Teljesen jogos igénye az úri közönségnek, hogy ha már a minden 12-55 év közötti nőnek el lehet adni, és épp ezért óriási üzlet és épp ezért sok tévéreklámot kell csinálni hozzá, ne hangozzék el a tévében az, hogy havivérzés-felfogó higiéniai papírtermék vagy az, hogy ezzel nem fogsz egy alvadó vértócsában punnyadni naphosszat, mert nem engedi kifolyni.
Funkcionálisan szemlélve ezek a termékek erre jók, a reklámnyelv azonban nagyon használja az eufemizmust, hiszen nincs olcsó autó vagy kicsi lakás. Kedvező árú és praktikus.
A magyar rendszerváltás is ilyen reklámnyelvi eufemizmust vezetett be, hiszen akármennyire is lettek volna, akik szidják a rohadt büdös kommunistákat, ha egyszer volt otthon tükör, és abba kicsit szúrósabban belenézve bizony egy kollaboráns nézett vissza. Nem volt ezzel gond, Kádár az országot tette kollaboránssá, így senki sem akart kényelmetlen dolgokat hallani.
Nagyszerű példa erre az „ügynök” szavunk.
Teljesen világos, ha amerikai II. világháborús filmet nézünk, hogy az intellektuális külsejű, kerek szemüveget viselő, szikár alak, akármennyire is rajong Hölderlinért vagy a barokk fuvolamuzsikáért, az bizony egy szadista gazember, aki fapofával fogja halálra kínoztatni az amerikai foglyot és senki sem fog ezzel kapcsolatban „német értelmiségit” vagy „sajátos szerepet játszó, a körülmények okozta kényszer miatt alkalmazkodó entellektüelt” mondani. Hanem náci gyilkost.
Egészen elvetemült emberek szokták az alig serdülő kislányokat kuplerájokba hurcoló stricik esetén megemlíteni, hogy voltaképpen a lányok előtt a másik karrier a rizsföld kapálása lett volna, így viszont megkeresi egy riksa árát, melyet bérbeadva majd tisztes polgári életet él Bangkokban. Igen, az az öt, amelyik megéli a huszadik születésnapját. Tehát itt se szociális érzékenységtől fűtött jóemberekről beszélünk, hanem rohadék emberkereskedőkről.
Ehhez képest az „ügynök” szavunk a köznyelvben semmilyen igazán rossz jelentést nem hordoz. Hiába nyújt be hetente valami jó kis törvényjavaslatot az LMP, hogy így vagy úgy legyen az ügynök-kérdés, az emberek orra nincs beleverve abba a ténybe, hogy az ügynök, az bizony egy kollaboráns gazember.
Az utca embere nem tudja a saját szavaival elmondani azt az okfolyamatot, amely a III/II. (III.) tiszthez befutó jelentéstől addig vezet, hogy valakit bevisznek a Gyorskocsi utcába és két napon át étlen-szomjan tartják és addig verik, amíg aláír valamit, vagy felnyomja a legjobb barátját, a szerelmét, vagy a saját anyját.
Az „ügynök” szó, úgy írja le a jelenséget, mint ahogy az „azokon a napokon” leírja a havi vérzést. Aki nem tudja a kódot, nem érti, hogy vérzésről és az ezzel járó számtalan nyűgről van szó.
Nincs meg az a világos, verbálisan és vizuálisan megfogalmazott üzenet, akár egy tízperces kisfilm, akár a pincében megrugdosott emberek beszámolója formájában, amely elmondja: az ügynök volt az, aki miatt ez megtörtént, mert ha ő nem nyomja fel a célszemélyt, akkor nem lett volna verés. Reklámklip-rendezők, dokumentumfilmesek, végzős filmművészetisek ecetet pisilnek a gyönyörtől ha csinálhatnak mondjuk 3-6-10 perces kisfilmeket. A többit megoldja a youtube meg a facebook. Szerintem az RTL Klub simán megfinanszírozná…