A költészet napjának alkalmából a kiváló Konok Péter kiszúrta a hírt, miszerint tán Orosházán az ottani József Attila iskolát Orosházi Református ált.isk. névre keresztelik át. Konok a tőle megszokott szúrós de kiváló humorral taglalja Orosházi Református költői érdemeit, amelyek nyilván megelőzik József Attiláét, ha már egyszer így átnevezték az iskolát.
Különvéleményt jelentek be.
A jelenséget én régóta figyelem, elsősorban az foglalkoztat, hogy miért hívják valami olyan falucskában, melyet Ady lehet, hogy legfeljebb két egyszarvú húzta fogaton keresett volna fel, vérbajos rajongólányok társaságában, és a helyiek jobb esetben csak kiröhögték volna, a főutcát Ady Endre utcának?
Mielőtt tovább mennénk, szögezzük le, Ady egész jó költő volt. József Attila meg költőóriás volt, Radnóti Miklós nemkülönben. Helyes is lenne, hogy közterületeket nevezzenek el róluk. Miért van az, hogy Radnóti utca csak a nagyobb városokba jut, míg József Attila és Ady Endre utca mindenütt van? Igen, részben azért, mert Radnóti zsidó volt, a másik kettő meg nem, de nem ez az igazi magyarázat.
Az igazi magyarázat az, hogy az újlipótvárosi értelmiségiekből már akkor is csak szalonkommunista jött ki, Radnóti meg nemhogy szalon- de semmiféle kommunista nem volt.
Ady Endre viszont annyira utálta a vidéki dzsentriséget (a kádári kultúrpolitika egyik főgonoszát), amennyire egy elvágyódó vidéki értelmiségi egyáltalán utálhatja a saját fajtáját. Bizony. Ady Endre pont azok közül a dzsentrik közül való volt, akiktől oly affektáltan undorodott, és ez az undora, nem pedig a költészete tette őt utcanévtáblákra.
József Attila egyszerűbb, hiszen félromán szegénylegényként belőle könnyebb volt a kádári magyarországon idolt faragni. Írt is szépen verseket, melyekből – mily meglepő – kiderül, hogy szegénynek lenni nem jó, és ha az ember szegény, akkor nem szereti a gazdagokat. Mégis, József Attilát a „kommunista” jelzővel leírni kb olyan, mintha Adolf Hitlert a „festőművész” szóval jellemeznénk. Végülis festett a Führer pár képet…
Mindezek miatt, a nagy átnevezések közepette, elöntötte az országot József Attila és Ady Endre. Nem mintha nem érdemelték volna meg, csak épp érdemeiknek semmi köze nem volt ahhoz, hogy elönthették az országot. Kultúrpolitikai izék lettek, kb ugyanúgy, mint ahogy most mindent nemzetinek hívunk.
Ennek az az eredménye, hogy a legtöbb helyen, ahol József Attiláról és Ady Endréről (vagy épp Dózsa Györgyről) neveztek el valamit, a helyieknek pontosan fogalmuk sincs, miért is kéne nekik egy félőrült szegénylegényről vagy egy depressziós, száz évvel ezelőtti hírlapíróról elnevezni bármit. Mert jó verseket írtak? Ki tud idézni egyet is?
Nem furcsa, hogy a legtöbb helyen nem a tájegység nagy hőse (író, költő, helytörténész, nemzetőr őrnagy, az önkéntes tűzoltóegylet vagy dalárda alapítója, a faluból származó miniszter vagy megyéspüspök) az iskola vagy a főutca névadója, hanem pont József Attila, Dózsa György vagy Ady Endre? Ezek a munkásmozgalmi idolok, akiknek annyi köze van a munkásmozgalomhoz, mint nekem a klasszikus kínai operajátszáshoz?
Valójában, amikor Orosházán József Attilát Orosházi Reformátusnak nevezik át, akkor semmi más nem történik, mint hogy a magyar ugar (tudom, Ady) visszaveszi azt, ami az övé. Ezért persze lehet haragudni a magyar ugarra, Ady is haragudott rá.
De, alighanem Ady (pláne József Attila) jobban haragudott volna arra, aki a Magyar Ugar táblát lecserélte Ady (pláne József Attila) táblákra, ahelyett, hogy az ott lakókat tanította volna, nem középiskolás fokon, egy kicsit arra, hogy ne legyenek Magyar Ugar.



