Lapszemle

Más blogokon megjelent világirodalmi jelentőségű, mérföldkövet, fordulópontot, korszakhatárt, eszmetörténeti cezúrát jelentő műveimből:

Modorosblog:

http://modoros.blog.hu/2010/08/08/olvasoi_rovat_a_regi_nagy_tanarok

http://modoros.blog.hu/2010/01/22/olvasoi_rovat_az_atommeghajtasu_anyuka

Lemilblog:

http://lemil.blog.hu/2010/08/22/a_hoher_es_kotele

http://lemil.blog.hu/2010/05/19/az_orosz_haarkaly

http://lemil.blog.hu/2010/02/19/a_haka

http://lemil.blog.hu/2009/12/23/az_1914_es_karacsonyi_tuzszunet

http://lemil.blog.hu/2009/12/11/petrencerud_professor_pizka_az_oreg_dessau_i

http://lemil.blog.hu/2009/11/02/professor_pizka_a_grosser_zapfenstreich

http://lemil.blog.hu/2009/09/25/vendegoldal_professor_pizka_bagad_de_lann_bihoue

http://lemil.blog.hu/2009/08/24/vendegoldal_professor_pizka_ivan_zajec

http://lemil.blog.hu/2009/08/05/vendegoldal_professor_pizka_a_usaf_air_mobility_command

http://lemil.blog.hu/2009/08/03/vendegoldal_professor_pizka_verszomjas_vombatok

Az érzelmek rangadója

Milyen lenne a futball, ha nők rendeznék, nőknek? Körkapcsolás az érzelmek rangadóiról

Sípszó előtt fél órával:

 

Owen és Steven Gerrard kézenfogva üldögél az Old Trafford egyik félreeső zugában. Mindkettejüknek eligazításon kellene lennie. Benitez és Ferguson is kérges lelkű rabiátus fráter, de ők elszöktek. Owen és Gerrard valamikor nagyon jó barátok voltak. Most újra egymás ellen kell játszaniuk. Közösen, néha a könnyeikkel küzdve próbálják feldolgozni ,és bizonygatják egymásnak, hogy nem kell, hogy véget érjen a barátság. Végül egyik sem sír , és visszamennek a saját öltözőjükbe.

 

Sípszó: Materazzi csúnyán néz Ribery-re. Ribery már kicsi korában is a gúnyolódások céltáblája volt. Sok durva edzőnek és a szüleinek is be kellett bizonyítania, milyen jó játékos is valójában. Hű társa volt Michelle, akivel nagyon kemény konfliktust éltek át, amikor Ribery megdöngetett egy fiatalkorú kurvát. De végül kitartott mellette, megértette, hogy nem a szerelm kopott meg, csak Ribery nem bírta a stresszt, a terhelést…Materazzi ennek ellenére már meccs elejétől cukkolja. De Ribery felülemelkedik a dolgon, ezért Materazzi elkezdi cukkolni Schweinsteigert, akiről megtudta, hogy a neve Disznóhágót jelent.

15. perc: Zlatan, a bosnyák-svéd-barcelonai mindenki szerint egy érzéketlen barbár, akiben semmi érzés nincs. A lelátón azonban megjelenik öccse, Goran, akinek a barátnőjének az öccse fogyatékos. Zlatan vett neki egy kutyát tavaly és a kutymuty megtanult futballozni. Most először hozzák ki a meccsre. Zlatan indiszponált, Guardiola már majdnem lecseréli. Xavi azonban be van avatva a dologba. Kinéz a kutyusra, majd legmegértőbb nézését elővéve, (amelyet természetesen a kutyusra irányoz) oda se nézve, bokából passzolva ugratja ki a leshatáron helyezkedő (kicsit azon túl, de a partjelző is nagyon emberi) Zlatant, aki bár egy pillanatig gondolkodik, hogy helyes-e a kapust (aki húsz éve küzd azért, hogy a Zaragoza kapuját védhesse) megaláznia, végül a kutymutyra tekintettel higgadtan a hosszú alsóba gurít.

30. perc: David véggigondolja életét. A hirtelen házasság Victoriával, a gyerekek, a csillogás, a pompa, mégiscsak egyszerű proligyerek ő. Vajon otthagyja a csillogást és visszatér a részeges öreg edzőhöz, vagy van más út is? Szerencsére Victoria sem az a körömlakk-Barbie, akinek látszik és megérti, hogy a sport ugyanúgy hozzátartozik a kedvese életéhez, mint az alsógatya-reklám és támogatja a visszatérését. David boldog, ezért a jobbszélről kissé lefele csapódó keresztlabdája egyedül találja a balösszekötő helyén két védő közt kibújó csatárt, aki ballal kapásból, állítgatás nélkül a rövid felsőbe bombázza a tanári labdát. Victoria könnyei záporoznak és belátja: hiba volt hagyni, hogy Davidet beszippantsa a glamúr-világ.

Félidő: Arjent kínok közt üvöltve, hordágyon hozzák le a pályáról. Nem tudja, hogy most mi lesz, az egész pályafutásának vége vagy csak a csapatát hagyja cserben kétgólos hátrányban? Nagy lecke ez Arjennek. Nem volt jó fiú, mindigis nagypofájú macsógyerek volt aki minden csapatánál úgy gondolta, hogy neki egyedül kell megnyerni a meccset. Fetreng és lepereg előtte az élete. Talán egy életre összetörtik?

 

46. perc: Javier, a nagydarab, erős hátvéd kicsi gyerekkora óta hordozza magában a titkot. Sokáig nem merte megmondani senkinek. Pippo, az ősi rivális csatára finom metszésű arcával, a folytonos lesen maradásaival ott játszott mindigis a közelében. Érzi, hogy ezen a rangadón mostmár nem várhat tovább, vállalnia kell másságát és valódi érzéseit. De tudja, hogy ezt a San Siro sok tízezernyi nézője nem bocsátaná meg, ezért tanári mozdulattal, határozottan odacsúszva szerel. A közeli kamerán jól látszik könnytől csillogó szeme…

60. perc: Muntari, a ghánai szélső nagyon mélyről indult. Konkrétan a felezővonaltól, labdával lefutva a fedezetet. A rendező ekkor háromperces inzertet kever be (mindenki lemarad arról, hogy végül a beadást biztos kézzel húzza le a határozottan kifutó kapus): Láthatjuk a ghánai nyomort, az erőszakos törzsi milíciát, a megcsonmkított gyerekeket, a jóságos fociedzőt, aki kiemelte a nyomorból a kis Muntarit, az anya könnyeit, ahogy elengedi a suhancot Európába, a kegyetlen de mégis a boldogulás lehetőségét kínáló focivilágba. Aláfestésként egy törzsi népzenei hangszeren játszanak, egy ismert ír énekesnő dúdol, és biztos, ami biztos, didzseridut is kevernek alá, a teljes világzenei hatás érdekében.

75. perc: A kapus, aki imént Muntari beadását fogta, szintén hányatott sorsú.  Magyarországról jött, egyedül a nagy Angliában, azt se tudja, hogy kihez szóljon, kinek mondja el érzéseit, problémáit. A csapatnál nem törődnek vele: a kapus mind ilyen magányos fajta, gondolják, és nem foglalkoznak a lassan kialakuló problémákkal. Ráadásul Agnieszka, a szőke lengyel bombázó is csak karrierista kis ribinek bizonyul, aki csak azért jött össze vele, hogy bejutva a csapat bulijaira, ismertebb focistákkal kavarhasson. Ekkor a kamera rásvenkel a lelátón ülő, barátságos tekintetű csajra, aki nem más, mint Anita. Anita gimnáziumi régi barát, aki ifjú kapusunk lakását azóta feng shui stílusban rendezte be, rostgazdagon főz neki és III. szintű reiki mesterként gyógyítja kisebb zúzódásait. Kapusunk még nem tudja, de a meccs után a (meccs embere lesz, gólt sem kapva) Anita közli majd vele az örömhírt… úton van egy új kis élet, egy pocaklakó költözött a családba.

90. perc: Oliver önelégült fejjel élvezi, hogy két góllal vezetnek, és már arra gondol, hogy két szerb kurvával fog szórakozni (miközben kis felesége otthon várja). Köpköd, beszól a bírónak, csipőre tett kézzel röhög.

91. és 93. perc: Oliver legangyobb megrökönyödésére, a semmiből visszajött Zoli és ékpárja, Bobby berámól két gólt, hosszabbításra menti meccset. Zoli élete olyan mint egy kábszerellenes videó. Lesüllyedt, de az edző összeszedte a kocsmából, apja elvitte a gyülekezetbe, és ma már sok év elpazarlása után, de ott van, ahova való.

Lefújás: Pippo és Javier könnyes szemmel beszélget, a kamerák nem látják az élfutball első melegcsókját…

 

 

 

 

Köszönöm

Mindenkinek aki beszavazott a goldenblog ötvenes toplistájára. Kérem minden kedves rajongómat, aki nevezett engem, hogy amikor levelet kap a goldenblogtól, szavazzon rám. Ezt úgy teheti meg, hogy ezt a blogot jelöli meg elsőnek, aztán lelkiismerete vagy a Gay-Lussac törvény, esetleg más elvek alapján a többit.

Nyomatékosan felhívom mindazon kedves olvasók figyelmét, akik több emailcímről is szavaztak, minden email címüket csekkolják. Köszönöm mégegyszer.

Embriók és háború

Olvasom, hogy Amerikában megint betiltották az embriókon végzett őssejtkutatást, mindván, hogy ez embriók megölésével jár. Az embrionális élet jogi helyzetéről mostantól holnaputánig egyfolytában lehetne írni. Azonkívül lehet, hogy aki ezt a módszert védi, arra húsz év múlva mint valamiféle újkori hóhérra fognak nézni mert a technológia ugyanúgy meghaladja majd az embriókísérleteket, ahogyan meghaladta a légköri atomkísérleteket.

Párhuzamosan viszont megemlíthetjük, hogy az embriókísérleteket abban az országban tiltották be, amelyiknek egészséges, termékeny lányai és fiai naponta halnak meg a humbug védelmében Afganisztánban. Ez nekem legalábbis furcsa.

Szintén ma jött a hír, hogy nem vonul ki a magyar kontingens sem onnan. Helyes döntés, ilyen a katonai logika. Ha már egyszer ott vannak helyt kell állni.

Logikailag ugyanakkor… uralkodó véleményaz, hogy a NATO tagságunk miatt meg az ENSZ felhatalmazás miatt nekünk kötelező lenne ott lenni. Elfogadom, hogy valóban beléptünk a klubba, tehát a klub szabályai szerint kell teniszezni.

Ettől azonban az a háború még hülyeség. Ugyanolyan csúfos menekülés lesz a vége, mint mindenkinek aki korábban arra hódítani vagy irányítani próbált. Oszamát vagy megtalálják, vagy nem, néhány tálib vezetőt agyonlőnek. Vagy nem. Legalább lesz mártír akinek lehet a nevét ordítani a következő támadásnál.

 

Afganisztán, az értelmetlen halál földje

Ha már szerencsétlen fiatalasszony hősi halált halt Afganisztánban, talán kereshetnénk arra magyarázatot, hogy mit keresett ott.

Mármint természetesen azon kívül, hogy ahogy egy jó katonához illik, végrehajtotta a parancsot, az élete árán is. Hogy került abba a helyzetbe, hogy az afgán hegyek között furikázzon egy konvojban?

Az nekem a bajom az afganisztáni háborúval, hogy az nem háború. A háborúnak abban a klasszikus értelmében nem háború, hogy nincsen kitűzött, elérthető eredménye. Persze tudom, demokrácia és béke, de ez a kettő az utóbbi két-háromezer évben nem jellemezte azt a vidéket. Ezért nekem valahogy hiteleltelen az aktuális amerikai külügyér nyilatkozata, ahol buzzword-ök potyognak, mintha egy drogellenes vagy egészséges táplálkozásra buzdító gimnáziumi felvilágosító előadást hallgatnánk. Az ilyen alkalmak sajátja a komoly arccal bólogató amerikai, aki nagyon megmondja hogy ez most hű de helyes amit csinálunk.

A háborút akkor lehet megnyerni, ha van egy mondatban leírható, érthető győzelmi cél. A második világháborúban minden szövetséges közlegény tudta, hogy amint a bajszost Berlinben megfogják, vége a dalnak. Vietnamban a vietkongok tudták, hogy amint az utolsó amerikai helikopter elment, kész, vége van. Ehhez képest, ha megkérdeztük Condi Rice vagy Hillary Clinton miniszterasszonyokat vagy bármelyik amerikai tábornokot, hogy mi ez az izé ott afganisztánban, kapunk egy félórás okosítást cserébe a világbékéről meg a nemzetközi terrorizmusról.

A célok itt tök értelmetlenek:

1. Oszama nyilván nagyon veszélyes és fuj-fuj, de azt, hogy konkrétan ő csinálja egy barlangból a nemzetközi terrorizmust, nem hiszem. Van arra rendes apparátus.

2. Afgán demokrácia. Na igen. Kínai rockzene, vatikáni pornóipar, indiai marhapörkölt, mekkai rövidkaraj. Afganisztán egy rossz vicc, az angol birodalmi térképrajzolás illiogikus maradványa. Határa mentén a szomszédos országokhoz húzó (tadzsik, kirgiz) hadurak, Keleten teljesen ellenőrizhetetlen hegyi határ. Délen az a Pakisztán, amelyik úgy atomhatalom, hogy északi részét teljesen az abroszfejűek uralják.

3. Gáz, olaj, nyersanyag ugyan van a közelben, meg a birodalmi Kína is nyilván üzletelne arra, de semmi különös jelentősége a környéknek nincs.

4. Még senki sem tudta megszállni azt a vidéket. A völgyekben egy-két várost, azt igen. De elég valószínű, hogy annak az embernek aki a halálos RPG-t a magyar konvojra elindította, a nagyapja már ezer éve ugyanonnan lődözött valakire.

Az a kérdés csak, hogy a magyarok mit csinálnak ott? Nagyon gyanús nekem, hogy nem mást, mint hogy részt vesznek egy tök értelmetlen háború nemzetközi akcióvá hazudásában. Ezért odaküldeni az életveszélybe az embereket szerintem egyszerűen bűn. Nem értem a nemzetközi közösséget. Az oké, hogy az amerikaiak csinálják, mert jobb a hős, mint a munkanélküli. Az angoloknak muszáj, mert háború nélkül nem élet az élet. Franciák: nehogymár pont ők ne. Németek: ha a franciák ott vannak…

De mi a fenét keres ott Lengyelország, Magyarország, Csehország… mitől lesz nekünk jobb, ha Afganisztánba küldünk egy (fél)zászlóalj embert? Egy olyan háborúba amelyet a spanyol udvari etikett szabályai szerint vívnak. Ha ugyanis ez háború, akkor a magyar katona halála után a körzeti (talán német) parancsnok megtizedelteti a legközelebbi falu férfilakosságát. Ha meghal mégvalaki, akkor a következő faluban ugyanez. Tudom, embertelen dolog, de ha már gyarmati háborút vívunk (na, kiböktem mi is ez valójában) akkor az ottani módszereket kell alkalmazni. Meg persze az oszd meg és uralkodj elvet. De erőszak nélkül, páncélautókban rettegve furikázni…ez nem háború. Ez valami ami addig tart míg el nem fogy rá a pénz. És akkor a tálibok győznek.

 

 

Az utolsó itiner

1998. november, RAC Rallye, Anglia.

A falnak csapódva egy kiflivé görbült, össze-vissza roncsolódott versenyautó. Valaha talán egy Ford volt, de már semmi jelentősége. Két halott, két derékba tört karrier, két családapa, akik már nem mosolyog a gyermekeire.

A nyomozás azonban nemcsak a két család életét változtatta meg örökre. Ötmillió finn szenvedte el a finn nép legnagyobb megdöbbenését.

A fedélzeti videófelvétel gyilkos komédiát mutat. A pilütaülésben Matt Shepard ,az angol reménység. A kis Mattet az apukája vitte el erdei illegális versenyekre, aztán jöttek az egyre nagyobb gépek, a siker, de valami hiányzott. Eredeti navigátorával, Martin Whittakerrel nem jöttek a sikerek. Martin túlságosan kímélte barátját. És ebben a sportban nem lehet lassna menni. Ez a mindent egy lapra feltevők, az őrültek sportja.

Menedzsere ezért feltett mindent egy lapra. A már sok legendás versenyzőt győzelembe hajszoló üvöltő finnt, Paavo Karjalainent szerződtette navigátornak. Egyvalamire nem gondoltak: Paavo még csak finnül diktálta az itinert, angolul sose. Egy raliversenyen szinte minden a navigátor kezében van. A pilóta szinte vakon követi az utasait. Matt tiltakozott, szokatlan volt neki a tizenöt évvel idősebb finn.

A versenyen megtörtént a baj: a felvételen ennyi halatszik:

gudda lonnngga fiftttín fullgas sztrikkti szló tríí maxximum auttta góóóóóóóóóóó!!!

Géza, aki hatszoros magyar ralinavigátor, lefordítja nekünk: jóóó, hosszű tizenöt fullgáz szigorú lassú három maximum kifelé nyomjad! Vagyis százötven méter teljes gáz után szigorúan lassít, hármasban elfordul és maximumon kifelé!

Ekkor Matt feje furcsán inogni kezdett, de még teljes gázzal kilőtt a Ford a kanyarból. Innen már nem volt visszaút.

Paavo azt üvöltötte, hogy:

gudda szörttti halllfffa ttu ennddda nó sztrikkktli rájtta fulllagaz!

Vagyis jóó, háromszáz után félgáz kettes és szighorúból jobb és fullgáz!

Ekkor Matt feje már jobbra-balra rángott, elvesztette az uralmat a kocsi felett és vége volt mindennek.

Matt mikrofonja szörnyű dolgot árult el: a fiatal brit röhögőgörcsöt kapott és levette a kezét a kormánynál.

 

Mindketten szörnyethaltak.

 

Matt családja azóta sem tudta feldolgozni a tragédiát. Sally, az anyukája azóta is mindennap kijár a baleset helyszínére. Jack, az apa eladta az autóját és mindenhova kerékpárral jár. Az özvegy, Caroline sem tud autóra nézni…

A finneket lesujtotta a tragédia. Paavo családja és a finn kormány alapítványt tett. A Paavo Karjalainen Foundation for the Good English Pronounciation világszerte küzd azért, hogy félreértett vagy elröhögött angol mondatok többé ne követeljenek áldozatot.

Az alapítvány már nálunk, Magyarországon is nyitott irodát. Fő céljuk az, hogy a nemzetközi versenyekre készülő autó- és motorversenyzőink nehogy Paavo sorsára jussanak. De Hakka Peliitta, a budapesti irodavezető (ő maga több Shakespeare felolvasó verseny győztese) célul tűzte ki azt is, hogy a külföldi karriere vágyó magyar politikusok és popénekesek se váljanak a gúny céltáblájává. Az alapítványnál még egy ügyfél sem jelentkezett.

Talán nekünk is halál kell? Nem tudom Vujity Tvrtko riportját látták a TV2 Naplójában.

 

SZAVAZZATOK A BLOGOMRA ITT JOBBRA!!! MÁR CSAK HÁROM NAPIG LEHET!!! LEHET MÁS A GOLDENBLOG!!! HAJRÁ HÜLYE TÖRTÉNETEK, HAJRÁ ÉN!

Univerzális jogi mű

Az alábbiakat szíves felhasználásra küldöm a szakdolgozatukon izzadó kollegáknak:

 

Mindent összevetve elmondható, hogy egy részletekre szorítkozó, és eszközeiben is korlátozott kutatás nem adhat választ mindazon kérdésekre, amelyekt a joggyakorlat egészét, valamint a tudományos életben felmerült irányzatok új szellemi kihhívásait elemezve feltehetünk. Mégis, ennek a viszonylag szűk spektrumú kutatásnak a végén is megkockáztathatunk olyan általános jellegű következtetéseket, amelyek iránymutatóul szolgálhatnak akár jelen értekezés, akár más – talán több kutatót bevonó – tudományos vállalkozások kiindulőpontjainak felvázolásához.
Kutatásom során nem mehettem el amellett a számos kutatót sujtó probléma mellett, hogy a társadalomtudományok terént 1948 után erős cezúra tapasztalható és az 1990 után újra kritikus hangvétellel jelentkező tudósnemzedékek szellemi hátországát bizony erős forráskritikával kell illetnünk. Ez a forráskritika a társadlmi-gazdasági kontextus, valamint a folyamatok narrációjának  schneider fáni de azt mondta alapvető szemantikai szemléletváltásán túl a tudomány társadalmi beágyazottságának jelentős változása miatt is különös gondossági terhet ró a kutatóra.
Az újító források némelyikében felvetődik a kérdés, hogy nem kell-e elavult elméletek új köntösben való feltűnésétől, alapvetően retrográd társadalmi történelmi narrációtól tartanunk?
Vajon pusztán az a tény, hogy a joggyakorlat a változó kihívásokra változóna, minde dogmatikailag mind pedig eljárásában bizonyos fokon nem kell néki piros szoknya hektikus fejlődéssel reagált, feljogosít-e minket arra, hogy akár súlyos kritikával illesük a tudományt talárban mindennapokra alkalmazó kollegáinkat, akár pedig új irányokat jelöljünk ki nekik, kockáztatva ezzel tudományos preferenciáni és vélt vagy valós szociál-etikai problémafelvetéseink átszivárgását a kelseni Sollen világába?

A joggyakorlat magától értetődően gyakorlatias szempontrendszere nem szabhat ugyanakkor határt a tudományos horizont tágitásának, a narratívák eszközrendszerében megfigyelhető diverzitás kiterjesztésének, adott esetben új kategóriák vagy a szemléletmódban megjelenő új megközelítést adó szempontrendszerek tételezéséhez. Az a szocio-kulturális, ugyanakkor nagyonis gazdasági valóság, amelyben eger városa a bor városa amelyben a joggyakorlatnak szükségszerűen ki kell állnia az absztrahált implicit szubszumpcióból adódó relativisztikus átrendeződéseket, nagyban befolyásolt a politikai-gazdasági elit (vagy elitek) érdekérvényesítő képességétől. Ebben az erőtérben a felmerülő elméleti kérdések tudományos problémakénti tételezése a jog mindennapi alkalmazhatóságának megkérdőjelezéseként jelentkezik csuhások járnak fapapucsba. Holott nincsen másról szó, mint arról hogy a tisztán teoretikus problémafelvetés relevanciája a gyakorlatias kritika szempontjából marginális, ugyanakkor gyakorlati problémafelvetések tételezése kívül esik a teoretikus analízis horizontján. Nem vagyok én barát ezért aztán kijelenthetjük, hogy egy tudományos műnek gyakorlati ajánlásokat tenni igencsak kockázatos, mert az elemzés szabadsága az alapnormákban tételezett axiomatikus parancsok ignorálásával történik, ezért a gyakorlati alkalmazásuk során a normativitás mint alapelv sérülhet. Meg kell tehát vizsgálni, hogy szeretem a pinát amikor az elméleti tételezések praktikus oldalát vizsgáljuk, akkor vajon nem léptünk-e át olyan gátakon, amelyek a joggyakorlat számára tiltásként jelentkeznek.

Ugyanakkor ez a jelenség nem szabhat gátat a vizsgálatok elvégézésének, csupán arra kell ügyelnünk, hogy a módszertani fegyelem, valamint a kutatásetikai szabályok betartása mentén odaadom érte a reverendát tisztában legyünk felvetéseink potenciálisan spekulatív jellegével. Amennyiben erre megfelelően kitérünk, álláspontom szerint igenis van helye annak, hogy jobbító szándékú odaadom érte a csatos imakönyvet  észrevételeinket pregnánsan megfogalmazzuk. Kérdésként merül fel, hogy az alapvetően normatív folyamatban, amely az ítélkezésre jellemző, milyen behatást gyakorolhat a tudomány oldaláról érkező input. Meglátásom szerint, különösen a római jog recepciójára épülő kontinentális jogrendszerekben problematikus, hogy kipikipi a tudományos életben felmerült következtetéseket ítéleti indokolásokban hivatkozzák. Hazánkban ezt áttörte kipkopp az Alkotmánybíróság gyakorlata, amely a német és az angol tudományosság eredményeit a magyar jog szerves részévé tette. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a többi bíróság iurisdictiojában in nomine patris egyelőre kisebb a tudományos utalások előfordulása, noha arányaiban a kutatók nagyobb figyelmet szentelnek a joggyakorlat speciálisan a mindennapi szociális-gazdasági folyamatok keltette jogalkalmazási kérdéseinek. Ennek tükrében végkövetkezetésként reverenda alatt pálinkát visz levonhatjuk, hogy a megfelelő kritikával alkalmazva jelen munka eredményeit, legalábbis a bírák tudományos naprakészségének fenntartása céljából, egyetemünk raktárainak legmélyén célszerű elhelyezni.

 

SZAVAZZATOK A BLOGOMRA ITT JOBBRA!!!

Turulhering

Az összes modern magyar őstörténet olyan, mint egy Zs-kategóriás akciófilm.

Van benne egy misztikus ős. A párthus herceg, Nimrud, Hunor, Magor, Kacor, Kadlott…, aki rendszerint vagy a legősibb királyok leszármazottja, vagy ő maga jött az űrből, hogy világosságot hozzon ebbe a rohadt sötét Európába, amely az utóbbi párezer évben csak ilyen Einstein, Goethe, Newton, da Vinci, s. a. t. szerű alakokat bírt kiizadni. Ettől van az, hogy mi fedeztük fel Amerikát, a Pilisben van a világ szívcsakrája.

Szóval a misztikus királyfi, aki egyszerre bír Dzsoki ravaszságával, Bobi jóképűségével és -szívével, ugyanakkor rendes-dógos gyerek, mint Réj, az elhozott ide minket, persze azért közben párszor volt szexklubban és elrendezte a rozsomákok ügyét is.

Azért jött ide, hogy hídpajzsként jól megvédjük Európát. Apró logikai bakugrás, hogy ugye Európán nincs mit megvédeni, mert ugye itt nem volt előttünk semmi földöntúli.

A királyfi segédei természetesen ilyen kigyúrt izmos gyerekek voltak, egy ferences atya erkölcseivel. Ezek a leventék egykor (ezer éve) rettegésben tartották egész Európát. Hej.

Természetesen hasonló baromságokra az összes nemzetnek szüksége van. Vercingetorix, Arthur király, Rurik, Leif Eriksson és a többiek ugyanúgy félig legendás-félig valós alakok. Megvolt ez régen nekünk is, nemzeti program volt megteremtésük, lásd még Zalán futása.

Amióta azonban nem a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi és történelmi osztályai foglalkoznak a nemzeti hagyományteremtéssel és ősmítosz-gyártással, a dáko-román kontinuitás elmélete alá szálltunk, ami szép teljesítmény.

A fő ellenség a finnugor elmélet. Állástalan fodrászok, kiszuperált villanyszámlások és levitézlett zugügyvédek terjesztik a hitet, hogy a finnugor elmélet hívei próbálnak minket a heringzabálókkal összehozni, amikor ugyes sumérok, szíriusz, párthusherceg.

Ezek az emberek a finnugor elméletről mesterüktől (a foglalkozására nézve okleveles virágkötő) Marikától hallgattak, aki megunta hogy az érettségi szezont, a Katalin napot, a nyári kánikulát lesse, és Szittyaboltot nyitott.

A finnugor elmélet ugyanis egy nyelvtudományi elmélet. Azt mondja, hogy a magyar nyelv alapját egy, a finnekkel közös ősnyelvből lehet levezetni. Az alapszókincsünk ugor eredetű és közös a hanytikéval meg a manysikéval, akikből már alig van.

De (amint azt a főkultúrpápa is megmondta) ennek antropológiai bizonyítékot kell találni. Hogy ne fáradjanak: a magyar átlagember szláv-német-török keverék. Csak azt a nyelvet beszéli, ami túlélte az  utóbbi ezer évet. És remélem túl fogja a sumerológusokat is.

 

SZAVAZZATOK A BLOGOMRA ITT JOBBRA!!!

Vallása: hülye

A hülyeség újra meg újra kilép a medréből, a legújabb vadhajtás a sámánhitű Kölcsey. Egy blogban, forrásokkal, idézetekkel alátámasztva azt lehet olvasni, hogy Kölcsey legszívesebben ősmagyar bálványokkal írta volna meg a Himnuszt és csak a korszellem, a kereszténykedő környezet hatására került be ez a piszok zsidó Adonáj a nemzeti költeménybe.

 

Nem kell csodálkozni. Ez a hetvenhetedik hasonlóan képtelen elmélet, amelyet a rendszerváltást elbliccelő oktatáspolitika, illetve a milliárdos filmprojektekben gondolkodó kultúrpolitika rovására írhatunk. Az utóbbi hatvan év oktatáspolitikája nem vett tudomást a magyar (magyarországi szláv, német, stb.) néphitben meglevő kereszténység előtti elemekről. A többi európai nép kiválóan elvan ezekkel. Vagy szentté avatja őket, mint a latin népek, vagy ugyanúgy hisz bennük, mint korábban, ahogy tették ezt például az írek. Nálunk ilyesmiről nem lehet tanulni az iskolában, mert úgy tűnik jelentőségében (a magyar történelemoktatás számára) eltörpül ez az utrechti unió vagy a solferinói ütközet mellett. Ezzel maga az iskola adja a lassan már misztériumvallássá váló hülyeség alapját.

 

Mi kell egy misztériumvalláshoz?

 

  • Tudatlan hívek

  • Az a tudat, hogy nekik direkt nem tanítottak meg valamit

  • Egy pap, aki átadja a misztikus tudást

 

A tudatlan hívek, mikor először eléjük tárják, hogy a magyarok Szent István előtt is hittek valamiben, és hogy ez a hit még két-háromszáz éve is tudott, de legalább részleteiben megmaradt dolog volt, akkor fejre állnak a meglepetéstől. Pedig (ha tanítanának ilyesmit az iskolában) akkor tudnák, hogy a kereszténységnek, mint minden világvallásnak fontos tulajdonsága a változékonyság, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodás. Szegény Szűz Mária egyes afrikai országokban felvette a helyi főistennő tulajdonságait, Európában meg az istenanya-kultuszokat vetítették ki rá.

 

Igen, nekünk is vannak népmeséink manókról, szellemekről, garabonciás vándorról. Igen, valószínűleg ők a régi isteneink leszármazottjai. Igen az anyák még ötven éve is azzal fenyegették a kisgyerekeket, hogy valamelyik pogány istenség (leszármazottja) eljön és elviszi őket. Ettől azonban ugyanolyan rendes keresztények, mint például a koboldokban és óriásokban hívő ír katolikusok, vagy éppen a trollokban és a Ran-ban, a zúgó tenger asszonyában, netán Ekke Nekkepenn-ben, a tengeri manóban hívő norvég evangélikusok.

 

De persze akinek egy sötét szobában, egy frottírköpenyből fazonírozott palástot viselő Ősmagor Szittyaistenpápa mondja el, hogy minket szegény magyarokat elnyomtak ezzel a piszok zsidó Adonájjal meg a fiacskájával, az szájtátva fogja hallgatni és legközelebb is fizet tíz plusz áfát egy jó kis beavatásért. Meg természetesen megveszi az Igaz Szittyahitünk Kanonizált Kiskátéját, a Szittyák Életét, a Szittya Énekeskönyvet, a Szittyafüzért meg a többit.

 

Ja és még egy: óriási titokként vezetik be a magyarientológiában azt, hogy az Ószövetség tele van ellentmondásokkal. Nem csoda, egyes könyveket évezredek választanak el egymástól. Azonkívül nemcsak a vallás van benne, hanem a kialakulásának története. Bizony, Jahve egyes szám, Elohim többes szám. Bizony az „Él” szótő az a héberrel rokon nyelveken is istent jelent, és bizony a környékbeli népek is hasonló nevű istenekhez imádkoztak. Bizony némelyiket később a zsidók a Sátánnal azonosították, így lett azonos a nevük. Hát hoppá. Ettől akkor most ők „Sátánistent” imádnak.

 

Figyelem, magyarientológus barátaim: Allah egyike volt az Arab-félszigeten tisztelt tucatnyi sivatagi nagy szellem egyikének, és Mohamed előtt semmi köze nem volt a zsidók és a keresztények Istenéhez. Mohamed jó érzékkel egy jövedelmező pogány kultuszt összekapcsolt egy elfogadott monoteista vallással. Akkor most ő gazember?

 

Látjátok feleim: ide vezet az, hogy loptok, mint a szarka, minden hülyét engedtek tanítani és olyan tananyagot verettek a gyerekek fejébe, ami nem válaszol a legegyszerűbb kérdésekre. Remélem mindenki aki szerint jó dolog a magyar néphagyományok és őstörténet tisztességes megtanítása helyett Rettegett Iván háborúit, vagy a francia forradalmat napi lebontásban megtanítani, most boldog. Csak nehogy feláldozzák a Nagy Lóbaszó Szittyaszellem oltárán.

 

 

S Z A V A Z Z A T O K   A   B L O G O M R A   I T T   J O B B R A      !!!!!

 

VIP Seggberúgás Zrt.

Tisztelt Leendő Ügyfelünk!

Engedje meg, hogy tájékoztassuk egy új, izgalmas, soha nem látott lehetőségről! Unja, hogy nyanyák mondják meg önnek különféle hivatalokban, hogy nem építhet hétvégi telkére csillagvizsgálót? Elege van abból, hogy mindenféle kérelmeit szabványlevelekben utasítja el egy muki, aki tán nem is létezik? Ismeretlenül is gyűlöli a "Kiadmány hiteléül: Fné" nevű hölgyet? Mit hölgyet, bibircsókos banyát?

Méltóságán alulinak tartja, hogy egy gyesre készülő, affektáló kiscsaj mondja ki önre a letöltendő szabadságvesztést?

Jobb elbánást szeretne? Segítünk!

ITT A VIP SEGGBERÚGÁS KÖZVETÍTŐ!!!

Cégünk vállalja, hogy az ön kérelmét, fellebbezését, folyamodványát nemhogy a legmagasabb helyen fogják elutasítani, hanem személyesen a legmagasabb méltóságok fogják önnel közölni a rossz hírt!

Cégünk vállalja, hogy az Ön által kezdeményezett eljárást az összes hatóság előtt minden fokon elveszíti, majd sikertelenül lobbizik a kiválasztott vezetőnél. Ezután kerül sor egy magas színvonalú, zártkörű találkozóra, ahol az Ön által megrendelt mértékű szigorral a magasrangú potentát végleg elutasítja az Ön igényét.

Referenciánk közül megemlíthetjük Mihail Hodorkovszkij orosz milliárdost, akinek az volt az igénye, hogy Szibériában raboskodjon és az ítéletet személyesen Putyin elnök közölje vele a Lubjanka pincéjében.

Természetesen amerikai megrendelőink is vannak, az egyik például magyar politikusoktól rendelt rajtunk keresztül kompromittáló leveleket, hogy több milliárdos megrendelést bukhasson Magyarországon.

Legutóbbi ügyfelünk Ronald Lauder, aki Joav Blum nevű üzlettársával azért jött Magyarországra, hogy nagyszabású, természetvédelmi területeket is magába foglaló, gyanús mutyikkal körülvett, végül milliárdos bukást hozó ingatlanprojektet csináljon. Céljuk az volt, hogy lehetőleg a jogállam, a tisztesség, a korrekt üzletmenet felemlegetésével utasítsák el őket. Sajnos nem fordultak hozzánk időben, így a szocik nem vették a lapot és belementek az üzletbe. 

Orbán Viktorral viszon már mi tárgyaltunk így lehetősége volt Lauder úrnak, hogy a miniszterelnöki szék várományosa a tőle megszokott zord arckifejezéssel, erkölcsi kioktatással, Márai- és Wass Albert idézetekkel, illetve székely góbéságokkal küldje el a fenébe. Hát nem megérte???

Természetesen amennyiben Ön egy megyei közgyűlési elnökkel, frakcióvezető-helyettessel is megelékszik vannak kedvezőbb árú csomagjaink, de, amint láthatja, semmi sem lehetetlen!

Forduljon hozzánk bizalommal!

Tisztelettel:

 

VIP Seggberúgás Zrt.

 

 

(SZAVAZZATOK A BLOGOMRA ITT JOBBRA!!!)