben érdekes, mindössze valamiféle titkot emlegetett, amelyet kizárólag Sir Robert előtt fog feltárni a "társaság".

Milyen társaság ez?

Honnan tudjam?

Tehát tőlem akarja tudni.

Ön járatos ezekben a keleti dolgokban.

Mindig is utáltam, mikor a nyugati ember Bécsújhelytől Kamcsatkáig mindent Keletnek tekintett, és bárkit, aki járt már ott, kelettudósnak. Sir Robert esetében egy dolgot biztosan tudtam, nincs Koreában semmiféle társaság, valami egyéb lehet a háttérben. De mi?

Hellóhalló! Hallottuk az ajtó felől, amint megérkezett Johnny N.Milstein, akiről senki sem tudta igazán, hogy akkor ő most a skandinavisztika egyik legelismertebb szaktekintélye vagy pedig különféle halálhörgő zenekarok részére szállít kamu skandináv sagákat, amelyeket aztán elhöröghetnek a koncertjeiken. Ez utóbbiból elég jól élt, előbbiből pedig csillogó szemű szőke asszisztens lányokra tett szert. Most is egy ilyen szőke bombázóval állított be, akit rögvest bemutatott nekünk.

Sziasztok, ez itt Inga Thornbjörnsdottir, nálam írja a szakdolgozatát a viking hosszúhajók evezőire karcolt ónorvég káromkodások témaköréből.

Inga azonnal mindenkit megpuszilt, amely Sir Robertnek a tegezéssel kiegészítve kicsit már sok volt és egy hajtásra itta ki a cidert és sürgősen újabb Dunhillt vett elő.

Mi ez az általános szomorúság és mit keres ön itt, Sir Robert a bohém egyetemtöltelékeknek ebben a méltatlan barlangjában?

Sir Robertre néztem, aki a Dunhill-felhő mögül alig észrevehetően bólintott.

Sir Robert egy elég nyugtalanító levelet kapott, amelyben Koreába invitálják.

És nem biztos benne Sir Robert, hogy ott megfelelő minőségű vajas kekszhez juthat a teájához?

Mivel a vaj és a tea kapcsolata nemcsak az angoloknál, hanem Ázsia elég nagy részén nagyon fontos dolog, én is szúrós tekintettel néztem Johnnyra, aki fel se vette a dolgot, hanem rögtön folytatta.

Hát akkor menjünk el Koreába és nézzük meg ki írt Sir Robertnek, jövök én is, úgyis már vagy hat éve hívnak minden évben a Midnight Scandinavian Sun In Korea fesztiválra, a helyi viking-imitátorok. Eddig nem mertem elmenni, tudjátok, a röhögőgörcs miatt, de Sir Robert, elég lesz Önre néznem és rögtön lefagy a mosoly az arcomról. Sir Robert nem is válaszolt, csak az egyre sűrűsödő füst jelezte nemtetszését. A dunhill közben elfogyhatott, mert a Silk Cut jellegzetes illatát éreztem a felhőből.

A füstfelhőn, mint egy Hong Kong régi repterén leszálló Jumbo Jet tört át Ronnie M. Andre, jó nevű geológusunk, akit a gyanútlan emberek elsőre rögtön amerikainak vélnek western csizmája, kockás ingei és bőrmellénye miatt. Pedig kanadai volt, két méter és százhúsz kiló Kanada. Jó barátságban voltunk, mert ő is pipás ember volt.

A sűrűsödő tömeg és a távoli úticél, előcsalta barlangjából őrangyalomat, akit még Toltang rinpócse, a Kancsendzönga lábánál működő vörös süveges lámakolostor apátja rendelt ki számomra. Az őrangyalom szerencsétlen pária volt, biztos vagyok benne, hogy előző életében legalábbis sorozatgyilkos volt, mert őrangyali szolgálatánál kevés súlyosabb büntetést tudok elképzelni. Ennek megfelelően alkoholista volt, borotválatlan és koffeinfüggő, mert szinte állandóan huszonnégy órázott mellettem. Most is csak egy negyedórára dőlt le, gondolván, hogy egy ismert kultúrkocsmában olyan túl nagy baj nem érhet. Mivel azonban már megint Ázsiába csábítottak valami nagyon rejtélyes dolog kibogozására,  káromkodva jött elő, orra esett rosszul felvett papucsában, a nadrágja slicce lent volt. Menet közben megitta a kávéfőző kiöntőjében maradt hideg és zaccos kávét, és két kézzel rángatni kezdte a vészharangot. A hirtelen mozdulattól megrándult a válla, így már csak félkézzel harangozott, de közben rágyújtott egy talpas cigire, majd felkapott egy kereplőt és a fájós kezével kerepelni kezdett. A szúrós füst és a zajongás eléggé zavart, de legalább tudatta velem, hogy nem helyeselne egy újabb kiruccanást Ázsiába.

Nos, szólalt meg Sir Robert, aki Ronnie után szintén előbújt a füstből, valóban erre akartam kérni, hogy tartson velem, úgy tudom, hogy a környéken, ahova hívnak, a demilitarizált zóna közelében különös fajtagazdagságban fordulnak elő egyenesszárnyúak és ugróvillások, nem is beszélve az óriás koreai lótücsökről.

Ezzel végképp levett a lábamról, hiszen az óriás koreai lótücsökről minden rovartanász tudja, hogy a legmesszebb hallatszó ciripelése van a világon. Dzsingisz kán mindig tartott párat az udvarában, mert nagyon szerette ciripelésüket. Mára állományuk megfogyatkozott, mivel kínai éttermekben rántva szokás felszolgálni.

Sir Robert, meggyőzött, magával megyek.

Lekötelez, –  mondta Sir Robert, – és rendkívül lekötelezne a társaság többi tagja is ha velem tartana, azt hiszem a szakterületükbe vágó dolgokat tanulmányozhatnak majd ott, ön is Mr Andre, és Miss izé szóval az asszisztens kisasszony is kérem tartson velünk, a titkárom majd megkeresi önöket az utazás részleteivel kapcsolatban- Ezután biccentett, majd elviharzott.

Őrangyalom abbahagyta a zajongást. Kivett a hűtőből egy sört, bevágta az ajtaját, amitől leesett  Toltang rinpócse egyébként is összeköpdösött képe a földre. Belerúgott  a képbe. Kibontotta a sört, amely fel volt rázódva, és arcon fröcskölte. Sírva vágta bele a habzó sörösdobozt a kukába, levett egy üveg whiskeyt, meghúzta, betöltötte a kávéfőzőt, rendelt egy pizzát és fájdalmas arccal lerogyott a monitorok elé…

 

Leslie L. Lawrence: Buddha bokája II. – A ficam visszatér – Első fejezet

Már az is gyanús volt, hogy Sir Robert Wilcox, ez a finom angol arisztokrata, aki a Guernsey-,szigeti cornish hen sültjéhez szezonban kizárólag articsókát fogyasztott, miért a Királynő Íjászába hívott. A Királynő Íjásza egész Oxfordból gyűjtötte azokat a professzorokat, akik körében Sir Robert nagyon nem szívesen mutatkozott.

Sir Roberttel még a SAS kiképzésről ismertük egymást, természetesen ezt niylvánosan mindig letagadtuk. Ő egy angol lovaghoz méltóan viszonylag haszontalan tudománnyal (középkori fegyverek) foglalkozott és közben élte az angol arisztokraták életét. Sötétzöld sportautók, csinos lányok, drága italok, ez volt az a Sir Robert, aki most, tengerészkék zakójában, krémszín nadrágjában és a nevére gyártott hatszáz fontos ingében zavartan üldögélt a pultnál. Zavarát nem az okozta, hogy rajta kívül mindenki lomposan üldögélt ott, hanem az a láma, aki narancssárga szerzetesi ruhájában, hangosan kántálva őrült sebességgel pörgött a pub közepén. A hangzavar nagy volt, de annyit azért sikerült kihámoznom, hogy egy bódhiszatva bölcs mondásait tartalmazó, elég unalmas könyv hetvenharmadik oldalának ötödik bekezdését ismételgeti, páni félelemmel a szemében. Ez a bekezdés amúgy a salátaevés áldásos hatásaival foglalkozik.

Átkozott amatőrök persze nem tudják, hogy az ilyen könyveknek van másodlagos jelentése is.

A szerzetes Sir Robertre meredt, kezeit a feje felé emelte, majd hangos, tibeti nyelvű kiáltással (madársaláta!) eloszlott a levegőben. Minden tekintet rám szegeződött. Wirkender Singh, a nagyszakállú szikh, aki hőtant tanított az egyik kisebb college-ben, szó nélkül felhörpintett egy pohár whiskeyt, pedig a pubban miatta és Mutallah, a perzsa művészettörténész miatt tartottak ananászlevet.

Hello, Sir Robert – mondtam, és már pontosan tudtam, mit kell tennem…

 

 

(és akkor most interaktívan: folytassam?)

…és a haza fényre derül

Ha megvan a csöcsök kiirtása az RTL Klub műsoraiból

Ha megvan a rozsdás utcanév-táblák kicserélése amerikai western-hősökre, és az utcai lakói által sose hallgatott romantikus zeneszerzőkre,

Akkor javaslom, hogy rendezzük végre a hazai fülesbagoly állomány farktollainak felháborító borzasságát.

A műszálas otthonkák büdösségét

és a tarthatatlan hazai lóféreg-helyzetet.

és a haza fényre derül.

Tha-nya-shi sushi

Ezt a különleges szusi fajtát egy Japánnal egykor és a szebb jövőben határos országban készítik az arra lakó szamurájok.

A sushi szertartás reggel kezdődik, ilyenkor a rangidős szamuráj megfeni tantóját, míg a töbiek az asszonyok által odakészített szakét fogyasztják. Égi patrónusokhoz imádkoznak hangos kiáltásokkal, egymás nevét is kántálva. (Sanadora szan! Ishten-ishten! Hai! De jó erős! Joshiba’ szan! Ishten-ishten! Hai! De finom! Gyurika szan! Ishten-ishten! Hai! Na! Munkara!)

A tantó tartó szamuráj ekkor a speciális, iszapban dagonyázó halat nyaki-szuri technikával leküzdi. A halat ekkor felboncolják, melynek részleteire most nem térünk ki szegényes japán szókincsünk miatt. Az elejtett hal bizonyos részei mérgezőek, ezért feldolgozás során további szake-adagok elfogyasztására kerül sor, szertartásosan. A szamurájok gyakran túlvédett állapotba kerülnek, ezért a szertartás középső harmadában a feleségek veszik át a szertartás vezetését.

A rizs minősége különösen fontos. A fényezetlen B fajtájú különleges (japonica!!!) rizs csak ebben a Japánnal egykor és a szebb jövőben határos országban kapható. A rizs kíméletesen, lassan fő, csakúgy mint a halvér, melyhez különlegesen finomra vágott hagymát adnak. Mivel a Japánnal egykor és a szebb jövőben határos ország néhány évtizedre kénytelen nélkülözni tengerpartjait, az alga- és tengeríhínár ellátás átmenetileg akadozik, ezért ez a tradícionális sushi-fajta a hal saját belében készül el. A hagyományos tekercselést mára felváltotta egy töltőgép használata, amelyet a sógunok udvarában használatos petárdavetőből, illetve a sógunok udvarában álló kei-carok főfékhengeréből alkottak meg az évszázadok során. Első említése a Gó rin no só című műben olvasható. A készítés során alkalmazott edények a bonyhádi zománcáru mestereknél készülhetnek kizárólag.

A sushi belsejében a máj, a hagyma és a vér az egyes daimjók házainál más-más arányban kerül a sushiba.

Aki a sushi szertartás közben akár a sushi, akár a szake elfogyasztását megtagadja, ronin lesz és szepukut kell elkövetnie.

Az orvosszakértők 13+1 pontja

1. Az orvos jól csinálta. A láncfűrész alkalmazása érzéstelenítés nélkül, hallócsont vizsgálatra, fél liter Matróz szeszesital elfogyasztása után, a másik kézzel péniszt lóbálva, az elfogadott orvosi protokoll része.

2. Tetszőleges 100 darabos mintát véve, 98% százalék fölötti valószínűséggel legalább 70 latin szót alkalmazni kell. A rendelő ajtajában megbotló asszisztens officino-portalis collapsust szenved el, amelyet risus (röhögés) kísér. Mint symptoma.

3. A rendőr keze/gumibotja lágyzselatin alapanyagú, kasmír-gyapjú burkolatú, fracturat okozni nem képes.

4. A fracturát az aznapi magas légnyomás okozta.

5. Ha a rendőrök fogják meg, akkor az ismerősének lekevert pofon az alkalmas lehetett volna súlyosabb sérülés okozására.

6. Ha a sértett jelenti fel, akkor jelentéktelen felületi zúzódások, laesio-k tapasztalhatók.

7. 60.000.- Ft. alatt budipapírt vesz az állam, nem szakvéleményt.

8. A szakértő autójában (Opel Astra) egy Pielstick mintájú óceánjáró-motor van, legalábbis fogyasztása alapján

9. A szakértő órabérben internetezik.

10. Az elkövető, amennyiben Mercedes S-Klasse vagy annál jobb autó tulajdonosa, az elkövetés idején migrénes fejfájásban szenvedett.

11. Ha a fenti feltétel nem teljesül, részeg volt.

12. A levágott alkar okozta artériás vérzés szemrevételezés alapján nem volt megállapítható.

13. Az 53 éves férfi sértett komplikációmentes, spontán hüvelyi szülése természetesen megtörtént, amint azt a kórház elszámolási igazolása minden kétséget kizáróan bizonyítja.

+1: Az előző szakértő kollega természetesen jól látta. Mindenben egyetértünk, azonos díjszabás mellett.

Laudatio

 

magyarhirlap.hu/velemeny/ugyanaz_a_buz.html

Úrhatnám pesti kávézók állandó kellékei a cseresznyefa vagy lazúrmahagóni színű biederficker stílusú könyvespolcok, rajtuk ódon fóliánsokkal. Az ódon fóliáns viszonylag ritka jószág, méghacsak a Hangya szövetkezet 1912-es kalendáriuma lenne az, vagy valami ponyvaregény az 1880-as évekből. Ezért aztán ezekről a polcokról a XX. század hatvanas-hetvenes évei néznek le ránk. No nem Berkesi András, meg a Hód kalandjai. Nem, ezeknek meglehetős rajongótábora van, forognak az antikváriumban, nem selejtezhetők.

Az echt értéktelen könyvtárselejt, az üzbég munkásmozgalom történetéből, kötelezően, bársonykötésben kiadandó szovjet munkásírókból, magyar munkásírókból áll. Meg persze Jókai-kötetetkből, amelyekből az érdekes hetven oldalt valaki kitépte és hazavitte.

A magyar munkásmozgalom történetéről szóló könyvek pihentek egy pár évet kicsi és avíttas panellakásokban, és csak az örökösök adják be az antikváriushoz, az meg tovább, méterre a kávéházas embernek.

Ezeknek a könyveknek az a sorsa, hogy a kutya se olvasgassa őket, néhány hozzám hasonló alakot leszámítva.

Örömmel látom, hogy Bayer Zsolt is egy efféle kultúr-mindenevő. Tekintettel arra a közismert tényre, hogy 1989-ben Magyarországon mindenki egy órára meghalt és megmerült a Sztüx mindent formattáló folyadékában, természetesen per definitionem kizárt, hogy bárki, a magyar munkásmozgalom történetét iskolában vagy érdeklődésből a könyvtárban sajátította volna el. A könyvtárak ezeket a könyveket azonnal selejtezték.

Így nem marad más, mint hogy a magyar munkásmozgalom történetét ismerő ember tudományos érdeklődésből, egy panelházban kuksoló nyugdíjas kommunista Sith-lovagnál nyert beavatást a tudományba, vagy pedig a törzshelyén jobb híján, a polcról levéve a könyvet, olvasgatott a Tanácsköztársaságról.

Akárhogy is van, mindenképp dícséretes valamihez ennyire érteni, ahogy Bayer Zsolt alapos filológiai felkészültséggel, nevekkel, helyszínekkel ellátva adja bizonyságát annak, hogy a dicsőséges 133 nap emléke örökké él, élt és bugyet zsity.

A második bugyor

-Szia Róbert, Kiss Katalin vagyok, szólíts nyugodtan Katalinnak, Róbert.

-Köszönöm.

-Akkor téged a Faszameló kölcsönöz?

-Nem, engem a Faszaállás.

-Oké. Mondj egy pár szót magadról.

-Getvás Róbert vagyok szakközepem van, könnyűipari technikus a Karalábé Pál Egységesített Általános és Speciális Oktatási Centrumban végeztem, ez a korább 342-es szakközép, utána csináltam OKJ…

-Okéoké, ilyen helyen dolgoztál már?

-Igen, a Hungárián.

-És miért jöttél el onnan?

-Lejárt a kikölcsönzésem és elrotáltak.

-Na nem baj. Itt van a mobilszámod, majd értesítünk.

.

.

.

(Hatvanas hölgy): Jó napot kívánok, a Kiss étteremvezető asszonyt keresem, meg volt beszélve…

(pultos) Katiiiiiiiiiiiiiii újembervan!

(Kati) mondtam már, hogy a hatosba ne rakjatok több szendvicset kérekszépen méghárom sajtosom van, légszíveszsoltika fáradjálbe a fókáért, miértnincs készen krumpli, gyertekide  valakiálljonbe segítsen reninek a hamburgereknél gergő megbeszéltükhogymégegyszer nem mészki cigizni ki vagy rúgva holnaptól nem kölcsönzünk, rendelek másvalakit nálam rend van, gyurilégyszíves viddki a duplát a hetessel a vendégnek jónapotkívánok ön a Sátoriné.

-Én vagyok a én a  Kiss étteremvezető…

-én vagyok az jöjjön. üljön le. hány éves?

-57.

-Eddig hol takarított?

-a XX. ker önkrományzat tagintézményében, a

-Iskolában?

-Igen.

-hányszor egy nap?

-kétszer.

-na akkor ide figyeljen. ide akkor jöhet, hogy ha ki tud kétóránként takarítani. A portálablakokat naponta háromszor mossuk, óránként felmosás a vendégtérben, óránként a konyhatérben, asztalok folyamatos takarítása az előírt tisztítószerrel, két napra kap egyflakont, ha több fogy, akkor levonjuk a béréből, ha ÁNTSZ szabálytalanságot talál akkor azt is. Hétkor veszi át a műszakot teljes takarítással, hétkor adja le, teljes takarítással. megértette?

-igen

-nem szívesen veszem fel, mert nem szeretem az öregeket. Van egy kolleganője, az alagsorban van a szertár ott lepakolhat. szabadság nincs, betegség nincs, órabér háromszáz, hétvégén háromszázötven. az első tíz nap próbaműszak, ha nem jó aztán is mehet vissza a kölcsönzőhöz

-igen

-ki kölcsönzi magát?

-a Kúlmunkahely

-oké, reggel szóljon adom a papírt amit le kell adnia, Robika mit csinálsz légyszíves menj be és hozz egy másik kólát a hölgynek! Sátoriné holnaptól velünk dolgozik, marikának hívják.

-elnézést, de én Katika…