Osztály vigyázz! Leülhettek. Na gyerkőcök, a mai osztályfőnöki órát egy kellemetlen, bár szükséges (legalábbis az Igazgató Úr kiadta parancsba, miután ő meg utasítást kapott a Minisztériumból, akik hivatalból reagáltak pár rosszindulatú, belülről bomlasztó szülő panaszára, na mindegy) feladat elvégzésével fogjuk kezdeni. Mondjuk én szívem szerint inkább kiengedtem volna mindenkit focizni ezen a szép napon, de hát köszönjétek Pistikének, Jucikának és Rezsőkének. Pistike, Jucika, Rezsőke, gyertek ki a táblához! Na ne szégyenlősködjetek, hisz ez az egész hülye cécó miattatok van, egyem azt a mimóza lelketeket! Forduljatok az osztály felé, hogy mindenki jól lásson benneteket. Így.

Szóval néhány minden lében kanál szülő (gondolom kitaláljátok, kik) panaszt tett nagy nyilvánosság előtt, hogy itt a gyerekeiket rendszeresen megalázzák, megverik, elveszik az ebédpénzüket, stb. Ami egyfelől rosszindulatú túlreagálása a dolgoknak, hiszen a gyerekek azok mindenhol gyerekek, és természetes, hogy senki nem szereti az ilyen szódásüveg-szemüveges, nyüzüge tanulógépeket, mint ezek itt a táblánál. Érdekes módon például a focista Józsikát soha senki nem bántja. Mindazonáltal iskolánk alaptörvénye deklarálja, hogy senkit nem szabad csoportosan összerúgdosni, eltörni a szemüvegét és belenyomni a fejét a WC-csészébe. Én személy szerint sem támogatom az ilyesmit, különösen ha utána még takarítani is kell. De ami megtörtént, az megtörtént. Ne bolygassuk, hogy pontosan ki a felelős, ki ütött, ki az aki csak nézte, és ki az aki szólt nekem, hogy éppen akkor ne sétáljak azon a folyosón. Ez már a múlté, fölösleges régi sebeket feltépni (igen Pistike, tudom, hogy még mindig gipszben van a kezed, de nem emlékszem rá, hogy engedélyt adtam volna, hogy közbeszólj).

Naszóval. Mivel mi egy európai értékek iránt elkötelezett, haladóan konzervatív szellemű iskola vagyunk, ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérünk Pistikétől, Jucikától és Rezsőkétől. Azt is megígérjük, hogy többet nem fog ilyen előfordulni, hacsak ők maguk nem adnak okot rá (amit mondjuk az esetükben sajnos nagyon is el tudok képzelni). Hadd haljam, osztály: „Bocsánat, Pistike, Jucika és Rezsőke!” Na ez nem volt valami lelkes, de elfogadom. Remélem Pistike, Jucika és Rezsőke, ti is elégedettek vagytok. Most pedig miattatok 70 másodpercig féllábon ugrál az egész osztály. Leülhettek. De meg ne halljam, hogy még egyszer árulkodtok a szüleiteknek, mert velem gyűlik meg a bajotok!

Kitörés. Fegyverbarátság. Az utolsó töltényig. Messerschmitt. Skorzeny. Pz.Kampfwagen, Sd.Kfz., Rommel, tankcsata, Panzerfaust, Sturmgewehr, sugárhajtás, rakéta.

Búvőpatakként megbújó kifejezések a magyar jobboldali köztudatban. Nem kétséges, a Harmadik Birodalom, idióta Führere ellenére is lenyűgöző katonai teljesítményt nyújtott a II. VH során, függetlenül attól, hogy  közben népirtás is volt. Harckocsik terén lényeges  újítás azóta sem volt, sugárhajtású gépeik és rakétáik máig hatnak.

Van, ahol ezt külön tudják választani, és kellő önbizalmat nyernek belőle. Esetleg kiválasztják a pár igazi hőst és példaképet, másokat pedig kérlelhetetlenül kipaterolnak a panteonból, akkor is, ha magáról Werner Mölders-ről van szó.

Mi nem jutottunk el idáig, jó régen bujkál a német háborús romantika a magyar köztudatban. Érdekes módon még annál is messze erősebben, ahogy a magyar hősöket (mert voltak bőven ilyenek a világháborúban) tisztelik. (persze, nekik nem nagyon volt föld alatti kultusza, meg azért a Turán harckocsi nem is egy Königstiger).

Most viszont kiderült, hogy azok a kemény arcélek, azok az élenjáró masinák, azok a mesterpilóták, azok a hű fegyverbarátok, azok az utolsó töltényig együtt menetelő szövetségesek…

…azok minket megszálltak, elnyomtak, kihasználtak, birodalmi sassal megtéptek. Hát…nem lennék most jobboldali ideológus.

Szegény Makovecz, hogy ezt már nem érhette meg. De nem baj, Melocco még itt van. Hozzá kell tenni, hogy Makovecz legalább még azt az egyféle stílust tudta, amiben alkotott, még ha ugyanúgy néz is ki a Türkménbasi kertvégi magánstadionja, mint a katolikus templom. Végülis a gótikus épületek is tök egyformák, nem?

A többiek nem érnek fel idáig, ellenben nagyon jók az általános iskolai szintű művek telemagyarázásában, ahogy azt a legújabb mű, a Szabdság téren felállítandó német megszállás emlékmű esetén is láthatjuk. Ennek ugye azt kéne szimbolizálnia, hogy néhány zászlóaljnyi német katona rávette a komplett magyar hadsereget, közigazgatást, rendvédelmi erőket, és végül de nem utolsó sorban a lakosságot, hogy mindent úgy csináljon ahogy mond.Ezért aztán a Budapesten állomásozó vagy éppen az Alföldön egy  rókalyukban hasaló német bakák tehetnek róla, hogy Kohnékat felrakták a vonatra, sőt az ezüstöt is ők hordták át, még aznap, a szomszédba Kovácsékhoz.

De nem olyan egyszerű ez, mégis csak diplomáciailag is kínos lenne kiírni hogy hát ez nem mink vótunk, és Shaggy Wasn’t me c. számát játszani végtelenítve, főleg, hogy (egy spanyol tulajdonú hotelt leszámítva) szinte pont az emlékmű előtt lesz, az utolsó magyar szuverén (mármint Szűrös Mátyás előtt) Horthy Miklós szakrális szobra. Ettől fifikásabb megoldás kell.

Először, vegyül Gábriel arkangyalt, akinek legfontosabb kötődése a magyarokhoz, hogy egy időben taxivállalat volt róla elnevezve Budapesten, szakrálisan. Ő széttárt karokkal fog állni, ez azt szimbolizálja majd (szakrálisan) hogy hát kérem én nem tehetek semmiről, ez egy ilyen ország és kész. Őt fogja majd jól megtámadni a birodalmi sas. Namost a birodalmi sas, az azt jelképezi, hogy kérem szépen mi ugyan semmiről sem tehetünk, ezért most innen a főtérről szólunk be Európa vezető hatalmának, hátha megint rá lehet kenni mindent.

De ez csak a nyílt szimbolika, nem is igazán érdekes.

A magyar nemzet ugye köztudottan szakrálisan úgy  lett, hogy Emese összefeküdt egy bizonytalan identitású (ám mindenképpen a sólyomalakúak rendjébe tartozó) ragadozó madárral. Logikus tehát, hogy a magyar nemzet szuverenitásának a végét ennek valahogy az ellentéte képezz, de sajnos a sólyomalakút nem lehetett megkerülni és mást kellett kitalálni. Vendégszereplőt hívtak hát, és mivel épp egyik közismerten homokos közéleti szereplő sem ért rá, szegény Gábriel arkangyalt szoborták oda, hogy testesítse meg Magyarországot amikor a Schwulfickeradler épp lecsap rá, és szakrális teremtésünk szakrális ellenpontjaként megpocsékolja szegény Magyarországot.

Ebből is látszik, hogy a Turulmadár  az egy szakrális Muschijaeger, ellentétben a már-már Thomas Anders-i mértékben buzoid birodalmi sassal.

A mű egyébként később folytatódik majd, Gábriel arkangyalt később felkapja a sas és félreérthetetlen pózban rá fogja ültetni a szovjet obeliszkre, a paksi beruházás pénzügyi kondícióinak is emléket állítva.

Volt egyszer egy néni, neki volt két cicije. Volt három kiskamasz, aki nagyon szerette volna megfogni a néni cicijét. El is határozták, hogy így tesznek. Igenám, de a néninek csak kettő cicije volt, így kimondatlanul azért világos volt, hogy egyikük bizony nem fog csöcsörészni.

Aztán  jött  az a probléma, hogy a maradék kettő is két kézzel akart csöcsörészni, mert azzal milyen ciki már dicsekedni, hogy a másikkal együtt fogták meg a néni mellét. Egy ideig úgy tettek, mintha közösen akarnának csöcsörészni, mert így talán elég bátrak lettek volna odamenni és megkérdezni a nénit, hogy szabad-e fogdosódni.

Végül visszajött a harmadik, és jól összeverekedtek, és még évekig csak álmodoztak a ciciről.

Napos szerkesztői rendszer a Bartók rádióban

Brahms: Fasz-dúr szextett

Brahms: Desz-dúr szoptett

Janacek: Hol is hallottam ezt? Ja megvan! Brahms! Op. 23. Cesz-moll dubsztepp

Liszt: Dögunalom sok hanggal, Hangulat a Hebridákon fantázia (Jandó Jenő)

Dohnányi Ernő: Már hetven éve meghaltam, de még mindig annyit játszanak, dögunalmas Brahms-epigon létemre, mintha  Orbán Viktor és Obersovszky Péter szerelemgyereke lennék, vonósnégyes (Takács vonósnégyes)

Brahms: Gesz-dúr szeptett hatodik, annál is lassabb tétel, a következő negyedórában, utána hírek

Beethoven: Kicsit olyan mint egy Brahms mű, nagyon érdekes, a maestro latrinájában találta a főbérlő- klarinétkvintett

Brahms: Fasz dúr szoptett (ezekkel nem lehet betelni, figyeljük meg a Nyi-nyá-nyi és a nyunyurrunyú melléktémák hatodik visszatérését a lassú tétel kilencedik percében!)

Lábszag a bíróságon (annak a kretén Balázsnak, kollegiális tisztelettel)

Bírónő: Ügyvéd úr, ugye azért az tudja, hogy lesz?

Ügyvédúr: Nem, hogy lesz?

Bírónő:Jaj, hát tudja, most ez van, szóval úgy lesz, érti.

Ügyvédúr: Ja úgy! Biztos úgy lesz?

Bírónő:úgy, úgy.

Ügyvédúr: Hát, ha úgy, akkor úgy, de ugye megérti, ezt nem hagyhatom úgy.

Bírónő:Meg, meg, de hát érti nem csinálhatom így. Emberek vagyunk.

Ügyvédúr: Igen, mi még néhányan. Önnek pedig további szép napot, kezét csókolom.

Nem szabad vadidegenre

– Nem vagy jó bőrben

– Hát nem

– Máj?

– Szív.

– Ki műt?

– Harsányi

– De hát ő gégész!

– De ismerjük.

– Hát igen, dolgoztatni csak ismerőssel szabad.

A kilencvenes években az osztrák bankok és más cégek hatalmas hasznot húztak abból, hogy ők estek legközelebb a frissen átvágott vasfüggönyhöz. Nyugatra azt tudták mutatni, hogy ők a kifogástalan nyugati üzletemberek, akivel bárki asztalhoz ülhet, ugyanakkor mivel negyven év kommunizmus alig kezdett ki valamicskét a több száz éves közös monarchia módszereiből, pontosan tudták mit, hol és mivel kell kenni. Biztosan vetették meg tehát ott a lábukat, ahol mindenki más legfeljebb a bütyke hegyével próbálgatta: vajon nem lesz túl hideg a víz?

Persze a globális pénzügyi és gazdasági válság, amely oly sok addig nem feltűnő jelenségről lebbentette fel a fátylat, itt is megtette a magáét. Az osztrák bankok nálunk nem épp a legfelelősségteljesebb politikát folytatták, különösen a devizahitelezés terén. A devizahitelek térnyerése már megkezdődött 2002 körül (jogszabályi lehetőség lett rá már 2001-ben, még Orbán idejében). Ugyanekkor látszott az is, hogy itt egyhamar nem lesz euró.Ez ugye  a szocialista politikusok kedvenc mentsége, hogy a devizahitelek úgy lettek kitalálva, hogy pár éven belül az egész országot átváltják euróra, megszüntetve a nagy kilengéseket. Ennek ellentmond, hogy már Medgyessy fékevesztett költekezése az euró-csatlakozás kritériumainak teljesítése ellen hatott. 2006-tól egyrészt a szociknak arra nem volt társadalmi felhatalmazása, hogy egy villanykörtét becsavarjanak, másrészt pedig az önkormányzati választásokon bő kétharmados győzelmet arató Fidesz megkezdte az önkormányzatok módszeres eladósítását, jól láthatóan azzal a céllal, hogy majd kormányon ezt a kérdést „kezelni” fogják. Az ilyesfajta kezelések ritkán szokták elnyerni a frankfurti euró-őrök jóindulatát, innentől meg sejthető volt, hogy itt legalább 2014-ig 100% hogy nem lesz euró.

A hitelkihelyezési gyakorlat maradt ennek ellenére a felelőtlen, ám egy valamivel nem számoltak: azzal, hogy Orbán Viktor a nem annyira szeretett külföldi bankok vegzálásával nagyon sok politikai tőkét tud szerezni, mint a nép megmentője. A fentiek egy korlátlan média-hozzáféréssel rendelkező politikusnak pont elég alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy meggyőzze a népet az igazáról. Így  vált eladóvá az Erste és a Raiffeisen hazai leánya, amely találkozhat egy másik érdekes folyamattal.

Ha beleolvasunk a magyar internet hajnalának panaszfórumaiba, nagyon népszerű témaként találjuk ott az OTP ügyfélkezelésének, adminisztrációjának a szidását. Ma pedig, szigorúan ügyfélkapcsolati szempontból nézve, nem találunk különbséget a külföldi bankok és az OTP között, holott eredetileg a OTP sem volt más, mint a MÁV, a BKV vagy az újabb példák közül a CBA.

Csányi Sándor megszerezte magának a Kádári idők monopol-bankját, és az egy ideig monopol módon működött is tovább. A bejövő osztrák hátterű konkurencia elsőre óriási kontrasztot produkált bejáratott ügyfélkezelési módszereivel, rendezett fiókjaival. A nem lakossági szektorban pedig azzal, hogy az önkormányzati szektorban gondolkodás nélkül aláígért az OTP-nek.

Csányi ma még kevéssé értékelt hőstettet hajtott végre azzal, hogy átlépte a saját árnyékát. Felismerte, hogy a Kádár-korszak ügyes embereként ő magától sose fog versenyképes bankot építeni. Viszont felvette vagy megbízta azokat az embereket, akik tudtak ilyet csinálni. Komplett arculatváltás, marketingbe, termékfejlesztésbe és képzésekbe ölt százmilliók kellettek a megújuláshoz, de az végül megtörtént. Közben kiépült olyan informatikai, elemző és  egyéb háttér, amely az ilyen méretű bankok működéséhez már elengedhetetlen.

Nem akarom az OTP-t érdemein felül dicsérni, egyszerűen annyi történt, hogy korszerű elvek alapján a méretéhez és jelentőségéhez megfelelő vállalati struktúrát épített ki, amellyel többé-kevésbé sikeresen csatlakozott le az állami köldökzsinórról.

Amikor aztán eljött 2010, az addigi (mindenkori) hatalommal kiválóan szót értő bankszektor azzal volt kénytelen szembenézni, hogy Orbán Viktor egyik fő célpontja lett. Egyrészt mert nagyon sok pénz van ott. Másrészt az ő profitjukból akar populárisakat intézkedni. Harmadrészt pedig a state capture koronaékszere az államon belüli pénzforgalom kontrollja lenne, mint a szép időkben.

Persze ez ma már teljesen nem kivitelezhető, hiszen például a kecskeméti Mercedes vagy a győri Audi aligha fog másmilyen rendszerben pénzügyeket intézni, mint Németország. De különleges gazdasági övezet még Észak-Koreában is van.

Ha van olyan falat, amelyik túl nagy a kisgömböcnek, akkor ez az.  Lássuk milyen lépéseket tett ebbe az irányba.

Előszöris a bankadókkal bevitt egy nagy gyomrost a bankoknak, amelyek közül jó pár már ekkor fontolgatni kezdte a lelépést. Azután Demján Sándor ötletét, aki takarékszövetkezetek integrálásával akart tényező lenni a hazai pénzügyi piacon, lenyúlta. A folyamatot az OTP lenyúlása tetőzte volna be, de Orbánnak rá kellett jönnie, hogy Csányi megelőzte.

Az OTP alól kicsit nehezebb kirántani a szőnyeget. Nem tud menni a táskás ember, hogy kell a cég 51%-a vagy jön a NAV, az ÁNTSZ, a NÉBIH, és lebírságolja a gatyádat. Kicsit túl nagy az összefonódás, kicsit sok az orosz részvényes, kicsit minden mocskos titokról tudnak. Még a focit is támogatják.

Az osztrák bankok itteni operációjának átvételének belengetett tervei nagy álmot jeleznek, a nagy OTP alternatíva kiépítésének álmát. Ha megvalósul az átvétel és létrejön a Zemberek Bankja, alighanem adminisztratív szabályok seregével próbálnak majd minél több pénzt odaterelni.

Amit nem tudnak, vagy nem akarnak tudni: Az osztrák bankok itteni leányai, az osztrák bankok kivonulásával nem egyebek mint egy csomó ingatlan, meg egy csomó alkalmazott, akikre költeni kell, mert az osztrák bank havonta továbbképezte őket, ellátta őket formaruhával stb. Nem hagynak itt elemzői, termékfejlesztői hátteret, és konszolidált nyugati anyabankokat. Folyamatos továbbképzés és minőség-ellenőrzés nélkül kb. egy  év alatt kurvul el úgy a szervezet, mint anno az OTP a rendszerváltás után.

Az is probléma, hogy az Erste meg a Raiffeisen (erről a két bankról hallani) az önmagában is két nagyon különböző bank, de szinte ikrek, annak a fényévnyi távolságnak a tükrében, amely a takarékszövetkezetektől elválasztja őket. Ha ezt a hármat akarják integrálni, az önmagában többmilliárdos tétel.

Mindezt olyan környezetben kellene kivitelezni, ahol áll a lábán az OTP, a K&H és még pár nagyobbacska bank, akikkel szemben az EU-jogi szabályokkal szembemenve kellene versenyelőnyt adni a leendő Zemberek Bankjának.

Ha a világgazdaság fellendül, akkor újabb problémák következhetnek. Az orbáni politika mögötti legfontosabb feltételezés, az, hogy legkésőbb 2015-ben olyan élénkülés veszi kezdetét, amely Magyarországon is hatni fog, méghozzá olyan mértékben, hogy az akkor beinduló gazdasági növekedés segít eltüntetni a most a jövőbe tolt problémákat.

Ha lesz ilyen, az pénzbőséget jelen majd. A pénzbőség fellendülő bankokat és versenyt. A bankpiacra beültetett állami behemót ezt viszont akadályozná, vagyis már középtávon sem érdeke Orbánéknak sem a fenntartása.

Ennyi gondolkozás után tehát pont ott tartok, mint amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést. Fogalmam sincs, hogy a hülye bírvágy, a kapzsi rövidlátás motiválja a nagy bank-kiszorító hadműveletet, vagy itt az ideje valami sokkal rosszabbra gondolni. Mert ez esetben a sokkal rosszabb, az nem más mint a modern pénzügyi rendszer felhasználása, és a venezuelai és  a kubai modell követése. Valaki nyugtasson meg, hogy nem ez a cél.

Most hogy igy lassan kifelé lábalunk a szeretet fenyőjéből, kisebb továbbképzés Balogh tiszteletesnek arról, hogy ha már éhező purgyéval kampányolunk az hogy kéne.

Először is, az egy teljesen természetes dolog, hogy a társ.kapcs. felelős kollégának vannak udvari beszállítói, vagyis egy-két étterem, szálloda, amelyik visszajattol, vagy  amelyiknél egy nagyobb céges vagy állami rendezvény odavitele után el lehet vinni ingyen vacsorázni Mancikát, a dúskeblű gyakornokcsajt, rendelni neki egy kétezeh-négyes Glittermann-Spiller küvét az urbán-szomeliétől, és utána természetesen a hímvessző kegyelmében részesíteni.

Az is rendben van, hogy ilyen rendezvényszervezés mellett fantáziátlan, ám futószalagon készíthető repikaja lesz, és főleg a leves tele lesz sárgarépával. Sok sárgarépával. Onnan lehet tudni, hogy magyar a séf, hogy  a levesben sok sárgarépa van, a bivalybasznádi menzától a Gundelig.

Ez mind oké, ha a pártaktívának, vagy a területi képviselőknek csinálunk év végi céges vacsorát, úgyis a bebaszcsi a lényeg, meg a diszkrét félrekúrás lehetősége, az erre fenntartott ún. baszobákban.

Hamármost év közben elégtelenül táplálkozó kisgyerekek arcára akarunk csillogást varázsolni, akkor a menü nagyjából:

1a. Leves, igazi hússal, amiből szedhet kétszer is, de NEM KELL MINDET MEGENNI, ha nem akarja

1b. Valami finom édes krémes  leves, ha a húsos levest nem szereti

2a. Tésztaétel finom mártással. Milánói, bolognai, ilyesmi

2b Rántott hús, vagy jó minőségű pipiropogós sült krumplival, korlátlan mennyiségben, kecsap, majonéz ugyanigy.

2c Az előbbi, rizibizivel. Pörkölt nincs, mert a konyhások abból közismerten kilopják a színhúst, ezért a menzához szokott gyereknek a pörkölt az mócsing.

3. Palacsinta. Sok. Kakaós. Csokiszósszal.

4. Gyümölcslé, kóla, egyéb lónyál korlátlanul.

Na, kb ez kell, és akkor lesz mosoly. Igazi. Mondjuk egy csomó, önfeledten kajáló kisgyerek nem annyira fotogén, mint Balogh főminiszter úr a Hiltonban. Kicsit olyan ez, mint a pornó, tudja, miniszter úr. Egy önfeledten kefélő párocskából egy segg, meg néhány végtag látszik, még ügyes operatőrrel is. A pornó az más, ott az a szempont, hogy minden jól látszódjék. Viszont csak az egészen hülyék hiszik el róla, hogy igazi.

A házkutatás Horváth Andrásnál valójában két eltérő, bár összefüggésben álló probléma tünete.

Az egyik a nyilvánvalóbb, az a szólásszabadság elleni kőkemény fellépés. A whistleblower, régies és módosult jelentésű magyar szóval a közérdekű bejelentő védelme fontos elv szinte mindenütt. Elvileg. Gyakorlatilag országonként eltér, hogy mennyire bízhat abban az intézményesült disznóság ellen fellépő ember, hogy az intézmény nem fogja eltaposni.

A whistleblower és  a közérdekű bejelentő közötti jelentésbeli különbséget elemezve érdekes különbséget találunk. A whistleblower, vagy sípfújó-lármacsapó kiáll valami nyilvános helyre és éktelen lármát csap: Emberek, a király meztelen, a kolbászban kutyahús van, a mozdonyból lopják a szenet!

A közérdekű bejelentőnek azt mondja az állam: a korrupt gazemberek a bölcs és erényes állam testében levő daganatok, a bölcs és erényes állam azonban erős és nem tűr el kontrollt. Ezért aztán gyere be a hivatalba, kedves alattvaló, és mi majd kezeljük a problémát, de most aztán mars vissza az eke szarvához!

A lármacsapó és a közérdekű bejelentő közötti különbséget a magyar politikai élet nem tudja lenyelni, ezért egészen az Átlátszó megjelenésééig csak álcivilek és ál-tényfeltárók működtek ezen a területen. Mindkét nagy politikai erő (és mostmár a Jobbik is) Patyomkin-civilszervezeteket húzott fel és tényfeltáró riporterei is csak gondosan megtervezett módon tényfeltárnak.

Ha bármelyik oldalról konszenzusos, előre egyeztetett mutyiba futnak, a tényfeltárás, lármázás azonnal abba marad. Helyette kacsamesék, vagy az öszödi beszéd ismétlése.

Ebből levezetve látható, hogy a lármacsapó Horváth Andrásnak két bűne van: egyrészt nem előre egyeztetett módon, cenzúrázva és kulturáltan csapott lármát, élesen megmutatva, hogy az Egyenlítő blog vagy a Hörrtévé valójában micsoda.

A második bűn és egyben a második jelentős probléma az, hogy valami nagy és konszenzusos mutyit talált. Ráadásul kettőt. A felháborodás oka az, ami az Aranybulla és később Dózsa György óta minden rendes magyar balhénak. A tömeges kismutyistáknak feltűnt, hogy a nagymutyisták elkezdték úgy átírni a szabályokat, hogy lassan monopolizálják a mutyit, így törést és különbséget okozva kiváltságosok között.

A jelenkor egy és ugyanazon szabadsága, amely a hallgatólagos közmegegyezés Aranybullájába foglaltatott, az az adócsalás elfogadottsága. A magyar közállapotok tele vannak kínosan fenntartott látszatokkal az ingyenes egészségügytől az ingyenes közoktatáson át az ingyenes tömegközlekedésig. Ezek mind elvileg magas színvonalon működnek. Az anomáliákat mindenki ismeri, mégis, mindenki tudja, micsoda felháborodás lenne abból, ha kicsit is őszintébb megoldásokkal próbálkoznánk.

A nép persze tudja, hogy ezek a társadalmi alrendszerek nem, vagy rosszul működnek, hogy a működésükre szánt pénzt a politikai elit módszeresen ellopja. Éppen ezért a működtetésükre beszedett adókat a nép módszeresen elcsalja. Amíg az elit eleget tud lopni, addig nem bántja a népet a módszeres csalásért, amint a népből valaki túl sokat csal, arra ráküldik az adóhivatalt.

Ennek a működési elvnek persze rengeteg a hátránya: nincs módszeres kutatás-fejlesztés, fejét veszik annak, aki hosszabb kifutású projekteket akar végigvinni. Hosszabb távon tehát ez versenyhátrányt okoz az országnak.

Horváth András  jelenleg azért  jó téma, mert az adócsalás körüli kérdések közül, ezt a húsba vágó, az egész ország jövőjét, valamennyiünk zsebét érintő kérdésbe nem szól bele.

Arra tapint rá, hogy a tömeges kismutyisták észrevették: az adóhatóságon belül megindult az a olyan folyamat, amely az adócsalást kizárólag a nagyok bulijává tenné. Olyan kiskapukat hagy meg, amelyeket bizonyos méret és tőkeerő alatt nem lehet kihasználni, és csak miután kialakult az udvari főadócsalók köre, menne bele bármiféle tényleges adóreformba vagy adócsökkentésbe.

Egyszerűbben: olyan rendszer kiépülésére mutat rá, miszerint nekik szabad, nekünk nem szabad. Esélyt ad ezzel az ellenzéknek arra, hogy a választóknak fontos kérdésben egy platformra kerüljön a választókkal: el a kezekkel az össznépi adócsalástól!

Ezért a pánikszerű karhatalmi reakció. Az, hogy ezzel véletlenül a szólásszabadság, a kulturált világ nagy részében tisztelt jogállami alapérték is veszélybe került, az már csak az a tünet, amellyel az eddig szubkután kórság kitört a felszínre. Eddig is veszélyes volt, mostantól viszont veszélyes és undorító.

http://www.origo.hu/teve/20131218-krasznai-tunde-pornos-multja-nem-enekelhet-a-parlamentben.html

Kezdjük az evidenciával. Krasznai Tünde korábban pornófilmekből élt. Abból, hogy pénzt kapott azért, hogy kamerák előtt több férfi módszeresen, váltakozó pózokban, váltakozó testnyílásaiba dugja a farkát. Mivel nem soft pornóban utazott, voltak bőséggel testnedvek, csúnyabeszéd, miegymás. Nem fogok moralizálni, hogy ez most helyes vagy sem, el kell ítélni vagy sem, egyszerűen tény, hogy a hölgy korábban ebből élt.

Aztán lett neki egy olyan álma, hogy énekesnő lett. Meglehet, hogy amikor két gigantopéniás szerecsen feszítette éppen mindenét, akkor is arra gondolt, hogy de jó lenne szép ruhában a színpadon állni és énekelni. A bulvármédia meg vevő az ilyen sztorikra, így aztán, azon az áron, hogy többet foglalkoztak korábbi terpesztéseivel és azzal, hogy ezüst torkát korábban mivel ezüstözték, mint azzal, hogy milyen a hangja, énekesnő lett belőle.

A  csúcsra persze nem érhetett fel, a közönség meg is lenne ütközve, ha egy kurva végleg lemoshatná magáról a szégyenbélyeget.

A Parlamentben jótékonysági estélyen feszítő „tanárok, egyházi személyek, szülők” sokkal különbnek tartják magukat az RTL Klub nézőinél meg az exkurvánál is. Könyörületes, jó keresztények, ha a fene tudja hol nyomorgó gyerekeknek kell egy kis alamizsnát küldeni. Ez olyan szép dolog. Megindító. Jó. Hálásak. Csillog a szemük. Mi pedig nagy és jóságos felnőttek vagyunk.

Mindezt akkor, amikor születésnapot ünneplünk. Annak az embernek a születésnapját, aki számos dolog mellett konkrétan erre is útmutatást adott, amikor egy ókori kurva, odament megmosni a lábát. A Jó és Könyörületes Emberek akkor is megbotránkoztak. Erre Ő azt az útmutatást adta, hogy annak a nőnek a hite és a tiszta szándéka, önnön bűneinek megismerése, vállalása és feltárása százszor fontosabb annál, mint hogy a tegnapi ebédje esetleg abból volt, hogy  a frissen befutott tevekaraván összes hajcsárja végigment rajta.

A Születésnapos azt tanította, hogy mindig kell lenni új esélynek, és ha valaki őszintén újra akarja kezdeni, azt nem a múltja, hanem a hite és a tettei alapján kell megítélni. A gyerekek megmentéséhez az is szükséges, hogy például ezt az egyszerű szabályt megtanítsuk nekik.

Annál is inkább, mert megmentett lelencgyerek ugyanolyan hátránnyal indul az életben, mint az a nő, akinek minden testnyílásáról van videó. Ugyanúgy nem fogják felvenni sehova, nem lesz apuka-anyuka aki odatelefonál, küld egy kis pénzt, ilyesmi. A végén esetleg inni fog, droghoz nyúl, esetleg, ha a hangja vagy az esze nem érdekel senkit, egy-két évig kibírja, hogy vadidegen férfiakkal pénzért szexeljen. Nem kellene neki hitet adni abban, hogy van visszaút?

Majd őt is lenézzük, kedves Jó és Könyörületes Emberek? Esetleg kitiltjuk?

Arra már szinte ki se kéne térni, hogy a Parlament hemzseg a tolvajtól, asszonyverőtől, volt állambiztonsági spiclitől, részegen száguldozótól, és pont egy olyan nőt utasítanak ki onnan, aki élete egy bizonyos szakaszában a testéből élt.

A Születésnapos amikor odaért az akkori Tisztelt Házhoz, ostort ragadott és rendet csinált. Itt se ártana.

http://hvg.hu/itthon/20131211_korrupcios_ugy_ugyeszseg_rendori_vezetok

Ebben a cikkben, azt hiszem minden benne van, ami jellemzi a magyar  igazságszolgáltatás egyik legmélyebb, tavalyi karfiollal teli vermét, a Központi Nyomozó Főügyészséget (röviden KNYFÜ).

Aki esetleg nem olvasta volna végig a cikket, nagyjából arról van szó, hogy a választások közeledtével egyszercsak az ügyészség kürtszóra ébredt, és várából kirontva észrevette, hogy a budapesti éjszaka egyik meghatározó figurája ez a Vizoviczki, és ahogy az ilyen figurák tenni szoktak, bizonyos hatósági személyeket zsebre vágott. Persze, az ügy és az időpont természetéből adódóan kizárólag szoci kötődésű személyeket. Amikor a pesti éjszakán véletlenül átvágtatott egy-egy fideszes dalia, aranysörényű lován, és hófehér páncéljában, ezek gyorsan elbújtak, nehogy véletlenül korrumpálni tudják. Ugyanezen időben Pintér Sándor és Polt Péter egy-egy jó minőségű karbonittömbbe fagyasztva porosodott a sarokban, miután Jabba, a hutt felzabáltatta a bejárónőt a padló alatt lakó szörnyeteggel, így ők is lemaradtak Vizó viselt dolgairól.

Vizó ellen persze kiterjedt nyomozás indult, addig magabiztos rendőrtisztek kezdtek el hebegni és habogni, zordon kommandósok vágtak gyomorszájon Mercis nagylegényeket hajnali elfogásokon, márkás boxeralsóba bujtatott, padlón hasaló férfiseggeket nézhetett a bulvársajtó közönsége.

Megbolydult méhkas lett a budapesti ügyvédi kar is, hiszen az ilyen százvádlottas ügyeken lehet keresni, sorra szoktak felvonulni ismert tévés védők és bújnak elő az ismeretlenségből ifjú kollégák. Pusmogás indul vádalkukról, elfogadott rövidebb ülésekről és kövérebb pénzbüntetésről.

Igenám, de az ügyészség fogta magát, és miután talán kissé csipás volt az Andalító Tisztikereszt okozta álomvarázstól, szerepet tévesztett. Hogy maguktól vagy sugallatra, azt nem tudom, de a nagyon független és gáncstalan Pesti Srácok nevű portálnak (igen, tudom. de a végén esetleg beperel valaki) kiszivárogtattak (vagy másnak, aki továbbszivárogtatta, mindegy) pár felvételt, ahol rendőrök bűnözőkkel üzletelnek. Szerintük, ugyanis a hörrtévé méltán népszerű Célpont műsorának legszebb videóit idézően annyit látni, hogy valami kocsiba (rendszám nem látszik, bárkié lehet) beszáll Mr. Kitakartfej, kezében szatyorral, majd Mr. Nemlátszik-kal folytat beszélgetést, ebből annyit látunk, hogy a kocsi áll a parkolóban és alul mennek a betűk, merthogy  feliratozzák is.

Vegyük át röviden, hogy mi ezzel a baj, és normális országban miért követne el szeppukut a komplett ügyészségi vezetés, ha ilyen történne.

1) Folyik a nyomozás. Az ügyészség szerint a „végéhez közeledik”, dehát aki dolgozott már védőként, az ezen csak mosolyog. A nyomozást ugyanis a vádemelésig még simán lehet folytatni, akkor is ha azt tegnap formálisan befejezték. Majd megnyitják újra. A videó innentől nem más, mint eszköz arra, hogy az azt esetleg megnéző vagy arról halló emberek más vallomást tegyenek, mint egyébként tettek volna. A nyomozás persze nem kisasszonyfutball, évezredes dolog, hogy a nyomozók bevetnek mocskos trükköket, és a bűnözők is, minő meglepetés, szoktak ilyesmihez folyamodni.  Nyílt bizonyíték-hamisítással mondjuk viszonylag ritkán, az ilyesmit legalábbis leplezni szokás.

2) Hülyének nézték a komplett védelmet. A nyomozás során a védő információhiányos helyzetben dolgozik. Nem tudja miről van a nyomozóknak fényképe, a többi szereplő közül ki köpött és mit, ki az akit esetleg nem fogtak meg, vajon a rendőrök minden disznóságról tudnak vagy azoknak csak egy részéről? Éppen ezért a nyomozások túlnyomó részében az a védői tanács, hogy ne tegyen vallomást a gyanúsított, hiszen azzal bajt okozhat magának.

Ez az információhiányos helyzet egyszercsak megtörik, amikor a védő azt látja, hogy abból az operatív munkával beszerzett anyagból, amiről neki csak sejtései vannak, mindenféle srácok csak úgy kiraknak a netre. Ez két dolgot jelenthet. Vagy az ügyészség olyan hülye, hogy ezeket onnan ki lehet lopni, vagy szándékos szivárogtatás történt. Mivel a felvételek elég tendenciózusan vágottak, az utóbbi a nyilvánvaló. Innentől kezdve sérül az az elv, hogy a nyomozás során ha valamilyen információ nyílttá válik, azt először a terhelttel és a védőjével kell közölni.Mi van, ha más gyanúsított védőjének esetleg megvan az egész és az én gyanúsítottamra tudja tolni a balhét?

3.) Hebegnek-habognak. Miután a védők elkezdik a balhét, hogy hellókérem, itt valaki előbb hall egy felvételt mint mi? Akkor kiadnak olyan nyilatkozatokat, amelyeket általában a nyeregben levő magyar hatalmasok szoktak. A korlátolt alattvalói elme (Beschraenkten Untertanenverstand) nem éri fel ezt, az ügyvédek meg hülyék, különben is, akinek van pofája gyilkost védeni, azt fogja be a száját.

4.) A közvéleményt hangolják. Talán majd lesz ennek az ügynek egyszer egy bírája, aki nem a bulvársajtóból fog tájékozódni, hanem végigolvassa az iratot, elkezd színes filccel belehuzigálni, időrendeket csinálni magának, ki mikor, kivel, miről beszélt, ki miről tudhatott, kinek a vallomása őszinte és ki az aki nyilvánvalóan hazudott. Olyan bírája nem lesz, amelyik ne hallott volna ezekről a felvételekről és arról hogy utána a közvélemény lihegve fejeket követelt. Krisztus óta tudjuk, hogy  a közvélemény mindig akar valakit látni a kereszten. Csak az ügyészség meg nem a közvélemény, hogy megmondja ki Barabás és Jézus.

5.) A jogi hivatásrendek méltóságát ássák alá. Mondja már meg az ügyészség, hogy ezután milyen erkölcsi alapjuk van bármelyik a tévében nyilatkozgató ügyvédről egy rossz szót is szólni?

6.) Az operatív munkát elvégző szakemberek személyes biztonságát veszélyeztetik. Az állam egyik legfontosabb érdeke, hogy a neki dolgozó állambiztonsági szakemberek érezzék magukat biztonságban. A Cég megvéd, a Cég nem ad ki, a Cég vigyáz a csajodra és a gyerekedre. Ehhez képest, ha felvételek frankók (az ügyészség ezt állítja) akkor abból a rajta szereplők (ne feledjük, köztük profi rendőrök is vannak elvileg) tudják, hogy hol készültek ezek, adott esetben milyen autók álltak ott, ki tudhatott a találkáról és így tovább.

Innentől egy lépés eljutni a fedett nyomozóhoz, vagy tudni, hogy ki kezelte aznap a kamerát. Ha a gyanúsítottak olyan maffiát alkotnak, ahogy azt a közvéleményhez szivárogtatták, ezek az emberek életveszélyben vannak. Megérte ez egy jó kis szenzáció-videóért?

Kétbalkezesek. Nagyon-nagyon finoman szólva.