Aznap este a tanítványok körbeülték őt és kérdezték:

– Mester, kell-e nekünk majd harangozni a nemzeti összetartozás napján?

– Mondjátok csak, mikor beszéltem én nektek valaha is harangról? A harangöntés feltalálásáig is van még vagy ötszáz év hátra, nem?

– Akkor alkalmazzanak utódaink majd jog-exegézist és próbálják szavaid értelméből kideríteni akaratod?

– Hát nem ártana, hisz addigra az alapító egyházatyák, például Iréneusz majd részévé teszik a keresztény tradíciónak a görög logikus gondolkodást.

– Aha! Akkor Mester ugyebár nekünk harangozni kell majd, hiszen meg kell adnunk a császárnak, ami a császáré, és mivel a nemzeti összetartozás napja egy császári kormány bénázására emlékszik és arra, hogy rövidlátó módon belekormányozta az országát egy teljesen reménytelen háborúba, megölve annyi embert, amennyi a Fáraónak meg a babiloni királynak együtt se jött össze?

– Majdnem jó, drága tanítványok, de azért gondoljuk már végig, hogy aztán miért is fogtok ti majd harangozni, ha a harang fel lesz találva?

– Hát izé, hívni a híveket téged dicsőíteni, jelezni, hogy kezdődik a szertartás.

– Na, és ha valaki másnak a kedvéért is harangoztok, arra van itt egy másik szabály, a harangozni vágyók fordításában így kezdődik: Ne legyenek neked más…

– … isteneid énelőttem. Szóval akkor azt mondod, Mester, hogy bárki másnak, mint a szentháromságnak harangozni az istenkáromlás?

– Bizonyám.

Mr. Tinkertrain barátunknak a hőség kissé megárthatott és felcsapott néprajztudósnak. Alant olvasható kissé adyendrizált gyűjtése egy beszélgetésről, amelynek tanúja volt. Ha valaki a beszélgetés után is úgy gondolja, hogy kiváló barátomnak nem ártott meg a meleg, azzal megosztom a mai egyik szóviccét: örkényuralmi rendszer. Naugye:
Dia, lóg.

– Hallottad?
– Mit?
– Ezek újraosztják a vagyont!
– Ne bassz! Akkor ez van most?
– Ez bazmeg.
– Ezért vitték az autót, meg majdnem a lakást? (jó, a Nagyiék a sublótban tartottak egy kis mellékest, adómentesen, amivel megsegít, érted, de akkor is! Most nekik törl.)
– Ez a harmadik világháború.
– Olyan. Csak a vér nem folyik. Még!
– Ne is mondd. Ki van ez találva, apám. Pedig a rendszerváltáskor még.
– De meddig tarthat? Megvárják, míg éhen.
– Meg.
– Pimaszok. Tudjuk. Kik.
– Felülről irány. Ít. Ják.
– Bilderbergek.
– Joacimok.
– Ráhelek.
– Pedig az ember. Érték. Mérték. Lépték.
– Mégis meglépték.
– Megbuknak.
– Lám. P. Avas.
– Igyunk.
– Igyunk.

Sziasztok, kedves olvasók! Most be kellene mutatkoznunk, de nem nagyon tudunk. Még senki se mondta meg a nevünket, de annyit sejtünk, hogy a vezetéknevünk „Csöcsöd” vagy „Csöcseid” lehet, bár Rita, akin vagyunk „Cicijeim” néven szólít. Mivel vele mindennap találkozunk, úgy gondoljuk, hogy ez lehet a keresztnevünk, így vagy „Csöcseid Cicijeim” vagy „Csöcsöd Cicijeim” lehet a teljes nevünk. Mindkettőnknek. Egyszer úgy megkérdeznénk, de erre még sose volt alkalom.

Alapvetően jól bánnak velünk, Rita és Károly (újabban János és Laci) is. Rita mindenféle illatos kenőcsökkel keneget minket, bár úgy sejtjük, hogy ezzel igazából vendéglátásra készít fel minket, hiszen a legtöbb ilyen kenés után jön Károly (esetleg János vagy Laci) és lenyalja ezeket a kenőcsöket. Biztos valami finomság ez a kenőcs, mi is nagyon szeretjük.

Van egy nagyon titkos perverziónk. Bomlunk a férfiszemekért. A női szemeket nem szeretjük, azok utálkozva néznek és nem lehet velük szemezni. A férfiszem az más. Úgy látjuk azonban hogy Rita nagyon prűd (már persze Károlyt, Jánost és Lacit most félretéve, meg azt a melegítős alakot aki pár éve a heti rendes rázatóedzésünk után gyúrogatott meg minket miközben Rita ütemes „ó Berci bácsi, ó Berci bácsi” hangokat adott ki). Szóval Rita egy prűd alak és nagyon ritkán enged minket  szemezni férfiakkal. Biztos a férfiak valami diszkrét alkalomra tartogatják a szemüket és nem mutatják meg akárkinek. Minket persze teljesen felizgatnak a szemek, ezért is örültünk annak, hogy nemrég megváltozott valami.

Pár évig az „egyetemre” jártunk Ritával, ahol a „buli” és a „vizsga” nevű alkalmakkor tudtunk szemezni. A bulit nem szerettük, mert olyankor mindig rázatóedzés volt. (már vártuk is Berci bácsit, de ő sose jött) A „vizsga” nevű alkalmakat szerettük, mert olyankor Rita jól meg is szaunáztatott minket, majd szemeztek velünk.

Ennek nemrég lett vége, mióta minden nap az „önkormi” nevű helyen vagyunk,  azóta viszont szoktak szervezett szemezések lenni. A „Polgi” nevű ember, akit az idegenek „doktor Szabó Oszváld” néven ismernek, minden nap szemez velünk. Egyszer masszázzsal is próbálkozott, Rita azt mondta neki, hogy „ne itt” szóval reménykedünk, hogy Károly. János és Laci mellé hamarosan „Oszi” is csatlakozik. Oszinak hívja Rita olyankor, mikor velünk szemez a „Polgi”. Hiába, ez a protokoll, ez bizony komoly tudomány.

Naszóval a Polgi (nevezzük most így) kedvenc szava a „Ritácska” mellett, a „facilitás”. A facilitást itt gyártják a hivatalban, ahova minden nap bejövünk Ritával, és ahol Rita nem engedi, hogy Robival szemezzünk. Pedig Robi nagyon szeretné. Amikor a facilitás elkészül, akkor jön a delegáció. A delegációnak átadjuk a facilitást. A facilitást még sose láttuk, szerintünk valami titkos dolog lehet, amit a delegáció elvisz Pestre az átadás után. Pesten lakik az „Erópaunijó” ő a főnök, ő fizeti a facilitás megcsinálását és aztán az ő emberei viszik el a facilitást Pestre. Ha jól értjük.

Amikor ide kerültünk a hivatalba és először készült el egy facilitás, akkor behívta Ritát a Polgi és azt mondta neki „Ritácska” öltözzön csinosan, holnap jönnek a Minisztériumtól az Enefütől és az Erópaunijótól. Ezek Pesten laknak, és mind egy családba tartoznak. Ez a Tetves család, legalábbis a Polgi mindig úgy emlegeti őket, hogy „Tetves Minisztérium”, „Tetves Enefü” , „Tetves Erópaunijó”. Biztos Erópaunijó az apukája Minisztériumnak és Enefünek. A másik fontos família a Rohadt család, ők is ott szoktak lenni az átadáson. Fővállalkozó és Kivitelező helyett néha mostanában Közgép jön. Ő alighanem mindkét családba beletartozik, legalábbis a Polgi szerint.

Naszóval Rita úgy döntött, hogy a vizsgán viselt ruhájában fog megjelenni az avatáson. Itt neki egy párnát kellett fogni, amin egy olló volt. Amikor kimentünk a hivatal elé, akkor azt mondta neki a Polgi, hogy „Ritácska, Ritácska, gyorsan gomboljon még ki, itt van a miniszter”  Így is történt, így valóságos napfürdőt vehettünk. Szemeztünk Robival, a Mérnökkel és végül a miniszterrel is, akinek Rita (a Polgi utasítására) sok pálinkát töltött. A miniszter egy óvatlan pillanatban gyorsan meg is masszírozott minket. Ekkor Rita hátraugrott és kiborult egy kis pálinka, de senki se vett észre.

Most költözünk. Mármint nem Ritáról, hanem Ritával. Úgy hallottuk, hogy Rita ott fog dolgozni, ahol a miniszter. Már alig várjuk, hogy megismerjük a Tetves családot! Csuda kaland lesz!

„Ami az újat és az ismeretlent illeti, a tudatlan gyermek ártatlan rácsodálkozása hamar át kell hogy adja helyét a bölcs agg mindent értő megvetésének, mert különben a szertelen ifjúság céltalan tobzódása egyenes úton visz a könyörtelen halál jéghideg bizonyosságáig” – (Poros Géza, keresztény-konzervatív gondolkodó)

Mert milyen is az igazi konzervatív? Nem cselekszik soha semmit, ami Isten rendelése ellen való. Elvhű, és nem hajlandó letérni az Isten által kijelölt útról, még akkor sem, ha az amúgy hasznosabb és logikusabb cselekedetnek is tűnik. Ezért ülök például én is évek óta ebben a gödörben. Nem önszántamból kerültem ide, de Isten úgy látta jónak, hogy beleessek, így eszembe sem jut, hogy az Ő akaratának ellenszegülve kimásszak. Már egészen megszoktam itt, sőt meg is szerettem. Ez az otthonom. Az erre járók néha megkérdezik, nem lenne-e kedvem legalább megmosakodni néha, de nem. A kosz is Isten rendelése, nem lennék tisztán sem boldogabb. Viszont így meg büdös vagyok, mondják a talmiak. Na és? Az élet büdös, ez van. Még a szólás is így mondja: „a büdös életbe”. Márpedig a szólás az hagyomány, a hagyomány pedig szent. Az élet pedig csakis szentségből sarjadhat. Ezért jó dolog az is, hogy magam alá szarok, hiszen az maga a Szentség, a jó szántóvető az Anyaföldet gezdagítja. 

Értéknek vallom azt, ami elvont és megfoghatatlan. Ami anyagi és konkrét, az ócska földi hívság, méltatlan a keresztény ember figyelmére. Ráadásul alá van vetve mindenféle fizikai törvényeknek, így nem állíthatnék róla bármit, ami pillanatnyi érdekeimnek megfelel. A Haza érték, a Nemzet érték. A hazát és a nemzetet alkotó individuumok viszont ostoba fajankók, a fogyasztás orgiájába beleszédült ázalaglények. Még szerencse, hogy vagyunk mi, a kevesek, akik gondolkodunk helyettük, és irányt mutatunk nekik, lehetőleg kötelező érvénnyel. Én a gödröm fenekéről sokkal többet látok és értek, mint ti, akik mindenféle Erasmus-ösztöndíjakkal meg fapados légitársaságokkal csavarogjátok be ezt a fapados világot. Cselédek vagytok, lakájok az Igazság halotti torán, ahol a görbeorrú sírásók röhögve lakomáznak az elhúnyt még ki sem hűlt porhüvelye mellett.

A család érték. Az anyaság érték, a férfi és a nő kapcsolata érték – természetesen éteri dimenziókban gondolkodva, mindenféle gusztustalan testnedvek kizárásával. Az isteni rendelés egyértelmű: a nemiség egyetlen célja a gyermeknemzés. Minden más az onánia bűne, melynek zsoldja halál. A múltkor például láttam két nőt, akik egymás derekát átölelve sétáltak. A halál bűzhödt aurája áradt belőlük (Nina Ricci Special Summer Edition). Elképzeltem, mit művelhetnek ezek egymással otthon a négy fal között. Borzasztó! Azután elképzeltem még egyszer. Meg még egy kicsit… Felháborít, ahogy egyesek közszemlére teszik alantas vágyaikat, különösen, ha nem énvelem kapcsolatosak.

Olvasom, hogy a Fidesz regisztrációhoz kötné a szavazást, és ez rossz. Akkor itt a különvélemény: nem az.

Az új választási rendszernek valóban voltak olyan elemei, amelyek a Fidesznek (pontosabban: a mindenkori kormánypártnak) használtak. Az egész rendszer szinte pillanatfelvétellé változtatja a választásokat. Orbánék valószínűleg jól emlékeznek a „sokan vagyunk, de nem elegen” és a „mindenki hozzon magával még egy embert” kudarcára.

A legtöbb szerencsejátékban a stratégia alapvető eleme, hogy ki „beszél” először. Ha senki sem „beszél”, akkor mindenki csak a saját lapjaiból kombinatorikai és valószínűség-számítási úton kitalálható információkból, illetve általános játékpszichológiai alapokból kell dolgozni. Az egyfordulós választás pont ezt jelenti, nem terítik a lapokat, nem mond senki téteket, az esetleges blöffök nem tudnak kiderülni.

Kimarad belőle a protest-mozgósítás lehetősége, valószínűleg azért, mert ezekre 2006-ban a Fidesz nagyon-nagyon ráfázott. Most is lenne mitől tartania a második fordulónál:  a nagy, ám amorf ellenzék azonnal kikristályosodna, ha kiderülne, hogy kire lehet a „Nem Orbán” szavazatot adni. Persze, a kompenzációs szavazatok visszaszorulásával ez akár megúszható, hisz a győztes úgyis mindent visz majd, ám pillanatok alatt felállhat az artikulált, határozott ellenzéki erő.

A választási kampány időbeli és térbeli szűkítése tehát a Fidesz alapérdeke, hisz a listázott, karbantartott, mozgósítható szavazóbázist egyszer kell csak mozgósítani, és az első fordulós eredmények sokkjától befolyásolt második fordulótól sem kell tartani.

A kampányt megelőzően jelenleg egyetlen közéleti cselekményt végezhet, ráadásul fakultatívan a választópolgár: a kopogtatócédula leadását. Az ezzel való boltolásnak véget vetne a regisztráció, egyszerű okból.

Ha bármelyik ellenzéki érő időt és teret akar magának a választási kampányban, nincs más dolga, mint regisztrációs kampányba kezdeni. Az az olajozottan működő gépezet, amelyet a Fidesz kiépített, vetélytársat kaphat abban a pillanatban, amikor LMP-s, Jobbikos, szoci és gyurcsányista národnyikok kezdik járni a lakásokat, standokat állítanak a közterületekre, regisztrációra buzdítva. Facebook kampányok mehetnek körbe napok alatt, csak meg kell találni annak a módját, hogy segíthessék a választót regisztrációhoz.Tanácsadással, felvilágosítással, odakíséréssel. És már épül is a szép kis adatbázis.

Ráadásul elég olvasni a hatvanas évek Amerikájáról, amikor a regisztrációt a feketék körében népszerűsítő aktivistákat Délen néha agyonverték, meglincselték. Ilyen nálunk talán nem lesz, de kinek hiányzik az, hogy csámcsogjanak a cigánysorról regisztrálni hordott embereken, az állami cégeknél köröztetett mindenki regisztráljon körleveleken? A Fidesznek biztos nem.

A regisztráció bevezetése tehát akár jól is elsülhet, de nagyon nagy annak az esélye, hogy valaki a maga javára tudja fordítani, és akkor iszonyat nagyot fog visszaütni. Akárcsak az egész választójogi reform.

Csöcsmosoly, Csöcsmosoly, rámdumáltad a habot

Ezt az ótvar, olajos margarin-maszlagot.

Utállak, akárhogy játszik szádon a mosoly

gyűlöllek, Csalfa Csöcsmosoly

Ó festői Botorfaszkalap, miért vagyok én ily magam alatt.

Ó festői Botorfaszkalap, indulna már el ez a szájbakúrt vonat.

Ó festői Botorfaszkalap, hadd érjek má haza egy félnap alatt.

Ó festői Botorfaszkalap, hisz nem is megy a vonat, hanem mindig csak tolat.

Mivel én úgy próbálok felvilágosult és nyitott lenni, hogy közben egyik felmenőm sem volt a Mikroszkóp Színpad intendánsa vagy közös képviselő a Síp utcában, a rettegést meg szoktam hagyni másoknak, még akkor is, ha olvasóim egy része meg van arról győződve, hogy talán magam is könyvelő vagyok egy Liszt Ferenc téri étteremnél, netalán ingatlanközvetítő a Lövölde térnél.

Újabban azonban a jobbik felől, egyre több aggasztó jel érkezik. Azon semmi meglepő nincsen sajnos, hogy a holokauszt óta a magyar vidéken előfordul az antiszemitizmus. Nem annyira azért, mert ott bárki is annyira utálja a zsidókat, hanem azért, mert ott nincsenek zsidók. Amíg voltak, legalább meg lehetett nézni, hogy lám, így néz ki, levegőt vesz, beszél, lakik, él, meghal. Ember. A legtöbb primitív antiszemitának ugyanis az égvilágon semmi baja a zsidókkal. A zsidók a mumus, a vulgár-antiszemitizmus a zsidókat gyerekmesék szörnyeinek tulajdonságaival ruházza fel. Schwartz bácsival, a szatóccsal régen sem volt senkinek baja.

Ma már egy rendes pogromot se lehetne megtartani, rendes gettó hiányában. Ekkor jön a Jobbik, és solymosieszterezik egyet. Érdekes, hogy ez még a Jobbik törzsközönségénél se kap különösebb visszhangot, az elvont gyűlölet hamar szűnik, és a felháborodás is hamar csitul.

Nade, derék parasztpártunk nem adja fel, a legújabb, egyelőre vitatottan kacsa szenzáció, a fajvizsgálatot végző jobbikos. Remélem, hogy a neten keringő vizsgálati lap végül kamunak bizonyul, de a jelenség még ott van, egyesek bizonyítani próbálják fajmagyarságukat. Ez pedig a magyar nemzetre veszélyes dolog, ezért az embernek akkor is fel kell szólalnia ellene, ha épp nincsen nyelviskolája a Visegrádi utcában.

A magyar nemzet kultúrnemzet, nem vérségi-genetikai alapon szerveződik, hanem összeköti nyelve és szokásai. Akár a finnugor, akár a turáni származási elméleteket nézzük (a szumír-szíriuszit most hagyjuk) a IX. században a Kárpát-medencébe érkező népcsoport több etnikai elemből állt. Az egy másik írás témája lenne, hogy a török-iráni-finnugor elemek arányát pontosan meghatározzuk (de legalábbis felsoroljuk az idevágó elméleteket), mint ahogy az itt talált nem kisszámú népesség összetétele is már sok doktori témája volt. Voltak itt hun, avar, gepida, keleti gót eredetű földművesek, és szlávok. Utóbbiak „tót” népneve viszont azonos tő a német „teuton” népnévvel, és valószínűleg a gepidák hívták így magukat. Böszörmény végződésű helységneveink olyan településeket jelölnek, melynek lakói muszlimok voltak, már az Árpád-korban. Mégis, Szent István, alig több mint száz évvel a honfoglalás után, a magyarok királya, annak ellenére, hogy rengeteg németet és olaszt hívott az országba.

Ha végignézzük a magyarok későbbi történelmét, azt láthatjuk, hogy egy-kétszáz év alatt minden ide érkező népcsoportot integrált, nagy vajúdással, de folyamatban van a cigányság integrációja is.

Ezért vagyunk itt, ezért van az, hogy ezer évvel Szent István után még mindig magyarul beszélünk, nem kérdés senkinek, hogy van ilyen ország, ilyen nép, ilyen nemzet, hogy magyar. Minket összeköt a kultúra és nem szétválaszt. Nézzük meg a Balkánt, ahol ugyanazt a nyelvet beszélő, ugyanazon ősöktől származó (najó, ezért most lenyakaznának a szlavofilok) népek irtják egymást minimális kulturális különbségek miatt. Kell ez nekünk?

Ezer évig jó volt az, hogy magyar az aki a Szent Koronának fizet adót és magyarul beszél. Ha nem beszél magyarul, akkor majd a gyereke vagy az unokája. Ezt akarjuk most elcserélni arra, hogy magyar az, aki kimutatja, hogy nincs zsidó vagy cigány őse? Quod erat demonstrandum, valószínű, hogy az állítólagos zalai jobbikos, a genetikai teszt hőse vend vagy német származású, mivel Zala népessége nagyrészt katolikus szlávokból és evangélikus németekből áll (-na, ha már a dédapjuk dédapja nem vallotta volna magát magyarnak. (Szegény jobbikos gyerek, ha még Hamvas Bélát is olvasna és tudná, hogy még a rideg északi és a mediterrán világnak is határvidéke a környék,  végképp búnak eresztené fejét)

Veszélyes dolog ez, mert ha ezt erőltetik, a magyarság lényegét veszélyeztetik. Nem tudom hova fog ez vezetni, mert alapos családfakutatással, szinte minden magyar családfáján előbb-utóbb van egy Zazrivecz vagy Stein, úgyhogy előbb-utóbb majd önmérsékletere inti magát ez a párt is. Csak egy a baj. Ha a vidéki tagságon kitör az eugenika, akkor már késő lesz. A vörös kakas a cigányputri tetején ugyanis minden nyelven beszél majd.

Olvastam, még a múlt héten Bayer Zsolt írását, ezt ni:

http://mandiner.blog.hu/2012/05/04/merlin_tanca_bayer_zsolt_mi_a_jobb_viii

…és talán először, mióta írásai eltévedt csíborként először szétkenődtek szellemi horizontom szélvédőjén, megsajnáltam ezt az embert. Na nem mintha kisebb köpönyegforgatónak tartanám, vagy ne undorítana továbbra is antimindenita huhogása, de ebből az írásból kisüt a teljesen magára maradt ember kétségbeesése.

Bayer cikkei azért voltak mindigis érdekesek, mert egy Kádár-rendszerben szocializálódott és az ott összeszedhető fajta műveltségből rengeteget összeszedő ember művei. Bayer Zsolt a Sólyom László által találóan „denaturált burzsoának” emberfajta egyik jeles tagja. Cikkeiből süt az olvasottság, a széles látókör, az érzék a széphez, a ritmikushoz, a költészethez. Persze, mondhatnánk Goebbels is nagyon művelt ember volt, és Sztálint sem a butaságáért tartotta senki szörnyetegnek.

Bayer cikkei bepillantást engednek egy teljesen kiábrándult, meghasonlott generáció életébe. Műveltsége, olvasottsága közös sok pálya- és kortársáéval, és közös az is, hogy számukra 1989-ben minden egész eltörött. Az a rezsim, amelyik a könyveket a kezükbe adta, nem tanította meg őket olvasni. Meglehet, a köznemesség és a tunya arisztokraták, akiknek a felrázásába Széchenyi beleőrült feleannyira műveltek sem voltak, mint Bayer Zsolt, ám a köz dolgaiban önállóak, érdekeik érvényesítésében határozottak, és hazafiságukban megingathatatlanok voltak.

A mai jobboldalon szétnézve Bayer nem csoda hogy ürességet lát. Annak az értékközpontú politizálásnak, amelynek a populista, újító, divatoló, liberális baloldal természetes fékjének és ellensúlyának kellene lennie, nincsenek emberei. Azok, akiknek a szellemi kvalitásai megvannak ehhez, öregek, mint Bayer, talán egy infarktuson is túl vannak, sose tanultak meg a saját lábukon állni, hazagondolni a birtokra, a műhelyre, gyárra, és vehemensen kiállni az elhatározott politika mellett, ha már egyszer feladtak érte valamit a birtokból, a műhelyből, a gyárból. A nagyobb közös jó érdekében.

Bayer múltba révedése annak felismerése, hogy komplett generációkból hiányzik az erkölcsi és szellemi önállóság, az arányérzék. Kádár idejében legalább valaki krétával berajzolta a gimnázium udvarának aszfaltos focipályályán, hogy kinek, hova kell állnia és merre kell fordulnia. Negyvenkilenc évesen befelé nézni, és felismerni, hogy belül nincs krétával rajzolt vonal, szörnyű érzés lehet.

Könnyebb dolog kifelé nézni. Csakhogy a keleti, fegyelemre és lojalitásra épülő társadalmak csodálata a magyar jobboldal retorikájában nem más, mint valami elveszett édenkert óhajtása. Orbán Viktor óriási, a magyar történelemben szinte példátlan egyszemélyi hatalma nem más, mint az igény a zsinórmértékre, a célra, a viszonítási pontra, a vonalakra a focipályán.

Jól látja Bayer, megrendülőben a nyugati értékrend, de nem úgy, ahogy ő gondolja. Húsz év után, mióta a kínai gazdasági csoda új fokozatba kapcsolt és ellenállt eddig minden nyugatosítási kísérletnek (hisz nem engedi, hogy szabadon kereskedjenek a pénzével, de még ezt se hogy minden kínainak saját budija legyen) Nyugat-Európának végre lépnie kell. Meg kell keresnie a fonal végét, amely valahol a nyolcvanas évek német autóinál van, a cserélhető alkatrészekkel, a felelős üzemeltetővel. Meg kell látnia saját templomait, amelyeket az ősök tiszteletére megőriztek és nem festenek évente újra élénkpirosra. Nehéz lesz, mert a fogyasztói társadalom eddig az eldobhatóra épült és most be kell építeni a megőrzendőt. Az európai konzervativizmusnak lépnie kell, vagy Európa bajba kerül.

Ismerve azonban az európai társadalom stabilitását és ezzel szinte paradox módon ellentétes megújukási képességét, előbb-utóbb lesz megoldás. A megoldás az emberek fejében fog megszületni, ott, ahol Bayernek most semmi bizodalma nincsen. Itthon szétnézve ez nem is túl meglepő, hiszen utódaiból a jobboldalon vagy az ő műveltsége, vagy az önállóság hiányzik, vagy mindkettő. Akikkel meg legalább irodalomról lehet beszélgetni, fogytán vannak és tán megijednek az ötös számú párttagkönyvtől és a szlovák rendszámos terepjárótól. És marad mi volt, a puszta lét. Ijesztő lehet, és sajnálom. De tényleg.

…avagy Schmitt nem Gyurcsány, és fordítva. Ezzel a kijelentésemmel alighanem egyik se vitatkozna, sőt.

Arra próbálok rámutatni, hogy mennyire kisebb esély van Gyurcsányt belebuktatni a maga kis plágiumbotrányába, mint Schmittet a sajátjába.

Kiinduló helyzet: Gyurcsányban (ahogy azt ebben e blogban már többször kifejtettem) az a legidegesítőbb, hogy azt csinálja, mint Orbán. Létezik, „presence” van neki, médiajelenléte. Bukott szoci politikusként ugyanúgy nem logikus az ő jelenléte a médiában, mint ahogy nem volt logikus a bukott Orbán megmaradása „miniszterelnök úrnak” ezelőtt tíz évvel. Ösztönös és tanácsadott érzéke van mindkét politikusnak ahhoz, hogy a felszínen maradjon, hogy beszéljenek róla. Ráadásul – ellentétben Schmittel – nekik nem kell semmiféle nemzeti egységet kimutatniuk. Mindkettejük egóját bántja, hogy nem akar minden férfi velük focizni és minden nő munkahelyi pásztorórát tölteni velük, ám jól láthatóan mindketten adottnak veszik, hogy az ország egyik felének irracionális imádatáért cserébe el kell viselni a másik fél irracionális utálatát. Politikájuk populista politika, holmi elvek és kőbe vésett szabályok egyiküket sem hátráltatják. Biztos vagyok benne, hogy Gyurcsány minden további nélkül elmenne misére és kijőve elmondaná, milyen fontos a hit, ha ez lenne a lépcső, amelyről a hatalomba léphet. Orbán esetében ilyen hipotézisekbe bocsátkozni nem kell, ő már konzervatív korszakát éli egy ideje. Talán ez Gyurcsány nagy hibája, öreg ő már lángoló vezérnek.

Nem csoda hát, ha Gyurcsánynak a hangja sem remeg meg, ha egyszercsak kap egy hastájéki szúrást a múltjából. Nincsenek illúziói. Harminc év kiszezés-szocpártozás alatt nem ez az első gyomortájéki szúrása, Öszöd után is felállt. Benne van az ütés, kóvályog kissé, de nem üvegállú versenyző. Schmitt azért rogyott meg, mert ő nem készült arra, hogy az Orbán-rendszer jóképű címerállataként lesz rá kilövési engedély. Stáb sem volt erre, nem voltak B tervek, semmi. Ezt vették észre. Emlékezzünk, Orbán pikk-pakk előkapta a maga szakdolgozatát, valószínű első dolga volt előszedni, amikor a HVG elkezdett szellőztetni.

Ha már a HVG-nél tartunk, nagyon erős lapok voltak a kezükben és okosan ultiztak. Az ulti egyik alapszabálya, hogy a kétforintos betlit egy forintosnak mondjuk be, ha tapasztalatlan ellenfelünk van, mert a kontrája már két forintot ér, a mi rekontránkkal már négyet. A HVG teríthetett volna, de nem ezt tette, csalogatta áldozatát, újabb és újabb hibákba hajszolva, ráadásul úgy hogy az utolsó ütéseket már nem is ő vitte be.Schmittre rámozdult mindenki, ő meg beszélt, egyre újabb médiumokat magára rántva. Gyurcsány ellen nehezebb ilyen médiahadjáratot csinálni, ráadásul Schmittel ellentétben neki politikai üzenete is van, még ha nem is áll másból, mint hogy szerinte Orbán hülye. Dilemma Gyurcsány rugdalása, mert azt is sugallja: ez nem döglött oroszlán, erre még vadászni kell.

A HVG taktikája tehát profin, bulvárújságírósan felépített volt (nem hiába igazolták le a Hírszerzős Gavra Gábort) míg jobbról, vaktában ütnek, és egy olyan virtigli kocsmai verekedőnek, mint Gyurcsány, ártani nemigen tudnak vele. Megvárja, míg ellenfele kiüti magát, aztán jönnek sorban a parasztlengők.

Ráadásul sejtek az ügyben egy ügyvédet is. A Schmitt-botrány egyik fordulópontja egy ügyvéd volt, aki azt mondta, nem ír le jogilag tarthatatlant, és nem járatja le szakmai tekintélyét ilyesmivel.

Aki Gyurcsánynak ebben az ügyben súg, ismeri a politikai kommunikációval kapcsolatos, undorral vegyes közönnyel leírható bírói hozzáállást. A bíróságok ugyanis, kihasználva az AB 36/1994 határozatát és még néhány más felsőbírói útmutatást, oda fejlesztették (vissza) az ítélkezési gyakorlatot, hogy szinte soha nem avatkoznak be a politikai kommunikációba, mondván, hogy a legalpáribb mocskolódás is politikai vélemény-nyilvánítás, amit a politikusnak el kell tűrni. Gyurcsány mai „mindenkit kiperelek a vagyonából” megszólalásából arra következtetek, hogy egy ügyvéd megkérdezte tőle: „Ferikém TUTI hogy nem kerül elő egyik szakdolgozat sem?” Ezután kioktatás következett, hogy ha TUTI nem lesz meg sose egyik dolgozat sem (mindegy ki hol és hogyan tüntette el) akkor ezügyben mindenki csak véleményt mondhat, és eközben meg kell tennie azt a szívességet Gyurcsánynak, hogy beszél róla. (vajon mennyit kellene fizetnie Gyurcsánynak egy Nemzet-címlapért? A diplomabotrány meg ingyen van…)

Amint valaki explicit tényállításokkal jön elő, irány a bíróság, ahol a per borítékolható vége az lesz, hogy az alperest elmarasztalják, mert az ugyan lehet a véleménye, hogy Gyurcsány gazember, de olyan valótlan tényt, hogy szakdolgozata lopott, nem állíthat, hiszen nem tudja bizonyítani a valóságát. Ráadásul feljelentést tettek lopás miatt, ami szintén okos húzás. Vagy azt nyilatkozza a pécsi egyetem, hogy ők megsemmisítették a dolgozatot (ez esetben bármi, ami előkerül, nyugodt szívvel nevezhető ügyes hamisítványnak) ha meg azt mondják, hogy eltűnt, akkor nyomozni kell, azt a nyomozást eredménytelenül lezárni (brilliáns alkalom a töketlen, politikailag elfogult ügyészség ostorozására, hogy bezzeg Sukoró-ügyben tudnak nyomozni) És azonnal megkérdezhetővé teszi a Hörrtévét, ha esetleg mégis prezentálják a dolgozatot, hogy mióta üzletelnek ők tolvajokkal?

Ezért mondom, ha úgy tetszik, különvéleményileg, hogy egyszer volt Budán kutyavásár. Aztán jött a török, akit most megfogtak, de nem ereszti őket.