Oh, they say some people long ago
Were searching for a different tune
One that they could croon
As only they can
They only had the rhythm
So they started swaying to and fro
They didn’t know just what to use
That is how the blues really began
They heard the breeze in the trees
Singing weird melodies
And they made that the start of the blues
Elég gyakori toposz, hogy Francis Fukuyama tévedett, hiszen jé, a történelemnek nem is lett vége, azóta is van háború, meg lottóötös. Ha a cím után is olvassuk, persze látjuk, hogy ő valójában azt tartja, hogy a nyugati liberális demokrácia olyan keret, amelyben a történelmi folyamatok már elrendeződnek, és nem lesz újabb társadalmi együttélési forma csinálva (az öreg Marx ezzel vitatkozna, hiszen szerinte a polgári demokrácia az még csak Kőbánya-Kispest, megáll még a világ a szocializmusnál, mielőtt megérkezne a kommunizmusba…)
Most, amikor a Facebook-ismerőseim nagy része hangosan nyivákol Trump miatt, érdemes eszünkbe idézni Fukuyamát, és arra a következtetésre jutni: Trump győzelme nem a demokrácia veresége, hanem a demokrácia diadala.
A demokráciához ugyanis a türannosz legyőzésére van szükség, és bizony a nyugati világban, akármennyire is mi egy liberálkonzervatív kapitalista (és punk) blog vagyunk, be kell látni, hogy türannisz készült kialakulni, és az egyéni szabadságjogoknak (konkrétan a szólásszabadságnak és az általános, egyenlő és titkos választójognak) köszönhető, hogy nem valósulhat meg.
Demokratától (mármint most nem az amerikai pártra gondolok) nagyobb blaszfémiát ugyanis nem tudok elképzelni, mint hogy azt mondja: a választó hülye, és a hülyék választottak maguk fölé egy még nagyobb hülyét.
A demokrácia lényege ugyanis pont az, hogy igen, valóban, a választók nagy része nem olvasta végig az Eltűnt idő nyomában-t (én valahol a századik oldal környékén adtam fel, ahol a főhős még mindig nem tudott leszakadni a jóéjtpusziról) és Platón államában Trump valami alantas szakmát űzne, ennek ellenére a Nép nem hülye, amikor Trumpot választja meg. A nép üzen. Vox populi, vox Dei.
De mit üzen? Vissza Fukuyamához, és ahhoz, hogy az emberiség a Felvilágosodás óta mi mindent oldott meg. Tovább, jobban, és egészségesebben élünk, mint bármelyik elődünk. Nincs gyerekbénulás, kolera, vérhas, éhínség satöbbi. A legtöbb országban a demokrácia valamilyen formája érvényesül, és egyre több országban teljesednek ki a szabadságjogok. Boldognak kellene hát lennünk, de mégsem vagyunk azok. Miért?
Régi elméletem, hogy a nyugati gazdasági és politikai elitek közötti egyensúly előbb elborult az előbbi javára, majd a két elit szép lassan összeolvadt. Ezért legkésőbb az olajválság utántól a politikai fejlődés egyre inkább a koncentrálódó tőke igényei szerint zajlott le (Marx a kommunista mennyországban lájkolta a fejleményeket).
Az a politikai elit, amelyik most hülyézi a választóit, közben nem volt valami aktív. Hogy is lehetett volna, amikor a pár évtizedekkel korábban kihirdetett céljait nagyrészt elérte. A második vagy harmadik olyan politikusgeneráció aktív, akinek nem kellett gyárudvaron, egy hordó tetején üvöltve hergelni vagy csitítani az övéit. A hagyományos jobb-bal, liberális-konzervatív pártok berendezkedtek a tartós kormányzásra, és arra, hogy lobbistáknak engedjenek. Hülyének nézi a saját választóit, de legalábbis okosabbnak tartja magát náluk.
Adottnak vették, hogy nincs alternatívájuk, és uralkodnak. Uralkodnak, hiszen ők az uralkodó osztály, a mindig megválasztott politikai elit. Fodor Gábor sokezer példányban. Nem tud megbukni, mindig lesz neki pártja, mindig bekerül valahova. Lehet full kokainista, majd legfeljebb elküldik valami nemzetközi sóhivatalba. Készült a türannisz.
Persze vannak pozitív mellékhatások pl. az, hogy valószínűleg a demokratikus intézményrendszer, amely Trumpot csúcsra juttatta, a lobbistákkal együtt valószínűleg moderálni is tudja majd. Nem lesz pl. abban a helyzetben mint Orbán, hogy átírja a játékszabályokat.
De miért szavaztak egyáltalán Trumpra? Az eddigiekből már érezhető, vagy talán le is vezethető, hogy a népnek abból lett elege, hogy a szocdem pártjaik még mindig a munkásság jogaiért küzdenek, a konzervatív, értékalapú pártjaik kilóra meg vannak véve, a harcos jogvédők pedig az keleti óriáspöcsű frakkosmakákó (Gigantophallus elegans ssp. orientalis) steril körömollóhoz való jogáért törnek lándzsát.
Mindeközben az egykori munkásságnak nincs munkája, mert elment a gyár, a paraszt versenyképtelen az iparosított mezőgazdasággal szemben, és általában, elment nagyon sok ember, és országnyi méretű vidékek mellett a világ. Az embereknek ezzel problémája van.
A politika célja pedig az volna, hogy az emberek problémáit megoldja. Azonban a politika kisajátítódott és elszigetelődött ezektől a problémáktól. Ennek számos oka van, például az urbanizáció, amely a politikát városi műfajjá tette (ugye a szó eredete…). A másik ilyen ok pedig a világméretű folyamatok, amelyekre laikus szemmel nincs jó magyarázat (miért ment el a telefongyár Kínába? Régen Chicagoban volt a világ legmagasabb épülete, most meg valahol Ázsiában, miért van ez?)
Van tehát egy jelentős tömeg, akinek nincs pártja. Pontosabban több jelentős tömeg, akik, noha jobban élnek még a hatvanas évek aranykoránál is, úgy érzik, hogy az életük nem jó irányba megy, nem fontosak, nem sikeresek. Feszültség van.
Erre jelenleg két megoldási javaslat látszik, az egyik az okoskodó szalonbakunyinizmus (Kettős Mérce blog, Jámbor Andris szevasz :), TGM, Corbyn, Sanders). Ez az áramlat sok dolgot jól lát, csak épp azt nem, hogy ez az undok kapitalista világ, néhány szerencsétlen országot leszámítva, az egész világot jobb hellyé tette. (egy átlagos román ma jobb higiéniai és élelmezési körülmények között él, mint egy jómódú angol nyolcvan éve). Nincs küszöbön forradalom, az embereknek ugyanis vannak bajaik, de nem éhesek, nincsenek elzárva dolgoktól.
A másik javaslat a populizmus javaslata, amely a konzervatív pártok hátteréből jön elő, de nem konzervatív, hanem reakciós, vagyis nem a haladást hirdeti az értékek őrzésével, hanem azt, hogy vissza kell térni valamilyen korábbi állapothoz, amely azonban nehéz lesz. Ugyanis pont ugyanazt nem látják, mint a szocialista délibábok kergetői, hogy az, ami most van, minden hátránya ellenére sokkal jobb annál, ami régen volt. Lehet utálni azt, hogy Vietnamban van a tévégyár, de az olcsó tévét meg mindenki szereti. Szokás azt is figyelmen kívül hagyni, hogy a világ nagy részén az utóbbi 10-30 év minden kétség nélkül aranykor. Lehet egy kávéház teraszáról sajnálni a vietnami tévégyár dolgozóit, de az ő szüleik-nagyszüleik 7-50 éves koruk között (tehát halálukig) rizsföldön dolgoztak, most meg a gyerekek iskolába járnak, és a szülők megélnek a fizetésükből, vagyis szépen zárkóznak fel pl. Európa keleti részéhez.
A két javaslat között nagy különbség, hogy az utópista szocialistákat nem szereti az üzleti elit, a populista reakciót viszont bizonyos feltételek fennállása esetén eltűri. Mellesleg ezért fog elbukni a populista reakció (vagy nagy galibát csinálni, mint tette azt 80 éve Németországban).
Mindkét irányzat alkalmatlan azonban valós változások elérésére. Az igazi válasz természetesen a demokrácia újra feltalálása. A civil szerveződések olyan formáinak kell jelentkeznie, amelyek helyben megvalósítható célokat tűznek ki, tudnak egymásról, szerveződnek, aztán lefocizzák az értékkülönbségeiket.
Az internetes lustivizumst kell internetes aktivizmussal leváltani, mert a probléma megoldása, és a problémákra reagálni képes politikusok azokból lesznek, akik a helyi problémák megoldásán nőnek fel, és a globalizált világ nem valami átok számukra, hanem egyszerűen a XXI. század világa.
Donald Trump nekik ad esélyt, a választók nem okosak, nem fognak rögtön új embereket katapultálni az élre, de a nagydumás megválasztásával eltakarították a sima modorú profikat az útból.
A nyamvadt, hülye, lejárt liberális demokrácia nélkül ez nem ment volna.
Hello Mr. Fukuyama, you are right.