Látod, Zoli, ezért érdemes volt. Megalapították, beszálltatok, próbálkoztatok. Aztán persze jött Lajos, meg a volt kisgazdák, MDF-es társaság. Lezsák, Budai Gyugyu, meg a többi. Már akkor is hányinger volt az egész párt, de maradtatok. Emberi gyarlóság, visszamenni csóró középiskolai tanárnak, nem a legjobb dolog. Én se mentem volna. Az ember nézzen szembe saját gyengeségével, mielőtt erkölcsi Csomolungmaként próbálna viselkedni.

Aztán a háttérbe kellett vonulni. Te mehettél polgármesternek, Janó meg ment Brüsszelbe, nem volt szükség a Fidesz intellektuális szárnyára. Most sincs. Olyannyira nincs, hogy már Kövért is kivonták a forgalomból, pedig ő azért nem Nobel-esélyes fiú.

Dubai Gyugyut, meg Hende Csabát még csak-csak eltűrtétek, kellettek a szavazók, ezekkel pedig adtak pár ilyen alakot, persze, ez oké, a politika az alkuk művészete, van, amihez egyszerűen jó pofát kell vágni.

Aztán jöttek a legújabb fiúk, a kokós-kurvázós gyerekek, akik nem tudják, hogy lopni csak annyit szabad, amennyi nem fáj. Persze, ők nem voltak sose tanáremberek, az ő szerepálmuk nem a Dosztojevszkij-olvasgatás és a német magazinoknak nyilatkozás. Ők nem Konrád Györgyöset akarnak játszani, hanem Ceausescu-sat.

Órák, táskák, autók, kurvák.

Persze, te olvastad, hogy akkor, amikor Louise olyan azúrkék szemekkel kapja ajkai közé a marsallbotot, akkor Louisette már várja a marsallt. Próbálsz szólni. Laokón megvan, ugye? Neked igen.

Te tudod, mi lesz a vége.

Zoli, megérte?

P.s.: Egyvalami vigasztaljon. Azért Viktor se fiatal.

link

A Fidesz, ha festőművész lenne, akkor az istálló tisztasági meszeléséhez használt korongecsettel festené meg valamennyi művét, színvilágát pedig alapvetően határozná meg, hogy csak egy, narancsszínű festéke van. Persze még mindig ott a festékes vödör, mint eszköz, ezért rövid idő után áttérne arra, hogy performanszok keretében nagy vásznakra löttyintsen belőle, miközben hangosan kántálja, hogy a vásznon maradt paca az épp mit ábrázol. Az ilyen performanszokra épp ezért kevesen járnak, mert senki se szereti otthon kimosni a ráfröccsent festéket.

Ez persze néha célravezető, főleg amerikai romantikus filmekben szokott olyan történni, hogy a jószívű, ám faragatlan cowboy csak azzal tudja gyengéd érzelmeit kifejezni a faluba érkezett városi lány iránt, hogy megmutatja neki legjobban tejelő tehenét. Ott ennek elnéző mosoly és csókjelenet szokott a vége lenni, romantikus zenével és naplementével.

Azon alighanem már régóta gondolkoztak nálunk, hogy mi lenne az a nagyon finom ecsetvonás, amely megmutatná, hogy mi alapvetően nagyon-nagyon szeretjük a németeket. Ők a mi védelmezőink, nagy testvéreink, szerelmeink, tanítóink stb. stb. stb. csak valahogy akadályozzák meg, hogy Amerika kedvére fenyítsen minket.

Korábban az oroszokhoz közeledésünket olyan finom ecsetvonások jelezték, amelyeket kiszivárgott lengyel diplomáciai beszélgetésekben ugye úgy jellemeztek, hogy „Orbán leszopta Putyint” Nos, most az ellenkező irányba is valami hasonló történt.

Történt ugyanis hogy a Teljesen Független Polgári Magyarországi Alapítvány úgy döntött, hogy a Polgári Magyarországért Díjat idén a Konrad Adenauer Stiftung kapja meg.

Adjuk meg, hogy ez egészen fineszes megoldás ahhoz képest, ha mondjuk küldtek volna öt pár jó minőségű harisnyanadrágot és egy hyaluronsavas arcfiatalító szettet Angela Merkelnek. Ne is bántsuk őket, ez az írás most nem róluk szól, ők a maguk esetlen módján próbálkoznak.

Hanem a tekintélyes német alapítvány nézhetne kicsit oda, hogy mit csinál. Ezt a díjat megkapták eddig mindenféle derék emberek, mint például önkéntes tűzoltók, meg megkapták pártközeli énekesek, mint Kovács Ákos, de főleg megkapta a Gaudi-Nagy Tamás nevű, szélsőjobboldali alak, akit kevésbé finnyás német orgánumok per náci emlegetnek.

Tudtommal Adenauer életművének meghatározó eleme, hogy nem volt náci. Németország nácitlanítása már az ő életműve után történt meg, de ő indította el Németországot azon az úton, amelyen végigmenve, Európa vezető hatalma lett. Ő békült ki sok ellenséggel és zárt le konfliktusokat.

Ehhez képest az ő nevében átvesznek egy díjat, amelyet korábban az a Gaudi-Nagy Tamás kapott meg, akivel Konrad Adenauer nem szívesen ült volna egy asztalnál, és aki olyan nézeteket vall, amelyeket a Németországi Szövetségi Köztársaság következetesen megtagad és hirdetőivel nem áll szóba.

Úgy tűnik, hogy finom ecsetvonásoknak néha azért ott is híján vannak. Csak a festéket lesz nehéz lemosni.

Nem nagyon foglalkoznak kellő szókimondással a dologgal. Én se fogok.

Természetesen, nem állapítható meg az ügyben lopás, sikkasztás, hűtlen vagy hanyag kezelés, csalás, okirathamisítás. Dehogy. Ilyen kijelentést én nem is óhajtok tenni. A végén még valaki feljelent, és a Központi Nyomozó Főügyészség csicskalelkű pártügyész bandája fog utánam nyomozni, mert az kérem fontos, hogy itt egyetlen korrupt gazembert se nevezzenek korrupt gazembernek, még név nélkül se. Akár magára ismer, akár nem.

Pusztán aggályaimat sorolom elő. Ha a fentiek egyike sem történt, akkor viszont azt kell feltételeznem, hogy

1. A Magyar Nemzeti Banknál alapvető banküzemtani mutatókat sem ismernek.

2. Ismernek alapvető banküzemtani mutatókat, de anélkül nyomnak tele pénzzel egy sehonnai kisbankot, hogy előtte részletesen átvizsgálnák. (ez egyébként már minimum hanyag kezelés, véleménye csak lehet az embernek)

Más szavakkal, ezek, ha nem bűnözők, akkor olyan idióták, akiknek kezei közül milliárdok csúsznak ki pillanatok alatt.

Lehet választani.

Itt a cikk.

majd ha én is öreg leszek, mint az országút, kedélyesen szellemi hanyatlásom utolsó, valamelyest még méltóságteljes pillanatai egyikében, amikor valaki még nem Peti bácsinak, hanem Miniszterelnök Úrnak hív, akkor tán engem is megkérdeznek majd, há’ hogy is vót’ akkor régen, 1989-2014 között Magyarországon.

Nos, megnyugtathatom, minden rendben volt. Például a szüleimet nem rúgták ki páros lábbal a munkahelyükről. Nem mondtak nekik olyat, hogy bocsibocsi, a világhírű magyar kohászat/buszgyártás/cipőgyártás valójában nincs, ti pedig a világhírű szakmátokkal együtt menjetek és próbáljatok a többi szerencsétlennek szappant/aloe verát/életbiztosítást eladni, és nem éhen halni.

Ebben az interjúban tagadni fogom például, hogy 2014-ben egy fél budapesti kerületben szinte csak olyan emberek éltek volna, akik egyébként ipari festékhígításra használt kemikáliákban feloldott ipari patkányméregbe kevert ipari mittudoménmit lőttek volna intravénásan, egymásra halálos betegségeket ragasztva, mert egy járványügyről mit sem tudó buta senkiházi volt ott éppen akkor polgármester.

Tagadni fogom, hogy Magyarországon akkoriban, ha valaki nem Kovács Józsefnek született, hanem Rézműves Antóniónak, akkor esélye sem volt arra, hogy írástudatlan szülei és családja közepette valaki felfedezze tehetségét, és odafigyeljen rá, és hozzásegítse önmaga kiteljesedéséhez. Nem voltak cigánygettók, mindenféle keletmagyar falvakban és városokban, ahova a rendőrök is csak állig páncélban mertek bemenni.

Természetesen elnéző mosollyal fogom lesöpörni azt a történészi érvet, hogy ebben a 25 évben bárki is aki a kormány közelébe jutott, legyen az egy fejér megyei párttitkár fiacskája, félárvaságból miniszterelnökségig könyökölt kiszes, pesti zsidó úrifiú, intézményesített lopási szisztémát épített ki, és ezzel emberek millióit tette szerencsétlenné.

Miért is mondanék már majd mást az újságírónak? Hiszen én nem nyomorogtam, nem vagyok cigány, drogos, és lopni se loptam. Tehát akkor ez nem is volt. Támasszuk fel a méltóságot, emeljünk szobrot a… na jó itt azért gondban lennék, dehát addigra biztos lesz valami mítosz a dologból. Legalább az én deres fejemben.

Írtam már itt a Kádár alatti megszervezett magyar civil életről, megszervezett szakszervezetekről, megszervezett kultúráról, mozgalmakról.

Az önálló kezdeményezés elnyomásának fontos eszköze az, hogy mindent megszervezzünk. Nem csaphat át a bélyeggyűjtő egyesület politizálásba, ha azt mi szerveztük, a mi kultúrházunkban tartja minden második kedden az összejöveteleit, az elnöke a mi emberünk, őt suttyomban ellenőrzi G. Jakab (fedőneve: Gombás) aki szépen mindent lejelent.

Magyarország nagyon-nagyon nehezen szabadul meg ettől. Nagyon nehezen tanulja meg, hogy attól, hogy valami tökéletesen szervezettnek tűnik, nem tökéletes. Ez a pocsék közhangulat egyik oka is. Mindig tökéletességet, boldogságot hazudunk, és furcsálkodva nézünk arra az emberre, aki azt mondja, hogy „hát, ja-ja elég szar, meg több pénzem is lehetne, de ez van ecsém, ezt kell szeretni, nyert a csapat, munka van, cerka feláll bazmeg, oszt majd lesz valahogy”

Nálunk az a konform magatartás – persze már Kádárnál jóval régebbi gyökerekkel – hogy ha valami nem is jó (mint egy rossz házasság) vagy nem is tudjuk hogy micsoda, már legyen szervezett és kifelé mutasson rendet, és ragyogjon, mint a Salamon töke.

Kádár talán erre a reflexre is tudott rájátszani akkor, amikor a népét tökéletesen szervezett szervezetekkel ajándékozta meg. Ez züllik most szét, amikor olyan szép, sarkos és – egyébként szükségszerűen – bürokratikus rendben működő szervezeteket, mint a Külügyminisztérium, szétrobbantanak.

Ugyanakkor az igény, az még mindig megvan a tüchtig, soha nem használt tisztaszobákra emlékeztető szervezettségre. Még mindig nem tanultuk (újra) meg, hogy a dolgok nem attól jók, hogy tökéletesnek látszanak. Nem fogadjuk el, hogy a bélyeggyűjtő egylet nem a gyűlések pontos kezdetéről és a szépen elkészített, a művházban kilógatott tablóról szól. Nem. Arról viszont nagyonis, hogy gyűljünk össze és szeressünk bélyeget gyűjteni. A rendért, a rendes működésért majd megküzdünk, mert az nem ajándékba van. Ha azt nem mi teremtjük, az nem lesz a miénk, az valaki másnak a rendje lesz, amelyet nem tudunk majd alakítani, mert hiányzik majd az arányérzékünk, az értékrendünk, nem fogjuk majd érteni, hogy abból a rendből mi igazán fontos, és miből engedhetünk.

Hogy ez miről jut eszembe?

Arról, hogy számos szerző észrevette, hogy egész kis combos tüntetések vannak, de egyik sem olyan párt, amely holnap elindulhatna a választáson és kiüthetné a nyeregből Orbán Viktort. Nanáhogy nem, hiszen a választásokon többé-kevésbé szervezett politikai alakulatok indulnak, abból meg még mindig a Fidesz a legnagyobb.

A tüntető tömegen tehát szervezetet, elnököt, elsőtitkárt számon kérni merő kádárista reflex. Nincs. Nem ez a módja. Ha lenne, joggal gyaníthatnánk mögötte valami kirptokomcsi tempót. El kell fogadni, hogy most van rendszerváltás. Most van a politikai öntudatra ébredése pillanatában az a generáció, akinek már nem vett színházbérletet a kultúrfelelős, amelyiknek nem kellett piros-fekete cirmos keménypapírba, vászonnal erősített gerincű naplóba felvezetni minden egyesületi alkalmat, jelenléti ívvel együtt.

Persze, ez most még előny Viktornak, hiszen neki kész politikai-szervezeti kulturális háttere van, egyelőre még hatékonyabb. De a mostani tüntetések jelentősége pont az, hogy ez az előny kiveszőben van, mert a pártja abból áll, amiből az MSZMP is állt. Szervezetből és vezetésből.

Nem áll meggyőződésből, tenni akarásból, jószándékból, vajúdásból. Császárral jött a világra, sőt kipattant Lenin fejéből.

A legközelebbi legális lehetőség, amelyen szervezett politikai erő megméretheti magát, három és fél év múlva lesz. Elnöknek, elsőtitkárnak, Bányászati- és Néptáncoktatási Mérsékelt Platformnak bőven elég addigra létrejönni. Aki ilyenre vágyik most, az császármetszést akar a harmadik hónap elején.

Hétfő: Lőfegyverhasználat intézése a Sengyu Cöngpó Egyesített Zen Kolostor főapátjánál.

Kedd: Szerződéskötés szürkemarha-steak exportjáról India nagykövetségén.

Szerda: Az Orosz-Ukrán Barátság Egyesület Megalapítása

Csütörtök: Feljelentés külföldi állam diplomatája ellen, egy hatáskörrel nem bíró szervnél, a joghatósággal nem rendelkező bíróság eljárása érdekében.

Péntek: Este hatkor látogatás a vahabita gyülekezet vezetőjénél, a magyar-szaúdi mangalica kereskedelem jogi hátteréről megbeszélés.

Szombat délelőtt: Ügyintézés a Síp utcában Kardos (Kaufmann) Alfréd keresztlevelének beszerzése végett

Vasárnap: 9:00 Erdő Péterrel egyeztetés az új egyházi törvény adta jogi lehetőségekről

– Te, Shlomo, szerinted lehet vasárnap drogtesztet végeztetni? Szerintem nem. Hisz vásárolni se lehet.

– Nincs igazad, Avi, szerintem meg lehet.Hisz a kisbolt nyitva van akkor is! Kérdezzük meg a rabbit!

– Bölcs rabbi – szól Shlomo – lehet vasárnap drogtesztet végeztetni?

– A legszigorúbban tilos!

– Bölcs rabbi – így Avner – kérdezhetek én is?

– Mondd csak fiam!

– Az ifjúság érdekében elvégezendő kormánypárti drogteszt történhet vasárnap is?

– Hogyne fiam, csak szavazzátok meg!

(konklúzió, mint mindig: Már megint a zsidók jártak jól 😀 )

http://magyarhirlap.hu/cikk/11735/CBAbojkott

Zsolt nem érti. Zsolt az a fiú, aki mindent elolvasott, mindent ötösre megtanult, Zsolt előtt jövő állt. Csakúgy, mint ahogy a többi alacsony sorszámú párttagkönyves előtt. Zsolt mellett elsuhant a világ.

Zsolt a múltba kapaszkodik, ahol elég volt felmondani a leckét, érteni bűn volt. Ahol a tanítónéni azokat szerette akik szépen mondtak verset és tudták mire gondolt a költő.

Zsolt nem érti mi folyik a világban, mert mindent csak ahhoz tud mérni, amit akkor, régen, mondtak neki. Zsoltot ez zavarja, Zsolt érzi, hogy lemaradt, hogy nem tartott lépést, hogy ő a múlt, pedig még van pár évtizede ezen a nyamvadt bolygón.

Zsolt ezért elbújt, oda ahova a bizonytalan emberek mindig bújnak. A belső világba. Olyan szerencséje van, hogy nem kell kijönnie onnan, elég csak néha egy-egy cikket kiküldeni. Elég a cikkekben a leckét felmondani, a csalókról, a gazemberekről, mindenkiről, akitől ez a kurva világ nem olyan, amilyennek lennie kéne.

Az árnyak, ők, a hangok, a gonoszak azonban követik oda is. Üvegek szárnyán jönnek, szilajok, odacsapnak, földhöz szegezik, lábai ólmosak, a hátán szinte érzi ahogy biztosan felfekszik a hám szíja és húzza-húzza, nem tud szabadulni, a világ kirángatja.

Pislog a fényben. Világítanak, vakítanak, bele a szemébe, a friss levegő szinte marja tüdejét. Dühösen csapkodni, vonaglani próbál, de az első lendületes mozdulatok hamar elhalnak a savas izmok erőtlenségében.

Ott bent még jó. Jer drágaszág, te légy vigaszom. Nem vagy te édes, csak félédes, de édest bűnt is lenne innom. Meg az drága is. Meg nincs is a lidlben most, csak import.

Kedves mindenki, vallomással kezdem, teljesen elment a kedvem a vasárnapizárvartás-bejegyzés megírásától, dehát megígértem, és mivel egyelőre nem vagyok politikus, igyekszem ígéreteimet be is tartani. Elnézést, ha kicsit kevésbé gördülékeny lesz a dolog.

Onnan indulunk tehát, hogy tartja magát az a tévhit, hogy Lidl, Aldi, Tesco és más küffődi láncokat a zsidók, a reptiliánok, az ufók vagy Gyurcsány Ferenc juttatták olyan helyzetbe, hogy ma minden épeszű magyar, aki megteheti, ezeknél vásárol, ahelyett, hogy elmenne a CBA-ba. Persze az olyan apróságok, hogy a CBA-ban minden vagy kétszer annyiba kerül, és a legtöbb boltjuk borzasztó és pocsék, már nem zavarja a nemzeti konteók szerény táborát.

Mielőtt továbbmennénk, gyorsan leírom, hogy ez a gyíkember-reptilián dolog, ez baromság. A világot valójában nutriák irányítják, amint  erről már többször is írtam. Az erről szóló írások linkjei a blog facebook oldalán lesznek hamarosan elérhetők.

Visszatérve most a küffődi gonosz láncokra, arra a dög unalmas következtetésre fogunk jutni, hogy nekik szakmai tudásuk van, meg pénzük, amelyet fialtatni akarnak. Ez a (már bocsánat) kurva unalmas dolog a kapitalizmusban, hogy kellő mennyiségű tudás és pénz birtokában mindig nyerünk. Ha bármelyikből másnak több van, ő fog nyerni.

Pénzügyek

A pénz része a dolognak egyszerűbb. Magyarországon a bankok folytonos baszogatása miatt még az olyan pártközeli tőkések is, mint a CBA, folyamatos tőkehiánnyal küzdenek. Arról nem is beszélve, hogy a franchise rendszer miatt, a finanszírozás nagy részét egy helyi, kis cégnek kell megoldani. Na jó, ez így kínai, menjünk az alapokhoz.

Ha van egymillió forintom és boltot akarok csinálni, akkor megépítem, berendezem mondjuk hétszázezerből (befektetés) és rájövök, hogy a kezdő árukészlet megvásárlásához és  az első pár hónapban a rezsi megfinanszírozásához kevés a maradék háromszáz, inkább felveszek még egymilliót, hogy egy jó erős nyitó akcióval vonzzam magamhoz a vásárlóimat.

A bankban azt fogják mondani, hogy rendben, megkapom a pénzt, hét-nyolc százalékos (nagyon jó esetben) kamatra, plusz kérik fedezetnek a bolt mellé a családi házat. Miért? A magas kamatláb azért van, mert az Orbán-kormány a bankokkal finanszíroztatja magát, ezzel azt a látszatot keltve, hogy az átlagember csak kevés adót fizet. A bank persze nem hülye, kamatlábbal és kezelési költséggel szépen visszahúzza azt a pénzt, amit Orbánnak havonta elküld.

A házra nem lenne szüksége a banknak, de úgy van vele, hogy az idióta, összevissza jogalkotás miatt a bolt és teljes árukészlete pillanatok alatt nulla forintot érhet, ha mondjuk Orbán betiltja az adott boltfajtát (lásd trafikok). Kell neki valami olyan fedezet, amely drága általában (egy jó kis lakóház) és drága nekem, tehát mindent meg fogok tenni, hogy inkább pénzt adjak a bankba, mint hogy kilakoltassanak a francba.

Mindeközben a profi pénzügyesekkel dolgoztató Lidl vagy Aldi komplett felmérésekkel és számításokkal megy oda ahhoz a bankhoz, amelyik harminc éve hitelezi, tudja, hogy mennyi pénz és vagyon áll a hitelkérelem mögött. Ráadásul, hála az Unió egységes belső piacának, nem feltétlenül a magyar szabályok alapján kell azt a hitelt nyújtani, simán lehet a sokkal kedvezőbb, mondjuk szlovák bank és a szlovák Aldi között bonyolítani az üzletet, megspórolva a magyar bankadót. (ezért van az, hogy a bankadó elsősorban a magyar lakosságot és vállalkozásokat sújtja, nem a multikat).

Szerepet játszik az is, hogy a multi nem Magyarországban gondolkozik, hanem régióban, tehát a hitelfelvételét igazíthatja úgy, hogy a legkedvezőbb helyen veszi fel a hitelt és a legolcsóbb helyen gyártatja le a terméket. És fajlagosan olcsóbban, mert nemcsak a magyar piacra elegendőt rendel, hanem az egész régióéra. Ez a méretgazdaságosság csodája.

Ennek az az eredménye, hogy ha én 7-8%-ra kaptam hitelt, az Aldi, Lidl, Tesco stb. ugyanezt meg fogja kapni valahol 3-5% környékén. Ezt az kamatelőnyt akár azonnal beépítheti általában az áraiba, vagy pedig elkezdhet játszani azzal, hogy bizonyos árucikkekre akár sokkal nagyobb árengedményt ad, mert ha még ezt ideig-óráig hitelből kell finanszíroznia, akkor is jobban jön ki, mint én, mert olcsóbb hitelhez jut. Ráadásul a multi megteheti (mivel nem fenyegeti, hogy  holnap Mészáros Lőrinchez csatolják), hogy picit hosszabb megtérülésben gondolkozzon, a futamidő és a törlesztőrészlet viszonyát meg minden lakás- és autóhiteles fájdalmasan közelről ismeri.

Amint láthatjuk, ez nem valami űrtudomány, nincsenek szabadkőművesek és hüllők, egyszerűen az van, hogy a kormány idióta gazdaságpolitikája már a verseny megkezdése előtt versenyhátrányt okoz a magyar vállalkozónak.

Üzleti modell

A boltmultik nagyon sok kutatás és elemzés után jutnak el odáig, hogy mit áruljanak, és mit ne. A Lidl, az Aldi és a Penny behozta Magyarországra az élelmiszerdiszkont műfajt, amelyre a magyar kereskedők pénz és tudás hiányában képtelenek voltak eddig reagálni. Ez a modell azon alapul, hogy nincs választék. Egyfajta étolaj, egy pizzamárka, egy sonkamárka, egy mosószermárka, és így tovább. Ez azt jelenti, hogy egy hétköznapi bolt árucikk fajtáinak nagyjából a felét kell menedzselni. Nem kell például külön Kotányi, Horváth Rozi, Fűszersziget meg még a fene tudja miféle cég által szállított bazsalikom vagy feketebors rendelését figyelemmel kísérni, követni, telefonálni és levelezni. Van bors, meg bazsalikom. Mindkettőből egyféle, igaz az jó minőségű. A telefonálgatás, nyilvántartás, szállítás árán megspórolt költség már mehet is bele az árengedménybe.

A Tesco és az Auchan kicsit más stratégiát követ. Egyrészt (nem kis részben az Aldi és a Lidl feltűnése miatt) ők is egyre több dolgot oldanak meg sajátmárkás termékkel és szűkített választékkal. Másrészt ők tartanak ruházati termékeket és más iparcikkeket, amelyekkel magukat az „általános nagybevásárló-hely” pozíciójába hozzák. Innentől kezdve viszont komoly pénzeket tudnak kérni az egyes termékek gyártóitól, hogy pont az ő termékük legyen szemmagasságban, amikor Átlagmagyar János jön bevásárolni, és ezzel a bevétellel kompenzálják a diszkontok árelőnyét (magyarul így tudnak ők is olcsók lenni).

Mindehhez hozzájön az is, hogy a boltmultik a piaci betörésüket olyan boltokkal kezdték meg, amelyeket fillérekért árult ipari parki parcellákon húztak fel, típustervek alapján. A típustervekre majd kitérek a logisztikai résznél, az üzleti modellhez annyi tartozik, hogy a boltingatlan fenntartási költsége sokkal alacsonyabb, mint valami rozoga boltba a csemege helyére beköltözött CBA esetén, mivel bútorból, hűtőből is sokat tudnak rendelni, mert mindegyikbe garantáltan ugyanaz befér. Az ezen megspórolt költség pedig hol van? Igen, a te zsebedben kedves olvasó.

Logisztika, szervezési tudás

Ezzel át is értünk oda, hogy az egységes méretű, egységes kialakítású, egységes elrendezésű és árukészletű boltok előnyeit ecseteljük.

Simán lehet központi készletrendszerben vezetni a pillanatnyi árukészletet. Ennek segítségével (és mivel biztos, hogy ugyanaz a teherautó mindenhova be tud állni) olyan áruterítő járatokat lehet megszervezni, ahol az autó a lehető legkevesebb kilométerből szállítja ki az adott árumennyiséget. Ha elosztjuk a boltban található áru tömegét (kg) azzal a távolsággal, amelyet az árut a boltba hozó autó megtett, de egy teherautót csak egyszer számolunk (km) akkor fogunk kapni egy kg/km adatot, amely (becslésem szerint) egy Aldi esetében körülbelül a fele lesz a CBA ugyanilyen mutatójának, vagyis az árunak a boltba érkezése feleannyi fuvarköltséggel valósul meg. Aki eddig elolvasta, az már tudja, hogy ez a költségelőny pontosan hol landol.

Maradva az áru mozgatásánál. Ha valamit ennyire egységesen terveznek, akkor rá lehet segíteni arra is, hogy az áruk szavatossága nagyjából egyszerre járjon le. Ez pedig azt jelenti, hogy nem kell naponta kihívni a veszélyeshulladék-gyűjtő autót, ha egyszer tudunk tervezni arra, hogy húsféle szerdánként szokott lejárni, zöldség viszont mindig pénteken. Persze eleve jóval kevesebb jár le, mert jóval kevesebb felesleges árut rendeltünk, hála fejlett készlet-monitorozó rendszerünknek.

A készlet. A készlet minden logisztikus réme, kb. olyan rémálmaiban jön elő, amikor fél kézzel kapaszkodva lóg a szakadék felett, és felette egy csúnyán átvert gimnáziumi barátnője áll, akinek a kezében épp baltává változik az a mozijegy, amelyik helyett inkább egy másik csajjal ment el valami buliba.

A készletben ugyanis áll a pénz, amelyre hitelkamatot kell fizetni. A cégek átvilágításának egyik fő eszköze a Days In Inventory mutató, amelyet úgy számolnak ki, hogy fogják az éves bevétel 1/365-öd (vagyis egy napra jutó) részét, és megnézik, hogy ebből éves átlagban hány állt eladatlan készletben, vagyis hány napot dolgozott a cég azért hogy a polcon legyen az az áru, amelyet a kedves vevő épp nem vesz meg. Ennek a mutatónak a mondjuk három-négy százalékos lejjebb szorítása egy Tesco méretű cégnél százmilliós nagyságrend, amelyet nem kell elszedni a vásárlótól.

De a boltba megérkező készlet (elsősorban a diszkontoknál) is sajátos. Biztos mindenki megfigyelte már, hogy milyen gyorsan pittyegteti (Romániából olvasóknak: bippeli) be a pénztáros az árucikkeket. Naná, hiszen mindegyiken ugyanott van a vonalkód, ugyanakkora, ugyanolyan fajta. Most megint matek jön: Van X mennyiségű áru, amelyre jut Y mennyiségű pénztár, X áru áthaladási sebessége a pénztáron Z másodperc. Ha tudatos bolt-tervező vagyok, akkor megcélzok egy ideális időtartamot, mondjuk 6 percet, amely alatt a sorba beállástól a vásárlónak el kell jutni addig, hogy az árut kifizette és elindult kifelé a boltból.

Ezt a hat percet tudom úgy tartani, hogy nyitok még egy pénztárat és felveszek még egy pénztárost. Ekkor azonban az áraimba be kell építenem a pénztárgép amortizációját és a pénztáros bérköltségét. Ehelyett megtehetem azt, hogy az egy árucikkre eső áthaladási időt csökkentem azzal, hogy a jó vonalkód miatt, nincs megállás, lassulás, hanem az áru pitty-putty átmegy. Ezzel megint a vásárlóm zsebében hagytam pénzt.

Teendők

Itt be is fejezem, talán ennyi elég ahhoz, hogy lássuk. Nincsen varázslat. Teljesen nyilvános, hazai és külföldi egyetemeken részletesen tanított szabályok vannak, amelyeknek a jó alkalmazása nyereséget hoz.

És ne gondoljuk, hogy ezek legyőzhetetlen boltok. Arra is van, legalább ennyi tudomány, hogy egy kicsi, városi boltot hogy lehet sikeressé és nyereségessé tenni. Többe kerül, és tovább is tart, mint korlátozni a versenytársakat. De nekünk, vásárlóknak az lenne az érdekünk, hogy a CBA is versenyezzen értünk, és ne a Miniszterelnök Úrral próbáljon minket a boltjaiba terelgetni. Nem fog sikerülni.

http://hvg.hu/itthon/20141203_A_magyar_kulugy_bekerette_Andre_Goodfrien

– Mr. Goodfriend ugye McCain szenátor egy szenilis apó, aki összevissza fasságokat beszél?
– Nem, Mr. Szijjártó, McCain szenátor idős kora ellenére meghatározó alakja a washingtoni republikánusoknak, kifogástalan életvitelű konzervatív, aki tekintélyes és Amerikának generációk óta vezetőket adó, vallásos protestáns, haditengerész családból származik. Véleményére a demokraták balszélén is odafigyelnek és tisztelik, akkor is, ha egyébként nagyon nem értenek vele egyet.
– De Mr. Goodfriend ugye azért összevissza beszél az öreg, ugye?
– Nem, Mr. Szijjártó, a republikánus párt kutatóintézeteket, alapítványokat tart fenn, amelyek komoly elemző munkával segítik a politikusaikat.
– ááá, mint a Századvég!
– well, … végülis hasonló, igen.
– akkor az ottani Géfodor cseszett el valamit?
– nos nem egészen, Mr. G. Fodornál azért ott komolyabb apparátus dolgozik.
– de akkoris honnan van információjuk?
– biztosíthatom Mr. Szijjártó, hogy kizárólag legális forrásokból.
– de akkor van?
– van.
– sok?
– sok.
– Mr. Goodfriend, akkor már megint nagyon picsán tetszettek minket rúgni?
– Well…igen.
– Meg fogjuk mondani magukat Frau Merkelnek.
– Ne fáradjon mi már szóltunk neki. Előre.